Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-12-27 / 1761. szám
1952. december 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI 85 HALOTT A Nemzetközi Vörös Kereszt vezetősége által kiküldött bizottság megállapitotta, hogy a Nemzetek Szövetségének hadvezetősége, súlyosan megsértette a hadifoglyokra vonatkozó 1949-ben, Genfben kötött megegyezéseket, a koreai harctéren elfogott hadifoglyokkal szemben. Az amerikai lapok csak nagyon röviden ismertették' a határozatot, de annál bőségesebben kommentálták, támadták és megígérték, hogy a hadifoglyokkal szembeni eljárást nem fogják megváltoztatni. Az amerikai állásfoglalás egyet jelent az UN állásfoglalásával, mert Koreában minden tekintetben az történik, amit az amerikai hadvezetőség jónak lát, abba még a vele harcoló szövetségeseinek sincs beleszólása. Ha az amerikai lapok agyonhallgatják is azt, hogy milyen módon sértették meg a nemzetközi törvényeket, ezt legfeljebb az amerikai nép előtt kendőzhetik el. De szerte a világban annál élesebb bírálat éri az amerikai hadvezetőséget. A hadifoglyokra vonatkozó egyezmény, melyet minden nemzet aláirt, igy Amerika és szövetségesei is, minden részletre kiterjedőleg szabályozza a hadifoglyokra vonatkozó bánásmódot. így szigorúan tilos a hadifoglyokat, az országuk és kormányuk ellen való állásfoglalásra bírnia, mégis a UN hadvezetősége fizikai és erkölcsi kényszert alkalmazott, hogy a koreai és kínai hadifoglyokat arra bírja, hogy a kormányuk ellen foglaljanak állást. Előírja, hogy fegyverszünet után, minden hadifoglyot köteles mindegyik fél visszaszállítani az illetékes országba. Mégis a UN hadvezetőség a hadifoglyok több mint felét nem hajlandó visszaszállítani, arra való hivatkozással, hogy azok nem akarnak vörös uralom alatt élni. Hogy milyen módon jött létre a hadifoglyoknak ez az “állásfoglalása”, arra vonatkozólag szól a Vörös Kereszt elitélő döntése, mert ők is megállapították, hogy a legnagyobb terrort alkalmazzák a hazájukhoz hü és a kényszerítés ellen tiltakozó hadifoglyok ellen. Nem csak élelem és más kedvezmények megvonása, hanem fegyveres kényszert is alkalmaznak, amelyeknek az eredményeként több száz halott és több ezer sebesült lett. És ez a hadifoglyokra vonatkozó szabályok be nem tartása, ma az egyetlen akadálya a koreai háború befejezésének. Mikor a UN közgyűlése tárgyalta és a Vörös Kereszt kiadta a hadifoglyokra vonatkozó határozatát, történt egy újabb megdöbbentő eset. Az amerikai és south koreai őrség 85 polgári hadifoglyot megölt és vagy kétszer annyit megsebesített, mert ezek “fellázadtak”. Hogy miben nyilvánult meg a 3600 polgári hadifogolynak a lázadása, akik között asszonyok, gyermekek is vannak, arról is szól a jelentés, amely szerint azok “énekeltek és kővel dobálták meg az őrséget”, hogy milyen arányú volt a 3600 hadifogoly “lázadása” ésf “támadása”, arról is szól a jelentés, mert két amerikai és két koreai katona “könnyebben megsebesült”, azért kellett 85 polgári egyénnek meghalni és százaknak megsebesülni. Az utóbbi hónapokban Amerika különböző államaiban rab-lázadások voltak, ahol ezer és ezer dab lázadt fel, akik őröket fogtak el, fegyveresen ellenálltak, felgyújtották az épületeket, ösz- szetörték a berendezéseket, gépeket. Ezek a rabok, gyilkosokból, tolvajokból, nagyrészt hivatásos bűnözőkből álltak, mégis le lehetett szerelni a lázadást anélkül, hogy tömegmészárlást rendeztek volna, de Koreába a fegyvertelen foglyok, akik se el nem barikádozták magukat, se túszokat nem tartottak fogva, kiknek a “lázadása” főleg éneklésbe merült ki, gépfegyvert használtak. Ez a tény mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a parancsnokságot a könyörtelen bosszú, gyűlölet vezeti az osztálytudatos hadifoglyokkal szemben, amely durva megsértése a nemzetközi törvényeknek, az emberiességnek, amint ezt egy olyan polgári fórum is megállapítja, mint a Nemzetközi Vörös Kereszt, amely eljárás csak gyűlöletet vált ki az amerikai hadvezetőség ellen, az egész világon és megerősíti a köztudatban azt a felfogást, hogy Amerika ma a nemzetközi imperializmus vezető állama, amely minden eszközt felhasznál arra, hogy az ellentéteket fentartsa, mélyítse, hogy a meglevő háborús hisztériát fokozza. Hogy az uj adminisztráció ezen a téren nem hoz javulást, azt igazolja az a tény, hogy az uj kormányzatba minden vezető helyet milliomosok, a legnagyobb hadiszer gyártók foglalnak el, kiknek az érdeke az, hogy a mai háborús hisztéria fenmaradjon és a hadi ipar teljes kapacitással dolgozva biztosítsa a profitot a halálkereskedőknek. * AHOGY ŐK ÍRNAK Nem az a felháborító, hogy a háborús uszításba belekergült üzleti lapok a legszemérmetlenebb hazugságokat tálalják fel az olvasóiknak, ez természetes, hiszen azért fizetik őket a hadiszer gyártásban érdekelt nagytőkések, amelybe a nagy bankokon keresztül az egész nagytőke érdekelve van, hanem az, hogy a förtelmes hazugság áradatukkal nem csak Amerika népét vezetik félre, hanem az egész világon kialakítanak egy olyan Amerika ellenes hangulatot, amely nagyon közel van a gyűlölethez. Az Európát, Ázsiát járó amerikai lapok tudósításaiban napnap után olvashatjuk, hogy sehol sem “szeretik” — nagyon enyhén kifejezve — az amerikaiakat és ebben a koreai háború és az egész vüágra kiterjedő hadibázisok és hadikézsülődéseken kívül nem kis szerepe van az amerikai hírszolgálati szerveknek, a rádiónak, amelyek az egész világra kiterjesztik a háborús uszításaikat és a lapoknak, amelyek a cikkeit nem csak az “Amerika Hangja” hivatalos és az “Európa” és “Ázsia Hangja” a nagytőkések rádióba olvasnak be. De átveszik a világ minden táján a lapok ezeket a hazug uszításokat és elrémülve gondolnak arra, hogy majd Amerika fogja őket “felszabadítani”. Az Amerika ellenes propagandának az anyagot az amerikai hírszolgálati vállalatok szállítják és ezen a téren nagyobb eredményeket is érnek el, mint az egész vörös propaganda. Ezen a téren Amerika a hideg háborút teljesen elvesztette. Erre mutatnak rá az összes sajtótu- dósitások, amelyek külföldről szólnak. Ezt ismerte be egy nagy cikksorozatban Irvin Spencer, a Cleveland Plain Dealer politikai szerkesztője, ki most jött vissza Európából, de még inkább Gerard Filian, egy kanadai francia katolikus napilap, a “Le Devoir”,-ban irt cikkeiben. Ez a pap, aki a “vasfüggöny” mögötti Ázsiába, Szibériába, Mongoliába és Kínába is tett utazásokat. Filian részt- vett az ázsiai népek békekonferenciáján és erősen vörös ellenes, de kénytelen megállapítani a beszámoló cikksorozatában, amelynek egy részét a fenti clevelandi napilap is leközölt.. Azt Írja a cikk, hogy amit mi Ázsiáról tudunk a lapokon keresztül, az félrevezetés és “Amerikát az ázsiai népek százmilliói gyűlölik”, az imperializmusáért és brutális hadviseléséért, nem csak Koreába, hanem hogy támogatja gyilkos hadianyagával a többi imperialista hatalmakat is. Amig ezek a lapok az európai és ázsiai tudósításokba elismerik a fenti helyzetet, de ez nem gátolja őket abban, hogy az uszításaikat, hazugságaikat, az amerikai nép félrevezetését a lap többi részébe ne folytassák és a megoldást továbbra is ne a háborúra való felkészülésben lássák. MAGYAR DZSUNGEL Ha lehet még vigasztalanabb a helyzet a magyar nyelven iftegjelenő lapokba, nem csak ott ahol nyilas firkászok kerítették kézbe a magyar nyelven megjelenő hetilapokat, amelyek véres szájjal uszítanak nem csak a “felszabadító” háborúra, hanem mindenki ellen, aki nem tartozik vagy nem tartozott a múltban a szélső reakció táborához. Kik a múltban az úgynevezett liberális vonalon voltak, amit a nyilas banditák nem tudnak nekik megbocsájtani és amit már megirtunk, hogy ezek a tényleges gyilkosok és gyilkosságra felbujtók ma nyeregben érzik magukat ebben az országban és joggal remélik, hogy legalább itt, a republikánus győzelemmel, ők kerülnek Uncle Sam fizetési listájára és ezért jelentgetik fel szorgalmasan, mint kommunistákat, a volt liberális szerkesztőket. Jellemző a “liberálisok” be- ijedtségére az, hogy úgy próbálnak védekezni a nyilas támadás ellen, hogy még azoknál is vadabb uszítást végeznek, farba rúgva minden újságírói erkölcsöt, ha ilyen egyáltalán létezett. A legképtelenebb hazugságokat tálalják fel az olvasóiknak, nem törődve azzal, hogy a lapjuk következő számába megjelenő hazugság pont az ellenkezője az előző heti hazugságnak. Erre a “liberális” újságírói tisztességre jellemző az, hogy a fő-fő igazság bajnok lapjában megjelent két “feltétlen megbízható forrásból” származó hir: No. 1 — Az Ember 1952 november 29-iki számában — “ . . Gerő Ernő, az otthoni bolsevista rendszer második számú vezetője, az elmúlt napokbah kegyvesztetté vált. Eltávolították a kormányból, tartózkodási helye ismeretlen.” Még arról fecseg a “nagyon szavahihető forrás”, hogy Rákosinak “sikerült leszámolni az ellenfelével”. A magyarországi lapok november 3Ö-án közlik Gerő Ernő három órás beszédét, amelyet november 29-én tartott a központi vezetőség ülésén, amelyben beszámolt az elmúlt 10 hónap gazdasági eredményeiről és vázolta az ország helyzetét. No. 2. — Az Ember december 6-iki számában — “ . . . Gerő Ernő a múlt héten heves és indulatos támadást intézett a Rákosi kabinet több tagja ellen, akik miatt — szerinte — nem sikerült az ötéves terv végrehajtása . . .” Tehát a megbukott és ismeretlen helyen tartózkodó Gerő Ernő, egy és ugyan akkor Budapesten “kemény támadást intézett”, igy kétségtelen, hogy az egy hét előtti hir kitalált, rosszindulatú mese volt és ahelyett, hogy “Az Ember” szerkesztője, ki mindenkit kioktat az újságírói tisztességről, ahelyett, hogy azt irta volna, hogy a “nagyon szavahihető forrás” egy hazug csirkefogó, aki beugratta és ezért bocsánatot kér a félrevezetett olvasóktól, újra hazugságokat közöl le. Gerő Ernő miniszterelnök beszámolójával kapcsolatban, amikor azt Írja, hogy Gerő beszámolója szerint az ötéves terv nem sikerült és hogy “kijelentette, hogy az orliomos nevéhez fűződnek, valójában a tőkés termelő rendszer védő szervei. Eddig azonban ezt bizonyítani kellett. Mr. Sloan ezen vallomásával felment bennünket a bizonyítás terhétől. Elhisszük neki, hogy a nagy alapítványok célja végeredményében a tőkés termelő rendszer megerősítése, bármilyen cégér alatt működnek is.
