Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-10-25 / 1752. szám

1952. október 25.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

ÁZSIA A BÉKÉÉRT

Negyvennégy ázsiai és csendes óceáni országok népeinek delegátusai jöttek össze a Kinai Népköztársaság főváros á b a n Peipingben. A legsűrűbben lakott földrész népei közvetlenül érzik a háborút, hiszen Vitenamban, Malay szigeteken, Burmában, Fülöp szigeteken hét éve folyik a gyarmati sorsból felszabadulni akaró népek öldöklése. Több mint két éve ömlik a vér Koreában, igy érthető, hogy az ázsiai népek fokozott mértékben érdekelve vannak abban, hogy békés megegyezéssel véget vessenek a pusztításnak.

Nagyon sok érdekelt ország népe csak nagy nehézségek utján jutottak el a peipingi találkozóra. Amerika, Ausztrália, Fülöp szigetek, Latin Amerika, Japán kormányai megtagadták a békeértekezletre az útlevelek kiadását a delegátusoknak, de ennek dacára, ezeknek az országoknak a küldöttei is megjelentek minden nehézséget legyőzve a konferencián.

Pedig Amerika szempontjából nagyon fontos volt a megjelenés, mert a delegátusok nagyon komoly és értékes munkát végeztek abból a szempontból, hogy megértessék Ázsia népeivel azt, hogy amikor Amerika fegyveres beavatkozását (Korea) és a gyarmati hatalmak (Anglia, Franciaország) hadjáratát és a brutális hadviselési módját támadják, el kell választani az amerikai népet a hivatalos szervektől és igy helytelen a gyűlölet kiterjesztése egész amerika népére, amely békeszerető és emberséges, amelynek sem befektetései, sem piaci hódítási szándékai nincsenek.

Nem volt könnyű munka annak a megértése, hogy akkor az amerikai nép miért tűri, miért nem ad hangot a tiltakozásának.. Különösen azoknak az országoknak a delegátusai tiltakoztak, akik a saját bőrükön tapasztalják az amerikai beavatkozás súlyát és a hadviselés módszereit, amelyet átvettek a frania és angol gyarmatosítók is és Vitenamban, Malay szigeteken amerikai napal bombákkal égetik fel a falvakat, a termést és vele együtt a falvak lakosságát. A függetlenségükért küzdő ázsiai országok mindegyike panaszkodott, hogy az elnyomóik háta mögött megtalálják az amerikai segítséget és reményüket fejezték ki, hogy az amerikai nép erélyesebben és láthatóbban fogja kifejezni az ellenzését a gyarmati és félgyarmati népek szabadságharcában való beavatkozásért. Mert csak ez gátolhatja meg, hogy Ázsia népeinek gyűlölete tovább élesedjen minden ellen, ami amerikai.

A gyülekezés végül javaslatokat fogadott el a koreai háború befejezésére, a gyarmati szabadságharcok támogatására.

Követelte az atombomba és más tömeggyilkoló fegyverek, mint vegyi és bacilus hadviselés, a napal bombák betiltását. A nyílt városok és falvak bombázását.

Követelik, hogy az öt nagyhatalom, Amerika, Anglia, Franciaország, Szovjet Oroszország és a Kinai Népköztársaság képviselői üljenek össze és megállapodással biztosítsák a békét és a mai őrült fegyverkezés korlátozását.

A béke értekelet előtt minden ázsai és csendes óceáni országok a gyűlések százezrein ismertették az ázsiai békeértekezlet' fontosságát. Minden országban békekonferenciák voltak, amelyeken javaslatokat dolgoztak ki és megválasztották a delegátusokat.

A ázsiai békekonferencia úgy határozott, hogy mindenütt beszámoló gyűléseket kell tartani és még nagyobb tömegeket kell bevonni az ázsiai népek egységes harcába a békéért.

Jellemző a békeértek e z 1 e t nagy jelentőségére az, hogy ott minden pártállás, mozgalom és vallás képviselve volt. Polgári politikusok, tudósok, Budhista és Mohamedán vallások főpapjai nagy számban vettek részt úgy, hogy az ázsiai békemozgalom az ázsiai népek minden rétegét felöleli. Ezt a jelentőséget nem lehet agyonhallgatással lecsökkenteni, mert ha az amerikai nép előtt el is hallgatják az értekezlet sikerét, annál jobban meghallják ezt Ázsiai népei és a világ minden békeszerető embere.

KOREA

A választási hadjáratban sok minden került felszínre, sok ho- mányos Ígéret történt arra, hogy milyen lesz a nagy tisztogatás, a nép “népjólét” emelése, főleg egymásra húzták rá a vizes lepedőt. A jelöltek csak egy kérdést kerültek következetesen, a koreai háború befejezésének kérdését.

A felelőség tekintetében sem letetett sokat beszélni, mert mind a két párt vezetői ott vpl- tak az elindításnál és miután olcsó és főleg gyors győzelmet reméltek, nem akartak elmaradni a diadalmenettől.

Azóta kitűnt, hogy a gyors győzelem csak álom és ha egyáltalán lehetséges lesz a győzelem, az nagyon drága lesz anyagiakban és főleg a mindennél drágább amerikai életben.

Egyik jelöltben sem volt meg a bátorság, hogy szembeszállja- nak a háborús profitolókkal és kimondják, hogy ezt az áldatlan háborút be kell fejezni megegyezéssel, kölcsönös engedményekkel, el kell fogadni azt a tényt, hogy az ellenfél nincs legyőzve, tehát nem lehet a megegyezést diktálni. Fel kell adni azt a merev álláspontot, amit a UN parancsnokság a hadifogoly kérdésben minden nemzetközi

jog és szokás ellenére elfogadott és kölcsönös engedményekkel eloszlatni a megegyezés egyedüli akadályát, a hadifoglyok kérdését.

De a háború profitolói erősek, ők állnak a háttérbe, ők fizetik a kampány nagy költségeit, azért kell hallgatni a koreai kérdésről. De ezt a hallgatást nem lehet tovább is folytatni, mert az amerikai nép, amely a számlát fizeti pénzben és emberéletben, kikényszeríti a kérdésben való állásfoglalást és már akarva nem akarva, kénytelenek a kérdést napirendre hozni és ma még vérszegény, félmegoldást javasolnak, de lehetséges, hogy a választások előtt még olyan javaslatot is felszínre hoznak, amely végetvet az oktalan vérengzésnek.

Ez a kérdés annál is aktuálisabb, mert nem csak Amerika népe lázadozik a további áldozatok ellen, hanem az abban résztvevő többi népek is és ha nem lesz megoldás, úgy Amerika esetleg egyedül marad a küzdő téren. Nem csak anyagban és emberéletben folytatódik a veszteség, hanem úgy fog ott állni a világ népe előtt, mint a béke egyetlen akadálya.

A koreai háború kérdése, a békés megegyezés kérdése a felszínre került és azt onnan leszorítani nem lehet és azt a kérdést a koreai áldozatok és azok hozzátartozói fogják a megoldást kikényszeríteni.

De siettetni fogja a megoldást az is, hogy ezt sürgetik a világ népei, kormányai is, köztük a szövetségesek és akik résztvesznek valamilyen formában a koreai hadjáratban és ezt nem lehet sokáig nem figyelembe venni.

Nem vezet félre bennünket az sem, hogy a Nemzetek Szövetsége gyűlésén Mr. Acheson külügyi államtitkár kijelentette, hogy Amerika ragaszkodik a hadifogoly kérdésbeni álláspontjához. Az sem, hogy Mr. Truman támadja Eisenhowert, mert kiakarja vonni az amerikai csapatokat Koreából. Most a választások előtt két héttel nem ismerhetik be, hogy haszontalanul áldozták fel az amerikai fiuk tízezreinek az életét, de a választások után bármely párt kerül is ki győztesen, a koreai kérdést sürgősen meg kell olda- niok, a fent felsorolt okokból. Akármilyen harcias szólamokat hangoztatnak is ma, sajnos, hogy a választási humbug miatt még jó pár ezer amerikai fiú fog ott elpusztulni anélkül, hogy a harctéri helyzet változna, amint azt a most folyó véres harcok igazolják. Amit ma az egyik fél elfoglal, azt a másik fél holnap visszafoglalja, a szomorú ebben az, hogy ezek a próbálkozások minden esetben ezer és ezer életbe kerülnek, ahelyett, hogy kölcsönös engedményekkel véget- vetnének a borzalmas vérengzésnek és nem használnák fel választási humbugnak az emberi életeket.

NAPTÁR ÍRÁS

Őszintén szólva, nem valami előkelő foglalkozás volt odahaza a naptár, illetve a kalendárium megírása. Még a legtulsó iró- kuli sem irta volna alá a nevét

•azon ostobaságoknak, amelyek odahaza a “Szent Család”, “Regélő Bácsi”, stb. név alatt megjelenő kalendáriumba megírtak.

A lényeg az volt, hogy legyen benne egy nagyon gonosz és egy nagyon nemes hőslelkü férfi, egy szegény, de becsületes leányzó, egy csomó gróf és herceg, egy féltucat gyilkosság, párbaj. Némelyik folytatásban jelent meg, 10-15 éven keresztül is folyt egy-egy “regény”, mindig ott volt a “folytatás következik a jövő ében”, ahol a leghajmeresztőbb gyilkosságot elkövették. így biztosították azt, hogy állandó olvasó maradjon a szerencsétlen megmételyezett alak. »

Hogy röviden mondjam, az óhazai naptárok 40 évvel ezelőtt pontosan úgy néztek ki, olyan szellemi nívón voltak tartva, mint az amerikai heti és napilapok “szépirodalmi” rovata, amelyeket egyszerűen ponyva irodalomnak neveztek el.

Odahaza most az irmagját is kiirtották ennek a szennyirodalomnak. Ma a falusi nép könyvei a legszebb dolgokat tartalmazzák. A falu ma nem csak egy évben egyszer vesz egy kalendáriumot, hanem rendszeresen olvas magas nivóju regényeket és tudományos könyveket, amely megismerteti a társadalom és természettudománnyal, a termelés tudományos mivoltával.

Ami ma ezen a téren történik, azt már nagyon régen rendszeresítette a Bérmunkás a naptárával. Különösen az utolsó 10 évben, amióta Geréb munkástárs csinálja a “kalendáriumot”. Geréb itt is megelőzte az uj Magyarországot, ahol a jelszó “dolgozz jobban ma, mint tegnap”, “tanulj jobban”. Geréb ezt úgy vitte át a gyakorlatba, hogy ha az idén jó volt a Naptár, a jövő évben még jobbat állít össze és tagadhatatlan, hogy ez sikerül is neki, mert év- ről-évre jobb, tartalmasabb és tanulságosabb a Bérmunkás Naptára.

Most, amikor a Bérmunkás 40 éves fennállását ünnepeljük, ebből az alkalomból ismét a “legjobb” Naptárt akarja és fogja összeállítani Geréb munkástárs.

AZ OLVASÓ TEENEDŐJE

Nem merülhet ki abba, hogy megveszi és elolvassa a Naptárt és utána megírja, hogy nagyon meg .van vele elégedve.

A Bérmunkás olvasói érzik és tudják, hogy a lap, a Naptár az ő tulajdonuk és ezért természetes, hogy nyugodtan fordulhatunk az olvasóinkhoz, hogy a jubelumi Naptárunkat tegyék emlékezetessé azzal, hogy emlékezzenek meg a 40 éves lapjukról a Bérmunkásról üdvözlő hirdetésükkel. Járuljanak hozzá a Naptár és a lap kiadásához, amely mint minden, folyton több és több lesz, dacára hogy a lap írása és adminisztrálása az utolsó 12 évben díjtalanul történik. Biztos vagyok abban, hogy a titkár munkástárs által kiküldött levelek nem maradnak eredménytelenül.

Másik teendő, hogy minden olvasó gondoskodjon még egy Naptár olvasóról, hogy minél több magyart szabadíthassunk