Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-10-25 / 1752. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. október 25. A háborúk élvemaradt halottai A koreai háború, illetve a ha­difoglyok ellen viselt külön há­ború, megrendítő emlékeket va­rázsolt agyamba a foglyok sor­sáról. Minden lelkierőmet kell igénybe venni, amikor ezt a kér­dést tárgyalom. Én magam, nem voltam hadifogoly, de mint föl­mentett ’’vasutas” az elsőszámú világháborúban, igy a munkabe­osztásom lehetővé tette, hogy igen sok felejthetetlen emlék birtokába jussak. A békebeli “Vezérkarok” igen fontos terveket dolgoztak ki az esetleges háborúk mozzanatai­ról. Jellemző a 1908-09-es idők­ben, a kardjaikat is átvizsgál­ták hogy mennyire felel meg el- hasitani az “ellenség” fejét. 1914-ben tört ki a háború, de már készültek a háborús pán­célkocsik a MÁV főműhelyében. A háború első napjai bizony­ságot szolgáltattak, hogy a ha­difoglyokról “megfeledkeztek” vagy rosszul intézkedtek. Leg­feljebb a hadi térképen pontok­ként szerepeltek, úgy mint bár­mely magaslati pont. Bármelyik hadműveleti oldal legfőbb intenciója a legtöbb ha­difogoly ejtés, eltekintve egyéb “keresztényi” cselekedettől. Mig a halottakat (katona nyelven dögök) ásó-kapával gyorsan el­intézhetek, addig a hadifoglyok a fogságba esés pillanatában, a leggvülöltebb egyedei a háború­nak. Legtöbben az egyébb sérel­meiket rajtuk iparkodnak meg­bosszulni. Jobb ruhától, ékszer­től megfosztani. Ezek az éhes, rongyos, sokszor ruhátlan de­moralizált, csordává aljasutt embereket etetni, szörnyen el­lenszenvesek. Ezért bízták őrzé­süket kirimnálisokr, kik hajlan­dók minden gazságra. Serceg a papír Genfben, a “hadifogoly” egyezmény aláírá­sakor, hogy az első alkalomkor megszegjék. Legendák, irodalom nőtt a ha­difoglyok sorsáról. A hazug pol­gári irók színes, pénztkereső le­írásokat izzadtak ki, de a há­borúk okairól, a háborút csináló gonosztevőkről hallgatnak. A hadifogoly, olcsó munka­erő. A fogságba esett katoná­kat minden területen a hadveze­tőség legtöbbször a fogságba esés pillanatában lövészárok ásásra, halottak eltemetésére fogta. Vagy a kétkerekű kordá­kat huzni a lopott jószággal és azt vagonokba rakni. Ha a mű­velet lassú volt, úgy a fegyver­tusa megtette hatását. Genfi “egyezmény ’’gyakor­latban”: Megszámlálhatatlan fogoly került a hadviselők ke­zébe. Ez jó alkalom volt sok megoldatlan munka elvégzésére. meg az itt megjelenő ponyvairo­dalom mételyezésétől. Geréb munkástárs Ígéretet tett arra, hogy karácsony előtt kint lesz a Naptár, ez meg fog­ja könnyíteni uj Naptár olvasó szerzését. A “Brigád” munka, a szer­kesztő, az irók és az olvasók kö­zös kollektiv munkája megte­remti a minden eddiginél jobb, tartalmasabb Naptárt, az 1953- as jubileumi évre. A cári Oroszország a hadifog­lyok tízezreit állította a Mur- manszk vasút megépítésére és a Ladoga-Onyega tavak mocsa­rainak lecsapolására. Ezeken a maláriás vidékeken a rosszul táplált foglyok ezrei pusztultak el. A világ figyelme is odairá­nyult. Végre a Vöröskereszt folytatott vizsgálatot. Voltak ígérgetések, megállapítások és természetesen ilyenkor a vád­lott rámutat a vádló hasonló üzelmeire, igy hát minden ma­rad a régiben. Hiszen koldusso- ru páriákról volt szó. Magyarországban, első időben brutális jelenetek játszódtak le a hadifoglyokkal szemben. Az elvakott emberek gúnyolódva, támadóan léptek föl a rémült foglyok iránt. A mindenre kész kísérők, börtön fogolyként ke­zelték a hadifoglyokat, lelaka­tolt tehervagonokban szállítot­ták a foglyokat éhesen, szomja­san, a szükségleteik elvégzése nélkül. A leírhatatlan jelenetek közül lássunk egy párat. Egy hadifogoly szállítmány beérke­zett egy vasárnap délután a kis­kőrösi vasútállomásra. Kísérők a lezárt vagonokat, melyeket va­lószínűen hosszabb ideje lezárva tartottak, most fölnyitották ki­abálva a foglyoknak. Ebben a pillanatban, mint egy robbanás ugrott a földre az ezerre tehető fogoly és ott az állomással szem­ben ezrek jelenlétében — nők­kel vegyesen — végezték el szükségletüket, bizonyságot té­ve a “keresztény” morál voltá­ról. A háború szerbiai kudarca,, súlyosan megtépázta a ferenc- jóskás hadvezetőséget. Putnik vajda, úgynevezett “Timot Diví­ziója”. Ezek a “komitácsi” ne- veltségü, fanatikus harcosok, sok presztízs rontói voltak a I magyar-osztrák hadvezetőség- i nek. Végre elfogtak közülök egy i bizonyos csapatrészt. Ezeket vitték az “esztergomi“ fogolytá­borba. Azt a brutális szigort, ahogy ezeket kezelték, könnyű elképzelni. A tábor egyéb hiá­nyosságai mellett az árnyékszék hiányzott. A foglyok által ásott mély, széles gödrökre rakott ge­rendák, deszkák összevisszasá­gán végezték el a foglyok szük­ségleteiket. A megérkezett “Timot Diví­zió foglyait órákig körben sétál­tatták, erőt vett rajtuk a szük­ségleti kényszer, rárohanva az árnyékszéknek használ gödör gerendáira, a súlyt nem bírván, a teher alatt beszakadt. Az “is­ten teremette” ember, amelyet az egyházak olyan fennen hir­detnek, többszázan, ott a gödör­ben, az emberi váladékban fejez­te be életét. Erős volt a gyanú, hogy ez a katasztrófa tendeció- zusan volt előkészítve. Végtelen a sora az ilyen gaz­ságoknak. Lássunk egy másik esetet a hadifoglyok munkate­rületén. A zsirosparaszt, az ura­dalmak dolgozó foglyait a nép, a szegénység istápolták, meg­menteni az éhhaláltól. Hozzánk, az államvasutak főműhelyébe legalább 500 hadifogoly dolgo­zott, orosz és olasz felerészben. Szigorú csendőr felügyelet ilatt voltak a foglyok. A nyomorult élelmezésüket a magunk sze­génységéből segítettük. Az em­beri szolidaritásunkból indítva védelmünkbe vettük őket, a ka­kastollas gonosztevőkkel szem­ben. Tudni kell, hogy az olasz hadifoglyok több esetben élelmi­szer támogatást kaptak hazul­ról, u.m. szárított bab, sajt lek­vár és makarónit. A foglyok több esetben panaszkodtak, hogy a csendőrök meglopják őket és ha szólnak, brutálisan bánnak velük. Egy bizonyos reggelen, a fog­lyok sokkal feldúltabb állapot­ban jöttek dolgozni > mint más­kor. Kérdésünkre elmondották, hogy az újonnan érkezett élel­miszer küldeményt a csendőrök alaposan megdézsmálták és ami­kor tiltakoztak, megverték őket. Ezzel betelve láttuk a poha­rat. A bizalmi testület azonnal elment a, gyárban levő katonai parancsnokhoz s szigorú vizsgá­latot és a csendőr banda kicse­rélését követelte. A banda feje a bizalmiak azonnali lezárását rendelte el amiért az ellenséggel barátkoztak, hadiérdekek és egyéb “keresztényi” érdekekre hivatkozott. A panaszkodás ak­kor szűnt meg, amikor legalább kétezer embert látott az iroda előtt. Meglett vele értetve, hogy ha kell, az egész forgalom leáll az országban. Végre az arany­galléros naplopó beadta a dere­kát és megszűnt a fogolykinzás. Az elsőszámú háborúban ár­nyékszékekbe fojtották a hadi- | foglyokat, a másodikban Hitler és társai kemencébe, vagy ha a művelet lassan ment, az “egy­szerűség” kedvéért fölgyujtot- ták az egész tábort. Azt hit ük ennél szörnyűbbet tenni nem lehet, de csalódtunk. Eddig csak a harctér színteréről kaptuk a harcokról a jelentéseket, ma már rendszeressé vált a hadi­fogoly táborok színteréről is je­lentést tenni az elesettekről. Ka­nibálok, gaz vérszivók kormá­nyozták a világot a történelmen át, de végre utján van az em­beriség sorsa. A kanibálok, fa­rizeusi szemforgatással tapos­nak a “Ne ölj” tövényeire. Osz­tozzunk a szenvedők sorsában. Vass Károly NEM SZABOTÁLNAK CLEVELAND — Azzal a kü- lönvonattal, amely Eisenhower generálist kortes kőrútjára vit­te, számos kis “baleset” történt. Egyszer például nagyon hirtelen megállt, mire az éppen ágyba dűlő generális fejjel ment neki a falnak de úgy, hogy mint mondotta másnap, egész nap “részegnek” érezte magát. Más kor viszont a vonat túl messzi­re állt meg az elnökjelöltre vá­rakozó küldöttségtől; ismét máskor tulhamar állt meg és sok idő elveszett, amig a hallga­tóság az utolsó kocsi mögé ért Eisenhower meghallgatására. Miután ezen dolgok többször megismétlődtek, már akadtak olyanok, akik “szabotálást” em­legették. Ezért James P. Shield, a Railroad Brotherhood elnöke vizsgálatot folytatott, majd bo­csánatkérő levelet irt Eisenhow- erhez, biztosítván őt, hogy az apró kellemetlenségeket a merő véletlen okozta és a Rairoad Brotherhood tagjai nem szabo­táltak dacára annak, hogy szim­pátiájuk a másik párt jelöltje felé irányul. GERÉB JÓZSEF munkástárs irói tevékenységé­nek második negyven évi tarta­mára, csatlakozzon az Elsinore- Los Angeles Bérmunkás olvasók kezdeményezéséhez — erős anyagi alapot létesíteni a Bér­munkásnak. Újabb csatlakozó: J. Koszta, Bridgeport, Conn. $5.00. A nép békét akar A VILÁG NÉPEI NEM AKARNAK HÁBORÚT, — MONDOTTA SZTÁLIN. — A BÉKE HnVEINEK SEGÍTENI KELL EGY­MÁST. — A SZOVJET UNION A BÉKEMOZGALOM ÉLÉN. MOSZKVA — A kommunista párt 19. kongresszusának zá­róbeszédében Sztálin miniszterelnök számos igen fontos kijelen­tést tett. A nagy hírszolgáltató vállalatok szerint a kongresszus hosszan tartó ovációval fogadta a 72 éves miniszterelnöknek azon kijelentéseit, amelyek a béke utáni vágynak adtak kifejezést. “A pártunk, valamint az országunk is méltányolja azt a tá­mogatást, amit a velünk rokon­szenvező külföldiektől kapunk s erre a segítségre mindig szük­ségünk lesz. így például 1918- 19-ben, amikor a brit burzsoázia fegyverrel támadta a Szovjet Uniont, sokat segített a béke ügyén, de a Szovjet Union is az angol nép azon szervezett moz­galma, amelyet a Hands off Russia jelszó alatt folytatott.” “A józan gondolkozás módja, hogy pártunk nem maradhat adósa ezen rokonszenvező cso­portnak, hanem válaszul meg kell adnunk nekik mindazt a tá­mogatást, amely elősegíti őket a béke fentartásában és népeik felszabadításában. ’ ’ “Amikor Thorez elvtárs a francia kommunisták vezére), vagy Togliatti elvtárs (az olasz kommunisták vezetője) azt mondják, hogy népeik nem fog­nak harcolni a Szovjet Union el­len, akkor első sorban is segítik Franciaország és Olaszország parasztjainak és munkásainak küzdelmét a békéért, de ugyan­akkor támogatják a Szovjet bé­ketörekvéseit is.” Sztálin, valamint a többi szov­jet vezetők beszédeiből arra le­het következtetni, hogy a kom­munista pártok tovább fogják folytatni, sőt még az eddiginél is intenzivebben a pár évvel eze­lőtt megindított békemozgalmát a tőkés országokban egyre emelkedő háborús uszítás ellen­súlyozására.

Next

/
Thumbnails
Contents