Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-03-22 / 1724. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1952. március 22. COVIIVGTOX HALL Az amerikai munkás-irodalmat nagy veszteség érte a déli államok munkásainak, földművelőinek és részes-farmerjainak nyomorát, küzdelmeit és vágyait versekben ismertető Covington Hall halálával, akinek “Co- vami” név alatt pár évtizeddel ezelőtt irt költeményeit nagy élvezettel olvasták a forradalmi érzelmű munkások. Az amerikai munkás szépirodalom (regény, novella, dráma, költészet) még nagyon szegény, különösen kevés számottevő költőt termelt még ki, de azok között, akik költészetük tárgyát a munkás életvilágából választották s a munkásérdekek szempontjából ítélték meg az eseményeket, kétségkívül Covington Hall volt egyike a legtehetségesebbeknek. Pedig Hall nem proletár családból származott, születésének idején, 1871-ben, az apja pres- biteránus pap volt Louisiana állam egyik tehetősebb egyház- községénél. Hall szülei korán elhaltak, mire Covington az egyik nagybátyjához került s ugylát- szik annak befolyása alatt lett az ezüst valutáért harcoló William J. Bryan követőjévé. Abban az időben Bryan politikai beszédeit radikálisnak tartották. Bryantól Hall north-dakotai Farmer’s Non-Partisan League- höz került 1920-21 táján. Ezt a csoportot már félig-meddig szo- ciálista politikai alakulatnak tekintették, mert számos szociális reformot követelt. Egyik vezetője Frazier kormányzó volt, aki Covington Hallt sajtó-ügynökévé fogadta. Ettől a csoporttól már egy lépéssel átmehetett a munkássághoz, amikor felismerte az osztályharcot. És ettől az időtől kezdve költeményei mindinkább a legelnyomotabbak a legkizsákmányoltabbak küzdelmeit tükrözték vissza. A társadalmi igazságtalanságokon felháborodó költőt az IWW-val való megismerkedése harciassá tette. Egy időn át az Industrial Workers of the World szervezet által felállított iskolát is vezette. Harcra buzdító költeményeit nem csak az IWW tagjai, de az osztályharcos munkások szerte a világon kedvelték és értékelték, mert értékesebb verseit számos idegen nyelvre is lefordították. Különösen a “sztrájk” cimü verse lett nagyon ismertté, mert abban pár sorral valóban mesteri tökéllyel ad képet a munkásosztály hatalmas fegyveréről. A napokban elhunyt osztályharcos költő emlékének e gyönyörű költemény újbóli leközlésével adózhatunk legméltóbban. THE STRIKE Say what ye will, ye owls of night, The strike upholds the cause of right; The strike compels the judge to pause, The statemen to remold the laws. Say what ye will, the strike is good, It clears things long misunderstood; It jolts the social mind awake; It forces men a stand to take. Say what ye will, yet, without truth, The strike drives home the better truth; The strike tears off the mask of things, To mass and class the issue brings. Say what ye will, all else above, The strike is war for bread and love, For rainment, shelter, freedom, all The human race can justice call. Magyarul, (gb.) fordításában A SZTRÁJK Szóljatok bármit, ti éji baglyok, Sztrájk biztosit minden jogot. Sztrájk állítja meg a bírót, Ejt gondolkodóba törvényhozót. Szóljatok bármit, a sztrájk igen jó, Kiválasztja, mi helytálló. Tespedt agyak ébresztője, Fojtó kétkedések eldöntője. Szóljatok bármit, marad valóság, Sztrájknál jön ki az igazság! Sztrájk álcázza le a gonoszt, Segít győzelemre osztályhargot. Szóljatok bármit; ezt, azt, vagy azért . . . Sztrájk munkásharc a kenyérért, Földért, jogért szabadságért, Az emberiség szebb jövőjéért. AGNES IXGLIS A Bérmunkásban már többször említettük, hogy Michigan Állam egyetemének (Ann Arbor) párját ritkító gyűjteménye van a radikális munkásirodalomból, amit a kezdeményezőjéről “Jo Labadie” kollekció néven neveznek. A gyűjtemény naggyá fejlesztéséért az érdem oroszlán része Miss Agnes Ing- lis könyvtárnoknőt illeti, aki évtizedek hosszán át nemcsak kiváló tudással, de megértéssel és szeretettel gyűjtötte, rendezte és lajstromozta a beérkező munkákat. Végtelen sajnálattal vettük tudomásul, hogy Miss Inglis január 29-én elhunyt. Halála nagy vesztesége a radikális munkás- mozgalomnak, de különösen az Industrial Workers of the World szervezetnek, mert az ipari uni- onizmus eszméjét helyeselte és tehetségéhez mérten támogatta is. Lapunk és naptáraink iránt is igen nagy érdeklődést mutatott s mihelyt valami oknál fogva késett vagy elmaradt a lapunk, már jött tőle a reklamáló levél. Ezen sorok Írója az utolsó 10 év folyamán számos levelet váltott Miss Inglis-sel a Labadie kollekcióra vonatkozólag s ezen levelekből kisugárzott az elAZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA % A munkásosztály és a munkáltató osztály között sommi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhséj^és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek keli folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosuiása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vágj’ ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer bezetér épltiUlt a -éel társadalom keretein beMil A detroiti cirkusz folytatása (Vi.) A képviselőházi vizsgálat, amely a bejelentés szerint még csak a kommunistákat üldözné, de az itteni példák szerint más munkás frakciókra is átterjesztették. Ugyanis ezen a héten, hogy visszajöttek, Stanley Novák lett a rostra téve és lassan sütni kezdték. Az ellene emelt vádak és bizonyítékok között volt az, hogy 1929-ben, a Proletarian lapban “elvtárs”- nak szólították, valamint, hogy azon időkben, az utcákon beszélt. Mindenki tudta, hogy azon időkben, sőt még 1938-ig is, Novák a Proletarian pártnak volt a szervezője, de belekapcsolódtak a CIO szervezésébe és mivel képzett szónok volt, igy mint szervezőt alkalmazták nagy sikerrel. Most ezért büntetik meg, éppen azok, ^kiknek segített megszervezni á jófizető állásokat és azon munkások is ellene lettek bőszitve, akiknek az élet- színvonalát, munkaviszonya i t segített megjavítani. A másik ilyen nagy gonosztevő Paul Boatin, aki éveken keresztül, még akkor is, amikor életveszélyes volt Fordnál szervezni a munkásokat, sikeresen szervezte őket, nem fizetésért, mint hivatalos szervező, hanem mint munkás, aki ott dolgozott. Ez a Boatin sem volt, sőt még most is azt állítja, hogy nem kommunista, hanem az, olasz munkásmozgalomban mint szin- dikalista, az IWW-val együttműködő csoportnak volt a hive. hunyt történelem-tudatossága, vagyis az, hogy az igaz történelmet csak az olyan írások áttanulmányozása alapján lehet megírni, mint amiket a Labadie kollekció tartalmaz, ezzel a gyűjteménnyel tehát az igazságot és a jövő történetíróját igyekezett szolgálni, amivel kiérdemelte, hogy kegyelettel gondoljunk emlékére. (gb.) Azonban az ilyen kicsiség nem zavarja a vizsgálókat, ők nem az igazságot, hanem az ürügyet keresik arra, hogy a munkából, a megélhetési lehetőségétől megfosszák azon munkásokat, akik még a hatalmas Fordot is megmerték szervezni minden tömeg terror, munkaelvesztés, üldözés, összeverés, sőt halál veszedelmével szemben is. Ezekkel szemben vannak felsorakoztatva a kémek, besúgók, judások, amelyek között Joe Romano, olasz, aki azt állítja, hogy ő is volt kommunista, de ellenük fordult, amelyért megtették szervezőnek Reuther- ék, most a főirodából szervez, kémkedik, árulkodik azokra, akik segítettek megszervezni a Fordot, hogy neki ilyen heti kétszáz dolláros állást adhattak. A másik egy lengyel besúgó, akit a “Lengyel Római Katolikus Union” alkalmazott mint besúgót, kémet, nem csak a lelkiatyáknak, hanem a gyárosoknak, meg az FBI-nak, mostan ezen bizottságnak árulják el azon munkásokat, leginkább lengyel származásuakat, akik valamilyen szocialista eszmékkel mertek foglalkozni. Novákot is ez a Rataj csókolta szájon, mint Judás Jézust. Magyar értelemben még a patkányoknak is az alja ez a hólyag. Mint Budenz, úgy ez is a jeuzsuita szocializmus elhárító szakosztályának volt az alkalmazottja. Együtt működve a gyárosok szövetségével és az FBI-al. De még az mind nem elég, megint akarják folytatni a cirkuszt, mert azt állítják, hogy valami hatszáz olyan vörös van ezen államban, akiket ki kell seperni az állásaikból, azok között több mint hatvan tanító is van. Mert az egész cirkusznak ez az eredménye. Nem az, hogy kommunista tagságot bizonyitsa- I nak.
