Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-03-15 / 1723. szám
1952. március 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal A MAGYAR ÚJSÁGÍRÁS ÚTTÖRŐI ' Irta: PÁNCZÉL LAJOS A magyar sajtónak nagyszerű hagyományai vannak. Reformtörekvések, haladó eszmék, szabadságküzdelmek egyengető- je és hevítő je volt és ha múltjában keressük azokat a megnyilatkozásokat, amelyekre nemcsak érdemes, de kell is emlékezni, megállapíthatjuk, hogy a magyarországi sajtó tulajdonképpen a Rákóczi-szabadság- harc forró napjaiban, nagyszerű küzdelmeiben született meg. Mercurius Hungaricus, majd Mercurius Veridicus Hungária, — vagyis a “Magyarországról igazat mondó Mercurius” volt a cime Rákóczi tábori újságjának, amelyet ugyan latin nyelven Írtak, mégis az első magyarországi újságnak tekinthetjük, mert öt esztendi megjelenése alatt, heti kétszeri — később ritkább —7 megjelenésében, négy oldalon keresztül, száz-kétszáz példányban rendszeres hírszolgálatot adott. A “Wiennerisches Diarium”, a labancok közlönye, a császáriak állandó dicsőítése mellett a szitkok és rágalmak halmazát szórta Rákóczira és a kuruc szabadságharcra. Ezért volt szükség, hogy igazat mondó hirszolgála- latot létesítsenek és igy indult meg 1705-ben a Mercurius, amelyet Kassán adtak ki, szerkesztője Esterházy Antal kuruc tábornok volt, munkatársai pedig — Rákóczi csapatvezérei, akik hűségesen beszámoltak a kuruc seregek minden harci tevékenységéről. Rákóczi tábori újságjából sokáig mindössze két példány volt ismeretes, később Simonidesz Lajos, a kor lelkes és kitűnő kutatója további hármat talált, amelyek egyikében — 1710. január 4-i dátummal — izgalmas érsekujvári tudósítást olvashatunk Ocskay László az áruló bri- gadéros elfogatásáról. Ez volt az első riport a magyarországi sajtóban. Az első magyarnyelvű újság 1780-ban, Pozsonyban jelent meg Magyar Hírmondó címmel, Rát Mátyás szerkesztésében, Patzkó Ferenc Ágoston nyomdász kiadásában. Háromszáztizennyolc előfizetője volt, hetenként kétszer jelent meg, szerdán és szombaton, kis nyolcad- rét alakban, nyolc oldalon. Jelentősége csak az uttörésben van: az első végig magyar nyelven írott újság volt, a politikai ellenőrzés, a tilalmak egész tömege azonban semmitmondó közleményekre szorította. Nem is élt sokáig és Rát Mátyás távozása után későbbi szerkesztői sem tudták felvirágoztatni. Az újság fogalmához már közelebb állt Kultsár István Hazai Tudósítások, később Hazai és Külföldi tudósítások cimü lapja, amely rendszeresen közölt him nyagot, a lap zömét azonban az irodalmi rész jelentette. Kultsár lapja mindamellett éppenugy kísérletnek tekinthető, mint Helmeczy Mihály 1832-ben megindított Jelenkor cimü napilapja. A magyar sajtó döntő éve: 1841, amikor Kossuth Lajos szerkesztésében megindult a Pesti Hírlap. Kossuth akkoriban töltött ki öt nap híján három évet abból a négyesztendei börtönbüntetésből, amellyel a Hétszemélyes Tábla sújtotta. Länderer Lajosban, a kor ismert nyomdászában támadt a gondolat, hogy lapot indites ennek szerkesztését Kossuthra bízza. Länderer egyik besúgója volt a bécsi titkos rendőrségnek és az aggodalmaskodásokra megértette odafenn, hogy “Kossuth tollának veszélyes irányát úgy tompíthatják le a legbiztosabban, ha dolgozatai a cenzúra ellenőrzése alá kerülnek.” Länderer megvette a Sürgöny cimü kis hetilap kiadói jogát, s ezért a jogért cserébe kapta az engedélyt a Pesti Hírlap megindítására. 1841 Télhó (január) 2-án jelent meg a Pesti Hírlap és első számának vezércikkében Kossuth hatalmas vallomást ad az újságírásról: “Midőn a szerkesztéshez fogunk, oly meggyőződésből tesz- szük azt: hogy a népnek tömérdek szükségei között alig van egyegy sürgetőbb, mint oly időszaki lap, amely a nemzet életének hü tükre lesz.” A vezércikket igy fejezte be: “ . . . annyit minden esetre nemes önérzettel bátran elmondunk, miképen szennyes érdekek vezetni soha nem fognak, meggyőződésünk nem lesz eladó, és tanulni szeretve is, szükségét is érezve, észnek és oknak ugyan mindig hódolunk, de más semmi, s nevezetesen Nagy Pál egykori szavaival élve, sem a hatalmasok komor tekintete, sem polgártársaink heve soha el nem tántorít.” Kossuth nem lett hűtlen célkitűzéseihez Lapjában, amely frissen tálalta a külföldi eseményeket s az első volt a magyar sajtóban, amely állandó vidéki tudósitó gárdával dolgozott, bátran harcolt a nép jogaiért, a szociális reformokért. Népszerűsége hatalmas arányokban növekedett, a Sürgöny 200 előfizetőjét ötezerkétszázra növelte. A lap indulásakor még eladósodott Länderer dúsgazdag ember lett, de amikor Bécsnek már kellemetlen volt a Kossuth körül lobogó hatalmas népszerűség, s a kérdést úgy akarták megoldani, hogy a lapot kiveszik Kossuth kezéből, — Länderer hűségesen engedelmeskedett a met* ternichi kívánságnak. Anyagiakban, erkölcsiekben megcsalva Kossuthot, uj kézbe adta a Pesti Hírlap szerkesztését. Jutalmát meg is kapta Bécstől, még egy lap: a Pester Zeitung engedélye formájában. Kossuthot, a modem magyar hirlapirás megteremtőjét száműzték a Heti Laphoz, az Országos Iparegyesület kis gazdasági lapjához. A legnagyobb magyar publicistát a közgazdasági szak- irodalom szűk területére kény- szeritették, politikáról nem írhatott és tilos volt a neve is. Kossuth ekkor találta ki a magyar újságírás legszellemesebb álnevét, cikkeit két angol szó (ram-kos, way-ut) összetételével Ramway aláírással jelölte. Csak a forradalom győzelme után tért vissza újra napilaphoz, ekkor lapjában, a Kossuth Hírlapjában jelentek meg publicisztikai remekei. Korlátok közé szoritottan élt a magyar sajtó, amelynek szabadságát azonban egyre harsányabban követelték. 1844-ben jelent meg “Sajtószabadságról' Nézetei Egy Rabnak” cimü röp- irat, amely követeli a törvényt: “Magyar hazánkban magyar- nyelvű minden polgárra nézve a sajtó örökre tökéletesen szabad”, s egy másikat: “Magyar hazánkban minden ember egyenlő jogú és egyenlően szabad.” A névtelen röpirat szerzője Táncsics Mihály volt, a Munkások Újságja későbbi szerkesztője, ahogy magát nevezte: “a vörös republikánus.” Bár lapja elsőnek vette fel címébe a “munkások” szót, Táncsics — mint Révai József megállapította — “az egykori francia szocializmustól, Cabet-tól kölcsönvett ideológiai köntösében is a parasztság képviselője” elsősorban. Bátor harcos, szókimondó, külföldet járt, müveit, jutalma mi lehet más, mint a — börtön, ahonnan Petőfi szavára szabadit ják ki a forradalom nagyszerű napján. A szabad magyar sajtót követelő hang országszerte megnyilatkozott. Pest, a Petőfi köré tömörült fiatalság volt az irányitó, s érdekes visszhangja támadt például Győrben, 1846-ban. Győrben egy lap volt, a német Vaterland 1847 telén egy bálon, amelyen együtt volt a fél város, egész sereg diák nyomult a táncterembe, valamennyi potrohos németnek öltözve, kezükben a Vaterland egyegy példányával, amelyet adott jelre meggyujtot- tak és a bálterem közepén elégettek. A tüntetés elérte célját, a Vaterland megszűnt s helyette Kovács Pál szerkesztésében Hazánk címmel magyar lap született meg, a kor egyik legszínvonalasabb lapja. Állandó munkatársai közé tartozott Petőfi, — ide irta úti leveleit is.— Arany, Tompa, Kerényi, Lisz- nyai, Garay, Vajda. A győri emlékezetes tüntetést egy. Radákovics József nevű diák vezette, a későbbi Vas Gereben, az 1848 júniusában megindult “Nép Barátja” szerkesztője. A lapnál szerkesztőtársa Arany János volt és a költő itt mutatkozott be, mint újságíró, itt jelentek meg — méltatlanul kevéssé ismert —-. publicisztikai Írásai (Országcimer és nemzetiszin, Mentsük meg a hazát. Kinek van igazsága, stb.), megannyi kemény támadás a bécsi politika ellen. A forradalom kivívta a sajtó- szabadságot. Petőfi, Vasvári, Jókai, s a többi márciusi ifjú harcos elszántsága és forradalmi készsége a Länderer és Hec- kenast nyomda megrohanásá- val, a gépek lefoglalásával fabula rasát teremtett a tétovázók és félénkek ingadozásában. Később azonban nem úgy alakult a sajtószabadság, ahogy a márciusi napokban gondolták. A kormány megsokallotta a szaporodó radikális lapokat és Szemere Bertalan belügyminiszter sajtótörvény-tervezetet szerkesztett, amelyben a sajtótermékek alapos megszorítása szerepelt. Petőfi, aki a reakciós ♦Jaj tótörvény mellett a cenzusos választójog és az ellenforradalmárokkal szemben tanúsított megalkuvó politika miatt is szenvedélyesen szembefordult a kormánnyal, mozgósította a pesti népmozgalom forradalmi szervét,. a Közcsendi Bizottmányt. Hatalmas néptömeg gyűlt össze a felhívásra és a gyűlésen elégették a törvénytervezetet és fellépésükkel kikény- szeritették a tervezett 20.000 forintos lapkaució leszállítását is. A szabadságharc sajtójában a későbbiek során egyre élesebben megmutatkozik a szakadék a jobbratolódó kormány köré gyűlt újságok — amelyek vezérorgánuma az Esti Lapok, a békepárt lapja — és a forradalom célkitűzései mellett töretlenül kitartó baloldali sajtó között, amelynek élén a Március Tizenötödike áll, Pállfy Albert, a forradalom legkövetkezetesebb és legharcosabb újságírójának lapja. Az erőviszonyok elnyomják, megfojtják a baloldali lapokat 1848 december végén megszűnik a Munkások Lapja. Táncsis keserűen panaszolja a Március Tizenötödiké-ben: “nem is természetesen halt meg, hanem meggyilkolták.” Erre a sorsra jut 1849 közepén a bátor Pállfy Albert lapja is, a Március Tizenötödikét betiltja a kormány — forradalmi hangja miatt. Ilyen kiábrándító fináléja van a márciusban ujjongó örömben fogant sajtószabadságnak. És ami utána következik: Világos, az önkényuralom, az elnyomatás. A magyar sajtó felett — már amelyet magyar sajtónak lehet nevezni — újra ott van a cenzúra. Figyelnek minden sorra, minden betűre, csak úgy röpködnek a pénzbüntetések, börtönbüntetések, lapbetiltások. Jelképekben sorok között kell imi. Ebben az időben — 1857-ben — született meg Jókai hires, szándékos sajtóhibája, amely jellegzetesen tükrözte a kor elnyomott népének vágyát. (Jókai, aki a forradalomkor ott állt az első vonalban, sok cikkében — köztük a Zsófia és Jellachich szerelméről szóló ragyogó szatírájában — keményen támadta Bécset és a Habsburgokat, ké*