Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-03-01 / 1721. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1952. március 1.

BOOK REVIEW —

KÖNYVSZEMLE

Január első napjaiban a Los Angeles Times, — a nyugati partvidék legbefolyásosabb újságja, — egész héten át folyó nagy hirdetésekben jelentette be, hogy cikksorozatban le fogja közölni a kiadás előtt álló “I led three lives” (Három éle- \ tét éltem) cimü könyvet, amely- nak szerzője Herbert A. Phil- brick, aki koronatanú volt a Kommunista Párt 11 országos tisztviselőjének new yorki tárgyalásánál és akinek vallomása szolgált leginkább alapul a kommunista vezérek elitélésére.

Miután a kommunisták második csoportjának tárgyalását a biróság a los angelesi kerületbe rendelte és a február másodikát jelölte ki a tárgyalás megkezdésére, nyilvánvaló volt, hogy a túlzó reakciós Los Angeles Times csak azért sietett Phil- brick könyvének leközlésével, hogy befolyásolja Los Angeles környékének a népét, közöttük tehát azokat is, akiket majd ki fognak választani az esküdtszék tagjaivá. Éppen azért a vádlottak védőügyvédéi beadványban arra kérték William C. Mathes szövetségi bírót, hogy rendelettel (injunction) tiltsa meg a Los Angeles Timesnak a szóbanfor- gó könyv leközlését, vagy ha ezt nem teszi, akkor halassza el a tárgyalást legalább két hónappal.

RAVASZ ÉRVELÉS

A Los Angeles Times ügyvédei nem is tagadták, hogy a Philbrick könyvvel befolyásolni akarják az olvasókat és ezzel megsértették a Bill of Right VT. pontját, amely biztosítja minden polgár részére, hogy pártatlan esküdtek ítélkezzenek felette (.. . the accused shall enjoy the right to a speedy and public trial by an impartial jury of the state and district . . .), de azzal védekeztek, hogy a bírói letiltás viszont a Bill of Right I. pontját sértené meg, amely a sajtó- szabadságot biztosítja.

Ezen okoskodás ravasz.és rosszakaratú volta nyüvánvaló, mert a védők nem a könyv le- közlése, hanem inkább a közlés idejének megválasztása ellen tiltakoztak. Nem veszélyeztetheti a sajtószabadságot az olyan tilalom, amely megakadályozza az újságot, hogy valamely cikk közlésével nyilvánvalóan látha- ’tó gonoszságot kövessen el. Miután a védőügyvédek átnézték a könyv kéziratát, visszavonták a panaszukat valószínűleg azért, mert nem találták benne azon adatokat, amit a Los Angeles Times a hirdetésekben bejelentett.

Ilyen előzmények után kíváncsian olvastam át a 17 részletben leközölt könyvet s én is úgy jártam, mint a védőügyvédek, nem találtam benne, amit a hirdetés beígért és amit nagyon kerestem.

Mert ha nem is láttam volna a Los Angeles Times, nagyhangú beharangozó hirdetéseit, akkor is kíváncsian vettem volna kezembe ezt az írást, hiszen ennek a Herbert A. Philbricknek a tanúvallomására ítélték el a 11 kommunista tisztviselőt s azért joggal gondolhattam, hogy végre meg fogom tudni, hogy valójában miért is ítélték el ezen embereket? Mert bevallom, dacára annak, hogy figyelemmel kisértem a több hónapokig tartó tárgyalást, fogalmam sincs arról, hogy miért ítélték el a pör vádlottait.

GYÁRI MUNKA

Nem akarom ezzel mondani, hogy nem tudom, mi volt a hivatalos vád ellenük. Dehogyis nem tudom. Azzal vádolták őket, hogy erőszakos utón meg akarják dönteni az Egyesült Államok kormányát. Én tehát kerestem, hogy hol és mikor gyűjtöttek fegyvereket, hol van a hadseregük, a vezérkaruk? Hiv- tak-e be idegen államok hadseregét? Mert erőszakkal csak is ily módon lehet megdönteni egy kormányt, — különösen egy olyan kormányt, amelyik annyi rendőrrel, katonával és saját magukat kinevező hazátvédő mindenféle légiónistával és vigi- lantikkal rendelkezik, mint az Egyesült Államok. Egy ilyen kormány erőszakos megdöntésére volóban jelentékeny haderő és fegyvermennyiségre lenne szükség. De úgy tudom, hogy a kommunisták a zsebkésen kívül semmiféle más fegyverekkel sem rendelkeztek.

Éppen ezért azt hittem, hogy a Philbrick könyvéből most majd megtudom hol és mennyi haderőt gyűjtöttek már a kommunisták arra az erőszakos kormány megdöntésre. Ehelyett azonban megint csak a titkos ügynököket dicsőítő, gyerekeknek vagy gyerekeszü embereknek szánt, huss-huss hangot használó, de semmi értékes adatot nem nyújtó fércmunkát találtam.

Akinek egy kis jártassága van az ilyen irodalomban azt is azonnal észreveszi, hogy ezt a könyvet tulajdonképpen nem is ez a “stool pigeon” irta, hanem azon titkos irók (ghost writer) valamelyike, akik valóságosan tömegprodukcióvá fejlesztették már az ilyen szennyes irodalmat, miután Krebs, Jan Valtin, Kravchenko, Budenz és mások már nagy pénzeket kerestek vele. Jellemző ezen könyveknek, hogy a kém, vagy a renegáttá lett hőst mint valami nagy embert, nemzeti hőst, igyekszenek bemutatni, aki hihetetlen nagy szolgálatot tett a hazának azzal, hogy elárulta azoknak a neveit, akikkel a kommunista mozgalomban találkozott.

A KOMMUNISTA MUMUS

Mert valójában többet nem árultak el, illetőleg nem is mondhattak mást, mert mint a könyveikből kitűnik, a kommuAZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET

ELVEN YILATKOZATA

A munkásosztály és a munkáltató osztály között s»mmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. *

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás yan annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL !”

Á munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer bezetét épitiiik a '■éiri társadalom keretein heUU

nisták nem követtek el semmi úgynevezett “over act”-et, vagyis tényleges törvényszegést. Az ily fajta munkáknak és tanúvallomásoknak csak azért van nagy befolyásuk egyes emberekre, mert a tőkés sajtó éveken át kitartó munkával bevitte a köztudatba a “kommunista mumus” gondolatot. Az évekig tartó rémitgetéssel elérték, hogy az átlagos amerikai embernek most olyan képzete van a kommunistákról, mint a vallásos embereknek az ördögről.

Az ilyen előkészítés után elegendő, ha valakiről kimutatják, hogy (a) kommunista, (b) szimpatizál a kommunistákkal, (c) társalog kommunistákkal és (d) a családjában vannak kommunisták. Ezek már akkor éppen olyan bűnösök, mint a vallásos ember szemében az, aki valami összeköttetésbe jutott az ördöggel.

Azért úgy a Philbrick, mint a többi ilyen szennymunkák is leginkább csak arra szorítkoznak, hogy itt meg itt gyűléseket tartottak, amelyeken ez meg az vett részt, akiknek a neveit gondosan jelentették az FBI- nak. A kormány erőszakos megdöntésének kérdéséhez legközelebb ott jut, hogy a kommunistáktól kapott irodalomban, mint a Kommunista Párt történetében,-vagy Marx Írásaiban szó van forradalmakról s miután Marx, Lenin, Stalin elgondolásai irányítják a kommunistákat, el kell őket Ítélni.

És bármüyen nevetségesen hangzik ez a dolog, a new yorki ítéletet valóban ezen az alapon hozták meg és akarják elitélni most Los Angelesben a vád alá fogott 15 kommunista tisztviselőt is.

(gb.)

AMERIKAI BIRODALOM

WASHINGTON — A szenátor Harry F. Byrd (D. Va.) elnöklete alatt működő azon bizottság, amely ellenőrzi a szövetségi kormány kiadásait, listát kért arról, hogy az amerikai kormánynak hány fizetett polgári alkalmazottja van külföldön. Ez a lista képet nyújt arról, hogy a háború befejezte óta az Egyesült Államok milyen bámulatosan hatalmas világbirodalommá fejlődött.

Ezen lista szerint az amerikai kormánynak körülb e 1 ii 1

174,000 közvetlen alkalmazott ja dolgozik külföldön, de ezeken kivül több mint félmillió a kont- raktorokon keresztül. Ebben nincsenek beleszámítva azon amerikaiak, ‘ akik az amerikai magánvállalatok szolgálatában állnak.

A kongresszusi bizottsághoz benyújtott kimutatás szerint a hadügyi departmentnek van legnagyobb listája, ez 112,045 embert tartalmaz. Ezek a haderő részére valamilyen munkát végző polgári egyének. De ide lehet számítani azt a 61,706 egyént is,

akik az úgynevezett “Point 4” szolgálatában állnak. (Az elmaradt országok segélyzése).

A külügyminisztériumnak 19,- 634 emberre van szüksége külföldön. Ebből telik ki a követségek és konzulátusok-személyzete. A Panama csatorna igazgatására is csaknem ennyi emberre van szükség, a számuk 19,206. A belügyminisztérium már csak 6795 embert tart külföldön. A lista szerint ezek olyan szakemberek, akiket más országoknak “kölcsönöztek”, hogy szakmájukban (csatornázás, útépítés, iskoláztatás, statisztika, stb.) tanácsokat adjanak.

A közegészségügyi hivatal 81 tisztviselőt “kölcsönzött” külföldi országoknak. Ezeket a Federal Security Agency (FSA) fizeti. Ugyancsak ez a hivatal fizet 57 tisztviselőt, akik az egészségügyi zárlatokra ügyelnek.

A földművelésügyi minisztériumnak 2156 alkalmazottja dolgozik külföldön, leginkább mint tanácsadók, vagy tapasztalatokat szerzők. A kereskedelmi minisztériumnak 3613 alkalmazott-