Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-02-23 / 1720. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. február 23. más állatállományokat. Teljes hűbéri rendszer volt életben. A lakosság több mint 99 százaléka írástudatlan volt. Egyetlen iskola volt, amelyben a feudális urak gyermekei jártak. Egyetlen kórház sem volt az országban. Fertőző betegségek, különösen a trahoma pusztította a népet. Semmiféle ipar, leszámítva a kezdetleges háziipart, nem volt az országban. Ebben a tejelő állatokkal teli országban, még a vaj gyártását sem ismerték. Bármennyire érdekes is volna nincs rá módunk, hogy ennek a kis országnak a harminc éves küzdelmét végigkísérjük, igy csak a küzdelem eredményeit ismertetjük itt meg, igazolva azt, hogy milyen hatalmas fejlődésen megy át egy ország, ha a nép megszabadult a kizsákmá- nyolóitól. Különösen jelentős az, hogy ma már szépen fejlődő ipara van Mongoliának, a felnőtt lakosság 20 százaléka ipari dolgozó, amely ma már közel van a 180 ezerhez. Azonkívül a kisipari szövetkezeteknek is 10 ezer tagja van. A állattenyésztő arat-ok is szövetkezeti alapon, tudományos irányítással folytatják az állattenyésztést, mezőgazdasági gépállomások végzik el a mezei munkákat. Erős fejlődésnek indult a kenyérgabona termelés is. A közlekedés 30 évvel ezelőtt csak ökrök és tevék által történt, ma vasutak, autóbusz és repülőjáratok bonyolítják le az áru és személyszállítást. Már 1949-ben a felnőtt lakosság 65 százaléka tudott írni és olvasni, 1949-ben 41 elemi és középiskolában 60 ezer gyermek tanult. 1950-ben az elemi iskolái? száma 2 százalékkal, a középiskoláké 36 százalékkal növekedett. A Mongol Állami Egyetemen 1949-ben 800, 1950-ben 1200 ifjú tanult, ma már tekintélyes számban vannak benszülött értelmiségek is. Közel 500 könyvtár van az országban, amelynek 30 évvel ezelőtt még abc-je sem volt. Zenei és drámai színházai mellett 50 filmszínháza is van. Saját filmgyára, festőművészei, szobrászai és irói látják el kultúrával a népet. Az egészségügy terén elért eredmények nagyon jelentősek. Több mint 40 kórház, 400 orvosi rendelő intézet, 100 szülőotthon, sok gyógyszertár, csecsemő otthon, orvosi tanácsadó helyek létesültek 30 év alatt, amelyeknek hire sem volt a forradalom előtt. A 30 év előtti Írástudatlan, hűbéri szolgaságban szenvedő nomád népből, amelyet állati nívón tartottak a hercegek és a lámák százai, egy szabad, független nép lett, amely a Népi Demokratikus termelési rendszerével felszámolta az írástudatlanságot, megteremtette a folyton fejlődő iparát, kiépítette a kulturális és egészségügyi intézményeit, nagy léptekkel halad a szocialista termelési rendszer felé anélkül, hogy kapitalista rendszer valaha is létezett volna ebben az országban. A forradalmi eszmék és Magyarország Martinovics Ignácz és párthívei A TÖRTÉNELEM NYOMÁN ISMERTETI BISCHOF JÓZSEF Martinovics Ignácz született 1755 julius 20-án Pesten. Atyja Martinovics Mátyás, mint kapitány nyugdíjba lépett és Pesten telepedett le hét gyermekével. Legtehetségesebb volt közöttük Ignácz, aki már gyermekkorában nagy előmenetelt tett gimnáziumi tanulmányaiban és a rác anyanyelve mellett a magyar, német és tót nyelvet, később pedig a latint és franciát könnyen elsajátította. Atyjának korai halála folytán nevelését egészen anyja vezette s az ő óhajára lépett be a ferencrendi szerzetesek közé. Az egyházi pályán is feltűnt Martinovics kiváló tehetségével, de feltűnt egyúttal jellemének ama tulajdonságaival is, melyek merő ellentétben voltak a szerzetesek lemondó életével. Szenvedély lakozott Martinovicsban, meg tele volt nagyra vágyással, fegyelmezetlenséggel, az élet javai után való vágyódással és kiválóságának erős öntudatával. A szerzetesi élet tehát nem felelt meg az ő hajlamainak, de azért mégis megmaradt a rend soraiban, mely nagy tehetsége miatt nem szívesen bocsátotta volna el köréből. A hittudományi tanfolyam elvégzése után tanárrá nevezték ki a budai vízivárosi kolostorba és itt felismerték, hogy kiváló lehetséggel van megáldva. Közben megszerezte a bölcsészeti és hittudományi doktori diplomát és nem sokára a nagyváradi akadémia mennyiségtani tanszékére pályázott. Csakhogy ezt éppen oly kevéssé nyerte el, mint a hittudományi tanszéket, melyre később pályázott. Martinovicsot nagyon felizgatta mel- lőztetése és innen kezdve valóságos rabja lett lelke a küzdelemnek. Nem érezte jól magát a szerzetesi élet szigorú fegyelmében, érzései egyik végletből a másikba sodorták, öngyilkosságra gondolt, a másik percben pedig a megalkuvás látszott erőt venni rajta, de mindezek csak az ő háborgó lelkének voltak tünetei. Rendfőnökének többször tudomására adta, hogy szeretne kilépni a szerzetből, de az csak egyre marasztalta. Bátyja közbenjárására végre elhagyhatta a szerzetet, hogy eddigi hivatását a katonai lelkészettel cserélje fel. Csernovitzba került, de már fél év múlva gróf Potocki társaságában külföldi tanulmá- nyos búvárkodásokba merült. Irt fizikai, mennyiségtani és hitKülső Mongolián keresztül keli vizsgálnunk a gyarmatok függetlenségi harcait, amelyek nagyon alkalmasak arra, ma sokkal inkább mint 30 év előtt, hogy a gyarmati állapotból, megkerülve a kapitalista termelési rendszert, a szocializmust építő átmeneti korszakba jussanak. tudományi dolgozatokat, miközben az a kitüntetés érte, hogy a harlemi akadémia tagjává választotta. 1873-ban pedig József császár ismerte el érdemeit és a lembergi egyetemen a természettan tanárává nevezte ki. Uj állásában Martinovics az eddiginél is nagyobb buzgóság- gal dolgozott. Ebben az állásban müvet irt, melyek nevét Németországban is ismeretessé tették. Tanulmányait pedig Lengyelország több helyén alkalmazták. A hessen-hombu rgi, müncheni, stockholmi és szentpétervári akadémia egymásután tagjai sorába választotta. Jellemének alapvonásai azonban nem változtak ezután sem. Nagyravágyása, hiúsága határtalan volt “dicsekedése pedig” — állítja róla egyik ellensége — “ a szemtelenséggel határos.” De ugyanakkor azt is feljegyzik róla, hogy merész atheista, aki a legszélsőbb nézeteket fanatizmussal hirdeti. Jellemének eme túlzó irányzatában és radikálizmusra hajló politikai elveiben ráismerünk immár a későbbi forradalmárra, aki megértette a francia forradalom igazságait s azok diadalát Magyarországon is érvényre akarta juttatni. Politikai iratait is ez a szellem hatja át. Szabadelvű a legnagyobb mértékben, rajongója a haladásnak és elszánt hirdetője a jogok egyenlőségének. Természetesen mindennek ellensége, ami a szabad fejlődést akadályozza, úgymint a monarchiszti- kus kormányformának, a kiv Ut- ságoknak és az egyházi befolyásnak. Lembergi tanársága utolsó évében uj események következnek. A pesti egyetem fizikai tanszékét akarta elnyerni, de folyamodását nem vették figyelembe ; kárpótlásul azonban Lipot csyszár udvari vegyészévé nevezte ki császár és királyi tanácsosi címmel és 2000 forint évi fizetéssel. Kötelessége abban állott, hogy Lipót császárnak a vegyészeti kísérletekben útbaigazítást adjon. Volt azonkívül más kötelessége is, ez politikai volt, hogy t.i. Magyarországon iparkodjék a közvéleményt a politikai reformokra előkészíteni és a sajtó, majd pedig titkos társaságok utján a császár eszméinek híveket szerezni. Lipót császár ugyanis Nagy Frigyes reformjainak ha- tása alatt élt, ezenkívül maga is olyan nevelésben részesült, mely a szabadelvű reformok iránt fogékonnyá tette. Martinovics buzgón járt el megbízatásában, röpiratokat irt és egyre hangoztatta, hogy a haladásnak a nép boldogulásának legnagyobb ellenségei a papok és az arisztokraták. Lipót császár korai halálával azonban a politikában és Martinovics életében is nagy változások történtek. Ferencz császár szakított két elődjének szabadelvű kormányzatával, mert a francia forradalom és a rémuralom kegyetlenségeitől undorodott, lázitó propagandájától rettegett, mely okokból minden törekvését a forradalmi szellem elnyomására fordította. Martinovics már csak kis ideig működött a kabinetirodában, azután Ferencz császár állásától felmentette. Uj szellem terjedt el az udvarnál és a régi József császárféle irányt szolgáló demokraták, vagy szabadelvűek háttérbe szorultak. A szabad sajtó megszorítása és titkos rendőrség szervezése egyenesen arra célra szolgáltak, hogy lehetetlenné te- gvenek mindenféle szabadabb véleménynyilvánítást. Martinovics lelkében mindig szabadelvű eszmék lakoztak, egy véletlen által aztán alkalma nyílt cselekvőig is befogni a demokrata eszmék terjesztésébe. A francia konvent kijelentette ugyanis, hogy hajlandó mindazoknak a népeknek segítséget nyújtani, amelyek a zsarnokság igáját le akarják rázni magukról. Különösen Ausztria-Ma- gyarország és Csehországra gondoltak, hogy ez országokban forradalmak szitásával a franciák ellen hadakozó és egész haderejével külföldön működő Ferencz császár állását meg- gyöngitsék. Martinovicsot Forster György, a hírneves utazó és felfedező, a mainzi Jakobinus Klub elnöke ajánlotta a francia jakobinusok figyelmébe és ezen ajánlat folytán, őt bízták meg az ausztriai ház uralma alatt lévő országok megszervezésével. Martinovics elvállalta a megbízatást és 1794-ben azt a feladatot kapta, hogy azonnal fogjon hozzá a forradalom megindításához. A megbízatás értelmében mindenekelőtt Bécsben és Pesten szervezte a titkos társaságokat és főképpen az értelmiség soraiból iparkodott híveket toborozni. Magyarországon Martinovics elvtársai közül Laczkovicp János, Gróf Sigrai Jakab, Szentmarjai Ferencz és Hajnóczi József jutottak legnagyobb jelentőségre. (Folytatjuk) Paris — Associated Press jelentése szerint egy amerikai bankár csoport, továbbá a Bethlehem Steel Corporation ügynökei tárgyalásokat folytatnak a német Roechling családdal a Saar vidékén fekvő nagy acéltelepek és lőporgyárak megvásárlására. A Saar vidék nagy fegyvergyárai a Roechling család tulajdonát képezték. Herman és Ernst Roechlinget mint háborús bűnösöket 10 évi fegyházra ítélte a francia katonai bíróság, de két és fél év múltán “jo magaviselet’’ címén szabadon engedték őket. óriási vagyonuknak csak 60 százalékát kobozták el, 40 százalékát, amely még mindig a nagy ipartelepek érdekeltségéből áll, most amerikai tőkések igyekeznek kezeikbe keríteni. így a Roechling család dacára a háborús bűnösségnek, még mindig több millió dollár tulajdonosa maradt, noha a profitot hajtó iparvállalatok részben francia, részben pedig amerikai tőkések kezeibe kerültek.
