Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-02-23 / 1720. szám

1952. február 23. ÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A KAMAT Az amerikai nagytőke meg- játsza a világ felé az “önzetlen jószivü” nagybácsi szerepét amely készséggel siet a bajba levő népek segítségére, nagy kamatmentes kölcsönökkel. Most nem a marshallizált or­szágokról lesz szó, amelyek a kapitalistáit, az amerikai billi­ókkal felsegélyezték, talpraállí­tották, de a nép maga keserve­sen nyögi az amerikai jószívű­séget, amelynek a következmé­nye, a munkanélküliség emelke­dése, a drágaság növekedése, a szociális szolgálatok levágása, a fegyverkezés fokozása, vele együtt az adózás emelése volt. A marshallizált országokon kívül Truman 4 pontja alap­ján más országok is kaptak köl­csönöket, igy India, Irán, stb. és legutóbbi Izrael részére sza­vaztak meg 65 millió dolláros kamatmentes kölcsönt, amely kölcsön nagyon hasonlít az ame­rikai loan companyk “ala­csony” kamatjához, amilyet ha valaki igénybe vesz, hát egész életén nyögheti ezt a könnyű és alacsony kamatú kölcsönt. Az Izraelnek adott kölcsön az ország függetlenségének a teljes feladását jelenti. A köl csőn első részletének folyósítá­sakor az amerikai külügyi hiva­tal egy levelet irt Izrael ameri­kai követéhez, amelyben nyilat­kozatot kér, hogy Izrael támo­gatni fogja a “szabad népek” közel-keleti programját, vagyis csatlakozik a tőkés hatalmak imperialista terveihez. A követ válaszában biztosította az ame­rikai kormányt, hogy teljes mértékben csatlakozik Amerika tervéhez, ezzel feladta eddigi semlegességi politikáját és na­gyon hálátlannak mutatkozott a Szovjet Blockhoz, amely, ami­kor az élet-halál harcát vívta az arabokkal, amely országokat Anglia fegyverzett fel és Ame­rika megtiltotta, hogy innét fegyvereket szállítsanak Izrael­nek, akkor oly segítséget nyúj­tott a Szovjet, amely lehetővé tette Izraelnek az arab államok támadásának visszaverését. Egy amerikai főbiztos lett-ki­nevezve, aki irányítja Izrael gaz­dasági politikáját, akinek na­gyobb hatalma van, mint az iz­raeli parlamentnek, amelynek a határozatait megvétózhatja az amerikai főbiztos. Természete­sen a főbiztos és a nagy sze­mélyzetének a fizetését, ameri­kai dollárban Izrael fizeti. Meg kellett változtatni a be­vándorlási politikáját is Izrael­nek. Eddig az volt az álláspont­ja, hogy minden zsidónak, ha ez az óhaja, joga van Izraelbe bevándorolni, amelynek költsé­geit, ha erre módja nincs a kor­mány fedezi a nemzetközileg gyűjtött pénzből. Ezt meg kel­lett változtatniok és most már csak egészséges, munkaképes egyének vándorolhatnak Izrael­be és megszorításokkal élnek a költségek fedezését illetőleg is. így az öreg vagy koncentrációs táborokban tönkretett zsidók, ott pusztulhatnak azokban a nyugati táborokban, mert eze­ket egyetlen ország sem hajlan­dó befogadni. Elvi határozata volt Izrael­nek, hogy azzal a Németország­gal, amely 6 millió zsidót irtott ki, soha semmiféle összekötte­tésbe nem lép, még “kártérítést se fogad el a gyilkosoktól’’. Ez a kiközösítés kellemetlen volt Nyugat-Németországban, mely­ben ma ismét a nácik dominál­nak, amely Németország az amerikai tőkések kedvence, ez­ért kényszeritették Izrael kor­mányát, hogy tárgyalásokat kezdjen a német kormánnyal, amely tárgyalások Brüsszelben, a belga fővárosban már folya­matban is vannak. Ez a két utóbbi intézkedés, amelyet az amerikai főbiztos kényszeritett ki, óriási tüntetést váltott ki a vallásos izraeli tö­megekből, megostromolták a parlamentet, amelynek bever­ték az ablakait és több mint 100 sebesült lett a tüntetés áldoza­ta, amelynek több mint fele ren­dőr volt. Izraelben komoly tényezők voltak a munkások uniói, ame­lyekben együtt voltak a jobb és baloldali szocialisták, kommu­nisták, cionisták és a különböző meggyőződésük dacára is, egy­ségesek voltak a gazdasági ér­dekeik védelmében és most en­nek az amerikai befolyás véget vetett. Az uniókban is megkez­dődtek a frakció harcok, az or­szág ügyeibe való beleszólást megszüntették úgy, hogy már a uniók szétszakadásáról van szó. A baloldali szociálisták és kom­munisták nem hajlandók alá­vetni magukat az amerikai gaz­dasági főbiztos határozatainak. Ami Izraelben végbemegy ugyan az történik mindazokban az országokban, amelyeket az amerikai tőkések “önzetlenül” segítenek. Az amerikai imperia­lizmus nem fegyverrel hódítja meg az országokat, hanem kor­mányokat vesz meg dollárért, amelynek ellenében az ország függetlenségének teljes feladá­sát követelik. Amerika függvé­nye lesz, amely ha nem paríroz, akkor megszüntetik a kölcsön folyósítását, mert ezeket a köl­csönöket nem egyszerre adják oda, hanem fokozatosan, hogy ezzel kényszerítsék a kormá­nyokat a feltétlen engedelmes­ségre. Ezen meg “kölcsönzött” kor­mányok az igazi csatlós kor­mányok, amelyek kényszer hű­séggel szolgálják az amerikai és a nemzetközi nagytőke érdekeit, de maga a nép és ezt még a leg- reakciósabb újságírók is elisme­rik, mindenütt ellenszenvvel, gyűlölettel vannak az amerikai jótékony nagybácsival szemben és tisztán látják, hogy az a “se­gítség” szolgaságba, nyomorba és végül háborúba viszi az or­szágot. Mint kuriózumot jegyez­zünk meg, hogy ezt a megalázó feltételeket elfogadó kormányt, a jobboldali szociálisták domi­nálják, maga a miniszterelnök is “szocialista”. A KAPITALIZMUS MEGKERÜLÉSE A múlt héten foglalkoztunk a gyarmati és félgyarmati orszá­gok függetlenségi harcával, amelynek jelenleg tanúi va­gyunk. Kimutattuk, hogy ezek a moz­galmak az elindulásnál, tisztán imperialista ellenesek, amelyben résztvesz az egész ország lakos­sága, de a harcok közben, vagy szükségszerüleg kiújulnak az osztályellentétek és a harc uj jelleget vesz fel, mely nem elég­szik meg a politikai független­séggel, vagy látszat független­séggel, hanem gazdasági egyen­lőségért indul harcba. Beszéltünk a gyarmati és a gyarmattartó burzsoázia meg­egyezéséről, a nincstelenek bőré­re, valamint arról a jobboldali szocialista elméletről, hogy a gyarmati népek nem térhetnek át a gyarmati állapotból a szo­cializmus építésének az útjára, mert ott a kapitalista termelési rendszer nem alakult még ki, igy nem csak nincs kifejlett ipa­ra és ennek folytán élenjáró ipari poreltáriátusa sem, tehát a kapitalizmus kifejlődése szük­séges, amelyre nagyon alkal­mas a gyarmati és a gyarmat tartó burzsoázia megegyezése, mert meggyorsítja a kapitalis­ta termelési rendszer kifejlődé­sét és ezzel a szocializmushoz szükséges ipari proletáriátus megteremtését. ígértük, hogy gyakorlati pél­dával igazoljuk, hogy ez a fej­lődés nem feltétlen szükséges és adott körülmények között, meg lehet kerülni a kapitalista ter­melési rendszer kifejlődését és egy feudális jellegű, gyarmati állapotból is meg lehet járni az átmenetet a szocialista termelési rendszerhez. AZ ELMÉLETEK BUKÁSA A történelemben gyakran ta­núi vagyunk annak, hogy a szé­pen és logikusan felépített elmé­letek, amelyben egy életen ke­resztül hittünk, a gyakorlatban megbukik és csak a fanatikus, szektáriánus ember ragaszko­dik egy bukott elmélethez, vagy pedig az, aki egy üyen bukott elmélettel igyekszik eltakarni az osztály árulását. így bukott meg az az elmélet is, hogy egy ország nem állhat fenn a kollektiv termelési alap­ján, ha a körülötte levő orszá­gok még a tőkés termelési rend­szerben élnek, vagy hogy a szo­cialista termelési rendszerhez való átmenetet meg kell előznie a kapitalista rendszer kifejlődé­sének. Mind a két elméletet megcáfolta a Szovjetek, a Népi Demokráciák, Kina fennállása, illetve átmeneti állapota. Ezek igazolják, hogy a tőkés rend­szer teljes kifejlődése nélkül is meglehet dönteni a kapitalista termelési rendszert, hiszen ezek egyikében sem volt kifejlett ka­pitalista rendszer. Az ipar csak kezdetleges volt, az ipari prole­táriátus csak egy kis részét tet­te ki még a dolgozó tömegeknek is, mert azok többsége is föld­nélküli vagy egy-két hold föld­del rendelkező parasztok voltak. Amikor a gyarmati kérdést tárgyaljuk, akkor már ezeket a félfeudális jellegű országokat sem lehet, bizonyító erejű pél­daképpen felhozni, mert hiszen ezek az országok, már egy ma­gasabb fejlődésü termelési rend­szerben éltek, amelyeknek már iparuk és ipari proletáriátusuk volt, már átmentek a nemzeti függetlenségi és a többé-kevés- bé a félfeudális állapoton is tul- voltak. A példánkat olyan or­szág népével igazoljuk, amely­nek a termelési foka alacso­nyabb volt, mint a mai gyarma­ti országok túlnyomó többsé­géé. Ezzel kívánjuk igazolni azt, hogy a munkásosztály felszaba­dulási harcára rendkívül fontos események a gyarmatok lázadá­sa, mert egyrészt gyengítik a monopol kapitalizmust, más­részt meg van a lehetősége an­nak, hogy ezek a gyarmatok, a függetlenségük kivívásával egy­idejűleg, vagy folytatólagosan, megszabadítják magukat az egész kizsákmányolási rendszer­től, egyben elvesz az a félelem, hogy a tőkések ezeket ez elma­radt tömegeket használják fel az előrehaladott országok pro- letáriátusának leverésére. (Ma inkább az a veszély fenyeget, hogy az “előrehaladt” nyugati hatalmak verik le a gyarmatok szabadságharcát.) KÜLSŐ MONGÓLIA Ez az egymillió lakosú ország, amely az orosz Szibéria és Kina között fekszik, iskolapéldája annak, hogy egy elmaradt, no­mád nép is eljuthat a szocialis­ta termelési rendszer útjára anélkül, hogy szükséges volna átmennie a kapitalista termelési rendszeren, ha erre meg van­nak a kedvező körülmények, fő­leg ha meg van a lehetősége an­nak, hogy egy a kollektiv ter­melési rendszer alapján levő ország, amely már előrehaladot­tabb, támogatja, segíti, ha kell megvédi. Külső Mongólia népe egy csomó fejedelem és renge­teg kolostor uralma alatt élt 1921-ig, amikor egyrészt a Szov­jetekből kivert ellenforradalmi csapatok özönlötték el a terüle­tet. Zsarolták, rabolták a népet. Összefogtak és a Szovjet támo­gatásával kiverték az orosz el­lenforradalmi bandákat éppen úgy, mint a kínai warlordokat, és erőt mutattak a japán impe­rialisták felé is. Ekkor alakult meg a Külső Mongolia Népi Kormányzata, amelyben résztvett az ország minden rétege. Amint ennek a győzelemnek a 30 éves évfordu­lóján Csobaljsan Marshall, a népi forradalmi pártnak a tit­kára beszámol, ebben az időben Mongolia a világ legelmaradot­tabb országa volt. A lakosság túlnyomó többségét kitevő arat­ok (pásztorok) nomád állatte­nyésztő gazdaságot folytattak. A hercegek, magasrangu lámák tartották a kezükben a hatal-

Next

/
Thumbnails
Contents