Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-02-23 / 1720. szám
\ oldal BÉRMUNKÁS 1952. február 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ..........................$3 00 Félévre .............................. 1.50 Six Months ........................ 1.50 Egyes szám ára _____ " 5c Single Copy ----------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20> Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ____ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •*^>42 “Eyewash” szavazások Truman elnökről már mindenki tudja, hogy temparamentumos ember, aki időközeként “elírja”, vagy “elszólja” magát. Majd ha valamikor megírják az életrajzát, bizonyára külön szakaszt szentelnek az ilyen elírások és elszólásoknak, mert azok jo- része olyan természetű, amilyeneket nem szoktak kinyomtatni. A multheti “kiszólása” azonban kivételesen olyasmi, amiben teljesen egyetértünk vele. Sőt mondhatnánk, hogy mi azt mar nagyon régen hangoztatjuk s csak örülünk, hogy most már maga az Egyesült Államok elnöke is beismeri ezt a tényt. Mr. Truman ugyanis az elnökválasztásokra azt mondta, hogy azoknak semmi jelentőségük sincs. “The primaries are only eyewash”, — mondta. “Eyewash” ugyan szószerinti fordításban “szem-mosást” jelent, de itt a magyar “szemfényvesztéssel” azonos az értelme. Másszóval Truman elnök azt mondotta, hogy az elnökválasztás csak szemfényvesztés, népbolonditás, mert a jelölteket úgyis csak a pártgépezet választja ki. A jelöltek kiválasztásánál tehát mit- sem számit a választók kívánsága és akarata, végeredményben a jelölteket mégis csak a politikai bószok választják ki. Igen ám, de ebben az esetben maga az igazi választás is csak “eyewash”. Mert ha mind a két (vagy több) elnökjelöltet a politikai bószok választják ki, akkor a polgárok mindenféle titkos szavazás dacára is már csak a politikai vezerek által kiállított jelöltek között válogathatnak. És ha történetesen mindkét nagy párt politikai gépezetét ugyanazon érdekelség bírja, akkor ezen érdekeltség lesz a nyertes tekintet nélkül arra, hogy melyik jelölt kapja a többséget. • Az amerikai rendszerű választások tehát dacára az egyenlő és titkos szavazásnak igy csinálnak “eyewasht” (szemfényvesztést) a képviseleti rendszeren alapuló demokráciából. Az ólom-függöny Az amerikai usjgirók már régebb idő óta panaszkodnak, hogy a hadvezetőség a koreai “rendőrakcióval” kapcsolatban indokolatlan cenzúrát gyakorol. Egyrészről nem adnak használható jelentéseket a haditudósítóknak, másrészről megakadályozzák még azon adatok továbbítását is, amiket az újságírók saját erőkifejtéseiből szednek össze. A vád lényege az, hogy a koreai haderő PIO (Public Information Office) tisztjei azt akarják, hogy az amerikai nép a koreai háborúról hamis képet nyerjen. Ez a vád most újból előtérbe lépett, mert a PIO heteken át nem engedte megírni a kaliforniai lapok tudósítóinak, hogy a 40- ik (kalifornai) Divízió már frontszolgálatot végez. A katonák persze megírták szüleiknek és azok az ily leveleket átadták az újságoknak, amelyek számos ilyen levelet leközöltek, mire a PIO iroda a már mindenki által tudott nagy titok nyilvánosságra hozása miatt hadbírósággal fenyegetőzött. Erre aztán Kaliforniában nagy méltatlanság tört ki. Ezen felháborodás hatása alatt hozták nyilvánosságra, hogy a PIO iroda milyen “ólom-függönyt” (sajtó-tilalom) húzott már ki. Nyilvánosságra jött például az, hogy az amerikai újságírók megrovást kaptak azért, mert a fegyverszünet tárgyalásoknál kicserélték információikat a kínai és a koreai kommunista újságírókkal s ezek révén lehetővé tették, hogy a hadifoglyok leveleket írhattak hozzátartozóiknak. Az amerikai és a kommunista újságírók ezen közös tanácskozása tette lehetővé, hogy sok olyan eltűnt amerikai katonáról, akit már halottnak számítottak, hozzátartozóik most megtudták, hogy élnek és aránylag jó dolguk van, már amennyiben ezt a hadifogság lehetővé teszi. Még William F. Dean generális sorsáról is igy értesültek a felesége és gyermekei. Úgy hinné az ember, hogy az ilyen szolgálatért csak a legnagyobb elismerés és hála jár. Annál is inkább, mert az amerikai hadifoglyok között van újságíró is, akinek a kommunisták megengedték, hogy fogolytársairól képeket készítsen. így Dean generális családja, meg sok ezer amerikai hadifogoly csaiádja fényképeken is láthatták, hogy a foglyok jól néznek ki és nem éhezte- tik őket halálra. _____ És ugylátszik, hogy itt van a baj. Mert a PIO azt a propagandát igyekszik terjeszteni, hogy a kommunisták atrocitásokat követnek el a foglyokon. Olyan nagymérvű és hatásos ez a propaganda, hogy maga Truman elnök is elhitte és azért nevezte a kínai hadsereget “még a barbároknál is alábbvalóknak”. De ime, a foglyoktól jövő levelek és fényképek áttörnek ezen az ólom-függönyön. Ugylátszik a PIO sokkal jobban szerette volna, ha csupa halálra éheztetett, megcsonkított testű embereket mutattak volna a foglyoktól jövő képek. ____ A PIO az akarja, hogy a r. amerikai lapokban csak az általuk preparált hírek s képek jelenjenek meg a koreai frontról. így jött nyilvánosságra az is, hogy a PIO arra kérte az amerikai újságokat, hogy olyan képeket készítsenek, amelyeken amerikai katonák koreai gyermekeknek cukorkákat adnak. Az egyik újságíró be is számolt arról, hogy milyen nehézségekbe ütközött neki az ilyen képre összecsalogatni a gyerekeket és beállítani a szinész- kedésre valamelyik amerikai katonát. Senkinek sincs kifogása az ellen, hogy a harctéren a biztonság érdekében cenzúrázzák a haditudósitásokat, de méltán felháborodhatnak az újságok akkor, amidőn a hadvezetőség ily erőszakos módon igyekszik hamis képet adni a koreai hadműveletekkel kapcsolatban. Nem azért, mintha az amerikai sajtó nem lenne hajlandó a hamis propaganda terjesztésére, de ezt olyfor- mán akarja csinálni, hogy necsak szenzációs, hanem hasznothajtó is legyen. A hadifoglyokkal való érintkezés szenzációs és cirkulációt gyarapító anyag volt és a laptulajdonosok most azért dühösek, hogy ettől ütötték el őket Ezért leplezik le most az ólom-függönyt. Királyváltozá^ Angliában Az “anglofóbia” (angolimádás) betegségben szenvedő amerikai sajtó túlzott élességgel tünteti fel ezt a régi mondást: “Meghalt a király, éljen a király!” Ez valójában azt jelenti, hogy habár sajnálják is a régi királyt, de sokkal jobban örülnek az uj királynak. Heteken át azzal töltötték meg az amerikai újságokat, hogy miként gyászolja az angol nép az elhunyt VI. György királyt és milyen nagy örömmel üdvözli az öreg király halála Következtében trónra került Erzsébet királynőt. Pedig az angol királyi tisztség manapság valóban csak .“kirakati” állás, habár nagyon jól megfizetnek is érte. Az angol alkotmány és törvények értelmében az angol birodalmat a többségi politikai párt vezére irányítja s a királyi funkció a külömböző ünnepségeken való szereplésen kivül csak abból áll, hogy ha a parlamentben leszavazzák a kormánypártot, akkor a távozó miniszterelnök tanácsára ldnevezi a győztes párt vezérét miniszterelnökké. Miután ez az egyetlen kormányzási munka, amit az angol király végez, az angol nép igen nagy összeget fizet ezért dacára annak, hogy a királyi család hihetetlen magas magán vagyonnal is rendelkezik. A United Press cikke szerint a trónrakeriilt Erzsébet királynő több mint 80 millió dollárt érő ékszert és egyéb műtárgyakat örökölt. A számos királyi paloták és birtokok értéke meghaladja a száz millió dollárt és számos iparvállalatbani érdekeltségük is nagy, mert mint a jelzett cikk mondja: “A Windsor család nagyon bölcsen (wisely) vásárolt birtokokat és eszközölt befektetéseket”. És mégis ezen itagy privát vagyon mellett az angol nép évi I, 200,000 dollárt fizet a király eltartására. Elizabeth, mint trónörökös eddig évi 140,000 dollárt kapott, a férje, Phillip, 35,000 dollárt a férji kötelesség teljesítéséért. De rajtukon kivül évi 30 ezer dollárt kap Margaret hercegnő, (Erzsébet nővére), 100,000 dollárt Glouchester herceg, a király öccse; 200 ezer dollárt kap Queen Mary, a király anyja és 18,000 dollárt az elhalt király nővére. Mindezen óriási fizetéseket annak az angol népnek kell kiizzadni, amelyiknek életstandardja állandóan esik, amelyik a hús és tejtermékeket maholnap márcsak hírből fogja ismerni. így tehát az angol nép valóban elmondhatja, hogy nekik nagyon “drága” a királyi család. És miután a királyi család az angol nép életében csak ‘ disz”, csak “ékszer” elvesztése bánatot okoz. Anglia igazi nagyhatalommá Erzsébet, a “szűz” királynő uralkodása alatt lett, aki 1558-ban, ugyancsak 25 éves korában került trónra és 1603-ban történt haláláig uralkodott. A 45 évig tartó uralma alatt kifejlesztették az angol haditengerészetet, amely a spanyol tengeri erőt leverve, lehetővé tette az angol gyarmatosítást, ami aztán Angliát a világ egyik leghatalmasabb államává tette. . ,^zon ^életlenséget, hogy most megint egy 25 éves nő, aki szinten az Erzsébet nevet viseli, került a trónra, az ’’angolkórban” szenvedő amerikai sajtó igen jó jelnek tartja s azt jövendöli, hogy II. Erzsébet alatt Anglia majd újra visszaszerzi régi dicsőségét szflhnfí' “a\Dp, lá-tvAn a gyarmati népek felébredésé/és szabadsagkuzdelmet, logikusabb lenne azt mondani, hogy amig Első Erzsébet alatt fejlődött Anglia világhatalommá, Második Erzsébet alatt ma jd szétesik alkotó részeire és az angol világbivnágbíodíímak em,ék marad’ mÜlt a rÓmaÍ és más ,etünt
