Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-02-09 / 1718. szám

1952. február 9. ÉR MUN KÄS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI ÍRÁS a falon Ha Amerika hivatalos vezetői, kik ma ennek az országnak min­den erejét a háborús felkészü­lésre használják fel, elvakultsá- gukban látni tudnának, úgy észre kellene venniök, hogy pénzért meg lehet venni embe­reket, kormányokat, kik kész­séggel hajlonganak amikor át­veszik a parancsokat, de rá­kellene, hogy jöjjenek, ezek a megvásárolt kormányok meg­bízhatatlanok és csak addig haj­landók követni a fizető gazdá­jukat, amig az veszélyt nem je­lent és főleg azt, hogy a népek barátságát még a mindenható dollárral sem lehet megvásárol­ni. Egészen a legutóbbi időkig, a Nemzetek Szövetségében úgy . ment minden mint a karikacsa­pás. Az amerikai delegátus in­dítványozott, Anglia, Franciaor­szág támogatta az indítványt és a delegátusok szavaztak úgy, ahogy azt kívánták a fizető gaz­dáik. Ez a sima szavazás, mely­ben az Szovjet-csoport 5 szava­zatával szemben elbizakodottá tette Amerika delegátusait és mindjobban kiélezték a világ­válságot, valósággal játszottak a háborús tüzcsóvával. Ez a nagyon veszélyes játék, meggondolásra késztette a szö­vetségeseket. Először a koreai tapasztalatok folytán az ázsiai országok kerültek szembe Ame­rikával, azután az arab orszá­gok, most már az európai or­szágok delegátusai is kezdenek kapálózni a háborús játék ellen, úgy annyira, hogy az elmúlt hetekben Amerika nem tud el­érni tényleges többséget. A hat­van delegátus közül 24-25 sza­vaz Amerikával, a szovjet-block szavazatai 5-ről 10-16 szavaza­tot is eléri, mig 20-25 ország de­legátusai nem szavaznak, igy az elfogadott határozatok egy ki­sebbség döntései, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai 24 szavazatból 16 dél­amerikai, amely országokat csak annyiban érdekel a hábo­rús felkészülés, hogy a kapita­listái kitűnő üzleteket kötnek a háborús nyersanyagok szállítá­sával. Ez a 16 szavazat felét sem jelenti a szovjetek népessé­gének és az egész 24 szavazat sem képvisel annyi népet, mint az Amerika ellen szavazó India. A “többség”, amellyel ma Amerika operál, népesség szem­pontjából egy elenyésző kisebb­ség, amely még jobban le fog csökkenni akkor, ha a háborús provokálás tovább , fog folyta­tódni. Végül csak a latin ameri­kai tőkések, Görög, Törökor­szág és Jugoszlávia kormányai maradnak ott rendületlenül, mert nekik csak az amerikai dol­lár és fegyver szállítás ad mó­dot arra, hogy népeiken tovább­ra is uralkodjanak. Jellemző a helyzetre az, hogy miként készítenek elő egy uj Koreát. Amerika bejelentette, hogy a Kínai Népköztársaság támadsára készül Indokina, Ma­lay szigetek és Burma ellen és megfelelő előintézkedést kér Anglia, Franciaország támogat­ta a bejelentést. A szovjet de­legátus azt állította, hogy ez provokáció, mert valójában Chi- ang zsoldosai azok, akik ameri­kai tisztek irányításával, eze­ken az országokon keresztül akarnak támadást intézni a kí­nai nép ellen. A szavazó gép a fenti módon elfogadta a jelen­tést, amely után felállt Burma delegátüsa és a Nemzetek Szö­vetsége segítségét kérte, hogy eltávolítsák Burma egyik részé­ből Chiang megszálló csapatait, mert ellenkező esetben a Kínai Népköztársaság segítségét fog­ják kérni. Ez a bejelentés azután tör­tént, amikor Gross amerikai de­legátus hazugságnak jelentette ki Malik szovjet delegátus vád­ját, hogy Burmában Chiang csapatai törtek be amerikai ve­zetéssel. Ezek a jelenségek, figyelmez­tető írások a falon, amelyet jó lenne figyelembe venni addig, amig az nem késő. BELÉNDEK Nem tudom a tudományos ne­vét, azt sem tudom, hogy min­denütt igy hivják-e, nálunk en­nek a méreg tartalmú gaznak ez a neve. Valahogy ez a gaz nö­vény jut az eszembe, valahány­szor az amerikai magyar sajtó dzsungel mérgező termékeit ol­vasom. . Valamikor pár évvel ezelőtt, még akadt egy pár liberális, szocialista jelzésű. lap magyar Amerikában, amelyekkel, ha el­vileg nem is értettünk egyet, de a maguk módja szerint harcol­tak a reakció ellen. Nem szítot­tak gyűlöletet más gondolkodá­sú, fajú, vagy vallásu emberek ellen. Ez az állapot ma már há­la Truman hidegháborújának, teljesen megszűnt. A Bérmun­káson kívül, a new yorki napi­lapot és los angelesi és new brunswicki hetüapot leszámít­va, kivétel nélkül, bármily jel­zéssel is jelenik meg, egy köz­pontból irányított, hazugság gyár, gyűlöletet keltő, háborús uszítás szolgálatába vannak ál­lítva. > Az eredményt illetőleg telje­sen egyre megy, hogy ez a szé­gyenletes szerep pénzért, meg­győződésből vagy gyáva meg- hunyászkodásból történik. “AZ ÍRÁS” Az amerikai magyar lapok között különös helyet foglalt el a chicagói “Az írás” cimü heti­lap, amelynek a. szerkesztője egy liberális humanista, szabad­gondolkodó volt, aki minden ha­ladó irányvonalu mozgalmat tá­mogatott, írásaiban mindég az emberszeretet hangját ütötte meg. Különleges volt a helyze­te azért is, mert talán egyetlen volt a polgári lapok szerkesztő­kiadói közül, kinek nem megél­hetési kísérlet volt a lapszer­kesztés és ezért megőrizhette a függetlenségét. “AZ OTTHON” “Az Irás”-nak teljesen ellen­kezője volt a másik chicagói he­tilap “Az Otthon”. Vad, reakci­ós, antiszemita. Gyűlölt minden haladást, imádta Horthyt, Hit­lert. Egyik leggyalázatosabb terméke volt az amerikai ma­gyar sajtó dzsungelnek, amely­re megvetéssel nézett minden tisztességes ember. Ez a két lap valahogy össze­házasodott, az Otthon gazdát cserélt és igy egyesült a két lap. Egyideig az írás szellemében, hogy azután ez az egyesülésben “Írás-Otthon” nevet felvevő lap is belesodródjon a hidegháborús őrületbe. Erre a házasságra azt lehet mondani, hogy “Egy test, két lélek”, mert amíg a fronton a szerkesztő próbálja a régi hu­manista hangot megütni, az “írás” szellemben, addig a lap többi része viszont az “Otthon” förtelmes szellemét tükrözi visz- sza. Szinte érthetetlen az, hogy Izsák Ignác a független, régi szocialista, kinek nem kenyér­kérdés az, hogy szerkesztő le­hessen, egy hosszú élet után, hogy adhatja oda a nevét ilyen méltatlan szerepléshez. A rosszakaratú, gyülöletkel- tésnek az iskola példája az az irás, amely a kettős nevű lap hasábjain jelent meg a követ­kező címmel: “Elszakítják a magyar gyer­mekeket a szüleiktől átnevelés céljából”. Nem csak a címet Ír­ják le, hanem felsorolják a bizo­nyítékokat is, hogy miként sza­kítják el a Magyar Népköztár­saságban az ártatlan gyerme­keket és ifjakat a szüleiktől. Mi szépen felsoroljuk a bizo­nyítékokat, amelyek száz száza­lékig igazak és ha az uj rend­szer semmi mást nem adott vol­na a magyar népnek, akkor is megérdemelné a legmesszebb menő támogatást minden em­berséges embertől. NAPKÖZI OTTHONOK Ez az első vád: hogy a kor­mány “százával állítja fel a városokban, de különösen a fal­vakban a napközi otthonodat, ahová a munkába menő anya egész napra beadja a gyerme­két.” A nyári nagy falusi munka idénybe, mindenütt külön idő­szaki napközi otthonokat és or­vosokat állítanak fel. A mind­össze 150 ezer lakosú Györ-Sop- ron megyében, a 75 állandó ott­hon mellett 130 nyári napközi otthont állítottak fel.” Hát nem szörnyűség ez? Mi­lyen más volt a helyzet a “régi jó” időkben. Mondjuk Király Darócon, Izsák ur szülőfalujá­ban, akkor nem volt napközi otthon, mint most a volt uraság kastélyában, ahol hozzáértő ápolónő felügyelete alatt tiszta, jó étkezéssel látják el a gyer­mekeket, hanem az anya magá­val vitte a mezőre és ott lefek­tette egy fa alá, hogy ne sírjon egy rongydarabban megrágott kenyeret tettek a szájába és azt szopogatta a kicsike órák hosz- szat. Sok helyen mákkal kever­ték meg, mert attól elkábulva aludt a kis gyermek. Igaz, hogy volt is keletje a kis koporsók­nak. Itt a gazdag Amerikában, a dolgozó anyák, de szívesen ad­nák a gyermekeiket olyan nap­közi otthonokba, ha lennének. És csak egy kis része tudja el­helyezni lanyha felügyelet alá, a többségnek a gyermekei az ut­cán, vagy drágán megfizetett magánvállalkozóknál vannak minden nevelés és gondozás nél­kül Külföldi orvosok, gyermekne­veléssel foglalkozó szakemberek, a legnagyobb elismeréssel írnak 'és beszélnek ezekről a napközi otthonokról, bölcsődékről és óvodákról, viszont az Irás-Ott- honék vádnak jelölik meg. TANULÓ SZOBÁK Ez a második vád: “Az idei tanévben 12 ezer, a jövőre 18 ezer közpiskolás diák tölt délu­tán 3 órát a kollégiumokban be­rendezett tanuló szobákban ta­nári felügyelet alatt. A fegyel­met a D.I.SZ. ellenőrzi. A rossz középiskolai tanulókon kívül, a közép osztálybeli szülők' gyer­mekeit kényszerítik a tanuló szobák látogatására.” Mik ezek a tanuló szobák? A modern tanítás legjobb alkotá­sai, ahol a gyenge vagy hanyag tanulók találnak lehetőséget ar­ra, hogy utolérjék a társaikat. Mert ott a tanárok egyénileg foglalkoznak velük, segítik őket a tanulásban. A “fegyelmező” DISZ nem más mint az Ifjúsági Szövetség, amely tagjainak erkölcsi kötelessége segíteni a gyengébb tanulókat. Nem jobb volt a régi rendszer, ahol a gyenge tanulókat elbuktatták különösen, ha szegény ember gyermekei voltak? KOLLÉGIUMOK A harmadik vád: Hogy a kormány az egyetemek és tech­nikai főiskolák mellett kollégiu­mokat állít fel és az uj egyete­mek, a miskolci nehézipari és a gödöllői mezőgazdasági egye­tem, “már külön zárt egyetemi várost képeznek, külön üzemek­kel, műhelyekkel, mozival, új­sággal, stb.” Azt is megmagya­rázza hogy miért, szerintük az­ért, hogy az egyetemi hallgató felett teljes ellenőrzést gyako­roljanak. Mi is a kollégium? Az;egyete­mek mellett azelőtt is voltak kollégiumok. Ilyen volt a Szent Imre, katolikus kollégium. Volt a reformátusoknak is, ahol a protekciós, vallásos egyetemi hallgatók olcsón kaptak lakást és némi élelmet, viszont a sze­gény zsidó diákok “napokat et­tek”, ez nem azt jelenti, hogy a napot ették, hanem, hogy min­den nap más zsidó család adott nekik kegyelemből ebédet, amelynél megalázottabbat el sem lehet képzelni. Ma a magyar egyetemeken a hallgatók többsége a munkások, parasztok gyermekeiből kerül­nek ki. A kormányzat törekvése az, hogy minél több dolgozó gyermeke kerüljön a főiskolák­Egyiptom leigzására, avagy az ezen kölcsön által felszabadított másik 300 milliót. Ez a régi kedves kis történet ilyen megismétlésben nem is olyan humoros.

Next

/
Thumbnails
Contents