Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-02-09 / 1718. szám
1952. február 9. ÉR MUN KÄS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI ÍRÁS a falon Ha Amerika hivatalos vezetői, kik ma ennek az országnak minden erejét a háborús felkészülésre használják fel, elvakultsá- gukban látni tudnának, úgy észre kellene venniök, hogy pénzért meg lehet venni embereket, kormányokat, kik készséggel hajlonganak amikor átveszik a parancsokat, de rákellene, hogy jöjjenek, ezek a megvásárolt kormányok megbízhatatlanok és csak addig hajlandók követni a fizető gazdájukat, amig az veszélyt nem jelent és főleg azt, hogy a népek barátságát még a mindenható dollárral sem lehet megvásárolni. Egészen a legutóbbi időkig, a Nemzetek Szövetségében úgy . ment minden mint a karikacsapás. Az amerikai delegátus indítványozott, Anglia, Franciaország támogatta az indítványt és a delegátusok szavaztak úgy, ahogy azt kívánták a fizető gazdáik. Ez a sima szavazás, melyben az Szovjet-csoport 5 szavazatával szemben elbizakodottá tette Amerika delegátusait és mindjobban kiélezték a világválságot, valósággal játszottak a háborús tüzcsóvával. Ez a nagyon veszélyes játék, meggondolásra késztette a szövetségeseket. Először a koreai tapasztalatok folytán az ázsiai országok kerültek szembe Amerikával, azután az arab országok, most már az európai országok delegátusai is kezdenek kapálózni a háborús játék ellen, úgy annyira, hogy az elmúlt hetekben Amerika nem tud elérni tényleges többséget. A hatvan delegátus közül 24-25 szavaz Amerikával, a szovjet-block szavazatai 5-ről 10-16 szavazatot is eléri, mig 20-25 ország delegátusai nem szavaznak, igy az elfogadott határozatok egy kisebbség döntései, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai 24 szavazatból 16 délamerikai, amely országokat csak annyiban érdekel a háborús felkészülés, hogy a kapitalistái kitűnő üzleteket kötnek a háborús nyersanyagok szállításával. Ez a 16 szavazat felét sem jelenti a szovjetek népességének és az egész 24 szavazat sem képvisel annyi népet, mint az Amerika ellen szavazó India. A “többség”, amellyel ma Amerika operál, népesség szempontjából egy elenyésző kisebbség, amely még jobban le fog csökkenni akkor, ha a háborús provokálás tovább , fog folytatódni. Végül csak a latin amerikai tőkések, Görög, Törökország és Jugoszlávia kormányai maradnak ott rendületlenül, mert nekik csak az amerikai dollár és fegyver szállítás ad módot arra, hogy népeiken továbbra is uralkodjanak. Jellemző a helyzetre az, hogy miként készítenek elő egy uj Koreát. Amerika bejelentette, hogy a Kínai Népköztársaság támadsára készül Indokina, Malay szigetek és Burma ellen és megfelelő előintézkedést kér Anglia, Franciaország támogatta a bejelentést. A szovjet delegátus azt állította, hogy ez provokáció, mert valójában Chi- ang zsoldosai azok, akik amerikai tisztek irányításával, ezeken az országokon keresztül akarnak támadást intézni a kínai nép ellen. A szavazó gép a fenti módon elfogadta a jelentést, amely után felállt Burma delegátüsa és a Nemzetek Szövetsége segítségét kérte, hogy eltávolítsák Burma egyik részéből Chiang megszálló csapatait, mert ellenkező esetben a Kínai Népköztársaság segítségét fogják kérni. Ez a bejelentés azután történt, amikor Gross amerikai delegátus hazugságnak jelentette ki Malik szovjet delegátus vádját, hogy Burmában Chiang csapatai törtek be amerikai vezetéssel. Ezek a jelenségek, figyelmeztető írások a falon, amelyet jó lenne figyelembe venni addig, amig az nem késő. BELÉNDEK Nem tudom a tudományos nevét, azt sem tudom, hogy mindenütt igy hivják-e, nálunk ennek a méreg tartalmú gaznak ez a neve. Valahogy ez a gaz növény jut az eszembe, valahányszor az amerikai magyar sajtó dzsungel mérgező termékeit olvasom. . Valamikor pár évvel ezelőtt, még akadt egy pár liberális, szocialista jelzésű. lap magyar Amerikában, amelyekkel, ha elvileg nem is értettünk egyet, de a maguk módja szerint harcoltak a reakció ellen. Nem szítottak gyűlöletet más gondolkodású, fajú, vagy vallásu emberek ellen. Ez az állapot ma már hála Truman hidegháborújának, teljesen megszűnt. A Bérmunkáson kívül, a new yorki napilapot és los angelesi és new brunswicki hetüapot leszámítva, kivétel nélkül, bármily jelzéssel is jelenik meg, egy központból irányított, hazugság gyár, gyűlöletet keltő, háborús uszítás szolgálatába vannak állítva. > Az eredményt illetőleg teljesen egyre megy, hogy ez a szégyenletes szerep pénzért, meggyőződésből vagy gyáva meg- hunyászkodásból történik. “AZ ÍRÁS” Az amerikai magyar lapok között különös helyet foglalt el a chicagói “Az írás” cimü hetilap, amelynek a. szerkesztője egy liberális humanista, szabadgondolkodó volt, aki minden haladó irányvonalu mozgalmat támogatott, írásaiban mindég az emberszeretet hangját ütötte meg. Különleges volt a helyzete azért is, mert talán egyetlen volt a polgári lapok szerkesztőkiadói közül, kinek nem megélhetési kísérlet volt a lapszerkesztés és ezért megőrizhette a függetlenségét. “AZ OTTHON” “Az Irás”-nak teljesen ellenkezője volt a másik chicagói hetilap “Az Otthon”. Vad, reakciós, antiszemita. Gyűlölt minden haladást, imádta Horthyt, Hitlert. Egyik leggyalázatosabb terméke volt az amerikai magyar sajtó dzsungelnek, amelyre megvetéssel nézett minden tisztességes ember. Ez a két lap valahogy összeházasodott, az Otthon gazdát cserélt és igy egyesült a két lap. Egyideig az írás szellemében, hogy azután ez az egyesülésben “Írás-Otthon” nevet felvevő lap is belesodródjon a hidegháborús őrületbe. Erre a házasságra azt lehet mondani, hogy “Egy test, két lélek”, mert amíg a fronton a szerkesztő próbálja a régi humanista hangot megütni, az “írás” szellemben, addig a lap többi része viszont az “Otthon” förtelmes szellemét tükrözi visz- sza. Szinte érthetetlen az, hogy Izsák Ignác a független, régi szocialista, kinek nem kenyérkérdés az, hogy szerkesztő lehessen, egy hosszú élet után, hogy adhatja oda a nevét ilyen méltatlan szerepléshez. A rosszakaratú, gyülöletkel- tésnek az iskola példája az az irás, amely a kettős nevű lap hasábjain jelent meg a következő címmel: “Elszakítják a magyar gyermekeket a szüleiktől átnevelés céljából”. Nem csak a címet Írják le, hanem felsorolják a bizonyítékokat is, hogy miként szakítják el a Magyar Népköztársaságban az ártatlan gyermekeket és ifjakat a szüleiktől. Mi szépen felsoroljuk a bizonyítékokat, amelyek száz százalékig igazak és ha az uj rendszer semmi mást nem adott volna a magyar népnek, akkor is megérdemelné a legmesszebb menő támogatást minden emberséges embertől. NAPKÖZI OTTHONOK Ez az első vád: hogy a kormány “százával állítja fel a városokban, de különösen a falvakban a napközi otthonodat, ahová a munkába menő anya egész napra beadja a gyermekét.” A nyári nagy falusi munka idénybe, mindenütt külön időszaki napközi otthonokat és orvosokat állítanak fel. A mindössze 150 ezer lakosú Györ-Sop- ron megyében, a 75 állandó otthon mellett 130 nyári napközi otthont állítottak fel.” Hát nem szörnyűség ez? Milyen más volt a helyzet a “régi jó” időkben. Mondjuk Király Darócon, Izsák ur szülőfalujában, akkor nem volt napközi otthon, mint most a volt uraság kastélyában, ahol hozzáértő ápolónő felügyelete alatt tiszta, jó étkezéssel látják el a gyermekeket, hanem az anya magával vitte a mezőre és ott lefektette egy fa alá, hogy ne sírjon egy rongydarabban megrágott kenyeret tettek a szájába és azt szopogatta a kicsike órák hosz- szat. Sok helyen mákkal keverték meg, mert attól elkábulva aludt a kis gyermek. Igaz, hogy volt is keletje a kis koporsóknak. Itt a gazdag Amerikában, a dolgozó anyák, de szívesen adnák a gyermekeiket olyan napközi otthonokba, ha lennének. És csak egy kis része tudja elhelyezni lanyha felügyelet alá, a többségnek a gyermekei az utcán, vagy drágán megfizetett magánvállalkozóknál vannak minden nevelés és gondozás nélkül Külföldi orvosok, gyermekneveléssel foglalkozó szakemberek, a legnagyobb elismeréssel írnak 'és beszélnek ezekről a napközi otthonokról, bölcsődékről és óvodákról, viszont az Irás-Ott- honék vádnak jelölik meg. TANULÓ SZOBÁK Ez a második vád: “Az idei tanévben 12 ezer, a jövőre 18 ezer közpiskolás diák tölt délután 3 órát a kollégiumokban berendezett tanuló szobákban tanári felügyelet alatt. A fegyelmet a D.I.SZ. ellenőrzi. A rossz középiskolai tanulókon kívül, a közép osztálybeli szülők' gyermekeit kényszerítik a tanuló szobák látogatására.” Mik ezek a tanuló szobák? A modern tanítás legjobb alkotásai, ahol a gyenge vagy hanyag tanulók találnak lehetőséget arra, hogy utolérjék a társaikat. Mert ott a tanárok egyénileg foglalkoznak velük, segítik őket a tanulásban. A “fegyelmező” DISZ nem más mint az Ifjúsági Szövetség, amely tagjainak erkölcsi kötelessége segíteni a gyengébb tanulókat. Nem jobb volt a régi rendszer, ahol a gyenge tanulókat elbuktatták különösen, ha szegény ember gyermekei voltak? KOLLÉGIUMOK A harmadik vád: Hogy a kormány az egyetemek és technikai főiskolák mellett kollégiumokat állít fel és az uj egyetemek, a miskolci nehézipari és a gödöllői mezőgazdasági egyetem, “már külön zárt egyetemi várost képeznek, külön üzemekkel, műhelyekkel, mozival, újsággal, stb.” Azt is megmagyarázza hogy miért, szerintük azért, hogy az egyetemi hallgató felett teljes ellenőrzést gyakoroljanak. Mi is a kollégium? Az;egyetemek mellett azelőtt is voltak kollégiumok. Ilyen volt a Szent Imre, katolikus kollégium. Volt a reformátusoknak is, ahol a protekciós, vallásos egyetemi hallgatók olcsón kaptak lakást és némi élelmet, viszont a szegény zsidó diákok “napokat ettek”, ez nem azt jelenti, hogy a napot ették, hanem, hogy minden nap más zsidó család adott nekik kegyelemből ebédet, amelynél megalázottabbat el sem lehet képzelni. Ma a magyar egyetemeken a hallgatók többsége a munkások, parasztok gyermekeiből kerülnek ki. A kormányzat törekvése az, hogy minél több dolgozó gyermeke kerüljön a főiskolákEgyiptom leigzására, avagy az ezen kölcsön által felszabadított másik 300 milliót. Ez a régi kedves kis történet ilyen megismétlésben nem is olyan humoros.
