Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-02-09 / 1718. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. február 9. Váratlan menykő csapások nyal kötött szerződést az oroszok felbontották, miután a vörösök kerültek egész Kínában kormányra, csak 24 szavazattal 12 ellenében fogadták el, de 25- en nem mertek szavazni. Ugyanis azok nem mertek Amerika mellett sem szavazni, de azon hülye javaslat mellett sem, hogy ilyen csúfosan elzavart kormánnyal továbbra is fen kellett volna tartani a barátsági viszonyt, amint Amerika is teszi azt. Hát bizony ez mind váratlan dolog volt és hálátlan azért a sok amerikai billiókért, amit ezen országoknak kifizettek. De hát nem mind arany ami fénylik. A BÁNYÁSZOK BIZTONSÁGÁÉRT WASHINGTON — A United Mine Workers Union elnöke, John L. Lewis arra kérte a szenátus munkaügyi bizottságát, hogy hozzanak olyan törvényt, amely elrendeli azon bányák azonnali lezárását, amelyet az inspektorok veszélyesnek találnak. Lewis azt mondotta, hogy a világon mindenütt “borzalmas megüt közéssel” fogadták a Frankfort (111.) bányarobbanás hírét. A tulszigoru törvényeket egyesek azon indokolással ellenzik, hogy a végrehajtás költségei lezárnák a kisebb* társulatok bányáit. Születéskorlátozás ellenzői Mrs. Brink persze azzal védekezett, hogy nem nézhette tétlenül gyermekeinek éhezését, eladta tehát a bútorokat, noha tudta, .hogy azzal törvénysértést követ el. Ezt az érvelést magáévá tette a “Saints and Sinners” nevű jótékonysági egyesület, letették az ezer dollár bailt Mrs. Brinkért és aztán ellátták a családot ennivalóval meg ruhával. Erre a családapa, Brink is előkerült, akit viszont a kiskorú gyerekek elhagyásáért fogott el a rendőrség. A “Szentek és Bűnözők” azonban megint beleavatkoztak a dologba, ő érte is letették az ezer dollár biztosítékot és munkát szereztek neki. A “Szentek és Bűnözők” azt mondják, hogy itt tulajdonképpen azért büntetik ezt az emberpárt, mert olyan sok gyermekük van, holott itt még nem kötelező a szüléskorlátozás, noha az asszonyok legtöbbje gyakorolja, így aztán Malthus ide, Malthus oda, a Brick házaspár most már nyugodtabban várja a 16-ik gyereket, aki áprilisban esedékes, már csak azért is, mert az egyik rádió és televízió társulat is megígérte nekik, hogy a “Freedom Forum” programon szerepeltetik őket, ahol a gyermekszülés szabadságán kívül valamilyen szappant vagy cigarettát is hirdethetnek, amiért kapnak majd annyi enni és innivalót, hogy kibírják még a 17-ik gyereket is. A VÉDELEMÉRT ba, ezt csak úgy tudja megvalósítani, ha teljesen gondtalan megélhetést tud nekik biztosítani. Ezt a célt szolgálják a kollégiumok, ahol a diákok lakást és ellátást, sőt még zsebpénzt is kapnak és részesednek ingyenes orvosi kezelésbe is. Ez fájhat az uraknak, de az amerikai magyarok ha gondolkodni tudnak, úgy csak hálásak lehetnek azért az uj rendszernek, hogy ma már a dolgozók gyermekeinek is, sőt csak nekik van meg igazán a mód arra, hogy tanulhassanak, ha arra meg van a hajlamuk. IPARI TANULÓK Negyedik vád: “A munkás utánpótlást az ipari tanulókat is lehetőleg kollégiumokban helyezik el, hogy teljesen a rendszer szellemében nevelkedjenek.” Hát ez mi? Semmi esetre se az amire a “vád” céloz, ellenben tény az, hogy a hatalmas léptekben iparosodó Magyarországnak, nagy szüksége van szakmunkásokra és erre a célra, külön tanműhelyeket tart fen, amelyben nevelik a jövő szakmunkásait, ahol kiváló szakemberek tanítják meg az ifjakat a szakmák fogásaira. Tény az, hogy nem csak a szakmai, de az általános" tudásuk emelésével is szakemberek foglalkoznak éspedig nem jámbor papszamaraknak, hanem müveit, öntudatos embereknek igyekeznek nevelni. Ezek mellett a szakiskolák mellett, ott vannak az otthonok is, ahol a fiatalok teljes ellátásban és fizetésben is részesülnek. El kell ismernünk, hogy ez erősen különbözik a múlt “szabad világa”, boldog inas éveitől, amikor a 12 éves gyermek 3-4-5 évre inasnak szegődött el, amikor a mester ur “kollégiumában” kapott teljes ellátást. A hálószoba legtöbbször a műhely volt, ahol a ledobott szalmazsákon aludt a “szabad” ifjúmunkás. Az ellátás is kitűnő volt. Reggelire egy darab kenyér, délre étel maradékok, vacsora megint egy darab kenyér, vagy 5 krajcár vacsorapénz. Ennek ellenében korlátlan munkaidő volt, legalább egy órával előbb kellett kezdenie mint a segédeknek, ezt megelőzőleg ki kellett pucolnia az egész család cipőit. Este munka után műhely takarítás, napközben pofozta a mester, a segéd, az asszony. Megtanult minden cseléd munkát, gyerek dajkálást, húzta a szerszámmal és anyaggal teli kocsit, csak a szakmát nem volt módja megtanulni. A tovább tanulásról is gondoskodtak a napi 10-12 órai munka után, hetenként kétszer esti iskolába kellett mennie és hogy túlsókat ne pihenjen, vasárnap délelőtt is ott volt a helye. Persze a mindég éhes, mindég álmos, kimerült fiatal gyereknek se kedve, se képessége nem volt tanulni. A “régi jó világba’’ az inas volt a legjobban kizsákmányolt pária. Ingyen cselédje, háziszolgája volt a mesterének. Ez a “jó világ” megszűnt. Ma a tanuló tényleg szakmát tanul. Egyenlő társa a tanítójának, tiszta szobában alszik, egészséges és elegendő élelemmel van ellátva. Kellő idő van adva a tanulásra, szórakozásra, sportra és ha hajlama és akarata van, módja van arra is, hogy tovább---------------------------------i-----------------------------(Vi.) Mint a felhőtlen égből jövő menykőcsapás, úgy érintette az amerikai diplomatákat az oroszok váratlan ajánlata, hogy az amerikaiak által éveken át követelt atombomba felülvizsgálásba, ellenőrzésbe belemennek. Sőt követelték az Egyesült Nemzetektől. A másik ilyen menykőcsapás volt, szinte az amerikaiak által három éven át követelt, de az oroszok által ellenzett indítvány, hogy a felvételre folyamodott nemzeteket mind vegyék fel. Most, hogy az oroszok is ezt kérik, az amerikaiak feljajdultak és csalásról, csapdáról kiabálnak. Habár az albizottságokban temették el, minden ilyen megegyezésre biztató indítványt. Ugyanis a felvételre jelentkezők között volt Magyar, Román, Bolgár, Mongolia országok mellett Libbia, Irán, Ausztria, Nepal, Olasz, Portugál, Ceylon országok. Mivel a szocialista terv- gazdaságra tért országok felvételét Amerika minden eszközzel megakadályozta, úgy az oroszok megakadályozták Amerika kedvenceinek felvételét. Most ezt úgy akarják megoldani, hogy az összes jelentkezőket felveszik. És csodák-csodája, elősfcör a UN életében az Egyesült Államok vereséget szenvedett. A nagy többség elfogadta az oroszok ajánlatát, amelyet a kezdetnél Amerika is pártolt, de ahogy az oroszok beleegyeztek, azonnal ellene támadt, de most az egyszer nem volt elég ideje a szavazatokat összegyűjteni, megvásárolni. Most már csak abban reménykednek az amerikaiak, hogy a UN nagy-gyülésén eltudják buktatni az általuk előbb támogatott, de most már az oroszok által is elfogadott javaslatot, hogy a UN-be Amerikának nem tetsző országokat is bevegyenek. De a mellényzsebben hordott szavazatokkal más ügyekben is baj van. Ugyanis, amikor a Chi- ang banda -javaslatát, melyet Amerika nagyon pártolt, hogy a megszökött Chiang kormányképezze magát technikussá, mérnöké, az állam teljes gondoskodásával. HUMANISTA ÁLMA Minden gondolkodó, emberszerető ember álma volt, hogy az ifjúság megkapja azokat, amelyek ma a rendelkezésére állanak, hogy a dolgozók gyermekei is gondnélkül, szülői megterhelés nélkül tanulhassanak. Ezekről álmodott Izsák ur is a szocialista, a. humanista és ma a lapja pont ezeket az ifjúságot mentő, védő intézményeket támadja. A háború uszításnak egy nagyon szomorú jelensége, hogy az ilyen embereket is, mint Izsák Ignác belesodorja a gyűlölet hirdetők, az uj háborúért sóhajtozó, vérszagra gyülekező hiénák közé. Nagyon, nagyon szomorú az, ha valaki öregségére RIVERSIDE, CAL. — California állam Riverside megyéjének meglehetősen sok baja van a “Brink” családdal, amelyet már csak a “Hard-luck Family” néven említenek. Az 50 éves James Brink és a 45 éves felesége, Jesse Pearl ugyanis nem hisznek a szüléskorlátozásban és eddig már 15 gyermekük született, de Mrs. Brink most állapotos a 16-ik gyerekkel. A baj persze abban áll, hogy Brink csak igen kis keresetű napszámos ember s manapság nem könnyű dolog eltartani eny- nyi gyereket. Ugylátszik, hogy Brink is belefáradt a dologba, — nem az apaságba, hanem a nagy család eltartásába — és azért magához véve két fiút, a 17 éves Dicket és a 13 éves Wil- liamot, felült ócska autójára és eltűnt. De becsületére legyen mondva, előbb odaadta feleségének az előző heti kerestéről szóló 33 dolláros checket. De mindenki tudja, hogy ily nagy családnak 33 dollár nem sokáig tart, azért amikor elfogyott, Mrs. Brink kezdte eladogatni a bútorokat azon házból, amelyet a bútorokkal együtt csak béreltek. Ez persze nem tetszett a ház tulajdonosának, feljelentette a sokgyerekes asz- szonyt, akit a rendőrség letartóztatott, ezzel aztán a nagy család, apa és anya nélkül maradt. egy hosszú élet után, tagadja meg azt, amiért küzdött, ami emberivé, nemessé tette az életét. A mai hisztérikus helyzet előidézői azért is felelősek, amiért megölték ezekben az elméleti humanistákban azt, ami különbé tette őket a kartásainál. Végül e hosszú cikk végén azt kérem a tegnapi Izsáktól, hogy olvassa el a lapjában még egyszer a fenti cikket, utána talán elgondolkodik, talán visszafordul, vagy legalább is elszégyen- li magát, a tegnapi énje előtt. (Lapzártakor érte sülünk, hogy az “Írás-Otthon” uj kezekbe került, a liberális Prockl- Pataky Jenő tulajdonába, aki az '“írás” fent kihangsúlyozott szelleme után reméljük az “Ott- j hon” reakciós agy-trösztjét isj lomtárba fogja helyezni.) Több érdeklődőnek itt válaszolunk, hogy az ügyben még ezideig nem kaptunk értesítést arról, hogy a washingtoni bizottság, meghallgatva az ügyvéd előterjesztéseit meghozta-e döntését. Ismételjük, sem Mezőségi munkástársnak, mégkevés- bé a lap olvasótáborának nem sürgős a döntés. Utólagosan Mezőségi munkástárs védelmére az alábbi összegek jöttek be. Kedves írnre, Fairfield, Conn. 3.00; Aron Csont, Allen Park, Mich. 5.00; John Szilágyi, Cleveland, Ohio 5.00. Joseph Kollár 6616 Wakefield Ave. Cleveland 2, Ohio •
