Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-02-02 / 1717. szám
1952. február 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal A Ground-hog panaszé A GROUND HOG ELMONDJA NÉZETEIT A BÉRMUNKÁS LEVELEZŐJÉNEK. — NEM HAGYJA ELSINKOFÄLNI A NAPJÁT. — ELSZÁLLÍTJÁK A SZABADSÁGJOGOKAT. A Bérmunkás olvasói jól tudják, hogy a téli álmát szundikáló ground-hog, — másnéven: Wood-chock, — február másodikén kijön a földalatti lakásából s körültekint, hogy látja-e az árnyékát. Ha látja, vagyis napsütéses az idő, akkor még visszabu- jik hat hétre, mert újabb hidegek esedékesek. Minden boyscout és minden vérbeli amerikai újságíró szentül hiszi ezt a dolgot s azért a február másodiki számból a “ground-hog story” ki nem maradhat. Miután a Bérmunkás ezen száma éppen február másodikára esedékes, gondoltam újból interv jut kérek Mr. Wood Chocktól. Azért mondom, hogy újból, mert mint az olvasók emlékeznek, két évvel ezelőtt az öreg Ground-hog már leereszkedett annyira, hogy néhány szóra érdemesített. Szép napos délután lévén, kimentem a mezére, hogy körülnézzek, merre találom Mr. Wood-chock gondosan körülsán- colt földalatti palotáját. Az első bozótot félretolva legnagyobb csodálkozásomra szembekerültem vele. Ott ült egy fatönkön, fejét két első lába közé hajtva a mélyen gondolkodó képét mutatta. Amikor egy lépést téve zajt csináltam, felütötte a fejét, rám nézett és mosolygott, — már amint egy wood-chock mosolyogni tud. — Hogy, hogy? — Mr. Wood-chock? — kérdeztem, — hiszen még csak holnapután lesz február másodika? — Az igaz, de hogy ilyen szép idő van, hát kinéztem, hogy mi újság idekinn, — mondotta, — meg aztán vártam is önre. — Reám? — kérdeztem csodálkozva. — Igen, mert hogy máskor is erre szokott csavarogni, gondoltam, talán most is eljön. — Nagyon hízelgő rámnézve ez a dolog. Wood-chock ur, de mégis, miben lehetek szolgálatára? — Olvas ön újságot? — mordult rám keményen! — Néha-néha, nem mintha érdemes volna, — kezdtem mentegetni magam, de a ground-hog közbevágott. — Akkor olvasta ezt is? — Lecsúszott a fatönkről és csak akkor vettem észre, hogy újság- lapon ült. Felvettem és olvasni kezdtem ott, ahol hátsó részének lenyomatával megjelölte a lapot. A United Press hírszolgáltató vállalat washingtoni irodájának egyik hire volt, amelyben arról értesítik az amerikai közönséget, hogy a United States Department of Commerce (kereskedelmi minisztérium) a U.S. Kereskedelmi Kamarákkal kapcsolatban mozgalmat indít több úgynevezett “jeles” nap ünneplésére. Az Uyen “jeles” napok célja természetesen a kereskedelem fellendítése. Valójában ilyenek a karácsony, a husvét és a Thanksgiving-Day napok, de ez a három korántsem elegendő. Azért már behozták az anyák napját, a szalmakalap napot, a kutya-macska napot, stb. A Kereskedelmi Kamara most még be akarja vezetni a krumplihagyma napot, a tojás napot, a mosolyogj napot, a palancsinta napot ésv égül, — ugyan ki találta ki? — a “férj a konyhában” napot. Igen, igy írják abban a cikkben: “The Husband in the Kitchen Day”. — De nézze csak Mr. Wood- Chock, hiszen ez egész üdvös dolog, mert ezentúl tudni fogjuk, hogy mikor kell krumplit vásárolni, kutyát-macskát cirógatni, mint ahogyan eddig tudtunkra adták, hogy mikor vásároljunk szalmakalapot, meg más egyebet is. És ami a férjeket illeti, hát nem fog ártani nekik, ha egyszer egy évben megpróbálják, hogy fel tudnak-e nyitni egy pár kannát. —* De nem látja, — kiáltott rám mérgesen, — hogy éppen az én napomat, február másodikat akarják ellopni a “férj a konyhán napnak? — Az ám! — ezt csak most látom, hogy igy figyelmeztet rá. — Persze, maguknak újságíróknak könnyű, mert már egy egész hetük van, az újságíró hét, de nekünk csak ez az egy napunk van és most még azt is (Vi.) A detroiti Free Press vezércikkezője is soknak találta, de mégsem merte teljesen kiírni az angolok cselszövéseit az egyiptomi eseményekkel és az ott meggyilkolt amerikai apáca esetében. Ugyanis a lövöldözés közben agyonlőtték Anthony nőVért, a vezércikkező szerint is: “Az első jelentések szerint, Anthony nővért hidegvérrel lelőtték az egyiptomiak, de a későbbi jelentések Ismaliából, ahol a tragédia történt nem azt bizonyították.” Sőt a megrendezett, de nagyon gyorsan abbahagyott és azután agyonhallgatott helyszíni vizsgálat szerint, valamint némely rádió rikkancs jelentése szerint, valószínűleg angol golyó ölte meg az apácát. A Free Press szerkesztője is meglátta a csapdát, amely éppen akkor záródott le, amikor Churchill itten kérte, hogy amerikai csapatokat is küldjenek Egyiptomba, hogy ott az amerikai apácákat, papokat, tőkéseket megvédjék. A Free Press tovább folytatja: “A felelőséget azoknak kell vállalni, akik megengedték, hogy az angol-egyiptomi viszály ennyire nyílt harccá fajuljon. Az ártatlan szemlélő csak az imperializmusnak lett az áldozata. “Az angolok már hetven éve lökdösik az egyiptomiakat ide- oda és az egyiptomiak már megunták azt. Megmondták az anelveszitsük? Hát miért éppen a mi napunkat akarják elvenni? Miért nem veszik el például a kutya-macska napot? — Nézze csak Mr. Wood- chock, — mondom neki békítőén, — ilyesmit ne várjon, hiszen a macska meg a kutya végre is családtagok, de ön . . . — Nem is kívánok közelebbi rokonságba kerülni az emberekkel, — mondotta megvetőleg. De nézze csak, ugy-e a szalma- kalap-nap célja, hogy eladják a sok szalipakalapot ? A krumpli nappal meg a sok krumplin kívánnak túladni? — Úgy van, — hagytam helyben. * i — Hát a szabadság napján mit fognak árulni? — Természetesen szabadság- jogokat. —■. Ez az, — mondotta a ground-hog felvillanó szemekkel, — de azt ön is tudja, hogy a szabadság] ogokat már olyan nagy mértékben exportálták, hogy vajmi kevés maradt belőlük? — Hallottam arról is, — ismertem be. — No látja, ha már elfogytak itt a szabadságjogok, akkor szükségtelen egy napot a hirdetésükre fecsérelni. írja hát ki az újságjában, hogy jobb lesz, ha a szabadság napot foglalják le a “férj a konyhában” napnak, mert azon férjek, akik a szabadságjogokat kihagyták exportálni az országból, nem is édemel- nek egyebet! Mielőtt válaszolhattam volna, a ground-hog besurrant a bozótba, jelezve, hogy nem kiváncsi a véleményemre. góloknak, hogy menjenek ki az országból. Ők követik India és Pakisztán példáit. Ők egy gondolaton vannak az irániaiakkal és más keleti népekkel. “Kijelentették, hogy nem fogják tűrni az angol-francia beavatkozást az ő politikai és gazdasági ügyeikbe.” ELLEN VÉLEMÉNYEK Persze még nagyon sokat fognak sírni, sopánkodni a merészebb, belátóbb irók, politikusok az ismalia ügyekhez hasonló dolgok miatt, az angol-francia imperializmus védelmére való beugrasztások, bevonásokkal kapcsolatosan. De már sokan vannak, sőt még sokszor a Free Press is úgy vélekedik, hogy nekünk minden esetben az angolokkal, franciákkal kell egy hajóban utazni, sülyedni. Ezek között már a detroiti News külügyi szakértője Russel Bames, sőt a News vezércik- kezői is úgy gondolják és éppen azon a napon amikor a Free Press irt róla, igy irt a News- ban Barnes: “A U.S. kényszerítve van az angolok és franciák mellé állni az arabokkal való vitájukban. “Amerika biztonsága azt követeli, hogy az Egyesült Államok támogassa az angolokat és franciákat a közép-keleti és észak-afrikai népekkel szemben. “Az angolok-frandák a mi szövetségeseink Európában és a messze keleten a kommunizmus megállításában. “Nekünk meg kell tartani a közép-keleten az olajmezőket, mert hozzávetőleg azok szolgáltatják a világ petroleum terményének 50 százalékát. “Nekünk kellenek az északafrikai repülőtelepek, ahonnan az atom bombázók kiindulhatnak az oroszokat bombázni.” Tehát ezen külügyi szákértő szerint is, pokolba a kis nemzetek önkormányzati elméletével, ami nekünk kell, azt meg kell tartani, sőt az ilyen szakér-1 tők meg politikusok is, komoly pofákkal csodálkoznak, hogy “Az oroszok propaganda gépezete ténylegesen segíti a nemzetieket, vörös agitátorokat fog- dostak el Észak-Afrikában.” így láthatjuk, hogy hiába sírnak, sopánkodnak némely jobb belátásu újságírók, politikusok azon, hogy amerikai fiukat akarnak és fognak kapni az angol-francia imperializmus megvédésére. Amerika büntársá válik ezen elnyomó, gyilkos gyarmati törekvéseknek, melyet már a népek mindenfelé meguntak és kiakarják ebrudalni a betolakodott imperialistákat. Minden tőkés lap és politikus belátja, hogy a nemzetközi tőkések, melyeknek az angolok és franciák csak kis részvényesei, egy hajóban vannak és együtt sülyednek el. A TUDATLANSÁG ÁLDÁSA PRINCETON, N. J. — A Gallup közvélemény kutató iroda az amerikai nép tudás-szinvona- lának meghatározására igen sok rérfinak és nőnek feladta ezt a kérdést: Ha a rádió “Quiz” (kérdések) programján az alábbi öt kérdést kapná, mit felelne? 1) Hány U.S. szenátor van minden államnak? 2) Mennyi az Egyesült Államok lakossága? 3) Kicsoda Anthony Eden? 4) Hol van a Szuez csatorna? 5) Hány háromcentes bélyeget kap 75 centért? A válaszolásra felkért egyéneknek azt is meg kellett mondani, hogy meddig terjedt az iskolázottságuk. Eszerint a válaszokat három csoportba foglalták. Az eredmény igen szomorúnak mondható, mert ezen valóban nagyon egyszerű kérdésekre rendkívül sokan nem tudtak feleletet/adni még a college- ot végzett emberek közül sem. Az eredmény ez volt: Nem tudtak felelni, vagy helytelen feleletet adtak: 1) Hány U.S. szenátor van minden államban? Egyetemet jártak közül.. 16% High Schoolt jártak ...... 34% Csak elemit jártak _____ 58% 2) Mennyi lakosa van az Egyesült Államoknak? Tiz millióval több vagy kevesebb még helyes feleletnek számított.) Egyetemet jártak közül .. 45% High Schoolt jártak __ 65% Csak elemit jártak .....__ 72% 3) Kicsoda Anthony Eden? Egyetemet jártak közül .. 22% High Schoolt jártak ....... 55% Csak elemit jártak ____ 73% 4) Hol (melyik országban) van a Szuez csatorna? Egyetemet jártak közül .. 26% High Schoolt jártak ....... 57% Csak elemit jártak ......... 73% 5) Hány 3 centes bélyeget leEz már sok...
