Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-02-02 / 1717. szám

BÉRMUNKÁS 1952. február 2. HÍREK magyarorszagbol ÁLLAMI ARUHÁZ BUDA­PESTEN A Rákóczi-uton lévő Magyar Divatcsarnok nemrég nyerte el “Az ország legjobb állami áru­háza” cimet, a nemes versen­gésben’ csak egy-két fejhosszal előzve meg szintén kitünően dol­gozó versenytársait. Naponta 30-35 ezer ember fordul meg itt, egy jókora vidé­ki város teljes lakossága. Az egyik motorkerékpárt vásárol, a másik játékot vagy fakanalat és zománcedényt,, a harmadik szövetet. Van, aki csak egy csé­sze feketére ugrik be. Az áru­ház hivatásához híven, minden igényt kielégít. Ezer és egyféle cikket tart polcain, talán csak éppen nyershust nem. A halk zsibongáson, amely oly jellem­ző az áruházra, csak a pénztá­rak csilingelőse és olykor a me­gafon hangja tör át. A lift sur­rogva száll az emeletek felé, csillogó nikkel ajtaja előtt a gyermekek bámulják a tányér­sapkás liftest, aki egész nap ég és föld közt kocsikáztat. Egyál­talán olyan sok minden megcso- dálnivaló akad egy ilyen épület­ben. Maga is olyan, mint egy város. Az ember séta közben egyszercsak felfedez valamelyik emeleten egy kávécsárdát pará­nyi asztalokkal, ahol megpihen­het Játékországból jövet. Vagy hirtelen egy utcában találja ma­gát, amelyet kétoldalt futbal- labdák, színes mezek, céllövő­puskák, silécek, teniszütők, ród- lik bokszkesztyűk, vivómaszkok szegélyeznek s ha a sarkon be­fordul, egy kis tér fogadja ahon­nan letekinthet a mélységben kavargó sokaságra. De sokkal érdekesebb az a vi­lág, amely rejtve marad a láto­gató előtt: az áruházi dolgozók világa. Ez az áruház például nemcsak arról nevezetes, hogy az ország legjobb áruháza, ha- , nem arról is, hogy úgynevezett női mintaüzem. Sokszáz alkal­mazottjának csaknem háromne­gyed része nő. Huszonhat osztá­lya közül tizenkettőt nő vezet, viszont minden osztályvezetőhe­lyettes nő. Ugyanez a helyzet az irodákban is, ahol valamennyi vezető állást, — kivéve a vezér- igazgatóét — szintén nő tölt be. Valamikor ez a hatalmas áru­ház egyetlen ember vagyonát gyarapította. Ó, nem “sokkal” csak úgy évi egymillió pengővel. Öt-hatszáz alkalmazott dolgo­zott reggeltől estig, hogy az év végére együtt legyen a millió. Együtt is volt, mert a tulajdo­nos értette a módját. “Rámenős osztályvezetőket, minden hájjal megkent reklámfőnököket tar­tott, akiket jól megfizetett, vi­szont az eladók bérét alacso­nyan szabta meg. A kisfizetésű elárusitónőktől, az ezer gonddal, bajjal küzdő hét venni 75 centért? Egyetemet jártak közül .. 8% High School t jártak ....... 16% Csak elemit jártak ____ 34% És mégis, — mondja az egyik rovatiró, — ezzel az általános tudással vagy tudatlansággal az Egyesült Államok lakói a vi­lág legnagyobb gazdaságára tettek szert. — Ugylátszik, a .tudatlanság is kifizetődik. alkalmazottaktól megkövetel­ték, hogy egész nap kedvesen mosolyogjanak a vevőkre és nyakukba sózzák a selejtes, hi­bás árut, mert azon volt a leg­több haszon. Ha filmet írnánk, akkor a si­vár múlt megmutatása után most a kép “átmásolódna”, gye- reksirás, csecsemőgőgicsélés hal­latszana és a kép ragyogóan be­rendezett és felszerelt csecsemő- otthont mutatni az áruház egy­ik emeletén. Fehér-főkötős ápo­lónők sürögnek az ágyacskák körül, fürdetik, etetik a kicsi­nyeket, mig a mamák az áru­házban dolgoznak. Mert ilyen a jelen. Az alkalmazott nem kény­szeredett mosolyát hozza be reg­gel az áruházba, hanem csecse­mőjét és az egésznapi ellátás­ért csak jelképesen fizet né­hány fillért. A nagyobb gyer­mekekről is gondoskodnak, ezek számára a Köztársaság-téren tartanak napközi otthont. De ezzel még korántsem merült ki az áruház szociális gondoskodá­sa, mert modern öltözőket, ha­talmas személyzeti étkezdét is létesített, hogy a gondoskodás sokféle más módjáról ne is be­széljünk. De jegyezzük fel hir­telenjében a többi fontos ada­tot: kétezerkötetes könyvtára van az áruháznak és kultúrter­mében mozgalmas élet folyik. A szintjászócsoport és az énekkar már sok dicsőséget szerzett az áruháznak, a “bábosok” pedig a magukkészitette bábokkal va­lósággal művészi tökélyre emel­ték a bábszínházát. Jól felsze­relt kézilabda- és röplabdacsa­patok, kitűnő asztal teniszezők és tekézők jelentik a magasfo- ku sportéletet. (Az áruház mel­letti röplabdapályát télre átala­kították korcsolyapályává, hogy a téli sport örömeit is élvezhes­sék a dolgozók.) —, Az áruház fennállása óta nem bonyolított le akkora for­galmat és soha egyetlen idő­szakban sem rendelkezett ak­kora árukészlettel, mint most — mondja az egyik osztályvezető. És aki néhány percig figyeli a vevők és eladók közti beszél­getéseket, jóleső örömmel álla­píthat ja még, hogy virágmintás és viktóriamintás herendiről, cseh porcellánról, a színek har­móniájáról folyik a vita, ami a vevők Ízlésének, műveltségének és igényeinek fejlődéséről tanús­kodik. S az eladók nem akarnak mindenáron üzletet kötni, ha­nem tanácsot adnak, segítséget nyújtanak a vásárlóknak. Az áruház büszkesége a má­sodik emeleti férfikonfekció és az alatta lévő cipőosztály. Mind­kettőt az ötéves terv első évé­ben — 1950-ben — építették újjá, moderné, kényelmessé. Va­lamennyi ruha, kabát, köpeny üvegszekrényben várja a vevő­ket, hogy ne porosodjék, minő­sége ne romoljék. A cipőosztály is a legmoder­nebb áruházi elveknek megfele­lően épült át. Női cipők, férfici­pők, gyermekcipők külön-külön részben találhatók s mindegyik résznek egy kis mintakirakata van, ahol a vevők szemügyre ve­hetik a cipőket és kiválaszthat­ják a legjobban megfelelő tí­pust. Az osztályvezetőnő büszke a jó beosztásra. És arra, hogy a munkaversenyben az ő osztálya nyerte az elsőséget. Hogyan si­került ez? — A szocialista kereskedelem elveinek legszigorúbb szemelőtt tartásával — magyarázza. Nem az az elv, hogy minél több vevőt kiszolgálni s minél több hasznot hajtani, hanem minél alaposab­ban foglalkozni a vevőkkel és minél jobban kiszolgálni őket. Aki ezt teszi, az a jó eladó. Az áruház négy hatalmas ka­puján szakadatlanul ömlik a vá­sárlóközönség. A forgalom csak kettő és fél négy között csende­sebb valamivel, de négy óra fe­lé mintegy varázsütésre, ismét megtelik az áruház valamennyi osztálya és most már nem lan­kad a forgalom egészen este hét óráig. Akkor elnéptelenedik a hatalmas épület s megjelennek a takarítónők seprőkkel, vizes­vödrökkel és tisztára sikálják minden zegét-zugát. S másnap reggel újból kezdődhet a mun­ka: az egyes osztályok áruval való feltöltésével. Mindegyik osztálynak saját raktára van, onnan hordják fel az árut és szortírozzák, elrendezik a polco­kon pultokon, hogy mire meg­nyílnak a kapuk, a beözönlő vá­sárlók hiánytalanul megkapja­nak mindent, amit keresnek. ÚJABB MAGYAR JEGYZÉK AZ USA KORMÁNYÁHOZ A Magyar Népköztársaság washingtoni követsége folyó hó 8-án az alábbi jegyzéket juttat­ta el az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának : “A Magyar Népköztársaság követsége közli, hogy január 5- ike és 6-ika között éjjel a kö- vetségi épület bejáratáról lesze­relték és elvitték a követség tábláját. A követség felhívja a külügyminisztérium figyelmét arra, hogy az elkövetett erősza­kos cselekedet annak a Magyar Népköztársaság elleni uszítás­nak és rágalomhadjáratnak a következménye, amely az USA kormányköreinek tudomásával és részvételével folyik s igy a felelőség az elkövetett cselek­ményért is az USA kormányra hárul. A követség követeli, hogy az Egyesült Államok illetékes :ia- tósággi haladéktalanul vizsgál­ják ki ezt a magyar, követség biztonsága és normális működé­se ellen elkövetett bűncselek­ményt és hogy a tetteseket pél­dásan büntessék meg. A követ­ség várja az Egyesült Államok kormányának értesítését ebben az ügyben foganatosított intéz­kedésekről.” TÉLI ÜDÜLÉS A magyar dolgozók nagyon megkedvelték a téli üdülést. A téli hónapokban csak a leg­szebb magaslati gyógyüdülők vannak nyitva. Novembertől ja­nuár közepéig közel 12 ezer dol­gozó üdült a Mátrában, Mecsek­ben, Párádon, Hévizén, Lillafü­reden. Ezekben az üdülőkben nagy gondot fordítanak arra, hogy a dolgozók minél kellemesebben töltsék el pihenőnapjaikat. így például Gályatetőn, a sztahá- novisták üdülőjében a télen is jól felszerelt uszoda áll az üdü­lők rendelkezésére. Mátraházán és Lillafüreden nagy könyvtár szolgálja a pihenő dolgozók szó­rakozását. Mindenütt hódolhat­nak a téli sport örömeinek. A legtöbb helyen korcsolya, ródli, sífelszerelés van, továbbá asz­taltenisz és különböző társas­játékok is hozzájárulnak ahhoz, hogy az időt kellemesen töltsék el. ✓ \ Épül az ország Hódmezővásárhelyen 1951- ben többmillió forintos költség­gel mérleggyár épült. Az uj üzem pezsgő életet vitt az al­földi városba. A gyár méretei­re jellemző, hogy épületeibe több mint 3200 köbméter vasbe­tont építettek be, a korszerű fel- sővilágitáshoz pedig közel 1500 üvegtáblát használtak fel. Ha­talmas szerelőcsarnokában ma már sorozatgyártásban készül­nek a különböző tipusu gyárt­mányok : vagonmérlegtől kezd­ve a körszámlagps postamérle­gen keresztül az egyszerű kony­hamérlegig. Veszprém megyében múlt év utolsó heteiben megkezdte mű­ködését Magyarország épülő legnagyobb festékgyárának el­ső termelési részlege. A Vesz- prémmegyei Festékgyá r b a n máris többfajta festék és fes­tékalapanyag készül. Anilinfes­téket például eddig a magyar ipar drága pénzért külföldről vásárolt. Ezt a textilhez, bőr­höz és papírokhoz egyaránt jól felhasználható festékanyagot a szivárvány minden szinében ké­szítik. Alapanyagul a közeli olaj­finomítók melléktermékeit hasz­nálják fel. A Kistarcsai Fésüfonógyár uj üzemrésszel gazdagodott: elké­szült a gyár uj fésüfonodája. A gyapjuipar központi raktárából és a rákosszentmihályi “Mikes” kötszövőgyárból naponta érkez­nek az uj gépek. A nagy, vüá- gos fésüsfonodai csarnokban a munkamenetnek megfelel ő e n helyezik el a gépeket. Tatabányán a téli építkezések keretében három lakóépületet, nyolctantermes iskolát, 104 sze­mélyes legényszállót és egy uj tanácsházat építenek 220 iroda- helyiséggel. A Pécsi Porcellángyárban uj kemencecsarnok építését kezdik meg 1952-ben, amellyel véglege­sen megszüntetik az üzemben a helyhiányt. A Győri autógyárban három hónappal ezelőtt alakult meg a képzőművészeti csoport, amely­nek tagjai a Győri Vagongyár képzőművészeti szabadiskolájá­ban tanultak. 1951. évi alkotá­saikból kiállítást rendeztek. A mintegy 100 müvet tartalmazó kiállítást iránt a dolgozók igen nagy érdeklődést tanúsítottak. Az Ajkai bányában “Petőfi fejtőgép” néven uj nagyteljesít­ményű magyar szénfejtőgép áll munkába rövidesen. Ez a gép, amelynek kipróbálása az elmúlt év végén történt meg, műsza­konként 40 vagon szenet termel és a széles homloku fejtéseken felére, esetleg harmadára csök­kenti az emberi munkaerő igénybevételét. A Diósgyőri Kohászati Üze­mekben uj bugahengersort épí­tenek. Az uj hengersor nagyban hozzájárul majd a durvahen­germű termelésének emelkedé­séhez. 8 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents