Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-02-02 / 1717. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS — ■ --- 1 -----­Oh, azok a franciák (Vi.) Már két hete, hogy i franciáknak nincsen kormá nyuk és nagyon szépen megvan nak kormány nélkül, még job ban mint kormánnyal. De ez i dolog nagyon bántja az ameri kaiakat, akiknek nincsen kive alkudozni a francia nén bőrére Sőt attól rettegnek, hogy ha lesz is kormány, ideiglenes less és azzal, illetve az ilyen jött- ment kormánnyal kötött szerző­dések sem lesznek elismerve a másik kormány által. Hogy sokak feljajdulását megértsük, a Pleven kormány, sőt az utóbbi négy évben min­den francia kormány, a kissebb- ségi — négy — pártból bir ele­gendő szavazattal, hogy kor­mányozhasson. Ezekhez tarto­zik a Szocialista Párt is, amely azon kedvező - helyzetben van, hogy a szavazata döntő. így dőlt meg a Pleven kormánya is. A két nagyobb párt, a Kom­munista és a De Gaullistál* pártjai, ahogy megkapnak egy pár szocialista szavazatot, ak­kor megdönthetik azt a gólya lábon álló kormányt. De a legnagyobb baj az ame­rikaiaknak, hogy az olyan pár­tok, mint a mostani kormány párt, amely a középen táncol, nem kell a francia népnek. Ami pedig kellene a franciáknak, az nem kell az amerikai bankárok­nak. Már pedig, ami nem kell az amerikai bankároknak, azért nem fizetnek, ez egészen termé­szetes. Talán nincsen is ezen széles Amerikában olyan tőkés lap, amely ne sirna a franciák ezeh kuszáit helyzetén. így beisme­rik, hogy az utolsó választások­nál, a választási kártyákat — törvényeket — úgy keverték, hogy a kommunisták ellen, De Gaulle felépítésére szolgáljon. De amint most sirnak, ezen fel­segített De Gaulle beleharapott azon kézbe, amely ennyire fel­segítette. Igen, hajlandó apját, anyját meggyilkolni, hogy, men­tői hamarább már vegye át az örökséget — a kormányt. A detroit Free Press igy sir egy vezércikkben: “A Pleven kabinet bukása na­gyon kellemetlen időszakban történt, a washingtoni adminisz­trációt illetőleg, amely támogat­ta azt amerikai dollárokkal. “Az összeomlás egy hét előtt jött, amikor a szocialisták ösz- szefogtak a kommunistákkal, De Gaulle-istákkal egy nagy többségi ellen szavazatban. A szocialisták, akik eddig együtt­működtek a középutasokkal, megharagudtak a kormányra a reformok, vasúti deficit, társa­dalmi biztosítás ügyében nem kérték ki tanácsaikat. “A hatást az egész Atlantic Szövetség megérzi. A Shuman tervezetet veszélyezteti, amely a szén egyesítését, az európai hadsereg felállítását és a néme­tek felfegyverkzését célozta. “Mégis a francia politikai szakértők azt mondják, hogy a középutasok szövetségének nap­jai megvannak számlálva, segít­séget csak a szélsőséges pártok­tól szerezhetnek. Ez az esemény visszamegy a multévi választá­sokig, amelyet olyan törvények alapján tartottak, amely a kom­munisták ellen irányult és a De Gaule-istákat segítette. Az ered­mény az lett, hogy a De Gaule- isták kitolták a kommunistákat az elsőbbségi állásból a parla­mentben.” Az amerikaiak .attól félnek, hogy De Gaulee, aki elég erős­nek érzi magát és ha hatalomra jut, nem fog jó, szófogadó len­ni, mint ezen kisebbségi pártok vezérei. Nem fogja megtűrni, hogy neki is úgy parancsolja­nak mint Plevenéknek és a töb­bi közputasoknak, akiknek még az amerikaiak beismerése sze­rint is, az amerikai dollároktól fügött az uralma. Attól is félnek az amerikaiak, hogy De Gaulle-tól való félelem a szocialistákat, liberálisokat és más középutasokat a kommu­nistákkal való egységfrontba kergeti. Már többször jött ilyen kelle­metlen kormány bukás, de legin­kább akkor jön, amikor az ame­rikaiak legjobban számítanak a A béke, világbéke harci törté­nete visszanyulik az ókorba. A Nérók épen úgy törték kerékbe, feszítették keresztre a béke har­cosait, mint a mai úgynevezett “modern” kapitalisták. Krisz­tust és hívőit a keresztfára hur­colták a béke hirdetéséért. Ezt az eseményt dolgozták dogmává a vallások farizeusai és évezre­dek óta ámítják vele a hiszé­keny közönséget. Krisztust ma­gát felküldték az egekbe, aki meg tényleg békét akar, men­jen föl utána, gondolják, sőt mondják is. Az osztály társadalom urai, minden életbeállitottsága a há­borúra épül. A rablott zsák­mányt, csak lándzsával lehet megvédeni. Ahogy a trágyagö­dörnek megvannak a maguk trágyát hentergető “Szent Ska- rabeuszai”, úgy a kapitalisták a háború szennygödréből habzsol­ják a “jó” faiatokat. Ha még olyan betegen is, Amerikába is beszivárog az em­beri tudatba a háború és béke kérdése. Kérdezik sokan, hogy ugyan mikor lesz mentes a vi­lág a háborútól? Erre azt felel­jük, a háború a tőkés rendszer méhében születik és együtt fog­nak eltűnni. Szörnyű mulasztás, eddig a népek nagy többsége keveset foglalkozott a háborúk okaival és a békeharc történetével. Le­hetett a békeharc helytelen utón haladó, naiv is, de minden esetre becsületes szándékú. Is­merve az emberi elme mélysé­ges sülyedését, gond, tudomány egészséges atmoszférát terem­teni a békeharcra. Tudni kell azt is, hogy amig az állat érez­vén a vesztét, vérszagot, csak erőszakkal megy a vágóhidra, addig az “istenadta”, jól prezer­vált ember, dalolva megy vesz­tébe. Tudjuk, hogy mélyen a törté­nelembe nyúlnak azok a szálak, melyekből a világ békeharc csi­rái nőnek. Fenségesen szép sza­vak hangzottak el Írásban és szóban a vüágbéke megteremté­franciák támogatására. Ilyen “kellemetlen időszakban” jött 1948 julius havában is, amikor már az amerikaiak készek let­tek volna az oroszokat megtá­madni Berlin körül és blokádju­kat keresztül törni. Ez még mindég ilyen kritikus időkben fog jönni, amikor a franciák megijednek a háború­tól, melybe Amerika igyekszik őket behúzni. Még a reakciós franciák is rettegnek azon lehe­tőségtől, hogy hazájukat újab­ban harctérré teszik s a koreai­akhoz hasonlóan pártfogolják, felszabadítják az intenzív bom­bázásokon keresztül. Azt is megértjük, hogy az amerikai kormány, mely legerő­sebb kormány az egész világon, nagyon aggódik, hogy az ilyen bukott kormányokkal kötött egyezményeket, az uj kormá­nyok nem fogják elismerni. Mi is tudjuk, hogy az ilyen középutas kormányoknak nincs talaj a lábuk alatt egyetlen európai országban sem, csak a dollárokkal tudják azokat alátá­masztani, de még akkor is ösz- szedől, annyira rothadt. séért. Nagy, szellemóriások mint Leo Tolsztoj, Ágoston Be­bel, Gusztáv Hervé, stb. És sok hitvány árulója is van a szent ügynek. A szocialista munkásság az egész világon, állandóan perma- nenciában volt és közelharcban az uralkodó osztály háborút csi­nálok hitvány hadával. Büszkén mondhatjuk, hogy mi, a ma­gyar szervezett munkások is megtettük a kötelességünket az óhazában. Hogy mindezek ellenére, a há­ború akkor tört ki, amikor a koronás hóhérok, a muníció gyárosok, a pénzmágnások és a vallásfelekezeteken mullott. A ne ölj parancsolatot ott szegték meg. ahol csak lehetett, mert megkapták érte a “bért”. Tekintet nélkül, hogy a béké­ért való harc helyes, vagy hely­telen mederben folyt, vannak fontos mozzanatok, amit érde­mes lerögzíteni. Talán az alvó lelkek erőt meritenik az emlé­kekből. Az 1914 előtti évtizedben az atmoszféra háborús szikrával volt telítve. Ezt tudták a béke becsületes harcosai, készen áll­tak a borzalmat megakadályoz­ni. Minden, a leikével, eszével látó ember érezte a szikrát, ami a háborút kirobbantja. Ennek a hatása alatt hívta össze az I. International a vi­lág szervezett munkásainak ve­zetőit és minden becsületes bé­keharcost Bázelben tartott há­ború elleni demonstrációra. Bá­zel hatóságai annyira előzéke­nyek voltak, hogy a “Münstert” (székesegyház) adták a háború ellenes kongresszus rendelkezé­sére. * A szocialista mozgalom élő nagyjai beszéltek az összejöve­telen és emelték fel szavukat és figyelmeztették a világot a fe­nyegető borzalomra. A Habs­burg dinasztia, ez a háborút szí­tó maffia, a vele egy gyékényen áruló osztrák és magyar ural­kodó osztály dugdosták becste­len csápjaikat már Montenegró­Háború vagy béke? 1952. február 2. ig és folytattak ingerlő vámhá- borut, ami végre Sarajevoban kirobbant. A Baselban ülésező békekong­resszus kiáltvánvában szigorú megrovásban . figvelmez tette Ausztriát a háborút provokáló viselkedéséért. Rendkívül fontos figyelmezte­tések hangzottak el a vilásrbé- ke ezen fórumán. Egyik, a leg­fontosabb küldött a francia Jaurés igy beszélt. Hallottuk a harangok szavát elvtársaim. Méltóságosan szólnak, mint Schiller költeményének mottója. Hívom az élőket, siratom a ha­lottakat, megtöröm a villámo­kat. Én is hívom az élőket, a há­ború által fenyegetett ember­életek védelmére. Bármilyen képletes, költőie- sek a szavak, az amerikai alvó nemzedék tanulhatna belőle. Jaurés. Bebel, kiknek szava­ira a világ fölfigyelt, csak a proletáriátus maradt süket és üvöltve ment a vágóhidra “a vesszen-vesszen kutya Szerbia” dallamára. Húsz millió halott. A Hőfer jelentés igyszólt: A fronton minden változatlan. Jaurés volt az első, kinek a háborús hisztéria kioltotta drá­ga életét. Most. azt kérdeném önma­gunktól, mit tettünk a harma­dik háború elkerüléséért ? Őszin­tén mondva, semmit. Ha alibit akarnánk igazolni, az hogy alá­írtam a békeivet. A háború és béke kulcsa az amerikai mun­kásszervezetek “Nérói” zsebé­be van rejtve. A hatalmas szám­aránya szervezet egy kézlegyin­tésével megállihatná azt a gaz munkát, ami a háború kérdése körül forog. A jövő világ itélő- széke mond Ítéletet azért a bű­nös mulasztásért, amit a világ­béke ellen tesznek. A vallás fe­lekezetek, még ha farizeuskod- va, de megkozkáztatnak néha egy “békehangot”. A munkás­szervezetek még alibit sem iga­zolnak. A belső s gyarmati rab­lásra épült tőkés rendszer nem élhet háborús haszon nélkül. A dolgozó, alkotó ember, csak há­ború nélkül végezheti nagy mü­vét a minden emberi jólétért. Ez a cél és minőségbeli külömbség- ben benfoglaltatik, ki van pre­desztinálva, irányítani az embe­ri társadalmat. Vass Károly POLITIKAI BABLEVES SAGINAW, MICH. — Ami­kor a michigani babtermelők szövetségének a titkára, A. E. Wolcott meghallotta, hogy a washingtoni kongresszus étter­mében a drágaság miatt kisebb­re vették a bableves adagokat, egy tonna babot küldött a hon­atyáinknak, hogy ne érezzék hi­ányát kedvenc ételüknek. Az ét­terem vezetője megköszönte ugyan az ajándékot, de azt ir­ta, hogy az adagokat azért mégsem lehet felemelni, mert a drágaságot nem a bab, hanem a sonkacsülök árának az emelke­dése okozta. így a bableves adagok tovább­ra is kisebbek maradnak, ami bi­zonyos tekintetben még szeren­csésnek is nevezhető, hiszen úgyis sok volt a panasz érte, mert a honatyádnál a “hot air” helyettesítette a komoly beszé­deket.

Next

/
Thumbnails
Contents