Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-01-19 / 1715. szám
1952. január 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal (Vi.) Ezek között a beszédek között vannak okos és hülye beszédek is, de a gyárban, a munkások beszédeinek az összeségéből láthatjuk meg a közvéleményt. így néha, érdemesnek látom ezekkel foglalkozni. így mostan a Churchill látogatásával, cselszövéseivel kapcsolatosan folynak a beszélgetések. A gyárunkban is vannak angolok, akiket »az egyik munkás gúnyosan kérdezett, hogy: “Most mit fog Churchill elvinni?” Erre az angol munkás csak habozva, leginkább az angolok által hozott áldozatokról, szenvedésekről beszélt. Én kisegítettem, megmondtam a kérdezőnek, hogy Churchill nem fog elvinni semmit, csak egyszerűen rábírja Mr. Trumant, hogy őfenségének a házhoz szállítsa a megrendelt dolgokat. Sőt, még azt is elfogják hitetni a beido- mitott amerikai néppel, hogy Truman csinált jó üzletet. Mivel legtöbben tudják, hogy magyar származású vagyok, így sokan —. legtöbben gúnyosan — feszegették a magyar kormány által bebörtönzött amerikai repülők ügyét. Hogy milyen elvadult ezek között éppen egy olasz származású “jámbor keresztény katolikus”, aki legőrjöngőbb módon, már az atombombával akarta a magyarokat kiirtani, amiért ezen négy repkedő jómadarat elmerték ítélni. Persze voltak olyanok is, akik velem együtt nem bírták megérteni, hogy lehetséges, jól képzett repülőtiszteknek, fényes nappal olyan nagy folyók felett, mint a Tisza-Duna, amely ezen helyen éppen északról délre folyik, eltévedni. De sajnos a közönség nagyobb része, amelynek naponta százszor is bedumálták, hogy ezek a repülő tisztek olyan buták, hogy igen is eltévedtek, azt sem tudták merre van észak és merre dél. A KAPITALIZMUS ARZENÁLJA A második világháborúban Detroitot elnevezték a “Demokrácia arzenáljának’’. Most, mivel a tények egészen másképpen alakultak, nem a demokráciát, hanem kimondottan a kapitalizmust védik az amerikai és velük szövetséges hadsereg, igy nevén kell nevezni azt a szörny- szülöttet, arzenált. Tehát természetes, hogy ezt az arzenált valahogyan csúfosan érintette az a tény, hogy egyedül csak a városban 138.000 munkanélküli van. Valamint amikor a nagy hó leesett. Karácsony éjjelen, több mint három ezer munka- nélküli tolongott, agész éjszaka várva a hóeltakaritási munkákra. Minden gyárban, a városban és a vidéken, rettegnek az emberek, hogy ők lesznek a következők a munkanélküliség kálváriájában. Mert minden szakértő, sőt még az agyonijedt union vezetőség is belátják, hogy nem lesz alkalom más munkákkal helyettesíteni azt, amit most elveszítenek. Amidőn Detroit megszűnt a Beszédek a gyárban demokrácia arzenálja lenni, a pusztulás útjára tért, ámbár a háború Koreában adott egy kis vérátömlesztést, az autóipar fellendült, nagy lett a haszon, a spekuláció, de csak kártyavár volt és most össze is omlott. Májusra még nagyobb lesz a munkanélküliség, ezt az ígéretet elhihet j ük. A KOREAI HÁBORÚRÓL Persze arról is nagyon sok szó esik, amig egy évvel ezelőtt alig lehetett olyan hangot hallani, amely elitélte, mostan már sokan megcserélték véleményüket, még az amerikai lapok, rádiók sem tudják elhitetni velük, hogy ezt a lekicsinyelt rendőrakciót megnyerték, vagy remény volna megnyerni. De annál nagyobbnak látják az árát, melyet fizetni kell érte. Sok levelet kapnak, úgy a harctéren levő katonáktól, mint hadifoglyoktól, akik elkeseredve Írnak, hogy még mindég csak az észnélküli “operation killer” öldöklési operációt folytatják, nem igyekeznek békét kötni. Nagyon sokan jöttek vissza, akik több mint egy évet voltak a fronton, és megmondják az igazat, ami homlok egyenest ellenkezik azzal, amit a lapok és rádió rikkancsok jelentenek. LEVELEK — IGAZSÁGOK .“A szerkesztőhöz: A te vezércikkedben az igazsággal olyan ellentétes dolgokat mondtál, melyet nem lehet felelet nélkül hagyni. “Azt*mondod: ‘az hazugság, hogy az amerikai üzletérdekeltségek háborút szítanak a haszon fejében’ és hogy ‘Amerikába csak azon egyének hajtanak hasznot a háborúból, durva önző utón, akik 5 százalékosok és azok társai.’ “Te tévedsz és neked tudni kell, hogy tévédéi, a háború az amerikai üzlet, ‘Gyilkos korporáció’ lett a mi legnagyobb iparunk, melyben mi 100.000 millió dollárt fektetünk be évente. “Hogy ha ezen osztalék a haszon rendszertől hirtelen vissza lenne vonva, a mi gazdasági rendszerünk máról-holn a p r a széjjel omlana. Az nem meglepő énnekem, hogy a mi iskolás gyermekeink is felismerik ezen tényt. Nem csak az 5 százalékosok, hanem az egész Amerika általában ezen alaptörvény ellenes és a koreai háborúból és a nagyobb, borzasztóbb háborúkra való készülődésből élnek. “Én megegyezek veled, hogy ez a legvisszataszitóbb tény, amellyel szembe kell nézni, de a Te vezércikkezőidnek nem szabad megengedni, hogy kihazud- ják azoknak a létezését. Minden gazdasági tudós, még akik védnökei is a Truman, Taft bandának, felfogják világosítani az íróidat ezen viszonyokról, mely a háború és az Amerika gazdasága között van. A háború nem hívható többet egy csúnya elváltozásnak, amely megrázza a haszonrendszer vállalkozásait, a békés termelési folyamattól. Nemcsak gazdasági tudósok, hanem az utcán az emberek, de te is saját beismerésed szerint, a gyermekek az iskolákban is felismerik, hogy a mi gazdasági rendszerünk teljesen a háborútól és hadi termeléstől függ. “Miért kell, hogy az, hogy ezen társadalmi igazságot ‘vörös — vörös” kiáltásokkal gúnyolják ? “A ‘láthatatlan kormány’ a Wall Streeti pénzszövetségek gazdagabbá és gazdagabbá nőnek. Minden gyár, minden üzem háborús megrendelésekért sir, mert anélkül a jövő csak csődöt jelent részünkre. “Kik ezek a csipkedő 5 százalékosok, akiket te mint főbü- nösöknek állitol be? Ők csak szolgálóik az amerikai üzletembereknek, akik bevezetik őket is a háborúba. Azon kommissi- ók — díjazások — igazán a le- alacsonyodás jelei, de hogyan tudod te becsapni a gyermekeket, a 95 százalékosokat illetőleg, amelyből azt az 5 százalékot kifizetik? “A szervezett munkásság is eszköz lett a tényékhez, elfogadja a koncot a háborús termelésből, hogy a béreket fen- tarthassa, elodázza a rettegett újabb depresszió, munkanélküliség sorsát. “Legtöbb amerikai, akik még elég jól élnek, mert a mi fiaink haldoklanak, ez a társadalmi A tizennyolcadik század egy ismert diplomatája mondta: “Ám gyűlöljenek, csak féljenek”. Ugylátszik, hogy a jelen uralmon levők, evvel az elgondolással vannak telítve akkor, amikor bizonyos jogfosztó intézkedéseket léptetnek életbe. Ugylátszik, hogy minden tettük és cselekedetük abból a célból és szándékból indul ki, hogy már csirájában fojtsanak el minden olyan megmozdulást, amely haladásra, fejlődésre és jogegyenlőség biztosítására irányul. Hogy ez sikerüljön, a kormány eszköze teljes abszolutizmus lesz idővel és ez szükséges is, mert csak igy és nem máskép lehetséges szabadabb mozgalmat, még mielőtt gyökeret vert az emberek gondolatában, megakadályozni. Nézzünk csak körül. Hát persze hogy demokrácia van nyugati formában, mely demokráciában titkos rendőrséget szerveznek, meghonosítják a kémrendszert és pénzelik a besúgókat. És ez mind azért szükséges, hogy semmi néven nevezendő ellenzéki mozgalom a demokráciának más formájában ki ne alakuljon. Ennek az állításnak igazolására nézzük csak Íróinkat, jogászainkat és nem utolsó sorban tudósainkat. Még a tizennyolcadik század irói, tudósai szabadság eszméket hirdettek és ápoltak, addig mit látunk ma? Teljesen elzüllenek és elromlanák. Erkölcsileg nem riadnak vissza a legaljasabb hazugságtól és a tények olyképeni félremagyarázásától, hogy szinte nevetségessé válnak az egyszerű munkás előtt. A polgári forradalom idején, az akkori irók és tudósok külön kanibálizmus formája, mert mi megesszük saját fiainkat. “Ez nem ‘vörös propaganda” — ez az igazság. A megtévesztő propaganda, meljmek a népeink kivannak téve, mint az ilyen hamis vezércikkezés is mint a Tied volt és a többi lapoknál, csak felakarja támasztani a mi erkölcstelen, csődbe került gazdasági rendszerünket, még a tömeg gyilkolás árán is. Herber C. Holdridge, Brigadier General (USA visszavonult) 8203 Woodward Ave. (Detroit, Mich.) Nekünk nagyon jól esik és a gyárunkban is szinte szenzációssá vált ezen levél a szerkesztőhöz, amelyet a levélben említett vezércikkezés váltott ki, mely szerint a gyermekek józanabb belátását is “vörös propagandának” nevezte el az a prostituált vezércikkező. A Detroit News is csak azért közölte ezen választ, mert Holdridge generális is amint megjegyezte, talán a demokrata tic- keten még elnökjelölt is lehet, de a Progresszív pártban is jelölni akarják. De jobb ez, hogy Holdridge generális mondja meg és nem mi, azonban hozzátehetjük, hogy nagyon is megegyezünk vele. csoportokban szerveződtek és magában a forradalomban az emberiség ujászületését látták. Vagyis harcoltak minden rendelkezésükre álló eszközzel a maradiság ellen, nem úgy mind a jelen irói és tudósai, akik nem törődve azzal, hogy mennyire válnak gyűlöletessé a nép nagy tömegei előtt, fő az, hogy féljenek. És ott vannak a demokráciát égig magasztaló, a hazudozás- ban első dijjas és a megvesztegetés posványába lubickoló politikusaink. A 18. század polgári forradalma Franciaországban tört ki és onnan terjedt tovább az európai kontinensen. Hogy miért éppen Franciaországban? A választ a történelem adja meg: Ennek oka főképpen abban rejlik, hogy úgy mint most, a nyugati demokráciákban, ott is az állam ügyeket intéző közegek a züllés és a romlottság nívójára sülyed- ve, intézték az ügyeket, akár csak manapság. A történelem olvasása közben megtudjuk, hogy sehol az egész Európában olyan mereven nem szegült ellen a kormány minden reformtörek vésnek, mint éppen Franciaországban. Amellett a korrupció, a nép elnyomása és az erkölcsi romlottság sem volt sehol sem olyan égbekiáltó, mint ott. Ezen állapotokért mi sem természetesebb mint az, hogy az akkori dolgozók az uralmon levőket tették felelősség vagyis gyűlölték meg, de már kezdtek nem félni. Mint ahogy a kapitalista ma már nem a hivatásának él, vagyis vezeti a gyárat, úgy az akkori nemesség sem élt már a hivatásának. Nem volt már a jobbágy védelmezője és a papság sem járult már a hazája véHová és meddig?
