Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-06-28 / 1735. szám
1952. junius 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI REBEG VAGY NEM REBEG Ugyhiszem mindenki tudja, hogy nagy Amerikában egyetlen forradalmi, meg nem alkuvó, minden reformot elvető, egy igazi Marxista magyar lap van és ez az S.L.P. “A Munkás” a fenti megállapitást, ha szükséges eskü alatt is hajlandó bizonyítani az “A Munkás” kitűnő szerkesztője, titkár-pénztárnoka és legfőbb biblia magyarázója Rudiik elvtárs és ezt vágta a fejemhez valami S.M. jelzésű ipari unionista. Mert én elkövettem azt a vakmerőséget, hogy kétségbevontam a fenti megállapításokat és “A Munkás”-t a szerkesztőjével együtt egy sárga ki- kiricsnek tartom, ki a legnagyobb odaadással szolgálja az amerikai és a nemzetközi imperializmus fenekedését, a világ népeinek egy harmada ellen, akik nem véve figyelembe, hogy “Dániel DeLeon hogy mondá”, a maguk módja szerint megszabadultak a kapitalista termelési rendszertől és az azt kiszolgáló külömböző jelzésű kudlikok- tól is. Miként a mester, azonképen S.M.-nek címzett tanítvány sem tudja azt, hogy a forradalmi munkásmozgalom legelemi bb megnyilvánulása a munkásosztály nemzetközi szolidaritása, hogy soha semmi körülmények között nem szabad a harcban álló munkásságot hátbatámadni és az ellenséghez pártolni, még ha az a munkásság másként vivja is meg a harcát, mint ahogyan “Daniel DeLeon mondá”. De miként Kudlikék nem tartották bűnnek a sztrájktörést az akroni gumigyárba, éppen olyan lelkesen törnek sztrájkot a mai nagy világméretű osztályharcban. Nem tudják ezek azt, hogy egy forradalmi munkás lap, feltétel nélkül a munkásosztály harcának a támogatója kell, hogy legyen és nem fujhat egy követ az osztály ellenségei vei, sem irigységből azok sikerein, sem azért, mert begyulladtak és sietnek alibit igazolni a megvadult imperialista reakció előtt, hogy mi müyen jó loyális fiuk vagyunk, mint azt ‘‘A Munkás”- ék teszik. Végül még magyarul sem tudnak. Egy épkézláb mondatot leírni képtelenek, sokszor oly nya- katekert magyarságot használnak, hogy olyat még nem olvastam. íme egy példa: Egy Eugene Sue könyvet hirdetnek, amelyben a nagy francia forradalmat írja meg regény formájában a ' szerző, az “A Munkás” azt Írja, hogy ezek az események “686 oldalon az olvasó előtt rebegnek le”. Ezideig ezt a szót még soha sem hallottam, olvastam úgy, hogy egy forradalom lerebeg az olvasó előtt. Nem, a francia forradalomra mindent rá lehet mondani, csak azt nem, hogy az “rebegett”. Bajza Beniczkyné regényében az ártatlan leányzó rebe- gi el a boldogító igent a szerelmes lovagnak, vagy imát rebeg el az öreg anyóka. Ez a “rebeg” szó, valami puha, csendes, halk dolognak a jelzője, de Kudlik Sándor a forradalom az nem rebeg, az dörög, robban, megremegteti az egész világot, az az hogy ez sem mindig igy van, mert például az S.L.P. forradalmi kiállása a kapitalizmus ellen tényleg halk, puhányszerü rebe- gés, igen a kudlikok, petersonok és haasok és a picike S.M. csak rebegnek az imperializmus ellen, a hangjuk csak akkor csap át artikulátlan csaholásba, ha más munkásszervezetekről, más munkáslapokról, az oroszokról, kínaiakról, a Népi Demokráciákról, a szabadságharcukat vívó gyarmati népekről van szó. Rebegő forradalmiság, csaholó ellenforradalmiság, ez az S. L.P.-nek, az “A Munkásnak” a jellemzője. A kudlikok rebegnek a mostani gigászi osztályharcban, de a forradalmárok szerte a világon bátran haladnak előre, a végső győzelem felé és ezeket a fringia sapkával álcázott bü-T rokratákat, még csak arra sem tartja érdemesnek, hogy elpeckelje őket az útból, mert maguktól hullnak bele a kapitalizmus mocsarába. A VILÁG ZSANDÄRAI A 48-as polgári forradalom leverése után, az európai reakciós hatalmak, hogy örökre véget vethessenek mindenféle forradalmi megmozdulásnak, megalkották a “Szent Szövetséget”, hogy egymást segítve nyomhassák el Európa népeit. Legutóbb Hitler hozta életre a ‘‘tengely” néven ennek az utódát, amelynek a “tengelye” Németország, Olaszország és Japán volt, akikhez később lecsatlakoztak olyan országok, amelyeknek a népei a legelnyomot- tabbak voltak Európában. Ez a tengely is nyíltan hirdette a célját, a világ fasizálását, a dolgozók elnyomatását, azért volt az, hogy ennek a tengelynek a megerősítésére az angol-amerikai tőkések nyújtották a legnagyobb anyagi támogatást. A kapitalista országok belső ellentmondásai, végül is ellentéteket szültek és a tengely világuralmi törekvései háborúba kényszeritették azokat a tőkés országokat, piacaik védelmében, amelyek a tengelyt felépítették. A tengely, illetve Németország hatalmas hadigépezete, hetek alatt lerohanta Európát, amelyhez sietve csatlakozott Mussilini, Horthy és a román, bolgár hadsereg is, amelyeknek a diadalmas előrenyomulását csak Stalingrád vonalán állította meg a Vörös Hadsereg, ahol a nácik döntő vereséget szenvedve, már csak idő kérdése volt, hogy a “náci-fasizta uralmat örökre elpusztítsák”. Mi jól tudjuk és állandóan megírtuk, hogy a fasizmus a kapitalizmus egyik lebrutálisabb megnyüvánulása, amelynek a lehetősége csak magával a kaiptalizmussal pusztul el véglegesen. UJ TENGELY Még el sem csenedesedtek a fasizmuson aratott győzelem di- adalorditásai, máris láthattuk, hogy a kapitalizmus rádöbbent, hogy rajta kívül álló okokból, a fasizmust túlságosan leverték és a felszabadított népek, nem a kapitalizmus áldásait óhajtják, a kizsákmányolásával, uj háborúval, hanem egy uj társadalmi rendszer alapjait óhajtják lerakni, hogy megvalósíthassák a szocialista társadalmi rendszert. A világ leghatalmasabb tőkés országa Amerika állt az uj tengely élére. Szervezte maga körül a nyugati tőkés országok korr mányait és pár éven belül kiterjesztette gazdasági, katonai és politikai hatalmát az egész tőkés világra. Amerika szállít fegyvert, pénzt, hadianyagot, mindenhova, ahol a kormányok hajlandók harcolni a dolgozók felszabadító harca ellen. Amerika, amely a szabadság, a polgári demokrácia fellegvára volt, amely maga is forradalommal szabadította fel magát az angol gyarmati sorsból, ma a világ zsandárjává vált, amelynek a forradalomban született csillagsávos lobogóját, ma ott látjuk mindenütt, ahol a gyarmati népek megindítják a szabadság- harcukat, az elnyomók oldalán. Görögország, Korea, Kina, Malay, Iran, Burma, Marokko, Tunisia, Vitenam, stb. szabadságharcosai tudják, érzik, hogy az elnyomóik legfőbb támaszai, a győzelmük legnagyobb akadálya, az amerikai segítség. VITENAM Másnéven Indokina népei hat év óta harcolnak a francia elnyomók ellen. Justice Douglas, az amerikai supreme court bírója meglátogatta a közelmúltban, ezt a gyarmatot és visszajőve kijelentette, hogy a vitenami nép harca a legigazságosabb forradalmi küzdelem. Éppen oly jogos, mint annak idején Amerika forradalma az angol uralom ellen. Douglas főbírót csak magas állása mentette meg a következményektől a fenti kejelentéséért és amit azóta is mondott, hogy Ázsia, Afrika népeinek a harcát és nem az elnyomóikat kellene Amerikának támogatnia. De a kormányzat a legmesz- szebbmenően éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit Douglas főbíró javasol. Amint most jelentik Washingtonból, elhatározta a kormány, hogy a legna- gyob és a leggyorsabb hadianyag segítséget nyújtsa a francia kormánynak, hogy leverje a vitenami nép szabadságharcát. Vitenam népe, amely meg fog ismerkedni az amerikai repülőgépekről ledobott Napal bombákkal, amellyel nem csak a városokat, falvakat égetik fel, de az asszonyaikat, gyermekeiket is. Nem felejtik el Amerika ajándékát és az Amerika elleni gyűlölet csak fokozódni fog Ázsia és Afrika népei között, a vitenami nép elnyomatásába való részvételért. Amerika ma nem a szabadság zászlaját mutatja az elnyomott népeknek, hanem az elnyomót segítő zsandár szuronyát. LIDICE Emlékezzünk csak vissza, hiszen nem olyan régen volt, csak 10 éve. 1942 junius 10-én Hor- thy-Hitler banditái a földel tették egyenlővé a csehországi kis bányász városkát, mert a határában agyonlőtték a cseh nép gyalázatos hóhérát Heydrichet. A férfi lakosságot teljesen kiirtották, a nőket koncentrációs táborokba vitték és nagyrésze ott pusztult el. A gyermekeket számszerint 105-öt, Németországba hurcolták el, akik közül csak 16 tért vissza a háború után. Emlékezzünk milyen óriási felháborodás' volt e gaztett felett az egész világon. A szétrombolt község figyelmeztetésül ott maradt. Nem messze ettől épült fel az uj falu, amely helyet minden évfordulón felkeresnek a béke, a szabadság hívei és fogadalmat tesznek, hogy soha többet nem lesz Lidicéhez hasonló gazság. Csak 10 éve, hogy az megtörtént. Azóta sokat változott a helyzet, akik akkor felháborodtak, azok az egész Koreából Li- dicét csináltak, Malay szigeten falvakat Ítélnek éhhalálra és nagyban készülnek arra, hogy a városok és falvak százait “li- dicézzék” meg, atombombával pusztítsák el, lakosaikkal együtt. Pedig nem csak a béke híveinek kell az évfordulón Lidicére gondolni, hanem jó lesz ha azok is gondolnak erre, akik “lidicéz- ni” akarják a világot. Jó lesz, ha eszükbe jut, hogy Hitler milyen nyomorultul végezte életét, hogy Csehszlovákia helytartóját mint veszett kutyát pusztították el és Lidice hóhéra akasztófán végezte be gyalázatos életét. Emlékezzünk Lidicére, kik egy szebb, boldogabb jövőért harcolunk. De emlékezzenek az uj halálkereskedők Hitler, és társaira, mielőtt uj, mindennél retteneteseb lidicézéshez fognának hozzá. ZALKA MÁTÉ Az amerikai magyarság sohasem hallott Zalka Mátéról mindaddig, amig a spanyol polgárháború idején az egyik nemzetközi dandárnak legendás tábornoka Lukács Pál árulás folytán hősi halált nem halt a spanyol nép szabadságáért. Lukács Pál Zalka Máté volt. Legendás volt a neve a spanyol polgárháborúban. 1930 szeptemberétől 1937 junius 11-ig halála napjáig, állandóan harcban állt a fasizta, náci bandákkal. Számtalan ütközetben verte meg Hitler és Mussolini oda- küldött zsoldosait. Színes, forradalmi életét érdemes megismerni, annál is inkább, mert a forradalmi harcban nem a spanyol polgárháborúba kezdődtek. Zalka Máté 1896-ban született Matolcson, Szatmár megyében. Gyermekkorát Mátészalkán töltötte, középiskoláit Szatmáron végezte. írónak készült, vándor
