Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-01-05 / 1713. szám
1952. január 5. BÉR MUN KÁS 3 oldal INNEN—ONNAN Az uj év kezdetével valahogyan hangosabb a béke vágy, mint az elmúlt évben volt. Persze ennek csak örvendeni tud minden józan gondolkodású élőlény, már akinek feje van és gondolkodik is vele és szive van mellyel, embertársai iránt emberi érzelmei vannak. A múlt évben is ugyan ezen időben szintén volt béke hang de ez a béke hang McArthur hangja volt, mellyel pökhendi biztonsággal, a legyőzöttek fölötti békét hangoztatta. Ő volt az, aki a múlt évi karácsonyra Ígérte, hogy fiaink itthon lesznek és azóta már elmúlt a második karácsony is és a fiaink még mindig ott véreznek a koreai fronton. Már már kezdjük elfelejteni, hogy MacArthur visszajött. Az ő részére meg van a béke. De azoknak a szülőknek akiknek gyermekeik ott maradtak a koreai vágóhidon, azoknak többé soha sem lesz béke. Furcsa egy háború ez a koreai háború. Először azért, mert senkj- sem tudja, hogy tulajdonképpen miért is folyik ott a vér, különösen az 5-6 ezer mértföldekről odasereglett idegen nemzet fiainak a vére. Másodszor pedig azért, hogy ha már a többi idegen nemzetek erőt éreznek magukban a saját elgondolásuk szerinti békét kiharcolni egész Ázsiában és általában az egész világon, hány száz évi háborúskodásra lesz szükség olyan haladással mint amit az aránylag kis Koreában tudnak fölmutatni? Az az idő elmúlt, amikor a katonai kalandorok vérszaggadja-e a jelölést vagy sem. Habár minden jel arra mutat, hogy őkelme nagyon szívesen ülne még másik négy esztendőt a Fehérház kényelmes lakosztályaiban, Truman elnök eshetőségei nagyon, de nagyon borúiéban van, mert ellenfelei a republikánusok, kihasználnak minden alkalmat arra, hogy kibuktassák. A legnagyobb élvezettel leplezik le és tárják az amerikai publikum elé a Truman adminisztráció nagyon sok alkalmazottainak hivatalaikban való visszaélését. Igen nagy elkeseredést okoz a demokrata pártban, hogy egymásután leplezik le a párt legfőbb hivatalnokait, alig néhány hete, hogy a párt központi elnökét csípték rajta valamelyes panamázáson, most meg az IGAZSÁGÜGY minisztert, akinek hivatása volna a törvény szigorú betartása, saját fészkében fedeztek fel panamá- zásokat. Igaz, hdgy ‘ a republikánusok között is egymásután fedezik fel a kisebb-nagyobb panamistákat, csak azokat nem olyan sűrűn, mint a demokratákat, mert azok ma távolabb állanak a nép pénzeszsákjától. De mit fog veszíteni Truman ha nem választják meg? Az ő régebbi kijelentése szerint visz- sza kívánkozik a szenátusba, újra szenátor kíván lenni. Az újságírók legújabb híradása szerint visszavonul birtokára, amely a “véletlenség” folytán értékben hatalmasan megnövetól megkábult fejjel intézhetik a világ sorsát. Nyugodt, meggondolt, emberi testvériséget átérző agyvelő kell ahoz. Ilyesmi aztán nem található a nagy hadvezérek soraiban. Ezért legjobb volna a mostani erősebb béke hangot még erősebbé fölkorbácsolni és ehez talán a legjobb lenne, a katonai vezetőket letiltani attól, hogy békéről beszéljenek. Részemről elképzelhetetlen valami az, hogy az aki egész életén keresztül a gyilkolást tanulmányozta, komolyan beszélhetne arról, hogy békét akar. Ezért tartanak immár 7-8 hónapja a koreai “béketárgyalások”, mert mindkét oldalon katonai fővezérek a tanácsadók. Mennyivel könnyebben tudnának megegyezésre jutni a generálisok helyett, mondjuk például ha a tárgyaló asztalhoz azokat az anyákat ültetnék le, akiknek gyermekeik mint közlegények vannak ott a háborús fronton. Milyen gyors ütemben megtörténne a béke. De igy, a katonai vezetők béketárgyalása úgy néz ki, mint a muníció gyárosok tanácskozása arról, hogy ne legyen többé háborús rendelés. Egyébként is már ép ideje volna abban a korszakba lépni, amelyből büszkén tekinthetnénk vissza a múltba, megállapítván, hogy feljebb emelkedtünk a múlt emberének az értelmi színvonalán és rájöttünk arra, hogy békével mindig több érhető el az összemberiség részére, mint háborúval. Egy ilyen korszakkedett. Ugyanis a közeli szomszédságában a hadsereg a középnyugat leghatalmasabb repülőterét parcelláztatta ki. Ennélfogva n Truman birtok, amelyet a nagyapja 1860-ban 16 ezer dollárért vásárolt (540 aker), ma, mivel közelében repülőtér épül, csekély 500 ezer dollárra becsülik. Itt szándékozik Truman bátyánk letelepedni és közadományokból egy hatalmas könyvtárat létesíteni, amelyre ezideig már több mint 200 ezer dollár jött össze és egy millió dollár gyűjtése van tervbevéve. A hadsereg erre a repülőtérre 19 millió ‘dollárt irányoztatott elő és a számítás szerint hatezer alkalmazottra van szükség azt üzemben tartani. Erre évi 13-14 millió dollárt számítanak, mint az alkalmazottak fizetését. Mielőtt a kongresszus meg\ szavazta a repülőtér megvásárlását, felállítását, azon a környéken 250 dollárjával árulták az elsőrendű földeket akeron- ként, ma 3.300 dollárért vesztegetik akerját. Mégis csak szerencsések lettek Grandview és Independence, Missuri, hogy a Pendergast társaság Trumant választatta meg elnöknek. Ma a demokraták élik a világukat, holnap a republikánusok bolonditják Amerika népének millióit és ez mindaddig igy lesz, amig a munkásosztály saját maga nem veszi kezébe saját sorsának intézését. Köhler. ban nem volna szükség katonai haderőre, mert nem kellene félteni a békét. A múlt történelme azt bizonyítja, hogy a katonai hadsereg minél erélyesebben és minél nagyobb számban vigyázott a békére, annál előbb lett háború. Utóvégre mégis csak el kell jönni annak az időnek, amikor a béke olyan közönyös lesz, akár csak a levegő, mely minden ember részére éltető belélegzést biztosit anélkül, hogy arra katonai parancs vagy fölügyelet volna szükséges. __ s Az uj óv kezdetével egy régi békegalamb bontotta ki ismét szárnyait Wallace volt alelnök, Progresszív Párt elnökjelölt és más dicső múltra visszatekintő egyén személyében ki az utóbbi pár évben annyira lepipálta saját múltját, hogy kérdés az, hogy lehet-e a jövőben komolyan venni. A multbani ténykedése és programja szerint, elsősorban a nagytöbbségü egyszerű népet akarta védeni, aztán meghökkenve a kongresszusi vizsgálatok bizottságától, inába szállt a bátorsága és rögtön és kizárólag a kapitalizmus védelme mellé állt. A mostani uj programja szerint aztán egyaránt védelmezi a kapitalizmust és a népet. Ez az a fából vaskarika, amit rendszerint lecsúszott politikusok szoktak kieszelni, hogy újból a nép elé állhassanak. Wallace ur uj programja szerint a Far Easten úgy tud az amerikai kapitalista demokrácia erőhöz jutni, ha többet ad a népnek, mint a kommunista program. Innét támogatjuk az ottani népeket ipari felszereléssel, elosszuk részükre az ottani földeket anélkül, hogy mint uj földesurak tovább kizsákmányolnánk őket. Ennek keresztülvitelére határozott ajánlata van, még pedig az, hogy egyelőre a katonai fölszerelésre előirányzott milliárdoknak egy százalékát, később ennek 5 százalékát vonjuk le és fordítsuk erre a célra. Szóval földet s ajándékot kell adjunk Ázsia népének és már is megnyertük a kapitalista demokrácia oldalára. De miért csak egy százalékot adjunk ki ajándékul, ha mindenáron barátot akarunk szerezni, miért ne adjuk oda, mondjuk a koreai néppek egy egész évi katonai budgetunkat, mondjuk kereken 60 billiót. Ezzel legalább is minden 16 éven fölüli koreainak, nem csak földet, de egy egész uj fürdőszobás házat és még hozzá egy vadonat uj autót is ajándékozhatunk. S ha már ezért sem állna az amerikai demokrácia oldalára, akkor aztán csakugyan dobálhatnánk rájuk az atombombát. A fürdőszobás uj házról jut eszembe, hogy még mindig vannak második háborús veteránok, akik gyermekeikkel és szüleikkel összezsufoltan laknak ebben a nagy demokráciában és az uj kocsikról jut eszembe, hogy nagyon sokan 10-15 éves kocsit hajtanak vagy van uj autójuk, bizony nagy beleizzadva nyögik a részleteket. Nem vagyok féltékeny a koreai népre adjunk nekik, amennyit csak tudunk. Például itt van az acéltröszt 90 milliós többlet profitja ebben az évben, hát ennek legalább felét oda lehetne adni és az egész zsíros háborús profit nagy részét. Sőt ahoz sem fér kétség, hogy Wallace ur is adhatna bőven a saját millióiból, de az biztos, hogy az amerikai nép nagy többsége nem adhat egy árva centet sem. Az amerikai nép nagy többsége már nem bírja tovább ezt a nagy megadózást, életszínvonala a dollár vásárló értékének csökkenésével állandóan sülyed s ha már jönnek az uj próféták a kapitalista demokrácia védelmére, hát jó lesz ha előbb a saját ajtajuk előtt sepergetnek. Különben is Wallace ur személyével kapcsolatban még azt sem mondhatjuk, hogy az “uj seprő jól seper” hanem inkább annyit, hogy az ilyen vén seprő már a seperge- tésre sem jó. A VÉDELEMÉRT Újabban a következőktől érkeztek a védelemhez: Frank Pe- károvich, Encino, Cal. 5.00; Joseph Németh, Chicago, 111. 1.00; George Deme, Akron, O. 5.00; Frank Ábrahám, Akron, O. 5.00; Magyar Kultur Klub, Fair- field, Conn. 10.00; J. Cipp, Cleveland, O. 1.00. Akik esetleg nem látták a védelemre küldött összegüket nyugtázva, azok szíveskedjenek az alábbi címre egy postakártyát küldeni. Joseph Kollár 6616 Wakefield Ave. Cleveland 2, Ohio A VILÁG LEGMAGASABB ÉPÜLETE NEW YORK —A New York World-Telegram értesülése szerint a világ, legmagasabb épületét, a new yorki Empire State Buildinget 51 millió dollárért eladták egy detroiti realestate társulatnak. Ezt az épületet eddig a pár évvel ezelőtt elhalt John J. Raskob, demokrata politikus és kontraktor családja bírta és sokáig A1 Smith, volt new yorki kormányzó és demokrata elnökjelölt igazgatta, ami ennek a hatalmas épületnek politikai színezetet adott. WASSIE ANTAL Alig két esztendeje, hogy clevelandi szervezetünk régi tagja, a Bérmunkás lelkes támogatója Wassie Antal munkástárs a Warner & Swaise gépgyár alkalmazottja nyugdíjba került, de mint annyi sokan, nem sokáig élvezhette hosszú munkásságának még szűkös segélyét sem. Nyugdíjba kerülése után pár hónapra bénulást kapott végtagjaiban, amit családja legodaadóbb gondozása mellett sem sikerült leküzdenie. Wassie Antal munkástárs 1906-ban került Amerikába a Zemplén megyei Leleszről, ahová fivérének küldette a Bérmunkást. Alig 66 éves mült. Temetése december 29-én, a Ja- kab-féle intézetből ment végbe felesége, két leánya, rokonai és nagyszámú ismerősei részvételével. A Bérmunkás lapbizottsága ezúton is részvétét fejezi ki a bánatos családnak.
