Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-06-21 / 1734. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. junius 21. ga, asszonyok, gyermekek mil­liói pusztulnának el. Ilyen kilátások csak serken­tik a béke híveit a további harc­ra a halálkereskedők ellen. SZIVMELEGITŐ Mi, akik a Bérmunkás körül vagyunk, kik hétről-hétre meg­írjuk, elküldjük, nem különben az olvasók, bizony már nem mai gyerekek vagyunk. A nóta sze­rint már “megettük a kenye­rünk javát”. Amit igy a lapunk körül végzünk, azt nehéz napi robot után, mem csak díjtalanul csináljuk, de magunk is bele­nyúlunk sokszor eléggé zse­bünkbe is. Tagadhatatlan, hogy fárad­tak is vagyunk. Sokszor nem végzése és csak az eszme, amely­szórakozás a vállalt munka él­nék a szolgálatába szegődtünk, ’meg hogy már látjuk a cél meg­valósulását ott, ahol születtünk, ahonnan a nyoníor, a szolgaság elkergetett bennünket, hogy lát­juk szerte a világon az uj haj­nalhasadást, késztet bennünket a megállás nélküli küzdelemre. No meg még valami, a velünk megöregedett olvasóink ragasz­kodása a Bérmunkáshoz és az ő méltánylásuk, szeretetük hoz­zánk, kik bármi módon lehetővé tesszük, hogy az igazság, bátor, meg nem alkuvó hangja eljusson az amerikai magyarok ezreihez. Az olvasóink levelei az egyik nagy hajtóerő, amely arra kész­tet bennünket, hogy bármily fá­radtak is vagyunk, teljesítsük az osztályunkkal szemben vállalt kötelességünket. Egy ilyen levél, amelyből alant idézek, felmelegiti a kihűlő szi­vünket és fizetésnek könyveljük el a végzett munkánkért. íme a levél: “Itt küldök $4.00 Money Or­dert, három dollár előfizetés a lapomra 1 dollár a lap javára. A lappal megvagyok elégedve és megleszek továbbra is, amig ezen az utón haladnak előre. Én szóról-szóra szoktam kiol­vasni a Bérmunkást, sokszor erős fenhangon az én minta em­ber férjemnek. Nekem azért minta ember a férjem, mert nem kártyázik, mert nem iszik, se bort, se pálinkát, se sört és so­hasem verekszik stb., stb. Azt mondja nem érdemes veszeked­ni .. . Tisztelettel Mary Krivokucha A férjemnek Vukol Krivokuc- hának fizetés nélküli titkára, 82 és fél éves öregasszony, aki még idáig szemüveg nélkül is szépen tud olvasni, magyarul és néme­tül s ha kell szemüveg nélkül tud veszekedni is. Nem kedves és szivmelegitő egy ilyen levél? Nem-e köteles­sége helytállni a Bérmunkás Író­gárda minden egyes tagjának, hogy a lapunk zavartalanul jus­son el az olvasóink kezébe? E sorok Írója azt hiszi, hogy a Mary munkástárnőnk, az asz- szonyi szokással ellentétbe, nem fiatalítja, hanem öregiti magát, erre mutat nem csak a képessé­gé^ hogy szemüveg nélkül is tud veszekedni, hanem a leveléből kicsendülő friss szelleme és ki­tűnő humora. Kívánjuk és re­méljük, hogy még nagyon soká­ig meg fogja tartani a titkárnői Az igazság, amely.fáj (Vi.) Ha egy őrmester, aki is­meri a viszonyokat a világhíres Koje szigetén történt tömeg- gyolkosságokról, az alábbi soro­kat lemerte irni, direkt az egész ázsiai erők főparancsnokának címezve elküldeni, akkor bizto­sak lehetünk, hogy C. Dean Chase őrmester tudta mit beszél és hajlandó érte a következmé­nyeket, szigorú büntetést elszen­vedni. Ugyanis ezt a bátor őrmestert mostan haditörvényszék elé ál­lítják, biztosak lehetünk szigo­rúan büntetik meg, mert meg­merte kritizálni Clark generálist, aki szavát szegte, tovább foly­tatja a védtelen vörös foglyok gyilkolását, terrorizálását. De beszéljen Chase őrmester, május 16-ikán irt levelében: “Koje egy név lesz, amely szé­gyenletesen vissza fog hangzani a világ történetének lapjain, mint Dachau, Nordhausen, stb. stb.” — írja Chase. “Koje egy név, amely meg­kezd egy romboló újfajta dikta­tórikus uralmat, olyan elvisel­hetetlen dolgokon alapozva, mint az egyezmény megszegé­se.” “Az Ön cselekedete legvissza- taszitóbb, becstelen cselekedet, elkövetve a (hazaszeretet és mi- litarizmus nevében) az emberi­ség tisztessége ellen. A kong­resszusi csatlósok belegyezésé­vel, akik még tovább terjesztik a szégyent. Miért egyezett bele azon rothadó elméletbe, hogy szemet szemért. “Mint egy polgár, én nem bí­rom megérteni, hogyan bírja Ön a fejét fentartani az emberiség előtt. Ön nem felelt meg a bele helyezett bizalomnak. “Az Ön cselekedete, értelmet­lenség és visszafejlődése a mili­tarista fegyelemnek, csak egy- gyel több lépés a világ szétzül- lesztéséhez.” A VÖRÖS KERESZT JELENTÉSE * Ezt nem közölték az amerikai lapok a National Guardian és esetleg más ilyen kicsi, de hala­dó, vagy igazán munkáslapok ki­vételével. De a jelentés, amely a Koje szigeten levő állapotokat ismerteti, közölve lett a Gene- vaban megjelenő “Revue Inter- nacionale”, a vörös kereszt hiva­talos lapjában. Kanadában a Tribune, itten a Guardian közöl­te, mi a Guardian-ból vesszük át. Ezen jelentést még május ele­jén írták és kerülő utakon ke­rült ide, Anglián keresztül. Leírták a jelentésben, hogy február 8-9-ikén Chiang és Rhee csatlósai újabb rostálást rendel­tek el a foglyok között, megtud­ni, hogy kiket tudnak arra bír­ni, hogy megtagadják a múltju­kat, a vörösökef. A vöröskereszt megbizottainak tiltakozása elle­nére és értesítése nélkül, febru­ár 18-ikán, reggel 4 órakor gép­fegyverekkel körülvették az állását férje Vukol mellett, eset­leg a hü szolgálatáért, férje a duplájára emeli titkári fizeté­sét, ennek a nagyszerű 82 és fél éves “fiatal” asszonynak. egész tábort s több mint egy ez­red katonaság lett felvonultat­va az őrségen kívül és megkezd­ték a támadást. íme egy szakasz a hivatalos jelentésből, amelyet agyonhallgatnak, akik félne! : “Február 18-ikán, reggel 4 órakor, körülbelül egy ezred fel- fegyverzett csapat bevonult a táborba minden figyelmeztetés nélkül. Majdnem minden fogoly még aludt, kivéve az őrségre ki­rendelteket, akiket azonnal el- fogdostak a bevonult katonák. Ezt követőleg minden sátort körülfogtak, de leginkább azon sátorokat, ahol a megbízottak, a foglyok képviselő aludtak. A foglyokat kényszeritették, hogy a sátrakban maradjanak, szu­ronyokkal körülvéve. Amikor némely fogoly nem tudva, hogy mi történik, megpróbálta a sát­rat elhagyni, sortüzzel fogadták őket. Megijedve azon gondolat­tól, hogy mindnyájukat agyonlö­völdözik, a foglyok kirohantak megvédeni magukat és megtud­ni, hogy mi történik. Akkor a csapatok megtámadták őket és rájuk tüzeltek.” Eddig szól a hivatalos jelen­tés. Ezzel kapcsolatosan már hó­napokkal ezelőtt jelentették az amerikaiak, hogy az igy agyon­ijesztett, megtanított foglyokra rásütik, “tetoválják” az ameri­kai marhákhoz hasonló (brand­ing) bélyeget. Amint azt a vad nyugaton csinálják, hogy meg­ismerje a gazda, melyik marha az övé, melyik a szomszédé. így megbélyegzett foglyokat aztán AKRON ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az IWW akroni tagjai és a Bérmunkás olvasói szezon­nyitó CSALÁDIAS KIRÁNDULÁST tartanak julius 6-án, a Farkas munkástársék szép kerthelyi­ségében. Jó hüsitők és szóra­koztató játékokról gondosko­dunk. Ha esik az eső elég fe­dett helyiség van. Az ebéd csirkepaprikás a hozzávalóval lesz. Útirány: Clevelandból a Rout 8 amelyen beérnek Ak- ronba. A S. Main Street-re, ott balra térni az E. Exchan- ge-re majd a South Arlington- on, jobbra fordulni egészen, a Krumroy Roadig, ott balra- térni és egy fél mile a Farkas ház. Ott már jelzőtábla is van. Legyen ott minden Bérmun­kás olvasó. Clevelandból d.e. 10 órakor több autó indul a 112 St. és Buckeye roadról, akiknek nincs kocsijuk, legyenek ott pontos időben. — már akiket megtudtak nyerni — megbízhatónak nyilvánítanak és arra bírják, hogy a vörösök területein ejtőernyőkkel leejtve kémkedjenek. De nagyon sok ilyen leejtett volt fogoly, dacára a megbélyeg­zésnek, melyet elhitettek velük, hogy biztos halált jelent ha el­fogják, jelentkeztek a vörösök nél és elmondták nekik, hogy milyen terrorral, bánásmóddal kényszerítik őket, sokszor lefog­ják őket, mint a barmokat, hogy rájuk süssék a szégyen bélyeget. Átkozták a születésüket JAPÁNBAN TÖBB MINT 200,000 ÁRVÁT HAGYOTT MAGA UTÁN AZ AMERIKAI MEGSZÁLLÓ HADSEREG. — A HÁBO­RÚ LEGSZÁNALMASABB ÁLDOZATAI. — GYŰLÖLIK ÉS ÜLDÖZIK A HÁBORÚS ÁRVÁKAT Sidney Brookes, a Reuters hirszolgáltató levelezője küldte az alábbi jelentést Tokyo városból: TOKYO — Japánban jelenleg több mint 200,000 olyan hat­éven aluli gyermek van, akik nem ismerik a szüleiket, akikre csaknem mindenki mint megvetett páriákra tekint s akik valóban elmondhatják, hogy jobb lett volna, ha nem jöttek volna erre a világra. Ezek azon háborús árvák, akiket az amerikai megszálló hadsereg hagyott hátra s éppen azért a japán társadalom nem fogadja be őket. Legtöbbjüket az anyjuk is feladott és most részben jótékonysági intézmé­nyek gondoskodnak róluk, má­sokat az állam vett gondozásba és ismét mások meghúzódtak egyes japán családoknál. Japánban aránylag igen kevés árvaház van és azok már túl­zsúfoltak. De még az ilyen in­tézmények is ellenszenvesen vi­selkednek az olyan gyerekkel szemben, akinek anyja azt mondja, hogy az apa olyan ame­rikai katona, aki mindenféle Ígérgetéssel vette rá a japán nőt a szerelmi életre, de azután el­tűnt nyomtalanul a hadcsapatok mozdulataival. A legtöbb eset­ben még csak a nevét sem tud­ják az ilyen apának. A japán törvények szerint, ha egy férfi regisztrál egy gyerme­ket, akkor azzal apaságot vál­lal és a családtagjának számit. Abban az esetben, amikor az új­szülöttet nem regisztrálja egy férfi sem, a gyerek a nő család­tagjának számit s olyanféle mó­don tekintenek rá, mint az euró­pai országokban a törvénytelen gyermekre. De fokozódik ez a gyűlölet akkor, ha az apasággal a megszálló amerikai hadsereg tagjait gyanúsítják. A MEGVETETTEK KASZTJA Ilyen esetekben nagyon sok anya beadja valamely árvaház­ba a gyermekét és nem törődik vele tovább. Másokat magáno­sok fogadnak el s nevelik fel a gyerek rabszolgavásár részére, amely még mindig gyakorlatban van, hiába tiltották el a meg­szálló hatóságok és hoztak elle­ne törvényeket a háború után. Különösen a leánygyermekek nevelését tartják kifizetőnek, mert azokat már igen korán el­adhatják a prostitúció részére. A háborús árvák iránti gyűlö­let olyan általános, hogy azt

Next

/
Thumbnails
Contents