Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-06-21 / 1734. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. junius 21. ga, asszonyok, gyermekek milliói pusztulnának el. Ilyen kilátások csak serkentik a béke híveit a további harcra a halálkereskedők ellen. SZIVMELEGITŐ Mi, akik a Bérmunkás körül vagyunk, kik hétről-hétre megírjuk, elküldjük, nem különben az olvasók, bizony már nem mai gyerekek vagyunk. A nóta szerint már “megettük a kenyerünk javát”. Amit igy a lapunk körül végzünk, azt nehéz napi robot után, mem csak díjtalanul csináljuk, de magunk is belenyúlunk sokszor eléggé zsebünkbe is. Tagadhatatlan, hogy fáradtak is vagyunk. Sokszor nem végzése és csak az eszme, amelyszórakozás a vállalt munka élnék a szolgálatába szegődtünk, ’meg hogy már látjuk a cél megvalósulását ott, ahol születtünk, ahonnan a nyoníor, a szolgaság elkergetett bennünket, hogy látjuk szerte a világon az uj hajnalhasadást, késztet bennünket a megállás nélküli küzdelemre. No meg még valami, a velünk megöregedett olvasóink ragaszkodása a Bérmunkáshoz és az ő méltánylásuk, szeretetük hozzánk, kik bármi módon lehetővé tesszük, hogy az igazság, bátor, meg nem alkuvó hangja eljusson az amerikai magyarok ezreihez. Az olvasóink levelei az egyik nagy hajtóerő, amely arra késztet bennünket, hogy bármily fáradtak is vagyunk, teljesítsük az osztályunkkal szemben vállalt kötelességünket. Egy ilyen levél, amelyből alant idézek, felmelegiti a kihűlő szivünket és fizetésnek könyveljük el a végzett munkánkért. íme a levél: “Itt küldök $4.00 Money Ordert, három dollár előfizetés a lapomra 1 dollár a lap javára. A lappal megvagyok elégedve és megleszek továbbra is, amig ezen az utón haladnak előre. Én szóról-szóra szoktam kiolvasni a Bérmunkást, sokszor erős fenhangon az én minta ember férjemnek. Nekem azért minta ember a férjem, mert nem kártyázik, mert nem iszik, se bort, se pálinkát, se sört és sohasem verekszik stb., stb. Azt mondja nem érdemes veszekedni .. . Tisztelettel Mary Krivokucha A férjemnek Vukol Krivokuc- hának fizetés nélküli titkára, 82 és fél éves öregasszony, aki még idáig szemüveg nélkül is szépen tud olvasni, magyarul és németül s ha kell szemüveg nélkül tud veszekedni is. Nem kedves és szivmelegitő egy ilyen levél? Nem-e kötelessége helytállni a Bérmunkás Írógárda minden egyes tagjának, hogy a lapunk zavartalanul jusson el az olvasóink kezébe? E sorok Írója azt hiszi, hogy a Mary munkástárnőnk, az asz- szonyi szokással ellentétbe, nem fiatalítja, hanem öregiti magát, erre mutat nem csak a képességé^ hogy szemüveg nélkül is tud veszekedni, hanem a leveléből kicsendülő friss szelleme és kitűnő humora. Kívánjuk és reméljük, hogy még nagyon sokáig meg fogja tartani a titkárnői Az igazság, amely.fáj (Vi.) Ha egy őrmester, aki ismeri a viszonyokat a világhíres Koje szigetén történt tömeg- gyolkosságokról, az alábbi sorokat lemerte irni, direkt az egész ázsiai erők főparancsnokának címezve elküldeni, akkor biztosak lehetünk, hogy C. Dean Chase őrmester tudta mit beszél és hajlandó érte a következményeket, szigorú büntetést elszenvedni. Ugyanis ezt a bátor őrmestert mostan haditörvényszék elé állítják, biztosak lehetünk szigorúan büntetik meg, mert megmerte kritizálni Clark generálist, aki szavát szegte, tovább folytatja a védtelen vörös foglyok gyilkolását, terrorizálását. De beszéljen Chase őrmester, május 16-ikán irt levelében: “Koje egy név lesz, amely szégyenletesen vissza fog hangzani a világ történetének lapjain, mint Dachau, Nordhausen, stb. stb.” — írja Chase. “Koje egy név, amely megkezd egy romboló újfajta diktatórikus uralmat, olyan elviselhetetlen dolgokon alapozva, mint az egyezmény megszegése.” “Az Ön cselekedete legvissza- taszitóbb, becstelen cselekedet, elkövetve a (hazaszeretet és mi- litarizmus nevében) az emberiség tisztessége ellen. A kongresszusi csatlósok belegyezésével, akik még tovább terjesztik a szégyent. Miért egyezett bele azon rothadó elméletbe, hogy szemet szemért. “Mint egy polgár, én nem bírom megérteni, hogyan bírja Ön a fejét fentartani az emberiség előtt. Ön nem felelt meg a bele helyezett bizalomnak. “Az Ön cselekedete, értelmetlenség és visszafejlődése a militarista fegyelemnek, csak egy- gyel több lépés a világ szétzül- lesztéséhez.” A VÖRÖS KERESZT JELENTÉSE * Ezt nem közölték az amerikai lapok a National Guardian és esetleg más ilyen kicsi, de haladó, vagy igazán munkáslapok kivételével. De a jelentés, amely a Koje szigeten levő állapotokat ismerteti, közölve lett a Gene- vaban megjelenő “Revue Inter- nacionale”, a vörös kereszt hivatalos lapjában. Kanadában a Tribune, itten a Guardian közölte, mi a Guardian-ból vesszük át. Ezen jelentést még május elején írták és kerülő utakon került ide, Anglián keresztül. Leírták a jelentésben, hogy február 8-9-ikén Chiang és Rhee csatlósai újabb rostálást rendeltek el a foglyok között, megtudni, hogy kiket tudnak arra bírni, hogy megtagadják a múltjukat, a vörösökef. A vöröskereszt megbizottainak tiltakozása ellenére és értesítése nélkül, február 18-ikán, reggel 4 órakor gépfegyverekkel körülvették az állását férje Vukol mellett, esetleg a hü szolgálatáért, férje a duplájára emeli titkári fizetését, ennek a nagyszerű 82 és fél éves “fiatal” asszonynak. egész tábort s több mint egy ezred katonaság lett felvonultatva az őrségen kívül és megkezdték a támadást. íme egy szakasz a hivatalos jelentésből, amelyet agyonhallgatnak, akik félne! : “Február 18-ikán, reggel 4 órakor, körülbelül egy ezred fel- fegyverzett csapat bevonult a táborba minden figyelmeztetés nélkül. Majdnem minden fogoly még aludt, kivéve az őrségre kirendelteket, akiket azonnal el- fogdostak a bevonult katonák. Ezt követőleg minden sátort körülfogtak, de leginkább azon sátorokat, ahol a megbízottak, a foglyok képviselő aludtak. A foglyokat kényszeritették, hogy a sátrakban maradjanak, szuronyokkal körülvéve. Amikor némely fogoly nem tudva, hogy mi történik, megpróbálta a sátrat elhagyni, sortüzzel fogadták őket. Megijedve azon gondolattól, hogy mindnyájukat agyonlövöldözik, a foglyok kirohantak megvédeni magukat és megtudni, hogy mi történik. Akkor a csapatok megtámadták őket és rájuk tüzeltek.” Eddig szól a hivatalos jelentés. Ezzel kapcsolatosan már hónapokkal ezelőtt jelentették az amerikaiak, hogy az igy agyonijesztett, megtanított foglyokra rásütik, “tetoválják” az amerikai marhákhoz hasonló (branding) bélyeget. Amint azt a vad nyugaton csinálják, hogy megismerje a gazda, melyik marha az övé, melyik a szomszédé. így megbélyegzett foglyokat aztán AKRON ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az IWW akroni tagjai és a Bérmunkás olvasói szezonnyitó CSALÁDIAS KIRÁNDULÁST tartanak julius 6-án, a Farkas munkástársék szép kerthelyiségében. Jó hüsitők és szórakoztató játékokról gondoskodunk. Ha esik az eső elég fedett helyiség van. Az ebéd csirkepaprikás a hozzávalóval lesz. Útirány: Clevelandból a Rout 8 amelyen beérnek Ak- ronba. A S. Main Street-re, ott balra térni az E. Exchan- ge-re majd a South Arlington- on, jobbra fordulni egészen, a Krumroy Roadig, ott balra- térni és egy fél mile a Farkas ház. Ott már jelzőtábla is van. Legyen ott minden Bérmunkás olvasó. Clevelandból d.e. 10 órakor több autó indul a 112 St. és Buckeye roadról, akiknek nincs kocsijuk, legyenek ott pontos időben. — már akiket megtudtak nyerni — megbízhatónak nyilvánítanak és arra bírják, hogy a vörösök területein ejtőernyőkkel leejtve kémkedjenek. De nagyon sok ilyen leejtett volt fogoly, dacára a megbélyegzésnek, melyet elhitettek velük, hogy biztos halált jelent ha elfogják, jelentkeztek a vörösök nél és elmondták nekik, hogy milyen terrorral, bánásmóddal kényszerítik őket, sokszor lefogják őket, mint a barmokat, hogy rájuk süssék a szégyen bélyeget. Átkozták a születésüket JAPÁNBAN TÖBB MINT 200,000 ÁRVÁT HAGYOTT MAGA UTÁN AZ AMERIKAI MEGSZÁLLÓ HADSEREG. — A HÁBORÚ LEGSZÁNALMASABB ÁLDOZATAI. — GYŰLÖLIK ÉS ÜLDÖZIK A HÁBORÚS ÁRVÁKAT Sidney Brookes, a Reuters hirszolgáltató levelezője küldte az alábbi jelentést Tokyo városból: TOKYO — Japánban jelenleg több mint 200,000 olyan hatéven aluli gyermek van, akik nem ismerik a szüleiket, akikre csaknem mindenki mint megvetett páriákra tekint s akik valóban elmondhatják, hogy jobb lett volna, ha nem jöttek volna erre a világra. Ezek azon háborús árvák, akiket az amerikai megszálló hadsereg hagyott hátra s éppen azért a japán társadalom nem fogadja be őket. Legtöbbjüket az anyjuk is feladott és most részben jótékonysági intézmények gondoskodnak róluk, másokat az állam vett gondozásba és ismét mások meghúzódtak egyes japán családoknál. Japánban aránylag igen kevés árvaház van és azok már túlzsúfoltak. De még az ilyen intézmények is ellenszenvesen viselkednek az olyan gyerekkel szemben, akinek anyja azt mondja, hogy az apa olyan amerikai katona, aki mindenféle Ígérgetéssel vette rá a japán nőt a szerelmi életre, de azután eltűnt nyomtalanul a hadcsapatok mozdulataival. A legtöbb esetben még csak a nevét sem tudják az ilyen apának. A japán törvények szerint, ha egy férfi regisztrál egy gyermeket, akkor azzal apaságot vállal és a családtagjának számit. Abban az esetben, amikor az újszülöttet nem regisztrálja egy férfi sem, a gyerek a nő családtagjának számit s olyanféle módon tekintenek rá, mint az európai országokban a törvénytelen gyermekre. De fokozódik ez a gyűlölet akkor, ha az apasággal a megszálló amerikai hadsereg tagjait gyanúsítják. A MEGVETETTEK KASZTJA Ilyen esetekben nagyon sok anya beadja valamely árvaházba a gyermekét és nem törődik vele tovább. Másokat magánosok fogadnak el s nevelik fel a gyerek rabszolgavásár részére, amely még mindig gyakorlatban van, hiába tiltották el a megszálló hatóságok és hoztak ellene törvényeket a háború után. Különösen a leánygyermekek nevelését tartják kifizetőnek, mert azokat már igen korán eladhatják a prostitúció részére. A háborús árvák iránti gyűlölet olyan általános, hogy azt
