Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-06-21 / 1734. szám

1952. junius 21.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZÖSÉGI

“KOJE SZIGETÉN

MINDEN CSENDES”

Boatner tábornok jelenti, hogy a hírhedt fogolytáborban a helyzet az ő kezében van, a “fanatikus” vörösek megadták magukat.

Boatner tábornoknak, kinek a mellékneve, amelyet az amerikai katonák adtak neki “Bull”, bika, hőstetteiért megkaphatja a kitüntetést, ami ilyenkor jár, de a világ népei nem tekintik ezt hőstettnek, hanem mészárlásnak. Mert nem hőstett az, hogy állítólag késekkel és nyíllal — amelyet maguk készítettek konzerv dobozokból — felszerelt hadifoglyokkal szemben tankokkal, lángszórókkal, gránátokkal és modern lőfegyverekkel győztes harcokat vívott.

A világ két amerikai tábornok, a hadifoglyok előző parancsnokainak a nyilatkozatából arról értesült, hogy ott vérengzések voltak, hogy erőszakkal “rostálták” a hadifoglyokat az az kényszeritették őket arra, hogy aláírják azt a kérvényt, hogy nem akarnak visszamenni Észak-Koreába, illetve Kínába a békekötés után. A hadifoglyokat újra felfegyverezték és katonai szolgálatra kényszeritették.

Dodd és Colson tábornokok ezeket elismerték és igértetet tettek, hogy ez nem fog a jövőben megtörténni. A világ népei, minden cáfolat ellenére elhiszik az ezredessé lefokozott két tábornoknak beismerését és ha ki is lehetett kényszeríteni, hogy a hadifoglyok feladják az ellenállásukat, a mindenfelé történő felháborodás nagyon kellemetlen az amerikai kormánynak, mert nem csak a kanadai kormány tiltakozót az ellen, hogy ebben a “rendcsinálásban” kanadai katonákat használjanak fel, de az angol kormány is bizottságot küldött a hadügyminiszter vezetésével, hogy kivizsgálja nem csak a koreai fogolytáborban történt eseményeket, de azt is, hogy miért kellett azt a teljesen szokatlan “rostálást” megcsinálni, amely már hónapok óta egyetlen akadálya a fegyver- szünetnek.

A mindenütt megnyilvánuló ellenszenv arra kényszeritette Truman elnököt, hogy öt semleges országból kérjen magas- rangú katonatiszteket a hadifogoly ügy megvizsgálására.

Mindezt el lehetett volna kerülni, ha a hadifoglyokra nem szabadították ^volna rá a dél-koreai zsoldosokat, akik ott kegyetlenkedtek és “rostáltak”. Joggal kérdik meg Amerikától, miért nem csinált ilyen rostálást az elmúlt háborúban a német, olasz, japán hadifoglyok között, miért nem kérdezte meg azokat, hogy ki akar itt maradni, ki akar hazamenni. Pedig azokat nem is kellett volna erőszakkal, kedvezmények igérésével ittma- radásra kényszeríteni.

Reméljük, hogy az uj vizsgálatok végetvetnek ennek a szokatlan helyzetnek és megadják a lehetőségét annak, hogy a koreai fegyverszünet végre létre jöjjön és a sokat szenvedett koreai nép felépthesse a szétrombolt országát és visszatérhessen a békés termelséhez. Egyben megszűnjön az amerikai fiuk oktalan pusztulása is.

Reméljük, hogy megakadályozzák azt a bosszúhadjáratot, amelyet a “győztes hadvezér” kezdett, amikor egy áruló hadifogoly a felsorakoztatott foglyok közül több mint százat kiválogatott, mint az ellentállás vezetőit, ezeket elfogatta, amely uj terror cselekmény egy csepet sem lesz alkalmas a fegyverszünet előbbre vitelére.

LEFEGYVERZÉS

Mint a Bérmunkás multheti számában olvastuk, a Nemzetek Szövetsége által kiküldött leszerelési bizottság elé az amerikaiangol bizottság egy javaslatot terjesztett elő, mint ellen-javaslatot a Szovjet ajánlatra, amely szerint Amerika, Oroszország, Kina másfélmilliós hadsereget tarthatna, Anglia, Franciaország 7-800 ezret, mig a többi népek a lakosságuk 1 százalékát tarthatnák fegyverbe.

Ez a javaslat már fennakadt az első lépésnél, mert arra nem hívták meg a Kínai Népköztársaságot, a világ legnagyobb népét és csak rá akarják erőszakolni az esetleges határozatot anélkül, hogy abba beleszólása lehetne a 450 milliós Kínának.

Nagyon helyénvaló a Bérmunkás cikkének a cime, hogy “Cselszövő ajánlat”, amelyet a beterjesztői se vesznek komolyan, csak propagandának kívánták felhasználni, ellensúlyozva az egész emberiséget átfogó béke mozgalmat, amelynek a célkitűzései olyan egyszerű és világos szavakkal vannak megírva, hogy azt minden békeszerető ember elfogadhatja, mint ahogy azt ezideig 800 millió felnőtt ember irta alá.

A cselszövő ajánlat, mint propaganda nagyon silánynak, átlátszónak mutatkozott és any- nyira kilátszott “cselszövő” jellege, hogy teljesen hatástalanul hangzott el, még az amerikaiangol lapok sem tartották elég jelentősnek, hogy hosszabban foglalkozzanak vele.

MELYIK KÍNA?

Azonkívül, hogy a Kínai Nép- köztársaságot nem hívták meg, számos akadálya van annak, hogy ez a javaslat valóra váljon.

Hogy mindjárt Kínánál maradjunk, nem nevezték meg a javaslat előterjesztői, hogy melyik Kínát gondolják, a 450 milliós Kínai Köztársaságot, vagy Formosa szigetére menekült és ott amerikai védelem alatt meghúzódó Ching kai-shek “Nemzeti” Kínáját, amely csak egy kis töredéke a kínai népnek, amelyet viszont Amerika és még egy csomó kormány, mint a “törvényes” Kínát ismeri-el. Ennek a társaságnak a képviselője ül a kínai nép képviseletébe a Nemzetek Szövetségébe, a tárgyalások folyamán erre vonatkozólag mint “nem időszerű” kérdésre nem adtak választ a javaslat előterjesztői. Már itt is alaposan megmutatkozik a javaslat komolytalansága és “Cselszövő” jellege.

EGYENLŐ ALAPON

Ha komoly leszerelési szándék volna a nagyhatalmakban, akkor a “védelemre” fentartandó hadseregnél elsősorban figyelembe kell venni azt, hogy milyen területet kell megvédenie és a hadseregén kívül van-e más védelmi eszköz is.

Nevezetesen, tudjuk, hogy ma nincs olyan hatalom, mely Amerikát megtudná eredményesen támadni, miután a partjait a világ leghatalmasabb haditengerészete védelmezi. Ugyan ez áll Angliára is. Ellenben Kina, Oroszország vagy Franciaország határai már nagyobb szárazföldi hadsereget igényelnek.

Nem egyenlőség az, hogy a 210 milliós Szovjet, vagy 450 milliós Kina olyan nagyszámú hadsereget tarthasson fen, mint a 155 milliós nagy haditengerészettel rendelkező Amerika, egy végleges megállapításnál ezeket figyelembe kell venni.

De nem elegendő a hadsereg létszámának a megállapítása és figyelmen kívül hagyni a más fegyveres alakulatokat, igy a repülőgépek, tankok, nehéz tüzér- sé,g létszámát, mert ezek figyelmen kívül hagyása, a fegyverkezési versenyt ide terelné át és mindig több és több repülőgépet, több tankot, a gépesítés fokozását. Ezek olyan előfeltételei a leszerelésnek, amelyeknek a figyelembe nem vétele már eleve komolytalanná tenné az egész tárgyalást.

AZ ATOM ÉS TÁRSAI

Nem lehet addig egyenlő leszerelésről beszélni, amig meg van a lehetősége, hogy egy-két nagyhatalom a hadseregén kívül olyan hadi eszközökkel rendelkeznek, amelyekkel egész országokat lehet megsemmisíteni. Ezért első sorban is az atombomba, napalbomba és a vegyi háború feltétlen eltiltását egyidejűleg és első sorban kell végrehajtani.

Miután a Szovjet javaslata olyan, amely megadja a lehetőséget arra, hogy a mostani feszült helyzetben enyhülést idézzen elő és megszüntesse a minden népre katasztrofális fegyverkezési versenyt, a népek ezt hajlandók készségesen magukévá tenni, mert ez egyenlően érintene minden nagyhatalmat és megadná az alapot a további tárgyalásokra.

A Szovjet javaslat lényege a következő: Az atombomba és a vegyi fegyverek használatának és gyártásának a feltétlen és azonnali eltiltása.

A nagyhatalmak hadseregének egy harmadrésszel való rög- tönös levágása. Ezeket az intézkedéseket egy nemzetközi bizottság minden korlátozás nélkül ellenőrizheti minden országban.

Amerikai hivatalos jelentés szerint, Amerikának három és félmilliós hadserege van. Szintén amerikai jelentés szerint a Szovjet négy millió katonát tart fegyverbe. így hat egyharmados levágás történne, az egyensúly a mai alapon állna fen továbbra is.

Az atóm és a vegyi fegyverek eltiltása nélkül a tárgyalások nem vezethetnek eredményre és miután úgy Amerikának, mint a Szovjetnek meg vannak az atombombái, mind a két országnak eminens érdeke használatának eltiltása. De még jobban a többi országoknak, amelyek nem élhetnének megtorlással, miután nincs atombombájuk.

A tőkés országokat még ka- tasztrófálisabban sújtja ez az őrült fegyverkezés, mint azokat, amelyek megszüntették a profitrendszert. Ez a verseny csak egy világkatasztrófához vagy teljes gazdasági összeomláshoz vezethet. Ezt látják már a tőkés kormányok is és azért kéri most a francia és angol kormány az amerikai kormányt, hogy egyezzen bele a négy-hatalmi gyűlésbe, amely megtárgyalja a Szovjet Németországra szóló javaslatát, mert az a “keret szerződés” és szövetségi megállapodás, amelyet Németországgal kötöttek az elmúlt hónap végén, nem csak, hogy a háború veszélyét hozta közelebb, de annak az elfogadása nagyon bizonytalan úgy Német, mint Franciaországban.

Ha ebben a kérdésben megegyezés jönne létre, talán kiinduló pont lehetne egy komoly leszereléshez, ahelyett, hogy cselszövő javaslatokkal siettetnék az emberiség katasztrófáját.

Természetesen ezt nem segíti elő olyan fecsegés, mint McMahon szenátoré, aki az atombombánál ezerszerte hatékonyabb hidrogén bombából akar ezerszámra gyártani és azt az orosz ipari városokra leszóratni. A szenátor ur hangsúlyozza, hogy az oroszok is tudnak hidrogén bombát is gyártani és ez azt jelenti, hogy ha a háború őrültjei szabadon garázdálkodhatnak, úgy Amerika, mint Oroszország és mindkét ország szövetségeseinek ipari városai és vele együtt a polgári lakosátásra). A tolvajok azonban azt tartják, hogy a gyémántokkal nemhogy megnyerték, hanem ellenkezőleg megsértették Jézust meg a Szüzmáriát és ezt a sértést akarták korrigálni a drágakövek ellopásával.

Ennek az eseménynek a tanulsága persze az lenne, hogy a vallási babonával még ma is milyen nagymértékben meg lehet szédíteni az embereket. De ha tárgyalnánk ezt a konklúziót, még a szentségtelenség vádjával illetnének és igy ez a tárgy megint nem alkalmas vezető cikknek.

így történt, hogy ehhez a számhoz nem találtunk vezércikk anyagot.