Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-06-21 / 1734. szám
1952. junius 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal rodalom nap-nap után malik széjjel. A társadalmi forrada- dalom mind újabb és újabb meglepetéseket tár az angol uralkodó osztály elé. Legújabban a kínai “kulik” vették át Kínában az angoloktól az olajfinomító, a dohányfeldolgozó telepeket és a legnagyobb baj abban van, hogy a kínaiak még csak azt sem kérdezik meg a volt tulajdonosoktól, hogy mivel tartoznak, pedig ezek az iparok több mint háromnegyed billió dollár értéket képviselnek. Nem is törik a fejüket azon, hogy a Kínában rekedt 120 üzemet képviselő angol polgár, hogy Ikerül ki Kínából, vissza a szabad ipar és kereskedelmi demokráciába. Kina területén még mindig nagy számmal vannak angol és amerikai üzemek, mint bankok, hotelok, kereskedések, szövőgyárak, élelmiszer feldolgozó üzemek, szappangyárak, szénbányák, villany, gáz és vízmüvek, stb. és azok tulajdonosai lélegzet visszafojtva várják, hogy mikor kötik az útilaput a talpukra. Ennélfogva az angol és az amerikai tőke azt nézi, hogy minél többet sajtoljon ki, a kínai befektetéseikből és hogy minél előbb épbőrrel meneküljenek Kina területéről. A koreai háború elmúlt két esztendejének eredménye Amerika részéről, tizenhét és félezer halott, 19.000 sebesült. Ez a szám csak a tüzvonalban elesettek számát tartalmazza. Több mint egy millió amerikai család gyermeke teljesített szolgálatot az elmúlt két év leforgása alatt Koreában. A mi háborúért lelkesedő, panamázó honatyáink 15 billió dollárt költöttek el, tizenhatmillió tonna felszerelést szállítottak, hogy Korea szabad társadalmi rendszerére törekvő népét leverjék. Minden borzalmas áldozatok dacára ma éppen ott vannak, ahol a kezdet kezdetén állottak. Elmúlt egy esztendeje annak, hogy a “béke” tárgyalásokat megkezdték és ezideig még azt sem érték el, hogy fegyverszünetet rendeltek volna el. Az öldöklés, gyilkolás vígan folyik tovább. Havonta több mint ezer amerikai anyának szomorú szívvel, reszketve kell tudomásul vennie, hogy fia “hősi halált” halt. Kap érte egy réz medáliát és gyönyörködhet fia, az egykori minden reménye, hősiessége felett. A mai magántulajdon rendszerére alapított társadalom, száz és száz millió ártatlan férfi, nő és gyermek életét vette. Kiszámíthatatlan értékű vagyont, fáradhatatlan munkáskezek* alkotását rombolta le. De az uj társadalmi rendszer hajnalhasadása, rohamléptekben halad utjának, a jövő társadalmának befej zéséhez. Köhler. Ha a lapot csomagoló papiroson a neve mellett azt látja, hogy 1952 JUNE, vagy még korábbi jelzés mutatja, hogy meddig van lapja fizetve, ne várjon külön felszólítást, hanem küldje be az előfizetési diját, amely most az Egyesült Államok területére évi három dollár. Legyen segítségünkre ezzel munkánkban. A közvélemény irányítója NEW YORK ÉS KÖRNYÉKI MUNKÁSTÁRSAK FIGYELMÉBE! TÖBBSZÖR ELÍTÉLT, KÖZISMERT SVINDLER IRÁNYÍTJA AZ AMERIKAI KÖZVÉLEMÉNYT. — AZ A&P SZEREPE A NÉP FÉLREVEZETÉSÉBEN Irta: SPENCER KLAW n Carl Byoir a közvéleményirá- nyitó üzletét 1931-ben kezdte meg Gerardo Machando kubai diktátor szolgálatában, tehát annak dicséretével. Noha Byoir egyik hadnagya azt mondja, hogy nehéz a trágyadombról elhitetni, hogy parfüm szaga van, ebben az esetben mégis megkísérelték. De dacára ennek a parfümnek, Machadot a saját alattvalói elűzték s Byoirnak uj “job” után kellett nézni. Ezt talált is, mihelyt Hitler hatalomra jutott, megnyitotta New Yorkban a “German Turist Information” irodát, ami évi 108,000 dollárt hozott neki. Később bírósági tárgyalásoknál kiderült, hogy ezt az üzleti összeköttetést Hitler főügynöke, a később börtönbe küldött George Sylvester Viereck ütötte nyélbe. Ez az iroda természetesen a náci propaganda központja volt. A bíróságon Carl C. Dickey, Byoir egyik társa azt vallotta, hogy az irodájuk leginkább azt akarta elhitetni az amerikai közönséggel, hogy Hitlerék nem üldözik a zsidókat, csupán üzleteiket korlátozzák. A háború persze végetvetett ennek a jövedelmező üzletnek is. Byoir ekkor magkapta a Great Atlantic and Pacific (A&P) sajtóügynöki — pardon, “public relation counsel” — munkáját. A kormány abban az időben kezdte ezen nagy fűszeres vállalat ellen a trösztellenes törvények áthágása miatt a port. Ez a pör még mh sem nyert végleges befejezést. Az A&P ellen az a legfőbb vád hogy ahol egy jólmenő fü- szerüzletet talál, a tőszomszédságban ők is nyitnak egy fióküzletet, amelyben aztán a beszerzési áron alul adják az árut addig, amig az ily kompetició következtében a kisüzlet megbukik, mire az A&P magára marad és akkor aztán felemelik az árakat úgy, hogy rövidesen visszaszerzik a konkurens megbuktatására befektetett összeget, sőt még busás nyereséget is szereznek. A LEGNAGYOBB HIRDETŐK Byoir olyan cikkeket helyezett el a lapokban, amelyek ezt a nagy üzletet az egekig magasztalták, hogy milyen jótevői annak a környezetnek, ahol üzletet nyitnak és a kormányt azzal vádolta, hogy azért üldözi az A&P-t, mert az olcsón adja az áruit és igy jót akar a népnek. A lapok persze közölték az ilyen cikkeket, hiszen az A&P az ország egyik legnagyobb hirde- tó'je. Ezen gyalázatos cikkeket végre Wright Patman texasi képviselő is megsokalta, vizsgálatot követelt, de a Dies bizottság tisztázta, sőt még az FBI is jó erkölcsi bizonyítványt állított ki erről a nagyszabású svindlerről. Byoir olyan ügyesen tudta palástolni múltját és összeköttetéseit, hogy még Roosevelt környezetébe is befurakodott. Felajánlotta szolgálatait a Roosevelt születésnapi báljának publicitására, amit a polio (gyer- mekparalizis) alap javára tartottak. Itt nagylelkűen ingyen működött, de bizonyára gondolta, hogy az olyan embereknek mint ő a Fehérházzal való kapcsolat csak jót hozhat. De azért nem ennek az összeköttetésnek, hanem inkább az A&P-nek tett agresszív szolgálatainak köszönheti, hogy az előbb említett igen nagy cégek is őt bízták meg a sajtóügynökséggel. Hogy valójában milyen szolgálatot végez ezen cégek részére, nehéz megmondani, mert ő a kérdezősködésre azt feleli, hogy a “public relations council” olyan mint az orvos, akinek etikáját tiltja, hogy a munkája részleteiről mondjon valamit idegeneknek. ÁL-SZERVEZETEK Az A&P pőrének tárgyalásánál kiderült, Byoir hamis, úgynevezett “papír szervezeteket” jelentett be a sajtónak, amelyek elleneznek, vagy pártolnak valamit. Ilyen papir-organizáció volt például a “National Consumers Tax Commission (NCTC) melynek Byoir szerint 650,000 tagja volt, de amelyre az A&P 411,324 dollárt költött, mig minden más forrásból csak 2200 dollár folyt be a szervezett kasszájába. Ez a szervezet az “eldugott adók” ellen agitált, ilyen eldugott adóknak mondották a láncüzletekre kivetett adókat. Ennél a tárgyalásnál az ügyész bemutatott egy levelet, amelyet Byoir egyik ügynöke irt a tárgyalásra hozott tanukról: “A két texasi ‘Cowboy’-al jól mulattunk, soha ilyen jó ivókat még nem láttam. Már reggel megittak egy üveggel s egy másik üveggel mielőtt a tanuszékbe mentek, az előző este pedig nő- azok minden órában szállitha- ket kértek s kaptak is, hiszen tók”. Ez a tárgyalás az A&P-nek 51,505 dollárjába került. A bíróság bűnösnek találta a céget s 175,000 dollár birságra Ítélte, ami kevesebb az évi nyereség fél százalékánál. Nem is vitték az ügyet a Supreme Court elé, hanem kifizették a bírságot s tovább folytatták kapzsi módszerüket, miért is a kormány uj vádat emelt ellenük, amely még nem került tárgyalásra. , FÉLREVEZETŐ HIRDETÉSEK A bíróság ítéletét a lapokban közzétett nagy hirdetésekkel igyekeztek ellensúlyozni. Ezeket a nagyon ravasz hirdetéseket Byoir irodája készítette s az A&P 5 millió dollárt költött rájuk. Természetesen a lapok kapAhogyan a zord tél után jön a tavasz és a nyár és ahogyan minden évszaknak megvannak a természete# jelenségei, a nyári időszaknak jelenségei a new yor- ki munkások részére, az Eden- wald erdői kirándulások, melyeket a Bérmunkás olvasói és támogatói rendeznek le. Az első ilyen jelenség a nyár folyamán JUNIUS 22-én VASÁRNAP lesz, amikor ott az erdőben a szokott helyen TÁRSAS KIRÁNDULÁSON találkozunk. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen kirándulások anyagi bevételének minden centje a Bérmunkás javára megy, de ez csak a mellékes cél, a főcél az, hogy a régi és uj munkástársaink egy kis testvéri találkozóra jönnek össze. Az egész napi szórakozás közben itt cserélik ki véleményeiket azokról a társadalmi eseményekről, melyek a világ munkásságára döntő kihatással vannak. Ennivalót mindenki hozzon magával, a többi dolgokról a rendezőség gondoskodik. Ha esős idő lenne, úgy a rákövetkező vasárnap lesz megtartva. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Rd.” feliratú subway a 180-ik utcáig és ott át- szállni a Dyre Ave. magas vasútra a végállomásig. Innét egy rövid séta be az erdőbe. va-kaptak az ily sápon. Talán ennek tudható be, hogy a Gallup közvéleményt kutató intézete szerint minden 3 ember közül kettő az A&P s csak egy foglalt állást a kormány mellett. De az is valószínű, hogy a Gallup iro- I da is a nagyvállalatok tulajdonát képezi, mint a lapok. Talán ez a látszólagos siker verte fel a Byoir hírét annyira, hogy most már egész, tucat igen nagy vállalat tartozik a kliensei közé. Az irodája ennek megfele- lőleg megnagyobbodott, már 220 alkalmazottal dolgozik és oly nagymennyiségű “kövélemény- nyel” látja el a lapokat, hogy a Fortune folyóirat szerint “a közönség informálása terén uj érához érkeztünk”. Ezt az “uj érát” ez a vén svindler teremtette meg, aki most megint visszatért régi szerelméhez is, a kotyvalék árulásához. Most Martin L. Straus- szal szövetkezve a “Tintair” hajfestéket hozza forgalomba és az ő szerepe az, hogy elhitesse a nőkkel, hogy a hajfestés az előkelőséget mutatja. Byoirt persze nem érdekli a hajfestés művészete, hanem csak az, hogy mennyi pénzt kereshet vele s amint az üzlet jól megy, eladja a részvényeit. Ez a hajfestési üzlet állítólag évenként 20 milliót hajt az érdekelteknek. Amikor a lapokban valamely nagyvállalat öndicsérő hirdetéseit olvassuk, valószínűleg a Byoir irodájának terméke került elénk és a ravasz hazugságoknak ezt a példáját a közönség informálásának nevezik. (The Reporter)
