Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-06-14 / 1733. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1952. junius 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ..........................$3 00 Félévre ................................ 1.50 Six Months .......................... 1.50 Egyes szám ára ............. 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .—.............. 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «@*>42 Cselszövő ajánlat Az amerikai lapok híradásai szerint New Yorkban, az Egyesült Nemzetek gyűlésén olyan erélyesen vitatkoznak a békét létrehozó lefegyverzés problémáján, hogy szinte várják, melyik percben esnek egmásnak a delegátusok, hogy ökleikkel súlyosbítsák érveiket. Az amerikai sajtó ilyenformán ismerteti a szovjet delegáció vezetőjének, Jacob Maliknak és az Angliát képviselő Sir Gladwyn Jebb vitáját. A nagy vita lényege ez: Állítólag mindenki békét akar, sőt mi több, mindenki őszintén akarja. És azt is elismeri mindenki, hogy a jelenlegi őrült fegyverkezés végeredményben nem a békéhez, hanem az újabb, minden eddiginél véresebb, pusztitóbb, borzalmasabb világháborúhoz fog vezetni. Világos tehát, hogy a jelenlegi fegyverkezési versenyt meg kell fordítani, vagyis fegyverkezés helyett a lefegyverzés útjára kellene lépni. Ebben az összes érdekelt hatalmak és az összes delegátusok megegyeznek és dacára ezen állítólagos egyöntetű felfogásnak, mégis mindenütt őrületes iramban gyártják a fegyvereket és fejlesztik a mindenféle hadseregeket. Miért? Csak azért, mert a nagyhatalmak külömböznek a lefegyverzés módszereiben. Pedig, mint ismeretes, előbb a Szovjet Union tette meg azt az ajánlatot, hogy az összes országok szállítsák le fegyveres erejüket, egyharmaddal s közben folytassanak tárgyalásokat a további lefegyverzésre és az egyes fegyverek használatának eltiltására, vagy korlátozására. Ezzel szemben a United States azt javasolta, hogy a nagyhatalmak szállítsák le haderejüket bizonyos megszabott pontra, másfél millió emberre s úgy folytassák a tárgyalásokat a további lefegyverzésre. A két ajánlat között tehát nem nagy a külömbség, egyezségre lehetne jönni ebben az igen fontos kérdésben. Ez azonban csak a látszat, mert valójában a kereskedelmi sajtó elhallgatja azt a pontot, ami az egyezségnek útját állja. Ez az, hogy amíg abban mindannyian megegyeznek, hogy a lefegyverzésben elért esetleges egyezséget az egész világra ki kell terjeszteni, ennek megfelelőleg a Szovjet Union azt akarja, hogy éppen ezért a tárgyalásokra meg kell hívni az 5 millió lakossal rendelkező Kínai Népköztársaságot is, addig az Egyesült Államok a Kínai Népköztársaság mellőzésével akarja folytatni a tárgyalásokat s az igy elért egyezséget rá akarja erőszakolni az el nem ismert országokra. A Szovjet Union jogosan mondhatja, hogy nem lehet a Kinai Népköztársaságra rákényszeríteni olyan egyezményt, amelynek meghozásába nem engedtek beleszólást neki. Ez természetesen áll más országokra is, de különösen fontos a nagyhatalmakra és most már kétségtelen, hogy a Kinai Népköztársaság, amelynek állítólag több milliós hadserege van, már jelentős nagyhatalom. Az oroszok joggal állíthatják, hogy ha Kina mellőzésével határoznák el a lefegyverzést, azt a mellőzött ország nem venné tudomásul. És mi történne ebben az esetben? Az egyezséget létrehozó nagyhatalmak fegyverrel kényszeritenék rá azt a határozatot, aminek hozatalában nem engedtek neki beleszólást. Ezen nagyhatalmakhoz tartozna ebben az esetben a Szovjet Union is. így nyilvánvaló, hogy az amerikai ajánlat célja a Szovjet Union és a Kinai Népköztársaság összeveszitése, egymás elleni fordítása. Az amerikai és az angol delegátusok nagyon mérgesek, hogy a szovjet delegáció nem hajlandó ezt az utat követni. A demokrácia bajnoka Egyre világosabbá lesz, hogy Truman elnök milyen demokrácia védelmére rendelte el a koreai rendőrakciót, amely azóta már jókora háborúvá nőtte ki magát. Mint ismeretes az amerikai haderőt Truman másfél évvel ezelőtt a Sygman Rhee vezetése alatt álló délkoreai kormány védelmére rendelte ki, amikor ez továbbra is uralmon maradt nemtörődve a választások eredményével. Trumanék természetesen azt állították s állítják még ma is, hogy Koreában Sygman Rhee képviseli a demokráciát és az ellenzői az egyeduralmat, a zsarnokságot. Az ideális Amerika természetesen nem nézhette, hogy a zsarnokság elmozdítsa tisztségéből a demokrácia ezen ideális bajnokát. De ugylátszik, hogy valami baj van Sygman Rhee demokráciájával, mert a Koreában lev i amerikai újságírók hírei szerint ez a 76 éves Rhee a demokrácia legbrutálisabb letiprásával igyekszik hatalmon maradni. A south-koreai alkotmány értelmében ugyanis az elnököt a Nemzeti Tanács (parlament) tagjai választják. Ez a választás a közeljövőben esedékes. Miután Rhee tudja, hogy a választásnál elbukna, azért a nem nagyon demokratikus rendszert alkalmazza, hogy statáriális állapotot jelentett és elfogatta mindazon képviselőket, akik a parlamentben őt ellenezték. A demokráciának ezt az ideális megnyilvánulását már az Egyesült nemzetek tanácsadói is megsokalták s John J. Muccio amerikai nagykövet utján figyelmeztették Rheet a következményekre. Az öreg “demokrata” azonban mitsem adott a figyelmeztetésre. A parlament első ülésén elfogatott 11 képviselőt, de 34 már nem is mert eljönni, mert tudták, hogy Rhee kopói várnak rájuk. Rhee azt mondja, hogy a képviselők megbízhatatlanok és azért az elnökválasztást a nép elé akarja terjeszteni. Az amerikai kormányt állítólag nagyon bosszontja ez a dolog. Nem azért, mert Rhee ilyen gazember, hanem csupán csak azért, mert ezt a dolgot a kommunisták felhasználják propaganda célra. Hiszen Trumanék már régen ismerik ezt a vén zsarnokot és mégis támogatták. Régi ujság-trükk A napokban az amerikai kereskedelmi újságok — közöttük természetesen az amerikai magyarságot hódító magyar lapok is, — megmutatták, hogy miként lehet valamely hir értelmét teljesen megváltoztatni, ha annak egy részét elhallgatják. A prostituált újságírók sokszor alkalmazzák ezt a trükköt s most csak azért leplezzük le újra, mert ebben az esetben a new yorki Horthy-sza- va az amerikai magyarság ijesztgetésére követte el ezt a régismert csínyt. A dolgot azzal kell kezdenünk, hogy a “Miami Daily News” újság május 14-iki számában «így kis cikk jelent meg, amelyet úgy a United Presse, mint ab Associated Press továbbítottak az ösz- szes újságok részére. A kis hir két részből állt. Az újságok egyik része azonban TUDATOSAN csak az első részt közölte le, a második részt pedig elhallgatta, minek következtében a “sztori” egészen ellenkező értelmet nyert. Ez a hirecske tulajdonképpen beszámlót adott a Charles A. Dewey szövetségi biró előtt folyó polgárosodási eljárásról. Normális körülmények között ez olyan rutinos dolog, hogy csak helyi érdekeltséggel bir s csupán csak a helyi lapok említik meg, hogy ez alkalommal abban a városban kik kapták meg a polgárjogot. Jelen esetben azonban különlegességet adott ennek a polgárosodási folyamatnak az, hogy a biró megtagadta három nő kérvényezőtől a polgárságot azért, mert azok tagjai az International Workers Order (IWO) betegsegélyző szervezetnek. A Miami News szerint Dewey biró rájuk rivalt: És még van bátorságuk arra, hogy polgárjogot mernek kérni? Nekem ugyan hiába mondják, hogy azért léptek abba az egyesületbe, mert ott olcsó biztosítást kapnak. Engem nem lehet elbolonditani! Nem látom, hogyan lehetne önökből jó amerikai polgár?! Ez a hírnek az első része, amely azt mutatja, hogy ez a Dewey biró szigorú erkölcsű, nagyon jó hazafi, aki nagy éberséggel őrködik az ország jólétén és vigyáz arra, hogy csak valóban tiszta életű, magas erkölcsi színvonalon álló egyének kerüljenek be a polgárok soraiba. Kétségkívül szerte az országban megtapsolták ezt a hazafias birót, aki ennyire körültekintő s annyira erélyesen védi Amerikát attól, hogy polgárai közé megmételyezettek kerüljenek be. De mint mondottuk, a Miami News hire két részből állt. A fenti idézet után még egy másik rövid kis szakasz következett, amit a rosszakaratú lapok elhallgattak. Idézzük tehát azt is: Feltűnő volt ez a visszautasítás, mert ugyanakkor azok között, akiket beengedtek a polgárok közé (among those admitted), ott volt a 61 éves Salvatore Farinella, egy turista szálló tulajdonosa, akit 1917-ben New Jerseyben gyilkosságért ítéltek el, 1935-ben pedig hamis pénzzel való kereskedésért (passing counterfeit bills). De ha igy van, akkor ez a Dewey biró nem is olyan túlzottan szigorú erkölcsű ember! Sőt éppen ellenkezőleg. Akkor ez a kis hir csak azt mutatja, hogy Dewey biró is, — mint mások nagyon sokan, — a “vörösfalás” olcsó publicitás keltés révén akar hírnévre szerttenni s ajánlja fel szolgálatait fölötteseinek. Másszóval a Miami News hírének első része “nagy embernek” r mutatja ezt az elfogult birót, de az egész hir, vagyis a második résszel együttesen már nagyon is kicsinynek; publicitást haihá- szó, ici-pici, ’’vörösfaló” akarnoknak! A vörösfalást szintén kamatoztató, rosszakaratú, ultrahazafias, népámitó újságok természetesen kihagyták a második részt s az eredeti hirt nyújtó újság által kipellengérezett bíróból nemzeti hőst csináltak. Ezzel megmutatták, hogy miként lehet ezt a régi ujságtrükköt még ma is alkalmazni anélkül, hogy az olvasóik többsége észrevenné csalárdságukat.
