Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-06-14 / 1733. szám
1952. junius 14. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI AKIT MEGVÉDÜNK Ezideig a hivatalos kimutatás szerint 110 ezer amerikai ifjú került a veszteség listára, melyben nem szerepelnek a betegség, balesetben elhaltak, még azok sem, akik az 1950-es télen, téli ruha hiányában megfagytak. Az adófizetők sok billió dollárt izzadtak ki, hogy megvédjék azt a demokráciát, amely Dél-Kore- á.ban volt. A vén tolvaj, panamista Syg- man Rhee bandáját 1950 májusában csúnyán kizavarta Dél- Korea népe, amely olyan parlamenti többséget választott, amelynek a programja Sygman Rhee bandájának a kipucolása és Észak-Koreával való egyesülés volt, amelyet a Rhee gang a legdurvább erőszakkal próbált megakadályozni, amely azonban feltétlen megtörtént volna, ha ki nem tör a háború, amely nagyon jól jött a Rhee társaságnak, illetve az északiak és kina- iak okmányokkal igazolják' hogy a polgárháború nem “jött” hanem Rhee zsoldosai provokálták ki a támadásukkal, hogy megakadályozzák a két országrész egyesülését, amely nem csak a Rhee bandának, de az amerikai tőkének is érdeke volt. Most újra választásról van szó, maga Rhee kerül választás alá és a vén csirkefogó elővette a régi receptet. Statáriumot hirdetett ki, lefogatta az ellenzéki képviselőket, hogy terrorral biztosítsa a megválasztását. Ez a nyilt diktatúra nagyon kellemetlen Amerikának és tiltakozott a statárium és a letartóztatások ellen, mert igy igaz valójában látná meg a világ azt a “demokráciát”,a melyért már közel 2 éve folyik a vér, amelyért elpusztították az egész Koreát. De a vén betyár egyszerűen visszautasította Amerika beavatkozását, az országa belügye- ibe. A Cleveland Press-ben Ster- benz, a reakiós rovatiró őszinte- ségi rohamában megírja, hogy ha a háború ki nem tör, úgy az egyesülés megtörtént volna és ha a békekötés meglenne, nagyon rövid időn belül békés utón történne meg a két országrész egyesülése. Ez az őszinte vallomás, talán magyarázatot ad arra, hogy miért nem vezet sikerre a már közel egy éve folyó béke, illetve fegyverszüneti tárgyalás, akiknek érdeke volt a polgárháború kirobbanása, azoknak az érdeke most, hogy az öldöklés n^eg ne szűnjön. TÁRGYALUNK Justice Douglas a legfelsőbb bíróság tagja, ázsiai útjáról viszatérve, kejelentette szóban és írásban, hogy a francia gyarmatosító urak a leggyalázatosabb elnyomást, kizsákmányolást végzik Indokínában és éppen olyan jogos az ő szabadságharcuk, mint annak idején Amerika szabadságharca az angol gyarmatosítók ellen. A hivatalos Amerika viszont ennek a szabadságharcnak a leverésére minden segítséget meg ad a francia tőkéseknek. Most egy kis hir jelent meg, hogy Amerika ezideig 150 hajórakomány hadiszert küldött Vi- tenam szabadságharcosainak a leverésére. Egyben jelentik, hogy a közeljövőben francia-amerikai bizottság ül össze Washingtonban hogy kidolgozzák a további haditerveket és megállapítsák, hogy milyen amerikai segítségre van szükség a jövőben. Ez a jutaloma francia imperialistáknak, amiért aláírták a német békeszerződést. Éhez nem kell kommentár, de érthetővé teszi, hogy miért oly gyűlölt Amerika az ázsiai nép előtt, hogy Amerikát tartják a világ rekció zsandárjának. A szomorú az, hogy nem tesznek külömbséget Amerika népe és a tőkések között, pedig az amrikai nép nem akar háborút, nem óhajtja más népek elnyomatását, csak az a bűne, hogy közömbösen tűri, hogy urai, az egész világ reakciójának támaszává tegye ezt az országot. A világ haladó népei ezt a közömbösséget magyarázzák hozzájárulásnak. NINCS KÖZÉP UT Számtalanszor megírtuk már azt, hogy a mai, kiélesedett osztályharc idejében, amely világméretekben mutatkozik meg, nincs középút, nincs olyan lehetőség, hogy az utszélre állva, se ide, se oda nem tartozva, “jó- akaratu”' kritikával akarják befolyásolni az eseményeket, a saját szabadalmazott elméletük szerint. A középutas jobboldali szocialisták, liberálisok, a “bal”-oldali félreállok egyformán, akaratlanul is, a kapitalizmust segítik ebben a gigantikus osztályharcban, amelyben el fog dőlni a tőke és a munka nagy küzdelme. Komikus volna, ha nem ilyen tragikus lenne a helyzet, ahogy itt is a középutasok siránkoznak a szabadság jogok folytonos nyirbálásán és nem látják azt, hogy az amerikai nagytőke, rohamléptekbe viszi ezt az országot is a fasiszta vizekre, hogy ebbeli törekvésébe a “közép utasokéra már nincs szüksége és azok a két malomkő között szükségszerüleg felőrlődnek. Az öntudatosabb része megtalálja a helyét az osztályharc munkás frontján, a többieket meg a jobb oldal, a tőkés imperializmus nyeli el. Ezt nem csak itt tapasztaljuk, hanem ez nyilvánul meg világméretekben is. OLASZORSZÁG A most lezajlott olasz választások, melyekben az ország egy részének a községi és megyei képviselőket választottak meg, nagyon idegessé tette az amerikai-angol nagytőkéseket. Hetekkel előbb már jelentették, hogy meglepetésekre lehet számítani, mert az uralmon levő középutas pártok, nagyon népszerűtlenek, nem lehetetlen, hogy a baloldal előre fog törni. Az amerikai adófizetőknek súlyos összegekbe kerültek az előző választások, amelyeket megelőzőleg nem csak ígéretek lettek téve arra, hogy a középutasok kerülnek ki győztesen, hanem sok százmillió dollárt kaptak különböző címeken és formában. Egész hajóraj ment élelmiszerrel megrakva, amelyeket ingyen osztottak szét az éhező nép között. ígértek munkát, jólétet, a pápa külön áldást utalt ki minden egyes hívőre ki a középutasokra szavaz. Az eredmény nem nagyon mutatkozott meg, a baloldali szak- szervezetek, a kommunista és a baloldali szocialista pártok fokozatosan erősödtek, három év alatt a szavazatok 25 százalékáról 32 százalékra emelkedtek, minden erőszakoskodás, ígéret és papi áldás dacára. Ma az angol-amerikai biok teljesen hitelét vesztette és vele együtt az őket kiszolgáló középutasok is, ami természetes, mert az ígéretekből semmit sem tartottak meg. A földreformot elszabotálták, az ipari munka- nélküliek száma, hivatalos statisztika szerint is több mint 4 millió. A munkanélküliséget súlyosbítja a részidőt dolgozók nagy száma, a parasztság nyomora felülmúlja az ipari munkások sanyarú helyzetét is. Nagy ígéretek, különleges pápai áldás, illetve kiátkozás dacára is, akiket “amerikai párt”4 nak neveznek egy millió 458 ezer 954 szavazatot a szavazatainak 29 százalékát vesztette el. A baloldali pártok 407 ezer 277 szavazattal kaptak többet, mint legutóbb, megnyerték a szavazatok több mint egy harmadát. A középutas szavazók egy része tartózkodott a szavazástól, más része, a dolgozók a baloldalhoz csatlakoztak, mig a harmadik rész, a csalódott kispolgárok, a királypártiakra és az uj fasiszta pártra szavazott. Ezért hallgatnak az amerikai lapok az olasz választásokról, félnek beismerni azt a tényt, hogy az úgynevezett amerikai párt már elvesztette a többségét, az olasz nép nem akar háborút és egy uj társadalmi rendszerért harcol, mind nagyobb erővel, ezért ma már nem ragaszkodik a “demokratikus” pártokhoz, az amerikai imperializmus levette az demokratikus álarot, annyira, hogy ma már a kitartott sajtóján keresztül azt ajánlja a De Gaspari miniszterelnöknek, hogy a jövő évi választásokra ejtse el a jobboldali szoc. demekkel való szövetséget és a fasisztákkal szövetkezve igyekezzen többséget szerezni. NÉMETORSZÁG Nagyjából ugyan ez a helyzet, csak ott a nagy szociáldemokrata párt “kívülről” támogatja a középutas kormányt, amely azt eredményezte, hogy a saját tömegei kényszeritették a szoc. dem képviselőket, hogy a “bé- ke”-szerződéssel és a hadiszövetséggel szemben állást foglaljon, hogy az imperialista hatalmak külön békéje helyett, a Szovjet javaslat alapján, semleges álláspontot foglaljon el az egyesitett Németország, ha hivatalosan nem is, de annál inkább gyakorolják az egységfrontot a dolgozók, különösen a hadi készülődés ellen. Érthető, hogy a szoc, demek eme balra tolódását rossz szemmel nézi az amerikai sajtó és szemére vetette a szociál demokratáknak, hogy nem tartják be az ígéreteiket, amelyet a kapott “kölcsön” fejében tettek. Kitűnt az, hogy 12 szoc. dem. lap is tekintélyes összegű kölcsönt kapott Amerikától. A középutasok sorsa mindenütt egyforma, a pusztulás vár rájuk. Elnyeli őket a faiszta áradat, ha idejében nem látják be, hogy csak a dolgozók összefogása, egységes harca lesz képes arra, hogy meggátolja egy uj náci-fasiszta uralom feltámasztását Európában. A jelek azt mutatják, hogy a német dolgozók kezdik ezt megérteni. Ezt mutatják a munkások hatalmas megmozdulásai a nyugat-németországi ipari városokban, ahol a tüntető gyűlések és sztrájkok napirenden vannak, amelyeknél a dolgozók egységét, a két német rész egyesítését és semlegességet követelnek és főleg a megszálló amerikai, angol, francia csapatok kivonulását.* A dolgozók kezdik megérteni, szerte a világon, hogy nincs középút, nem lehet az utszélről szemlélni a gigászi küzdelmet, az imperialista nagytőke, vagy az uj társadalomért küzdő dolgozók oldalán, a béke vagy háború mellett való kiállás, szocializmus vagy fasizta imperializmus között lehet választani, a többi csak segéd csapata a tőkéseknek, amelyet el fog nyelni a fasiszta áradat. Azok, akik itt sírnak, hogy az “amerikai demokráciába” becsempésztek náci, nyilas, fasiszta tömeggyilkos banditákat, nyissák ki a szemeiket és lássák meg, hogy ezeket nem “becsempészik” hanem szeretettel invitálják ide a hivatalos részről. Mert a tőke már látja azt, hogy a középutasok ideje lejárt, neki nem széplelkekre, hanem hivatásos gyilkosokra van szüksége, ezért kerülnek be ide a jól megérdemelt akasztófa alól megszökött tömeggyilkos banditák. HIRES filozófus volt NEW YORK — A 93 éves John Dewey, világhírű filozófus meghalt tüdőgyulladásban. Az igen magas kort megért John Dewey, egyetemi tanárt a modern filozófia legkiválóbb képviselőjének tartották. Ezt a nagy nevet nem annyira a saját filozófiai rendszerének megalkotásával, mint inkább a klasszikus filozófusok és rendszereik ismertetésével érte el. De nagy tekintélyt szerzett Dewey a progresszív tanítási rendszerével is. Politikailag is a liberális és progresszív csoportokhoz tartozott sok évtizedet felölelő munkálkodása idején.
