Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-06-14 / 1733. szám

1952. junius 14. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI AKIT MEGVÉDÜNK Ezideig a hivatalos kimutatás szerint 110 ezer amerikai ifjú került a veszteség listára, mely­ben nem szerepelnek a betegség, balesetben elhaltak, még azok sem, akik az 1950-es télen, téli ruha hiányában megfagytak. Az adófizetők sok billió dollárt iz­zadtak ki, hogy megvédjék azt a demokráciát, amely Dél-Kore- á.ban volt. A vén tolvaj, panamista Syg- man Rhee bandáját 1950 máju­sában csúnyán kizavarta Dél- Korea népe, amely olyan parla­menti többséget választott, amelynek a programja Sygman Rhee bandájának a kipucolása és Észak-Koreával való egyesü­lés volt, amelyet a Rhee gang a legdurvább erőszakkal próbált megakadályozni, amely azonban feltétlen megtörtént volna, ha ki nem tör a háború, amely na­gyon jól jött a Rhee társaság­nak, illetve az északiak és kina- iak okmányokkal igazolják' hogy a polgárháború nem “jött” hanem Rhee zsoldosai provokál­ták ki a támadásukkal, hogy megakadályozzák a két ország­rész egyesülését, amely nem csak a Rhee bandának, de az amerikai tőkének is érdeke volt. Most újra választásról van szó, maga Rhee kerül választás alá és a vén csirkefogó elővette a régi receptet. Statáriumot hir­detett ki, lefogatta az ellenzéki képviselőket, hogy terrorral biztosítsa a megválasztását. Ez a nyilt diktatúra nagyon kellemetlen Amerikának és til­takozott a statárium és a letar­tóztatások ellen, mert igy igaz valójában látná meg a világ azt a “demokráciát”,a melyért már közel 2 éve folyik a vér, amely­ért elpusztították az egész Ko­reát. De a vén betyár egyszerűen visszautasította Amerika bea­vatkozását, az országa belügye- ibe. A Cleveland Press-ben Ster- benz, a reakiós rovatiró őszinte- ségi rohamában megírja, hogy ha a háború ki nem tör, úgy az egyesülés megtörtént volna és ha a békekötés meglenne, na­gyon rövid időn belül békés utón történne meg a két országrész egyesülése. Ez az őszinte vallomás, talán magyarázatot ad arra, hogy mi­ért nem vezet sikerre a már kö­zel egy éve folyó béke, illetve fegyverszüneti tárgyalás, akik­nek érdeke volt a polgárháború kirobbanása, azoknak az érdeke most, hogy az öldöklés n^eg ne szűnjön. TÁRGYALUNK Justice Douglas a legfelsőbb bíróság tagja, ázsiai útjáról viszatérve, kejelentette szóban és írásban, hogy a francia gyar­matosító urak a leggyalázato­sabb elnyomást, kizsákmányo­lást végzik Indokínában és ép­pen olyan jogos az ő szabadság­harcuk, mint annak idején Ame­rika szabadságharca az angol gyarmatosítók ellen. A hivatalos Amerika viszont ennek a szabadságharcnak a le­verésére minden segítséget meg ad a francia tőkéseknek. Most egy kis hir jelent meg, hogy Amerika ezideig 150 hajó­rakomány hadiszert küldött Vi- tenam szabadságharcosainak a leverésére. Egyben jelentik, hogy a kö­zeljövőben francia-amerikai bi­zottság ül össze Washingtonban hogy kidolgozzák a további ha­diterveket és megállapítsák, hogy milyen amerikai segítség­re van szükség a jövőben. Ez a jutaloma francia impe­rialistáknak, amiért aláírták a német békeszerződést. Éhez nem kell kommentár, de érthetővé teszi, hogy miért oly gyűlölt Amerika az ázsiai nép előtt, hogy Amerikát tartják a világ rekció zsandárjának. A szomorú az, hogy nem tesznek külömbséget Amerika népe és a tőkések között, pedig az amrikai nép nem akar háborút, nem óhajtja más népek elnyomatá­sát, csak az a bűne, hogy kö­zömbösen tűri, hogy urai, az egész világ reakciójának táma­szává tegye ezt az országot. A világ haladó népei ezt a közöm­bösséget magyarázzák hozzájá­rulásnak. NINCS KÖZÉP UT Számtalanszor megírtuk már azt, hogy a mai, kiélesedett osz­tályharc idejében, amely világ­méretekben mutatkozik meg, nincs középút, nincs olyan lehe­tőség, hogy az utszélre állva, se ide, se oda nem tartozva, “jó- akaratu”' kritikával akarják be­folyásolni az eseményeket, a sa­ját szabadalmazott elméletük szerint. A középutas jobboldali szocia­listák, liberálisok, a “bal”-oldali félreállok egyformán, akaratla­nul is, a kapitalizmust segítik ebben a gigantikus osztályharc­ban, amelyben el fog dőlni a tő­ke és a munka nagy küzdelme. Komikus volna, ha nem ilyen tragikus lenne a helyzet, ahogy itt is a középutasok siránkoznak a szabadság jogok folytonos nyirbálásán és nem látják azt, hogy az amerikai nagytőke, ro­hamléptekbe viszi ezt az orszá­got is a fasiszta vizekre, hogy ebbeli törekvésébe a “közép uta­sokéra már nincs szüksége és azok a két malomkő között szükségszerüleg felőrlődnek. Az öntudatosabb része megtalálja a helyét az osztályharc munkás frontján, a többieket meg a jobb oldal, a tőkés imperializmus nye­li el. Ezt nem csak itt tapasz­taljuk, hanem ez nyilvánul meg világméretekben is. OLASZORSZÁG A most lezajlott olasz válasz­tások, melyekben az ország egy részének a községi és megyei képviselőket választottak meg, nagyon idegessé tette az ameri­kai-angol nagytőkéseket. Hetek­kel előbb már jelentették, hogy meglepetésekre lehet számítani, mert az uralmon levő középutas pártok, nagyon népszerűtlenek, nem lehetetlen, hogy a baloldal előre fog törni. Az amerikai adófizetőknek súlyos összegekbe kerültek az előző választások, amelyeket megelőzőleg nem csak ígéretek lettek téve arra, hogy a közép­utasok kerülnek ki győztesen, hanem sok százmillió dollárt kaptak különböző címeken és formában. Egész hajóraj ment élelmiszerrel megrakva, amelye­ket ingyen osztottak szét az éhező nép között. ígértek munkát, jólétet, a pá­pa külön áldást utalt ki minden egyes hívőre ki a középutasokra szavaz. Az eredmény nem nagyon mu­tatkozott meg, a baloldali szak- szervezetek, a kommunista és a baloldali szocialista pártok fo­kozatosan erősödtek, három év alatt a szavazatok 25 százaléká­ról 32 százalékra emelkedtek, minden erőszakoskodás, ígéret és papi áldás dacára. Ma az angol-amerikai biok teljesen hitelét vesztette és ve­le együtt az őket kiszolgáló kö­zéputasok is, ami természetes, mert az ígéretekből semmit sem tartottak meg. A földreformot elszabotálták, az ipari munka- nélküliek száma, hivatalos sta­tisztika szerint is több mint 4 millió. A munkanélküliséget sú­lyosbítja a részidőt dolgozók nagy száma, a parasztság nyo­mora felülmúlja az ipari mun­kások sanyarú helyzetét is. Nagy ígéretek, különleges pá­pai áldás, illetve kiátkozás dacá­ra is, akiket “amerikai párt”4 nak neveznek egy millió 458 ezer 954 szavazatot a szavazatainak 29 százalékát vesztette el. A bal­oldali pártok 407 ezer 277 sza­vazattal kaptak többet, mint leg­utóbb, megnyerték a szavazatok több mint egy harmadát. A kö­zéputas szavazók egy része tar­tózkodott a szavazástól, más része, a dolgozók a baloldalhoz csatlakoztak, mig a harmadik rész, a csalódott kispolgárok, a királypártiakra és az uj fasiszta pártra szavazott. Ezért hallgatnak az amerikai lapok az olasz választásokról, félnek beismerni azt a tényt, hogy az úgynevezett amerikai párt már elvesztette a többsé­gét, az olasz nép nem akar há­borút és egy uj társadalmi rend­szerért harcol, mind nagyobb erővel, ezért ma már nem ra­gaszkodik a “demokratikus” pártokhoz, az amerikai imperia­lizmus levette az demokratikus álarot, annyira, hogy ma már a kitartott sajtóján keresztül azt ajánlja a De Gaspari minisz­terelnöknek, hogy a jövő évi választásokra ejtse el a jobbol­dali szoc. demekkel való szövet­séget és a fasisztákkal szövet­kezve igyekezzen többséget sze­rezni. NÉMETORSZÁG Nagyjából ugyan ez a helyzet, csak ott a nagy szociáldemokra­ta párt “kívülről” támogatja a középutas kormányt, amely azt eredményezte, hogy a saját tö­megei kényszeritették a szoc. dem képviselőket, hogy a “bé- ke”-szerződéssel és a hadiszö­vetséggel szemben állást foglal­jon, hogy az imperialista hatal­mak külön békéje helyett, a Szovjet javaslat alapján, semle­ges álláspontot foglaljon el az egyesitett Németország, ha hi­vatalosan nem is, de annál in­kább gyakorolják az egység­frontot a dolgozók, különösen a hadi készülődés ellen. Érthető, hogy a szoc, demek eme balra tolódását rossz szem­mel nézi az amerikai sajtó és szemére vetette a szociál demok­ratáknak, hogy nem tartják be az ígéreteiket, amelyet a kapott “kölcsön” fejében tettek. Kitűnt az, hogy 12 szoc. dem. lap is te­kintélyes összegű kölcsönt ka­pott Amerikától. A középutasok sorsa minde­nütt egyforma, a pusztulás vár rájuk. Elnyeli őket a faiszta ára­dat, ha idejében nem látják be, hogy csak a dolgozók összefogá­sa, egységes harca lesz képes arra, hogy meggátolja egy uj náci-fasiszta uralom feltámasz­tását Európában. A jelek azt mutatják, hogy a német dolgozók kezdik ezt meg­érteni. Ezt mutatják a munká­sok hatalmas megmozdulásai a nyugat-németországi ipari váro­sokban, ahol a tüntető gyűlések és sztrájkok napirenden vannak, amelyeknél a dolgozók egységét, a két német rész egyesítését és semlegességet követelnek és fő­leg a megszálló amerikai, angol, francia csapatok kivonulását.* A dolgozók kezdik megérteni, szerte a világon, hogy nincs kö­zépút, nem lehet az utszélről szemlélni a gigászi küzdelmet, az imperialista nagytőke, vagy az uj társadalomért küzdő dol­gozók oldalán, a béke vagy há­ború mellett való kiállás, szoci­alizmus vagy fasizta imperializ­mus között lehet választani, a többi csak segéd csapata a tőké­seknek, amelyet el fog nyelni a fasiszta áradat. Azok, akik itt sírnak, hogy az “amerikai demokráciába” be­csempésztek náci, nyilas, fasisz­ta tömeggyilkos banditákat, nyissák ki a szemeiket és lássák meg, hogy ezeket nem “becsem­pészik” hanem szeretettel invi­tálják ide a hivatalos részről. Mert a tőke már látja azt, hogy a középutasok ideje lejárt, neki nem széplelkekre, hanem hiva­tásos gyilkosokra van szüksége, ezért kerülnek be ide a jól meg­érdemelt akasztófa alól megszö­kött tömeggyilkos banditák. HIRES filozófus volt NEW YORK — A 93 éves John Dewey, világhírű filozófus meghalt tüdőgyulladásban. Az igen magas kort megért John Dewey, egyetemi tanárt a modern filozófia legkiválóbb képviselőjének tartották. Ezt a nagy nevet nem annyira a saját filozófiai rendszerének megalko­tásával, mint inkább a klasszi­kus filozófusok és rendszereik ismertetésével érte el. De nagy tekintélyt szerzett Dewey a progresszív tanítási rendszerével is. Politikailag is a liberális és progresszív csoportokhoz tarto­zott sok évtizedet felölelő mun­kálkodása idején.

Next

/
Thumbnails
Contents