Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-06-07 / 1732. szám

1952. junius 7.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

MEGKÖTÖTTÉK A BÉKÉT

Most már a Nyugat Német Köztársasággal is meg van kötve a külön béke. Itt is, miként Japánba, a “békekötés” csak ki- mélyitette az ellentéteket és közelebb hozta azt a lehetőséget, hogy az emberiségre rászabaduljon a harmadik világháború.

A német béke ügyében a nyugati országok kormányai figyelmen kivül hagyták a Szovjetek jegyzékét, azt bele sem vonták a tárgyalásokba, mert a Szovjet jegyzék a postdami megegyezéshez ragaszkodva azt kívánta, hogy a két országrészt egyesítsék. Az egyesitett' Németország semlegesnek jelentessék ki és záros határidőn belül, hagyják el a megszálló csapatok Németországot.

Ez a javaslat nem illett be az imperialisták terveibe, amelyek Németországot nem csak hadi- szintéré akarják tenni, de felakarják támasztani a régi, agresszív német militarizmust is. A “béke” kötés után rögtön szövetségi szerződést kötöttek amely szerint a megalakítandó német hadsereg tagja lesz az európai hadseregnek, amelyet Amerika javaslatára és pénzén állítanak fel. A szerződés szerint a megszálló amerikai, angol és francia csapatok továbbra is Németországba maradnak, de nem mint megszállók, hanem mint “védő” szövetségesek. Ez történt Japában is, de miként ott, úgy Németországban is, a “békét” a kormányokkal kötötték meg és nem a néppel, amely a legmesszebbmenően ellenzi azt, hogy háborús szövetségeket kössenek. Ez az akarat megnyü- vánul nem csak Németországban és Japánban, de mindenütt, amely háború ellenes akaratukat, kemény elhatározottsággal nyilvánítják meg a háborúk áldozatai, a dolgozó tömegek.

NÉMETORSZÁG

Már a békekötést megelőzőleg hatalmas tüntetések, sztrájkok fejezték ki a nyugat, német munkások ellenállását. Essenben 30 ezer német ifjú tüntetett a hadiszövetség ellen, a brutális rendőrtámadásnak egy halottja és számos sebesültje volt. Utána Hamburg, Düsseldorf, Köln, Manheim, Nürenberg, Hanover dolgozói tüntető gyűléseken tiltakoztak és általános sztrájkot javasoltak a katonai szövetség ellen.

Az orosz részen Berlinben, 300 ezer ifjú tüntető gyűlésén, a a nyugati részekből hatvan ezer ifjú vonult fel, hogy együttesen tiltakozzanak felfegyverzés ellen. Ezeken a tüntetéseken kemény összetűzések voltak a rendőrséggel.

A szoialdemokrata munkások 100 százalékban ellenzik a külön békét, ugyan úgy a szak- szervezetek is, sőt nagyon komoly polgári ellenzéke is van, úgy hogy valószínű, hogy még a birodalmi gyűlés sem fogja azt jóváhagyni, ami pedig előfeltétele annak, hogy törvény- nyé váljon.

A kormány elrendelte, hogy a békekötés napján, az államhivatalok, iskolák szüneteljenek és lobogózzák fel az államhivatalokat. A tartományi kormányok ezt megtagadták és sehol sem volt munkaszünet.

Az aláírás napján az aláíró külügyminiszteket 15 ezer rendőr és 20 ezer katona őrizte a népharag megnyilvánulásától.

Az elmúlt csütörtökön Berlin nyugati részén hatalmas tiltakozó gyűlés volt, a rendőri tilalom ellenére. Az összecsapásnak több száz sebesültje volt. Ugyan akkor Leipzigben 250 ezer ifjú tiltakozott a katonai sorozás ellen.

FRANCIAORSZÁG

A francia dolgozók is megmozdultak a háborús készülődés ellen. Amikor a szövetségi szerződést aláírták, egész hadsereg vigyázott az aláíró urakra, a harag teljes erővel akkor robbant ki, amikor a közös hadsereg uj amerikai parancsnoka, Ridgeway tábornok megérkezett. Az egész országba nagy tüntetések voltak, dacára a kormány tilalmának, több százezer dolgozó vonult az ipari városok utcáira, akiket a rendőrség megtámadott, az eddigi jelentés szerint egy halott és sok száz sebesültje van az összecsapásnak.

A népharagtól való félelmében először a francia kormány is vonakodott aláírni a külön békét, de Amerika külügyminisztere “meggyőzte” a francia kollégáját, az “érvei” között volt az, hogy nagyobb fegyveres segítséget adnak a szennyes indokínai háborújához a francia imperialistáknak. Diplomáciai segítséget az arab államok ellen és pár száz millió segtiséget a kormánynak. így, hogy sikerült Amerikát újra megzsarolni, a francia külügyminiszter is aláírta a megegyezést, de nem csak a parlament, de a francia nép jóváhagyása is hátra van még és az elmúlt heti tüntetések azt igazolják, hogy ez nem fog simán menni. Ezt jelentik az amerikai lapok is és ezért követelik, hogy a francia kormány törje

össze a baloldali szervezeteket, mint a kommunista pártot és a baloldali szakszervezeteket.

Amerika sürgeti úgy a nyugat német, mint a francia kormányt, hogy minden eszközzel vigye keresztül azt, hogy megvalósuljon a közös hadsereg. Jelzik az amerikai lapok, hogy a polgárháború valószínű ezekben az országokban. Amely viszont alkalmas arra, hogy kirobbantsa a harmadik világháborút.

JAPAN

Minden terror ellenére is újra megmozdultak a japán dolgozók és országszerte tüntetések zajlanak le, tiltakozva a katonai fegyverkezés ellen. Itt is halottak és sebesültek jelzik az imperializmus erőszakosságát, de jelzik azt is, hogy a japán nép sem hajlandó az imperializmus ágyutöltelékének oda adni magát.

Ezek a tüntetések mindenütt Amerika ellenes jelleget vettek fel. Ma a világ népei Amerikát találják a béke veszélyeztetőjének, de tudják azt is, hogy nem az amerikai nép, hanem a nagytőke a bűnös. Az amerikai nép bűne az, hogy közömbösen nézi azt, hogy az urai a profitrendszer biztosításáért az egész emberiséget katasztrófába zúdíthatják.

KOREA

Ma már megszokottá lesz az, hogy naponta jelentik a lapok, hogy a kojei fogolytáborban, hány foglyot lőttek agyon és hányat sebesitettek meg. Szinte érthetetlen, hogy az amerikai hadvezetőség miért ragaszkodik továbbra is ahoz, hogy erőszakkal “megrostálja” a kínai és koreai hadifoglyokat. Ezzel nem csak a békekötést akadályozza meg, hanem még jobban növeli az Amerika ellenes hangulatot szerte a világon, nem csak az “ellenséges”, de a baráti országokban is. A kanadai kormány hivatalosan tiltakozott az ellen, hogy a fogolytábor megrendsza- bályozásához kanadai katonaságot használjanak fel. Az angol parlamentben több képviselő nyújtott be javaslatot, amely elitéli a hadifoglyokkal való bánásmódot.

Sajnos itt sincs javulásra kilátás, mert a lapok a jövő hétre még több és* súlyosabb összecsapást jeleznek. Ez mindenre jó, csak arra nem, hogy a fegyver- szünet létrejöjjön, ami újabb amerikai ifjak ezreinek fog az életébe kerülni.

Az európai lapok kihangsúlyozzák a kínai és koreai katonai parancsnokok emberiességét, hogy a kínai és a koreai hadifoglyokon elkövetett atrocitásokat, nem torolják meg ártatlan amerikai hadifoglyokon, mint az hasonló esetben a háborúban szokásos volt, de félő, hogy újabb hadifoglyokkal való ösz- szecsapás esetén az amerikai foglyok helyzete fog rosszabbodni.

“MONDJAK MEG”

Mr. Taftot, Amerika egyik legreakciósabb politikusát, privát életben többszörös milliomost,ki most ismét elnökjelölt

akar lenni, igazán nem lehet azzal vádolni, hogy kommunista, vagy társutas. Mindenkire rálehet mondani, hogy radikális, de Mr. Taftra még Truman sem foghatja ezt rá.

Ez az ur ismételten, gyűléseken, rádión, magában a szenátusban is, feltette a kérdést, amelyre soha sem kapott választ, amely kérdés ott van minden gondolkodó ember agyában, amelynek a megválaszolása, éppen napjainkban, életbevágóan fontos volna, nem csak Amerika, de az egész világ népeinek.

A KÉRDÉS EZ: '

Ha a szovjeteknek fegyveres támadási szándéka van nyugat ellen és ha a szovjet, amint azt "tábornokaink, újságaink állít1 ják, többszörösen annyi katonát tart fegyverben, mint az egész nyugat, ha több repülőgépe, tankja van mint Amerikának, ha többet tud gyártani mint Amerika, amely állítások mind hivatalos helyről származnak, magyarázzák meg azt, hogy miért vár 1954-ig, amig az Amerika által összehozott “nyugati szövetség” amerikai pénzen megteremett az egységes hadsereget, azt amerikai hadiszerekkel ellátja, amig Amerika az egész világon kiépíti hadibázisait és miért nem támad most. Miért nem támadott két évvel ezelőtt, amikor csak becétálhatott volna Európába, miért várja meg azt, amig az ellenfelei befejezik a felfegyverzésüket.

Mondják meg, hogy türné-e Amerika egyetlen napig is, ha egy másik állam megpróbálná felfegyverezni az amerikai kontinens országait azzal a szándékkal, hogy megtámadja ezt az országot.

Ezekre a kérdésekre ezideig logikus választ nem adott egyetlen hivatalos személy sem, de a kérdés feltevésének a jogosságát és időszerűségét élénken igazolja az az “előadás” vagy jelentés, amelyet két amerikai és egy angol tábornok tett Parisban az oda rándult 30 amerikai nagytőkés előtt, kik a hadi szükségleteket vizsgálták felül.

A három generális, a következő helyzetképet adta a nagytőkéseknek :

Oroszországnak 4 milliós had- seregev an. Ebből két és félmillió jól képzett és modem felszereléssel van ellátva. Húsz ezer harci repülőgépe van nyugaton és 4-500 uj gépet gyárt havonta. Háromszáz tengeralattjárója és 40 ezer tankja van, az utóbbiakból 500 darabot csinál havonta, a tankjei és a repülőgépjei a legmodernebbek.

Ezzel szemben a nyugati szövetségeseknek a terbevett haderejéből az év végére készen lesz 25 hadosztály, félmillió ember, a másik félmillió 1954-re lesz kész, egy év kell amig az amerikai tartalékok háború esetén akcióba léphetnének.

A repülőgépek és egyéb hadianyagok mennyiségéről nem szól a jelentés. De megállapítja, hogy az orosz támadás nem várható jelenleg. “Most támadna, nagy eredményeket érhetne el, amit egy-két év múlva már nem csinálhatna oly könnyen meg.”

Ezt minden épeszű ember tudja és igy nyilvánvaló, ha az oroa gyarmati korszak valamelyik törvényét próbálják alkalmazni.

Mert az 1848-ban hozott francia törvények ma éppen olyan más korszakba tartozók, mint az angol gyarmati törvények volnának ma itt, miután azóta a francia államforma többször is változott s az előző uralmak törvényeit megsemmisítették. A francia kormány azonban nagyon hálás akar lenni az amerikai segélyért és azért az amerikai presztízs fentartására még a letűnt korszakok törvényeit is előkaparják.