Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-06-07 / 1732. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. junius 7. Az úgynevezett szomszéd országokból: rémhírek (Vi.) Paris, május 26 (AP) — A francia rendőrség most vasárnap letartóztatta Andre Stilt, a kommunista L’Humanite lapnak a főszerkesztőjét. A letartóztatást az igazságügyi miniszter rendelte el, mivel őt tartják felelősnek azért, hogy Mathew Ridgway generális elleni tüntetést szervezte, aki a szövetségesek főparancsnoka Európában. New York — Hat amerikai alkalmazottat elbocsájtottak az Egyesült Nemzetek szolgálatából, akiknek junius 15 és 30 között fel kell adni az állásaikat. A hat ellen az volt a vád, hogy kommunistákkal barátkoztak, vagy meglettek nevezve Wittaker Chambers és Elizabeth Bently által, hogy valamilyen összeköttetésben voltak oly szervezettel, amely a háború alatt kémszervezet volt. Tokio — Ötszáz rendőr megtámadott egy gyárat. Tokio külvárosában és letartóztattak 14 egyént, leginkább kommunistát. A vád ellenük az, hogy ők vezették a májusi ünnepélyeket, vagy abban résztvettek. Eddigi letartóztatások száma, meghaladja a 955-öt, ezen tüntetéssel kapcsolatosan. Pusan, Korea — A délkoreai rendőrség letartóztatott öt parlamenti tagot. Egyet azért fogtak el, mert megölt egy délkó- reai kapitányt, a másik négy ellen nem lett a vád ismertetve. A parlament elnöke, Kim Dong .Sung mondta, hogy még mások ellen is elfogatási parancs van kiadva, de a vádat most sem ismertetik. Washington — Az American Civil Liberties Union (Amerikai Polgári Jogokat Védő Szervezet) azt kéri, hogy semmisítsék meg a Smith üldöztetési törvényt, mert az rémséges veszedelmet jelent a szólás szabadságra. A törvény melynek alapján a 11 kommunista vezért elitéltek 1949-ben, tiltja .tanitani vagy elősegíteni a kormány megdöntését erőszakkal. Azon füzetben, melyet a CLU adott ki,ezen törvényelleni álláspont azon alapszik, hogy a nép megvitathatja és észszerűen meghatározhatja jövőjét. A fenti öt hirt egy nap, egy lapból szedtem ki. Észrevehető, hogy nincs ezek között hir, más szabad országnak nevezett helyekről, mint Egyiptom, Malay, Indo-Kina, Tunisia, Alger, Morocco, Spanyol, Görög, Török és a délamerikai országokból, ahol már nem is hir az ilyen töszoknak támadó szándékaik lennének, azt nem ma,-hanem már egy-két évvel ezelőtt végrehajtották volna, nem várnák meg azt, amig a tervezett 50 hadosztály áll velük szemben, nagy repülő parkkal, tankokkal, atombombával. meges letartóztatás, kivégzés és polgárjogok lábbal tiprása. Az amerikai kormány Norman Thomast, a sárga szocialistát küldte Tokióba, mint május elsejei főszónokot, akit rémsége- sen felbosszantott, hogy az ő szemei előtt, a koreaiak között a legtöbb délkóreai a forradalmi északkoreai zászlók alatt vonultak föl. Még talán ha szóhoz jutott volna, sem tudott volna beszélni dühében. De, hogy megérthessük ezt, valamint az áruló szocialisták dühét, fiz alábbi hírekkel kell megvilágítani: Tokio — A japánok bebörtönöztek 125 koreait, akiket visz- szahoztak Délkoreából, miután a japánok oda deportálták őket, de a koreai köztársaság nem fogadta be őket. Ezek azon csoport között voltak, amikor 410-et deportáltak, de ezen 125-re a kormány azt állítja, hogy japán polgárok. Valami 800.000 koreai van Japánban. A japán sajtó állítása szerint, ezeknek fele az északkoreai kormánynak a pártolói. Pusan — Keyes Beech jelenti: Az Egyesült Nemzetek meg akarják akadályozni a délkoreai kormány összeomlását. Minden UN tiltakozás ellenére is, az öreg Sygman Rhee elnök elhatározta, hogy minden erőszakkal megtartja a hatalmat saját kezeiben. Associated Press, mint a United Press riporterei prominensen számoltak be, noha ezen hírszolgáltató vállalatok külügyi téren az amerikai kormány sajtóügynökei gyanánt szerepelnek. Waldo Drake, a túlzóan háborús uszító Los Angeles Times levelezője igy irt a szerződés aláírásáról : A SZAKADÉK mélyítése “A német nép pesszimizmusának legfőbb oka az, hogy jól látják, miszerint ez a szerződés annyira elmélyíti Németország két (keleti és nyugati) része között a szakadékot, hogy abba mindkét rész belepusztulhat mert csak a legvéresebb polgárháború révén egyesülhetnek. De meglátszott magukon a külügyminisztereken is, hogy tudatában vannak ennek a ténynek. Azért Acheson sietett kijelenteni, hogy a Nyugat biztonsága addig nem nyer befejezést, amig Nyugat- és keletnémetország egyesítése meg nem valósul.” Ez a biztatás azonban egyben megerősítése annak a gondolatnak, hogy a kettészakadt Németországot fegyverrel akarják egyesíteni, — ami azt jelenti, hogy Németországot Korea sorsára akarják juttatni. Nemcsoda tehát, hogy a német nép nem lelkesedik olyan polgárháboruA nyolcadik hadsereg parancsnoka Van Fleet generális, tanácskozott Rheevel az elnök erősen védett kastélyában Pusan mellett. Arra akarta Rheet rábírni, hogy ne rendelje vissza a harcvonalból a délkoreai parancsnokokat, hogy az általa kihirdetett statáriumot megerősítsék. Amint az egyik UN megfigyelő megjegyezte, ez egy katonai puccs akart lenni, Rhee elrendelte a statáriumot négy nappal ezelőtt, hogy összetörje a parlamentben az ellenzéket. A parlament 96 szavazattal 3 ellenében elvetette a statáriumot Pusan területén, ámbár megengedte az ország más területein. A délkoreai parlamentnek ] 42 tagja volt, de az előző hírek szerint soknak bujdosni, menekülni kellett Rhee elől. Ez a szavazás megmutatja, hogy a 142-ből csak 99 mert megjelenni és szavazni Rhee ellen, aki minden erőszakkal meg akarja menteni tatalmát. Ebben az amerikai hid- sereg tett neki nagy szolgálatot az utóbbi években. Mivel csak 20 százalék szavazatot kapott az 1950 májusban történt szavazásokon, nagy szüksége volt az amerikai védnökségre, de nem a parlamentjének, sem a most bujdosó képviselőknek, valamint a háború ellen lázadó lakosságnak. így fest az amerikai szabadság Koreában és az egész világon. Ez a tőkés rendszer kizsákmányolásának és a velük szövetkezett árulóknak a szabadsága. ért, amely befejezné a romboló munkát, amit a világháború végén abbahagytak és amelynek romjait, még ma sém takarították el teljesen. Dacára a nagy hü-hónak, ez a szerződés nem nyújt teljes függetlenséget Nyugatnémet országnak, mint a sajtóügynökök feltüntetni igyekszenek. Talán éppen azért kellett a 400 oldalra terjedő szerződés, hogy a szavak özönében úgy lehessen elrejteni a korlátozásokat, hogy az átlagos ember ne tudja, hogy tulajdonképpen mit is Írtak alá a külügyminiszterek. A szerződés legfontosabb pontjai ugyanis azok, amelyek megszabják azt, hogy Nyugatnémetországban továbbra is ottmaradnak áz angol-amerikai-francia csapatok, mintegy félmillió ember, akiknek szabad mozgást tartottak fenn és jogot az aláíró hatalmak fegyveres beavatkozásra azonnal, mihelyt véleményük szerint ezen hadtesteket valami veszély fenyegeti. Azért az a “függetlenség”, amit Nyugatnémetországnak adnak, valójában csak addig terjed, amig a Bonn kormány követi az aláíró hatalmak, — leginkább Amerika, — útmutatásait. Ilyen útmutatás gazdasági téren az, hogy decentralizálják a Hitler idejében alakított nagy ipartelepeket. Ez a szépenhangzó frázis közönséges nyelven azt jelenti, hogy a német iparokat ugyan újra kifejleszthetik, de csak úgy, ha azok egységeiben az amerikai tőkések helyezkedhetnek el. A MUNKÁSOK ELLENZIK A szakszervezetek és a Szo- ciál Demokrata Párt élesen ellenzik ezt az egyezséget. A Bonn kormány számit arra, hogy a munkások majd nagy tüntetésekkel igyekeznek a jóváhagyás megakadályozására. Mert a szerződés csak akkor emelkedik jogerőre, ha az érdekelt négy ország parlamentje jóváhagyja. Az első jóváhagyást az amerikai szenátustól várják és a francia meg az angol parlamentek követni fogják, mert ellenkezés esetén megtorlásul az amerikai kormány csökkentheti a különböző címek alatt kuitalt pénzügyi és katonai segítséget. Pedig a franciák is igen nagy aggodalommal nézik a németek újbóli felfegyverzését, ami nem csoda, hiszen 1870 óta a német hadigépezet háromszor gázolta le Franciaországot. Milyen garancia van arra, hogy az újból felépített német katonai hatalom nem-e fordul megint franciák ellen? Másrészről az amerikai tőkével újjáélesztett német ipar a francia ipar korlátozását jelenti, ami a francia ipari pangáshoz, nagyszámú munkanélküliséghez vezethet. Szóval volt elég ok arra, hogy az érdekelt népek örömrivalgás helyett inkább bánatos, csaknem könnyező szemmel nézték a nagyjelentőségű szerződés aláírását. Washington — Az Air Force 12 olyan rezervista repülő tisztet, akik nem akartak többé repülni, nem állított hadbíróság elé, hanem elbocsájtotta őket szolgálatból a szokott “honorable” jelzővel, vagyis büntetés nélkül. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK május 31-ig: Kálmán Gazsi, Star City ----- 1 J. Vizi, Akron ....................—- 2 Joe Basha, Milwaukee........... 1 M. Mikulás, Chicago ............. 1 M. Kurucz, Cleveland............. 1 A. Kucher, Pittsburgh ......... 2 L. Páll, Ambridge................... 2 F. Pusztay, Chino.........-.....— 1 J. Roskovits, New York ....... 1 St. Ádám, Trenton------------- 1 L. Bauer, Newark ...............•• 1 Hung. Sick Benev. Fed. Bethlehem -----*----------- 2 St. Visi, Detroit..................~~ 1 G. Bakos, Los Angeles -------- 1 A. Nussbaum, Chicago ......... 1 M. Stefankó, Saint James..... 1 S. Gajdos, New York ............. 1 J. Deák, Akron ....... 1 Mrs. H. Molnár, Elsinore ---- 1 P. Molnár, Cleveland ______ 1 J. Schneider, Detroit______ 1 Ch. Pallós, Miami ................. 2 B. Gellen, Highland Park ...... 1 Ch. Vass, New Brunswick__ 1 Mary Krivokucha, Detroit .... 1 Geo. Kish, Cleveland ............. 1 St. Hornyák, Phila ...... 1 J. Szalay, So. Bend ......____- 1 J. Siket, East Chicago_____ 1 J. Nagy, W. Mifflin _______ 1 St. Martina, Cleveland ......... 2 St. Topercer, Cleveland ____ 1 Készül az uj háborús front (Folytatás az 1-ső oldalról)