Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-05-10 / 1728. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. május 10. A hős Bill Pomeroy története Irta: LAWRENCE EMERY dákokat fecskendeznek le a munkáspárti képviselők szerint. A gyarmatügyi miniszter az­zal védekezett, hogy kénytele­nek igy büntetni a lakosságot, mert még a kis gyerekek is úgy gyűlölik az elnyomóikat, hogy alattomos támadásaikkal, kém­kedéseikkel veszélyeztetik az an­gol zsoldosok életét, különben is egészben “csak” 20 ezer főnyi lakosság van igy körülzárva, éhhalálra Ítélve. A repülőgépekről leszórt fo­lyadék nem veszélyes az ember­re csak a termést pusztítja el és igy vagy meg kell ajjniok ma­gukat a lázadóknak, vagy pe- dik éhen fognak halni. Különben a munkáspárti kép- viselőknak nincs mit szemére vetni Churchillnek, mert azok sem keztyüs kézzel harcoltak, amikor uralmon voltak, mert nem csak felgyújtották a falva­kat, de félvad fejvadászokat vit­tek Malay szigetre, kiket jutal­maztak minden egyes levágott és beszolgáltatott lázadó fejé­ért. A képviselő urak egymást vádolva leplezik le azt az aljas módszert, amellyel az angol gyarmatosítók le akarják törni sikertelenül a gyarmati népek szabadság harcát. Sikertelenül, mert az embertelen elnyomás és kizsákmányolás oly elszántságot váltott ki a benszülöttekből, hogy minden terrorral szemben is sikeresen folytatják a védő harcukat elnyomóik ellen. Elmúltak azok az idők, ami­kor ag yarmati hódítók párezer jól felszerelt zsoldosa, hónapok alatt a lándzsával, vagy nyíllal felfegyverzett benszülöttek egy részét kiirtotta, ami után a meg­rémült lakosságot rabszolgaság­ba lehetett hajtani. Ma már visszatudnak lőni, sőt a dzsun- gelekbe, ha nem is modern, de kielégítő muníció gyárakat tud­nak felállítani, kihasználva a dzsungel stratégia előnyeit, nem csak védekezni, de támadni is tudnak. Ma már nem lehet látszat függetlenséggel sem bolondita- ni őket, a benszülöttek nem csak igazi függetlenséget akarnak, de meg akarnak szabadulni a ke­gyetlen kizsákmányolóiktól és minden kizsákmányolástól. Ez­ért küldenek rájuk fejvadászo­kat, termést pusztító repülőgé­peket, azért internálnak, tízez­reket. A munkás kormány éppen úgy, mint Churchillék, a kapita­lista gyarmati rendszert védik. Azt a rendszert, amely már túl­élte magát, átka az emberiség­nek és éppen ezért a legnagyobb szimpátiával nézzük a gyarma­ti szabadság harcosok hősies küzdelmét. Az ő harcuk az egész proletárság harca, egy nagyon fontos láncszeme a nagy felsza­badulási küzdelemnek. Ez az oka annak, hogy a francia dol­gozók a tőkések gyarmati há­borújában nem csak erkölcsi, hanem anyagi támogatásban, a fegyvergyártás és szállítás megtagadásával is segítik a i francia tőkések által enyomott népeket. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse regébe? r (Vi.) Amidőn az amerikai csa­■ patok felszabadították a Fülöp ■ szigeteket a japánok uralma ! alól, a repülő osztagokban volt . egy törzsőrmester, William J. Pomeroy, Rohester, N.Y.-ból. Pomeroy őrmester Stotsenburg repülőtéren állomásozott, alig 50 milera Manilától, mely a Huk- balap (japán ellenes partizánok) legerősebb terepe volt. így meg­ismerkedett sok Huk-kal és azok vezetőivel. A huks, valóságosan a népi hadsereg volt és még 1942 márciusban lett megszer­vezve, a japánok elleni harcra, amikor a földbirtokosok, politi­kusok, köztük sokan a mostani kormányban levők, a japánok­kal együttműködtek. Mire vége lett a háborúnak, a Huks vala­mi 1.200 ütközetet vívott meg a japánokkal és megöltek vagy megsebesítettek 23 ezret a beto­lakodott támadókból és ezáltal kiszámíthatatlan segítséget ad­tak az amerikai csapatoknak. Pomeroy hazajött és el lett bocsájtva a hadseregből még 1946-ban, de visszament Mani­lába és beiratkozott az ottani egyetemre a GI Bill or Rights alapján. Közben mint iró, tudó­sító működött. A múlt szeptem­berben megírta, hogy mi vitte őt vissza: “Egy előérzetem volt, valami, amit a levegőben érez­tem amikor itt voltam mint GI, a felszabaditási idő alatt. Érez­tem, hogy itt olyan erős társa­dalmi erők vannak mozgásban, melyek az egész életet átalakít­ják. Az életviszonyok követel­ték azt. Ezt élesen lehetett érez­ni, minden felforduláson, minden romboláson keresztül, amelyet az elvonuló hadak hagytak ma­guk után.” MEGLÁTTA A NAPOT A változás utáni vágyak árad­tak ki a Huks-okból. Amikor a megszálló japánok ellene har­coltak, nem csak az ellenséget támadták, hanem olyan változá­sokat hoztak létre, a régen ese­dékes reformokat, javításokat hoztak , ahol ők voltak uralmon. A háborúból a következő jel­szavakkal kerültek ki: “Béke, Föld, Függetlenség!” Ténylege­sen ők még mindig háborúban álltak a gyarmati, feudális és végtelen szegény állapotok el­len. Pomeroyt fellelkesitették azon változások, amelyeket kö­zeledni látott, amikor visszaér­kezett, mert látta, hogy “az egész arculat meg lesz változ­tatva, amint a nap megváltoz­tatja az árnyas helyeket.” Három évig Pomeroy csak szemlélte a harcot a régi és az uj rendszer között. A régi na­gyon erős volt, csaláson, korrup­ción, áruláson keresztül uralták az országot. A kormány, mely­nek feje Manual Roxas volt, na­gyon rossz volt, de amikor azt helyettesítette a jelenlegi kor­mány Elipdio Quirino vezetése alatt, még sokkal rosszabb lett. Nagy trombitaszó mellett az Egyesült Államok függetlensé­get adott a Fülöp szigeteknek 1946 junius 4-ikén és ki lett a szabad köztársaság hirdetve. De a szabadságot az amerikaiak által megszerkesztett “Bell Tra­de Act” keretében kapta, amely­ről az elhunyt Harold Ickes a következőket irta: “A fönható­ság a Wall Street-é. Ez az ősi Rajna vidéki rablóíovagok cselekedete volt.” MUSZÁJ ÁLLÁST FOGLALNI Egy bizonytalan, korábbi fegyverszünet a kormány és a Huks-ok között, el lett árulva a kormány által. A fegyveres ha­dak lettek alkalmazva azok el­len, akik változást akartak, mely annyira lelkesítette Pomeroyt. Elhatározta tehát, hogy ő nem maradhat csak szemlélője az eseményeknek és ezt irta: “Ha én hiszek a Fülöp szige­tek jövőjében, ha én hiszem, hogy a változás csak jobb lehet, akkor nekem állást kell foglal­ni ezen harcban, amely itt fo­lyik. Ez amerikaiaknál nem egyedül álló eset. Más amerikai­ak szintén állást foglaltak, na­gyon is aktivan (a kormány- mellett). A Quirio kormány nem maradhatna hatalmon egy hétig sepi, ha nem kapna fegy­vereket, muníciót az amerika­iaktól. Én ellenzem ezt az állás- foglalást, ez az én jogom. “Az nagyon fontos, hogy min­denki állást foglaljon. Az a kér­dés, hogy jelent-e valamit, ha amiben hiszünk, azért készek vagyunk harcolni. Én nem ma­radhatok továbbra is csak szem­lélője a Fülöp szigeteken folyó harcoknak anélkül, hogy a sa­ját öntudatomnak árulója ne le­gyek. Az én hitemhez, az én be­csület és igazságérzetemhez hü maradjak. így történt, hogy én kész vagyok harcolni azért, amit helyesnek látok.” SZABADSÁG A MAGASSÁGBAN A feleségével, aki egy. Fülöp szigeti generális leánya volt és kislányával Pomeroy csatlako­zott a Huks-okhoz, elmentek a hegyekbe Luzon szigeten. Egy barátjához irt levelében a követ­kezőket irta: “Valami hazafi irt egy verset, amelyben a következő található: ‘Az öregek a szabadságot a ma­gasságba helyezték.’ Ez jelle­mez bennünket itten. Én hegyi életet élek, mély erdőség, szag­gatott területen. Durva, egysze­rű és nyomorúságos élet ez, sok­szor megszakítva az ellenség tüzelése által. Az aknavetők és gépfegyverek tüze közelebb jön és nekünk menekülni kell a sár­tengeren keresztül, amely poko­li az ilyen esős időszakban. Az élelem nagyon rossz és korláto­zott, sokszor csak rosszabbra fordul. Ez nem kellemes élet­mód, de szükséges. Az imperia­listák nyomást gyakorolnak mostanában és minden jel arra vall, hogy ez még csak fokozód­ni fog, de az természetes, hogy az imperialisták mindent meg­tesznek, hogy hatalmukat meg­védjék. “Nekünk nagy akadályaink vannak, nagy erőfeszítésre van szükségünk, de bízunk a végle­ges győzelemben. A nép válto­zást akar. A parasztok földet. A nép megakarja dönteni a Quirino végtelenségig korrupt kormányát, szabadságot, füg­getlenséget akar. A változást nem tudják visszatartani. Az imperialisták egyetlen útja az volna, hogy teljes erejükkel be­vonuljanak, amint Koreában tették. De az sem oldaná meg a helyzetet, csak kimutatná a le­vetkőztetett céljait az imperi­alizmusnak. Nem tudom mikor tudok írni. Kézszoritásom a ten­geren keresztül azoknak, akik velünk vannak.” A CSAPDA BEZÁRUL Amint Pomeroy meglátta, hogy a nyomás nagyban fokozó­dott, 1951 május 11-ikén elfog­tak és elitéltek 26 Huks tagot, vezetőt, akik lázadással, gyilko­lással, rablással, gyújtogatással voltak vádolva. Hatot halálra, kilencet életfogytiglani börtön­re, a többit 17 évi börtönre Ítél­ték. Ez év március 31-ikén Ama- do Hernandezt, a Congress of Labor, a szigeten legnagyobb szervezetnek az elnökét és az Újságírók Szövetségének a tiszt­viselője, valamint a manilai vá­rosi tanácsnak is volt tagját, szintén ilyen vádak alapján élet­fogytiglani börtönre Ítélték. Ez év április 11-ikén Pome­royt is elfogták, a luzoni hegyek­ben harc közben, amiben vagy hárman meghaltak. Másnap a manilai amerikai nagykövet a következőket mondta: “Bármit is csinál a Fülöp szigeti kormány Pomeroyal törvényesen, ha fel­akasztják, akkor is O.K. lesz az Egyesült Államokkal.” Három nappal később Mrs. Pomeroyt is elfogták, őt is ezen vádakkal illetik és valószínűleg halálra ítélik őket. Rochester, N. Y.-ban Pomeroy édesanyja azt mondja ő harcolni fog a fiá­ért, akit becsületes, emberi érzé­sűnek ismer. Bill Pomeroy 1949-ben csat­lakozott a forradalmárokhoz és csak is mint tanár, iskolát veze­tett, ahol Marxizmust tanított és modern gazdasági-társadalmi tudományt a haladottabb felnőt­teknek. Ezt Emery kihagyta az élet- történetéből, valamint az ameri­kai lapokban is csak elvétve em­lítették ezt a tényt. Pedig lé­nyegesnek tartja a fordító. Sze­rény véleményem szerint Pome­roy csak egyike azon sok ezrek­nek, akik fontosnak tartották állást foglalni, harcolni a meg­győződésükért még akkor is, ha halállal kell azért fizetni. (National Guard) Washington — A szenátus “Preparedness” bizottsága előtt tanúskodó Carl A. Spaatz gene­rális, a légierő volt parancsno­ka, azt mondotta, hogy az Egye­sült Államoknak már nem elég az eddig tervezett 143 repülő osztag, hanem sokkal többet kell iiépiteni, mert az oroszoknak a légi ereje egyre erősebb lesz. -— A nyugalmazott generális a töb­bi militaristákkal együtt az egy­re fokozódó őrületes fegyverke­zési versenybe akarja beleloval­ni az országot.

Next

/
Thumbnails
Contents