Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-05-10 / 1728. szám

1952. május 10

BÉRMUNKÁS

7 oldal

A tudatlan tudós

— VITA OMAR KHAYYAM EGY VERSSZAKA FÖLÖTT

A National Broadcasting Company (NBC) rádióhire szerint a londoni újságok a múlt héten vitát folytattak Omar Khayyám perzsa költő egy igen hires versszaka fölött. Tekintettel arra, hogy Khayyám kvatrináit (négy sorból álló versikék), amelyek mindegyikében egy-egy mélyértelmü filozófiai fondolatot rejtett, Abet Adám magyarnyelvű átültetésében a Bérmunkás olvasói naptárainkból ismerik, úgy vé- *“

lem, hogy érdekkel fogják olvasni ezen vita ismertetését.

A vita megértéséhez a következő adatokat kell ismernünk. Omar Khayyám (Sátorkészitő) 1070 körül született Naishápur városban, Perzsiában s ugyanitt halt meg 1123-ban. A perzsa történelem szerint Khayyám csillagász volt Alp Arslan szultán udvarában, megjavította a naptárt, irt számtan (algebra) könyvet és egy csomó költeményt hagyott hátra.

Hogy milyen elismert vagy népszerű költő lehetett Khayyám a maga korában ma már nem tudjuk. Halála táján elfeledték és nagyon sokáig mitsem tudtak róla. A múlt század közepe táján azonban német, francia és angol nyelvészek kezdték ismertetni, majd akadtak olya" nők, kik megkísérelték a “bölcsdalok” (mint Abet nevezte) fordítását.

A SOKAT IDÉZETT

SZAKASZ

De azért Omar bölcsdalai mégis ismeretlenek maradnak, ha az angol Edward Fitzgerald, aki maga is igen jó költő volt, valóban kitűnő fordítást nem készit belőlük. Fitzgerald fordításában, vagy talán jobb, ha úgy mondjuk, hogy átírásában nem csak Khayyám mélyértelmü gondolatait kapjuk, de nyelvi szempontból is bámulatos szépségeket és éppen azért lettek ezen versikék világhírűvé. (A magyarok szerencsések abban, hogy Abet Ádám szintén igen kitűnő átdolgozása révén magyar nyelven is élvezhetik Khayyám verseit.)

A Fitzgerald fordításokból az angol irodalomban igen sokszor találkozunk idézetekkel, de talán egy verszakot sem idéznek annyiszor, mint a XII-s számmal jelölt kvatrinát.

A book of verses underneath the bough,

A jug of wine, a loaf of bread — and Thou

Beside me singing in the wilderness,

Oh, Wilderness were Paradise enow!

Szórólrszóra ilyenformán fordíthatjuk magyarra: Egy verses könyvvel a lomb alatt, egy korsó borral, egy kenyérrel, meg ha te énekelsz mellettem, akkor még a vadonbaa is eléggé menyországban találom magamat.

Nyilvánvaló, hogy ezen sorokat a költő egy nőhöz intézi. És habár nem mondja, kiérezzük a versből, hogy szép, fiatal, csó- kosajku nőhöz szólnak e sorok. És akkor már azt is megértjük, hogy miért idézik ezt a szakaszt olyan sokszor. Azért, mert a férfi, — a mindenkori férfi — nagy, általános, örökös kívánságát fejezi ki ilyen pár szóval.

Leülni egy szép nővel a lombos fa alá, legyen harapnivaló, (amit a kenyérrel jelöl), aztán innivaló (bor, sör vagy akár coca-cola is) és egy verses könyv, amiből szép hízelgő szavakat olvashat Rómeó az ő Júliájának.

Ki ne vágyódna ilyen kettes kirándulásra ? (amerikai nyelven szólva picnicre?) Képzelhet-e el ennél nagyobb boldogságot a szerelmes fiú, vagy akár a leány is? És ugylátszik, igy volt ez már 800 évvel ezelőtt is, azért kedvelik ezt a versszakot annyira, mert ilyen örökös, minden időket átfogó érzelmet foglal szavakba. Nézzük csak, hogyan adja vissza Abet magyarul:

Egy verskötet a lombos ág alatt,

Kenyér és telt kulacs és aja- kad

Dalával csengő berek, vado- nat,

Elég mennyország, elég üdvöt ad.

Nagyszerű ugyebár! Nos, az a bizonyos angol tudós, aki állítólag a perzsák történelmének jó ismerője, azt állítja, hogy Khayyám ilyesmit nem írhatott mert a mozlem vallásuak- nál, ahol a nők fátyolozva jártak, nem mentek férfiakkal kirándulásokra a ligetekbe. Szóval Khayyám a “picnic” fogalmát nem ismerte és igy nem is írhatott róla és ezt a gondolatot valószínűleg csak Fitzgerald olvasta ki valamelyik misztikus kvatrinából.

DŐRE OKOSKODÁS

Dőre okoskodás ez. Hiszen a muzulmánoknak bort sem volt szabad inni és akkor a kulacsot sem említhette volna a Sátorkészitő. És végre abban az időben a verses kötetek sem hánykolódtak úgy, mint manapság, amikor a Rómeók ottfelejtik a lombos fák alatt és a harmat meg az ső tönkreteszik.

Khayyám költő volt, nagy költő, tehát nagy álmodozó is, aki megálmodhatta ezt a “picnic” jelenetet, — a mindannyiunk álmát és akkor szavakba is tudta önteni. Nem fontos az, hogy vájjon valóban megtörtént-e vele a lombos fák alatti jelenet. Ha nem történt meg vele, akkor megtörtént mással; és ha nem akkor, akkor máskor 100 vagy 500 évvel később. És akinek még soha sem volt ilyen kirándulása, az is átálmodja, átélvezi ezen versszak elolvasása után. Ezért szeretik ezt a kis versikét annyira.

Ez a tudós nekem valahogy úgy tetszik, mint a nagy magyar költőnek, Arany Jánosnak a tudósa, akinek volt egy macskája, de a szegény macska egyre fogyott, sarlóvá görbült. És ez a tudós nem tudta kitalálni, hogy mi a baj, nem vette észre, hogy a szolgája ellopja a pénzt, amit a macska élelmére adott neki s végre a szegény macska elfogyott a fogyó holddal. Ennek a tudósnak igen nagy volt az ő tudománya, — mondja Arany, — de mihaszna, ha kevés volt a vágott dohánya, vagyis nem volt elegendő józan esze, hogy észrevette volna a szolga zsi- ványságát.

Ennek az angol tudósnak is kevés a vágott dohánya, ha azt hiszi, hogy ezt az örökszép versszakot magyarázgatással el lehet rontani.

(gb.)

Láncszemek

(Vi.) Minden gondolkodó ember előtt nyilvánvaló lett, hogy a nemzetközi bankárok, Harri man, Dulles, Lövet, Draper vezetése alatt egy erős vasláncot, gyűrűt akartak kovácsolni a nemzetközi szocialista útra tért országok köré. Ezen láncban a legerősebb szemnek Németországot és Japánt akarták beilleszteni, azonban minden lánc csak olyan erős, amilyen a leggyengébb szeme.

Még a legerősebb láncszem, amelyet nagyon is biztosra vettek, a németek, sem lettek jól összekovácsolva, nem szólva arról, hogy a francia, olasz láncszemek meg olyan “fából vaskarika” láncszemek. Most igen nagy harc folyik, leginkább a kuliszák mögött, azon célból, hogy ezt az erősnek vélt német láncszemet összetákolják, beillesszék azon láncolatba, melyet a Wall Street kovácsol és akar kezében tartani. Azonban bajok vannak, még pedig igen nagyok!

A SZOCIALISTÁK

GYŰLÉSÉRŐL

Ugyanis a németekkel kapcsolatosan, mely a jövő háború kérdésével, illetve annak megkezdésével, vagy elhalasztásával van szoros kapcsolatban, a francia, angol és német szocialisták, akik ha nagyon is halkan, szintén kényszerítve voltak a szavukat felemelni ezen háborús készülődés ellen. Nyugat-Német- ország fővárosában Boon-ban konferenciát tartottak, melyen követelték, hogy a négy nagyhatalom üljön le és igyekezzenek Németország egységesítését és békekötését nyélbe ütni. Ez leginkább Amerika ellen irányul, amely minden ürügy alatt igyekszik azt megakadályozni, amig Németország nyugati részét magához nem tudja láncolni valamilyen szerződésen keresztül.

Most Acheson megy oda, hogy azt megtudja tenni, igy megakadályozni Németország egyesítését és semlegességét.

Azonban a németek, mint vaami darázsfészek lakói, nagyon rajzanak, lázadnak, követelőznek. Nem csak a munkások, akiknek a háború, melyet biztosra vehetnek ha Amerikával szövetkeznek uraik, csak áldozatokat jelentene, szenvedést — hanem még a gyárosok és az intelligencia, az úgynevezett középosztály is követeli, hogy az oroszok március 10-én küldött ajánlatait tárgyalják meg és mentői hamarább hajtsák végre.

Egy másik kis hírben hozzák, hogy a németországi amerikai megbízott 64 német gyárost büntetett meg, helyezett fekete listára, mert kereskedni mertek a szocialista keleti országokkal. Állítólag ezek nem kapnak többet amerikai kölcsönt és nyersanyagot és nem adhatják el áruikat a nyugati országokban. Az amerikaiak azt állítják, hogy több mint 50 millió dollár értékben folyik az ilyen tiltott amerikai érdekek ellenes kereskedelem.

A New York World Telegram április 16-iki számában mondja:

“Nagyon nehéz'lesz a nyugati hatalmaknak visszautasítani, hogy még csak ne is beszéljenek a vörösök ajánlatáról, mely szerint szabad választást rendezzenek egész Németországban még akkor is, ha az csak cselfogás. De sok ut és mód van arra, hogy a nyugat elodázza. De sokkal több jegyzékváltásra lesz szükség, mint amilyenek a legutóbbiak voltak és sokkal jobb megegyezés az amerikai, francia és angol kormányok között, hogy hogyan legyenek a jegyzékek megválaszolva.”

Drew Middleton igy ir a New York Times április 8-iki számában:

“Ez a két fejlemény megmutatja, hogy úgy Németországban, mint másfelé Nyugat-Euró- pában, lázadás fejlődik ki az amerikai vezetőség ellen. Már több mint két éve a gazdasági érdekeltségek a Ruhr vidékén azt állítják, hogy ha gazdaságilag meg akarnak maradni, akkor nem szakíthatják el a keleti piacokkal a kapcsolatunkat. Ez a vágy, hogy a keleti utat nyitva tartsák uralta a (nyugat-németországi kormány) külügyi bizottságának a jelentését, melyben 23 képviselő, ezek között tizenketten a kormánypártiakból vettek részt. Legnagyobb része ezen jelentésnek még a moszkvai gazdasági konferencia előtt lett megtéve, Uletve összeállítva.”

Seymour Freidin, Zürich, Svájcból írja a N.Y. Post-ban április 16-án:

“Megmutatja, hogy a terjeszkedő gazdálkodás még mindég hasznossá tehető, az üzletembe-^ rek egész Európában egymáson keresztül buknak a nagy sietségben, hogy Oroszországgal és a többi kommunista országokkal üzleti egyezményeket kössenek. Az üzletemberek Skandinávia és német alföldről {Hollandia, Dánia) már megérkeztek, hogy meglássák milyen üzletet köthetnek az oroszokkal. Ők hosszú tárgyalásokat keztek a nemzetközi ügynökségekkel és saját társulataikkal. Az orosz konzu-