Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-05-10 / 1728. szám

1952. május 10

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

MÁJUSI ÜNNEPÉLY

Clevelandon az öntudatos magyar munkások egy jól sikerült közös Májusi Ünnepélyt rendeztek le a West Sidei Munkás Otthonban.

A nagy termet teljesen megtöltötték az ünneplők, akiket a bizottság nevében Cincár Gyula munkástárs üdvözölt, kijelentette, hogy a magyar követ nem jelenhetett meg az ünnepélyen.

Az ünnepélyt Lefkovits Lajos munkástárs vezette le, mig a Május Elseje jelentőségét, az amerikai magyar munkásság legöregebb harcosa Erdei Mihály és Kovách Ernő ismertették. Mind a két előadó befejezésül a békéért való harc fontosságát jelölte meg.

Az előadók után az egyik legújabb magyar filmet, a Dérynét mutatták be.

Akik már láttak uj magyar filmeket, még azokat is meglepte az a fejlődés, amelyen a magyar filmgyártás átmegy.

Egy teljes műsort betöltő film, amelynek a kiállításáról a régi időkben álmodni sem mertek a magyar színészek. Nagyszabású, költséges díszletek, hatalmas, ezreket kitevő tömeg- jelenetek, korhű jelmezek, méltó keretet adtak az iró és a művészek nagyszerű munkájához.

Történelmi színdarab, amely az osztrák elnyomatás idején játszódik le és érzékeltette azt a nagyszabású értékes munkát, amelyet az úttörő magyar színészek, a magyar nyelv, a magyar kultúra érdekébe a legnagyobb nélkülözés és nyomor között végeztek, akkor, amikor a magyar nyelv csak a nép nyelve volt, amikor a magyar urak csak paraszt nyelvnek tartották a magyar nyelvet, ők az osztrák császár lakájai voltak.

Erre még a legellenségesebb kritika sem mondhatta rá, hogy “kommunista propaganda” mégis nem csak nagy nevelő hatása volt, de megmutatta az elnyomottaknak, hogy az elnyomók ellen mindenkor és minden körülmények között harcolni kell és minden elnyomás csak időleges és ha ellene kitartóan harcolunk, úgy a felszabadulás mindenkor elkövetkezik.

A hallgatóság nagyon megelégedetten távozott és kifejezte azt az óhaját, hogy hasonló bemutatókat, a munkás egység jegyében, gyakrabban kellene megismételni.

A jelenlevők között gyűjtés volt, amelyből a költségek leszámolása után mindegyik lapnak $61.70 jutott.

AZOK A KÍNAIAK

Sok bosszúságot törnek a mi uraink orra alá. Nem elég az, hogy a kínai dolgozók tízezrei siettek önkéntesen a koreai harctérre, amikor McArthur csapatai a kinai határig akartak előrenyomulni. Nem elég, hogy teljesen kipucolták az amerikai kapitalisták kedvencét Chiangot

és hogy minden blokád ellenére is a világ legnagyobb országa építi a szocializmushoz vezető utat, most “alattomosan” igyek- 'szik tönkretenni az amerikai katonaság ellentálló képességét is.

Amint a lapok a tokioi amerikai főhadiszállás jelentésének a közlése elmondja, a fránya kínaiak az ott állomásozó katonáinknak és a frontról pihenőre vitt katonáinknak, bóditó szereket adnak el és ijesztő mértékben terjed el a bóditó szerek használata a katonaság között. Ezt a bóditószer árulást a kinai vörös kormány utasításának tudják be.

Igaz, hogy a Japánban élő kínaiak nem állnak a kinai kormány parancsai alat, igaz az is, hogy az elfogott bóditószer árusítóinak csak 20 százaléka ki nai vagy koreai, a többi japán és amerikai, tehát csak legfeljebb 20 százalékban lehetne a kinai kormányt okolni.

De vájjon azért is a vörösök a felelősek, hogy itt Amerikában is ijesztően emelkedik a bo- ditószerek használása? A lapok tele voltak pár hónapja siránkozással, hogy a 20 éven aluli fiatalság, köztük a 15-16 éves iskolai tanulók, fiuk éppen úgy mint a lányok, rabjai ennek a veszedelmes szenvedélynek. Jól tudja mindenki, hogy az egyetemek és a középiskolák környékén éppen úgy, mint a katonai kiképző telepek körül, hemzsegnek a bóditószer árusítók.

Mint a lapunk múlt számában közölt bünhullám emelkedéséért is a lapok a bóditószer használatát jelölik meg, mint egyik okot.

Nem a kínaiak, hanem a kapitalista társadalmi rendszer imperializmusá az, amely tönkreteszi lezülleszti az amerikai ifjúságot.

A gangszter filmeken, krimi- nál storykon felnevelt, a háborútól félő, az életét bizonytalannak látó ifjúság az alkoholba, a bóditószerekbe keres menekülést amely sajnos a sima útja a bűnözésnek, mert a bűn utján tudja csak megszerezni az alkohol és a bóditószer költségeit.

Azokban az országokban amelyek a szocializmus utján haladnak, ezek a problémák ismeretlenek. Ott az fjuság tanul, uj országot épit, azokat igazi tudomány, tiszta művészet neveli, azok tudják, hogy miért tanulnak, miért dolgoznak, azok nem látják bizonytalannak a jövőjüket és nincs rá okuk, hogy az alkohol vagy a bóditószerekhez meneküljenek.

Nem a kínaiak, hanem a profitrendszer a bűnös abban, hogy az ifjúságunk erkölcsi élete kétségbeejtő és ezen a téren javulást csak egy uj társadalmi rendszer, az Ipari Demokrácia hozhat, amelyben mint az európai és ázsiai testvérei a mi ifjúságunk is megfogja találni az alkoholnál és a bóditószereknél nemesebb szórakozását.

“MACK” JÓL

DOLGOZOTT

Mikor egy évvel ezelőtt a japánok amerikai Mikádóját McArthur tábornokot Truman elnök elcsapta, óriási hü-hót csináltak a ‘‘nagy katona” sérelméből, nagy parádék, fogadtatások voltak. A cirkuszi komédiák mellett felsorolták a nagy érdemeit, nem csak hogy Japánt “demokratizálta” és Amerika baráttá tette, de azt is, hogy milyen sikeres harcot vívott nem csak a koreai, de a japán kommunisták ellen is.

A tisztánlátó emberek úgy látták, hogy a tábornok egy nagyzási mániába szenvedő, reakciós katonatiszt, akit mesterségesen fújtak fel, akit mint katonai parancsnokot a rosszul felszerelt koreaiak alaposan elporoltak, csapatait kis hijján a tengerbe kergették, csak a fegyvertelen japán dolgozók elnyomatásában ért el sikereket.

Hogy ezek közül a vélemények közül melyiknek volt igaza, azt a mostani események igazolják.

A japán kormány “demokráciája” tökéletesen olyan, amilyen ma az amerikai demokrácia, nép elnyomó, az amerikai és japán tőkések szolgálatába áll és kész arra, hogy az amerikai imperializmussal szövetkezve, visszaállítsa azt az uralmat, amely Pearl Harbort megcsinálta.

De, hogy McArthuréknak és a japán bábkormánynak nem sikerült elnyomni a japán dolgozókat és azokat az amerikai imperializmus “barátaivá” tenni, azt megmutatták az elmúlt hetek eseményei.

A japán dolgozók, a munkáselnyomó törvények és az amerikai megszállás, más néven való fentartása elleni tiltakozásul, áprüis 12-én és 18-án nagyon sikeres tiltakozó általános sztrájkot rendeztek.

A japán kormány félve a tömegek megmozdulásától, betiltotta a május elsejei tüntetéseket, gyűléseket. Mozgósította a még McArthur által, főleg volt hivatásos katonatisztekből és altisztekből szervezett rendőrséget. A május elsejei sztrájk és a behirdetett gyűlések megtartása ellen.

Ezideig csak a polgári híradó vállalatok jelentései állnak a rendelkezésünkre, de már ebből is kitűnik, hogy milyen hatalmas megmozdulása volt a Május Elseje a japán dolgozóknak. A jelentések szerint az általános sztrájk sikeres volt. A gyűléseken 3 millió ember vett részt, minden tilalom ellenére.

Magában Tokióban a nagy tö- meggyülésen 300 ezer dolgozó vett részt, amelyet megzavart a rendőrség provokációja. A hatalmas megmozdulás, amelyhez hasonló nagyságú demonstrációt nem ismert a japán történelem, szembeszállt a rendőr terrorral és nagy Amerika ellenes tüntetést rendezett. A felháborított tömeg, amely békésen követelte eddig, hogy az amerikai katonaság vonuljon ki Japánból és ne használják az országot kiinduló pontnak a koreai háborúban, a rendőri támadás után megtámadta az amerikai üzleteket, magának az amerikai főhadiszállásnak, a követségnek az ablakait is beverte, az amerikai autókat felforditotta, felgyújtotta, az utcán jövő amerikai civileket és katonákat “go home” jelszóval kergette meg.

Éhez hasonló tüntetések voltak mindenütt, ahol amerikai megszálló csapatok vannak. Az összecsapásnak meg nem erősített jelentések szerint hat halottja ésk özei 1500 olyan sebesültje van, amelyeket kórházakba kötöztek be, a könnyű sebesültek száma még ennél is nagyobb. A jelentések szerint legalább aríflyi rendőr áldozata van, mint tüntető, amely azt mutatja, hogy a tömegek elszántsága, elkeseredése a hosz- szu megszállás, a szervezett munkások elleni intézkedések miatt, rendkívül nagyarányú, amelyhez még hozzájárul a nagy munkanélküliség, amelyet fokoz az, hogy az alacsony bérek következtében a vásárlóképesség csökkent és a legtermészetesebb piactól, Kínától, az amerikai parancs eltiltotta.

Jellemző a japán helyzetre és McArthur jó munkájára, hogy a polgári rétegek nagy tömege is megértéssel és helyesléssel nézte a munkásság tüntetését.

Az áprilisi általános sztrájkok és a május elsejei tüntetés megmutatta, hogy McArthur jól dolgozott, sikerült neki meg- gyülöltetni nem csak a japán, de az amerikai imperializmust is.

De megmutatta azt is, hogy a japán dolgozók nem hajlandók az imperializmus ágyutölteléke lenni, nem hajlandók Japánból második Koreát csinálni.

Ez évi Májusi ünnepélyek legnagyobb eseménye és meglepetése a japán dolgozók nagy elszántságának és erejének a megmutatása volt, amely örömmel tölt el minden békeszerető embert.

HUMÁNUS ANGOLOK

Az angol parlamentben munkáspárti képviselők felszólalásaikban megbélyegezték Church- hill kormányát a maláyi szigeteken a függetlenségükért harcoló benszülöttek elleni embertelen koreai módszereiért.

Négy éve folyik a leggyalázatosabb háború a maláy népek ellen. Az angol gyarmatosítók minden eszközt felhasználnak, hogy leverjék ezt a szabadság- harcot. A munkáspárti képviselők szerint a most bevezetett harci modor az, hogy azokat a községeket, amelyeket az angol katonák elfoglalnak, ahonnan a fegyvert fogható férfiak elvonultak a szabadságharcosokkal, azzal bünteti, hogy körülzárja azokat. A lakosságnak, amely főleg asszonyokból, gyerekekből és öregekből áll, csak naponta két órára szabad kimenni a lakásaikból és igy nem művelhetik a földjeiket, nem gondozhatják az állataikat, melyek elpusztulnak és csak egy kevés rizst kapnak az őreiktől naponta úgy, hogy az igy körülzárt lakosság éhenpusztul el. Valójában ezek koncentrációs táborok, amelyeknek a foglyait éhenhalatják.

A másik módszer az, hogy azokon a területeken, amelyeket nem foglaltak el, vegyi háborút folytatnak. Repülőgé pékről nagymennyiségű mérges folya-