Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-05-03 / 1727. szám
1952. május 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI A JAPAN NŐK KÉRELME A japán polgári női szervezetek egy memorandumot nyújtottak át Mrs. Ridgeway-nak, a japán és koreai csapatok parancsnoka feleségének, amelyben a tábornok feleségének a segítségét kérik'. A kérelem indító oka nem uj keletű. A panaszuk már hét éves és valószínűleg az bátorította fel őket a kérelem előterjesztésére, hogy most már Japán nem ellensége Amerikának, hanem barátja és szövetségese. Amerika elfelejtette Pearl Harbort, a japánoknak el kell, hogy felejtsék Hiroshimát és Nagasakit, amelyben az amerikai atombombák 100 ezer civilt öltek meg. El kell felejteni a múltat, hiszen az amerikai parancsnok egymásután kegyelmez meg a leggyalázatosabb háborús bűnösöknek és helyezi őket vissza a legmagasabb pozíciókba. Miután így szent a béke, a japán polgári nők vették maguknak azt a bátorságot, hogy alázatos kéréssel forduljanak Mrs. Rid- geway-hez, hogy segítsen megmenteni Japánt az erkölcsi sü- lyedéstől, amelybe az amerikai megszálló katonaság taszítja. Keservesen panaszolják, hogy az amerikai katonák milyen mélyre sülyesztették a japán nők erkölcsét. Szerintük a megszállás áldásait 200 ezer törvénytelen gyermek jelenti. Elképzelhetetlenül szomorú ezeknek a kis apátián félvéreknek a helyzete. Számkivetettjei a társadalomnak, amely sulyosod- ni fog most, amikor a nagyobbak már iskolakötelesek lesznek. Panaszolják, hogy a megszállás következménye az is, hogy 80 ezer prostituált van azokban a városokban, amelyekben amerikai katonaság tartózkodik. Panaszolják, hogy sok ezer fiatal gyermekleány is a prostitúció áldozata lett. A japán nők, akik segítséget kértek a tábornok feleségétől, nem jelölik meg a segítés módját, valószínűleg azért, mert a békekötés dacára is a megszálló csapatok mint “védelmi” haderő továbbra is Japánba- marad és igy a helyzet csak rosz- szabbodni fog. A segítésnek csak egy módja volna, ha az idegen katonaságot eltávolítanák Japánból, de ezt a polgári hölgyek nem merik kérni és igy az erkölcstelenség csak fokozódni fog. De ez nem csak japán probléma, erről panaszkodnak a németek is és az amerikai, angol, francia megszálló csapatokra vonatkozólag, ott is szaporodnak a törvénytelen gyermekek és a prostituáltak. Ennek nem az az oka, hogy a japán, vagy a német nők jobban szeretik az amerikai fiukat mint a németeket, hanem a nyomor, a munka- nélküliség, amelybe az elmúlt háború és az uj háborúra való készülődés lökte ezeket az országokat és a nép nem az amerikai katonákat, hanem az an- gol-amerikai-német há b o r u s uszitókat gyűlöli és amikor a békéért harcolnak, azzal együttesen harcolnak a nyomor a munkanélküliség és az erkölcsök mélységes sülyedése ellen is. Szerencsétlenségre az amerikai imperialista nagytőke ját- sza a vezető szerepet a háborús uszításba, az amerikai katonák állomásoznak szerte a világon és ezért van a békéért való harcnak Amerika ellenes jellege, ezért terjed az egész világon az a jelszó, hogy “Amerikaiak menjenek haza és maradjanak otthon”. Sajnos, hogy ez igy van és még sajnosabb, hogy a mi fiaink, akiket a katonai nevelés kivetköztetett az emberséges mivoltukból, most mint az erkölcstelenség megtestesítői vannak az egész világ elé állítva azok helyett, akik ezt a szerensétlen helyzetet uralmuk biztosítása miatt előidézték. DE CSEPEL A “De” nélkül jelent egy magyar ipari várost, ott Budapest mellett, amely évtizedeken keresztül világhírre tett szert, amelynek az ipari termékeit az egész világra szállították. A csepeli tölténygyár egész amerikai izü alapítás volt. A tulajdonos Weisz Manfréd, amikor még két fabódéba megkezdte a régi katonai puskagolyók gyártását, meglátta azt, hogy társadalmi rendszer fenn áll, nincsen depresszió, hogy abban “nagy pénzt” csak a halál-kereskedők, a muníció gyárosok csinálnak. A hadianyagok gyártásában minaddig amig a tőkés társadalmi rendszer fen áll, nincsen depresszió, hogy abban nem csak mindig prosperitás van, de a legnagyobb profitot lehet elérni, mert a nagy tisztek és politikusoknak megvesztegetésével a szent profitot az egekig lehet emelni. Weisz Manfréd aránylag rövid idő alatt a két fabódéból hatalmas ipartelepet teremtett és Magyarország leggazdagabb tőkése lett, ki már nem régi hadianyagot szerelt le, hanem gyilkos muníciót gyártott, a kis fegyvergolyóktól, a nagy hadihajók ágyúinak a lővegéig. Azonkívül sok más katonai felszerelést, főző konyhákat, főző ládákat, stb. Piaca volt az egész világon. Éppen úgy szállított az osztrák-magyar hadseregnek, mint a szerb, vagy orosz csapatoknak, amelyekkel azután magyar fiukat öltek meg. Tagja volt a hírhedt Krupp- Sneider-Skoda halálkereskedők érdekeltségének, amely pénzelte Európa háborús uszító sajtóját, hogy azok hirdessék a népek közti gyűlöletet, miként ma, hogy a háborús felkészülés állandó legyen és a halál-kereskedés jól menjen. Már az első világháború előtt a muníció gyárában és a katonai hús konzerv gyárában 6-8 ezer munkás robotolt, amely szám az első világháború idején 30-40 ezer főre szaporodott. A nagy jövedelmét uj és uj befektetésekre használta fel. Más iparvállalatokat, bankokat kontrolált. Nagy bérpalotákat épített és a “régi jó” ferenc jós- kás politikusoktól először udvari tanácsosságot, azután csepeli báróságot vásárolt. Ennek a gyöngyéletnek egy rövid időre a magyar dolgozók vetettek véget az 1919-es diktatúrával, amikor a vagyona elvesztésén való kétségbeesés öngyilkossági kísérlet elkövetésébe kergette. Horthyék juttatták vissza a kezébe a hatalmat, amelyért hálás is volt, mert hatalmas ösz- szegekkel pénzelte a fehér terror uralmát, amely munkásokat és zsidókat akasztott, ez azonban a báró urat, a nagy zsidót, egy csepet sem zavarta. VÖRÖS CSEPEL Weisz Manfréd hírhedt munkás gyűlölő volt, különösen azután, amikor a világháború előtt Európa legszervezettebb gyára lett a csepeli tölténygyár. A magyar munkásmozgalom legaktívabb harcosai sorakoztak fel és szervezték meg Csepel dolgozóit. Már az 1910-es évek elején, nem volt szervezetlen munkás Csepelen. A magyar munkásmozgalom balszárnyán állt Csepel szervezett munkássága és kiérdemelte a büszke “Vörös Csepel” elnevezést, amelynek a dolgozói a munkásmozgalom megmozdulásainak az élén jártak. A háború előtt és alatt, dacára a csendőr terrornak és az élenjáró harcosok büntetésből való katonai szolgálatra való behvonultatá- sának. De élen jártak az első és második forradalom idején is és élharcosai ma is a szocializmus építésének. Csepel dolgozói ma autókat, motor kerékpárokat, bicikliket, varrógépeket, stb. gyártanak. A magyar munkásmozgalom egyik legnagyobb büszkesége volt a múltban és a jelenben is a Vörös Csepel, amely ma már nem Weisz Manfrédnak, hanem a magyar népnek termel. NYILAS IDŐK Amikor a Hitlerizmus teljesen úrrá lett Magyarországon, amikor már tízezrével vitték a munkatáborokba és százezer számra a haláltáborokba a magyar zsidókat, a Weisz Manfrédéknek, Kornfeld báróknak, Weisz Fülö- pöknek és egyéb magyar milliomos családoknak, a hajuk szála sem görbült meg. Ezek megegyeztek Hitler hóhéraival, akik nehéz pénzekért nem csak Svájcba szállították repülőgépen az egész társaságot, de módot adtak a vagyonuk egy részének a kivitelére is. Ezek az urak éppen úgy mint a magyar mágnások, nem kerültek koncentrációs táborokba és a népuralom után a D.P. táborokba, ők előrelátok voltak, nem csak hitlerékkel paktáltak az életük és vagyonuk megmentésére, de hatalmas külföldi befektetéseik is biztosították a számukra a parazita 1 életet addig is, amig “visszameFIGYELEM CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE OLVASÓINK! Most vasárnap, május 4-én délután 2 órától 5 óráig ISMERKEDÉSI ÖSSZEJÖVETEL lesz, az Industrial Worker uj szerkesztőjével CHARLES DOEHRER munkástársai és családjával 2422 N. Halsted Street, Chicago, ül. Itt történik megemlékezés a nemzetközi munkás ünnep, május 1-ről is. Belépő dij nincs. Mindenkit szívesen lát a Rendezőség. hetnek” a magyar dolgozók nyakára. Persze ez a visszame- nés mind bizonytalanabb lesz, dacára, hogy ők áldozatkészen támogatnak minden ellenforradalmi bandát. A zsidó voltuk nem gátolja őket abban sem, hogy zsidó gyükos nyilas társaságot pénzeljenek, mert nagyon jól tudják, hogy azok csak a szegény zsidókat ütötték, gyilkolták. Ennek a tőkés típusnak, mely csak pénzt ismer, melynek ezen kívül nem számit se haza, se vallás, méltó képviselője Báró Weisz Manfréd leánya, aki mint a D.P. táborok jótékony angyala ismeretes. Végigjárta és pénzelte a D.P. táborok nyilas lakóit, hogy “megmentse gyermekeiket” azoknak a banditáknak, akik pár évvel ezelőtt falhoz csapkodták, tarkón lőtték a szegény zsidók gyermekeit. Ezt a jótékony angyalt és annak zsidó voltát most felfedezte egy közkereseti társaság, amely a “Magyar Zsidók Világ- szövetsége” néven grasszál, amely nem a náci-nyilas uralom ellen harcol, és megtette védnökévé. A szoc. dem. “fő-titkár” büszkén hirdeti, hogy mulatságunk védnöke Elizabeth De Csepel lesz. Ez a jótékony angyal most a nyilasok támogatása után, a faj zsidókat is hajlandó támogatni csak szerepelhessen, de amig a D.P. nyilasai elhagyták a neve mellől a “De” és a “báró” jelzőt, ezek a liberális, szoc. dem. fajzsidók, visszaragasszák hálából, a várható “dohányért”. Csak hivalkodjanak, pumpol- ják a “De” Weisz Elizt, az igazi “De” az, hogy a csepeli gyár soha többé nem profitol az Eli- zeknek, az a magyar nép tulajdona, nem a halál, hanem az élet gyára. STAFFORD CRIPPS ZURICH — A 63 éves Sir Stafford Cripps, az angol Labor Party egyik legismertebb vezére és volt pénzügyminiszterhosszas betegség után meghalt. Cripps volt a vezetője azon tárgyalásoknak, amelyek India függetlenségének elismeréséhez vezettek. Mint pénzügyminiszter szigorú takarékossággal elejét vette Anglia pénzügyi összeomlásának. A Labor Party keretén belül a radikálisabb csoporthoz húzott s egyidőben úgy tekintettek rá, mint a párt következő vezérére. Politikai működésének azonban véget vetett hátgerinc-rák betegsége, amely most végzett vele.
