Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-05-03 / 1727. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. május 3. A tőkés rendszer válsága A FEGYVERES BÉKE GAZDASÁGÁNAK JELLEMZŐ VONÁSAI. Irta: GERÉB JÓZSEF dasági rendjét. így aztán idővel az “ekonomia” név alatt inkább csak nagyobb csoport :m- berek gazdasági rendjét értették és még később eljutottak a nemzeti ekonomiához, nemzeti gazdasági rendszerhez. módra), “a szabad verseny” és egyéb kifejezéseket, de minden erőlködés dacára egyik sem képes kiszoritani a tőkés jelzőt. KONTRAKT RENDSZER Egy francia szellemes közmondás szerint, ha valamely eseményt nem tudsz megmagyarázni; “keresd az asszonyt!” Ez természetesen leginkább csak olyan magánügyekre vonatkozik amelyeknél a történet hőse leissza magát, eltűnik, sikkaszt, esetleg meggyilkol valakit, habár be kell ismernünk, hogy a “sex” elég bonyodalmat okozott már közügyek, sőt nemzetközi ügyekben is. Manapság a politikai események inditó okainak feltárásánál mondjuk az említett francia közmondás rövidségével és határozottságával : “Vizsgáljuk meg a gazdasági okokat!” Nem tudjuk, hogy a francia közmondás hány esetben vezet kielégítő eredményre, de tapasztalataink bizonyítják, hogy a politikai események analizálásánál a gazdasági érdekeltségek vizsgálata minden esetben jelentős eredményekkel jár. Ezért tartom én a gazdasági problémák időközönkénti vizsgálatát igen fontosnak. Mert habár mindenki tudja* hogy gazdasági rendszereink, — mint minden más a természetben — folytonosan változnak, de az a változás legtöbbször olyan lassú, hogy csak 10-15 év múltán mutatnak észrevehető elváltozást, amelyre aztán a közgazdászok rámutathatnak. Én azonban helyénvalónak tartom, hogy a Bérmunkás olvasóinak figyelmét időről-időre felhívjam az ilyen változásokra már most, amidőn átéljük azokat. Jól tudom én azt is, hogy az ilyen Írások nehéz olvasmányokká lesznek; eltérnek a “hivatalos” felfogástól és azonkívül megértésükhöz uj fogalmakat kell megtanulni. De mégis csupán ez az egyetlen módja annak, hogy a mai világeseményeket ne felületesen, ne kívülről, hanem hogy úgy mondjam “belülről” lássuk. A VEZÉREK GYALÁZÁSA A világeseményeknek ilyen kívülről való szemlélete például az, amidőn azt mondják, hogy a koreai háborúnak, vagy akár az egész nagy “hidegháborúnak” oka az, hogy Sztálin és néhány hadnagya vérszomjas emberek, akik az egész világ felett uralkodni akarnak s ha ezen pár embert ártalmatlanná lehetne tenni, akkor az emberiség elérne az örökké tartó boldog korszakba. Persze a másik oldalról meg azt halljuk, hogy Truman, Churchill, Dulles meg még né- hányan tartoznak a gonoszok kategóriájába; ezek gyönyörködnek a munkások vérének kiszívásában, munkásgyermekek legyilkolásában s ha történetesen ezek tűnnének el gyorsan a történelem színpadjáról, akkor az emberiség előre haladása nagyon simán menne. A Bérmunkás olvasóinak talán nem kell bővebben megindokolnom* hogy ez a magyarázat túlságosan gyerekes. És mégis lényegében ezt a magyarázatot tárja elénk a világsajtó mindkét oldalról, noha nem egészen ilyen nyílt szavakkal, hanem mindenféle szin és árnyalattal feldíszítve. Tudományosan szólva ezt a módszert a vezérek gyalázásá- nak mondjuk. A lényege az, hogy ha valamely eszmét képtelen vagy romboló módon megkritizálni, támadd meg az eszméket képviselő egyéneket s azok jellemének beszennyezésével tegyed népszerűtlenné magát az eszmét. Ez a módszer nagyon régi, már az őskorban is alkalmazták. Persze ma, amikor az irás-olva- sás már csaknem általános, amikor rádió, televízió, színház, film és a szószék áll a propagandisták szolgálatába, sokkal hatásosabb; mint bármikor is volt. A vezérek elleni, demagóg jellegű izgatás az érzelmek felcsigá- zását célozza, tudván azt, hogy a feldühösített emberek nem gondolkoznak, vagyis könnyen elhisznek bármilyen hazugságot is. A KÖZGAZDASÁG EREDETE Én tehát az alábbiakban az érzelmek ingerlése helyett vizsgálni fogom azon gazdasági változásokat, amiken az utóbbi években átmentünk és amelyek megmagyarázzák nem csak azt is, hogy mik az igazi okai a jelenlegi nagy hideg-háborúnak, de azt is, hogy miért tart változatlanul tovább ez az egész világra kiterjedő nagy háborús feszültség még akkor is, ha esetleg a sokat gyalázott vezéreket a történelmi események elsöprik is. Az amerikai gazdaság legújabb fejlődésének tanulmányozására igen jó alkalmat nyújt az acélmunkások bérmozgalma* amely az acélipar “névleges” államosításához vezetett. De hogy ezt akadálytalanul tehessük, néhány olyan kifejezéssel kell megismerkednünk, amelyek az utóbbi időkben kerültek be a gazdasági irodalomba. A nemzetközi irodalomban a “gazdaság” szó helyét az “ekonomia” foglalja el. Ez viszont a görög “oikonomia” szóból származott. Ez megint két szó összetételéből keletkezett. Az első szó oikos (ház), a második pedig nomos (rend, törvény); “ekonomia” tehát házirendet, vagy házitörvényt jelent. Mint tudjuk, a görögök rabszolgarendszerben éltek. így a házirend vagy házitörvény bizonyára azt szabta meg, hogy melyik rabszolga milyen munkát végezzen; néhány a földeken dolgozott, mások az állatokat őrizték, a harmadik csoport a fegyvereket készítette, a negyedik személyes szolgálatokat végzett az “ur” részére, stb. Az egyes házak ily gazdasági rendje szabta meg aztán az egész város, majd az egész állam gazELLENSZENVES NÉV A történelemből tudjuk, hogy a rabszolgaságot felváltotta a feudális rendszer ezt pedig kiszorította a tőkés gazdaság. A “tőkés” elnevezést Kari Marx (1818-1883) tette nagyon ismertté, noha a kifejezés nem tőle származik. Marx “Das Kapital” cimü hires munkájában kimutatta, hogy az ilyen rendszerben a munkáltatók — habár törvényesen is, — de erkölcsi szempontból nézve igazságtalanul visszatartják a munkások által termelt javak egy részét. És miután állandóan folyik a harc ezen visszatartott javakért a polgári irók nagy ellenszenvei viseltetnek ezen “tőkés” kifejezéssel szemben. Csak nemrégiben is egy igen elterjedt amerikai folyóirat, az “American Weekly” pályázatot hirdetett arra, hogy ki tudna valami “jobb” nevet kitalálni erre az amerikai rendszerre, mert úgy gondolták, hogy ez a szó használata teszi az emberek millióit elégedetlenné. Az egész kísérlet természetesen csak nevetségbe fuladt és a polgári irók minden erőlködése dacára is megmaradt a tőkés* vagy kapitalista termelési rendszer elnevezés. Pedig — és ez szinte hihetetlen, — nagyon sok lapnál, rádiónál és iskolában is szigorúan tilos a “kapitalizmus” szó használata. E helyett megkísérelték bevezetni a “free enterprise” (szabad vállalkozás), majd az “American way” (amerikai Pedig a tőkés termelő rendszernek van egy igen jellemző és általános tulajdonsága, amely egyben sok mindent is megmagyaráz. Ez az, hogy ebben a rendszerben a munkás és a munkáltató közötti viszonyt szerződés szabályozza. Ez a szerződés esetleg csak szóbeli, máskor valóságosan írásban kötött és tanukkal láttamozott szerződés, kontraktus. Ezért a tőkés rendszert joggal nevezhetjük KONTRACT rendszernek is. Éppen a szerződés életbeléptetése külömbözteti meg leginkább a tőkés rendszert az előző rabszolga és a feudális rendszerektől, amelyekben a munkásnak semmi beleszólása sem volt abba, hogy hogyan, mit és mennyit dolgozzanak. Ez a kontrakt rendszer jutott diadalra a frania nagy forradalommal (1793), amely kezdetben kedvezett a munkásnak, de amikor a nagyipar kifejlődött a szerződés egyoldalú lett, mert az éhező munkanélküli munkás kénytelen volt elfogadni a munkáltató által ajánlott feltételeket. Ez az állapot hozta létre a még ma is sokat dicsért “élni és élni hagyni” elvet, amelynél a munkás (vagy a versenytárs) sorsát a munkáltató egyéni méltányosságának, jóérzésének tárgyává tették. Ennek ellensúlyozására keletkeztek a munkás unionok, amelyek segítségével a munkások képesek lettek újból befolyást gyakorolni a szerződésekre. (Folytatjuk) Dühöngő U. S. tőkések AZ ACÉGYÁRAK LEFOGLALÁSA MIATT VÁD ALÁ AKARJÁK FOGNI TRUMAN ELNÖKÖT. — A “SZABAD” SAJTÓ NÉPELLENES ÁLLÁSFOGLALÁSA. WASHINGTON —. Truman elnöknek * azon rendelete, hogy az acélipart lezárással fenyegető sztrájk megakadályozására az acélgyárakat állami felügyelet alá vegyék rendkívül feldühösítette az acélbárókat és általában véve az amerikai tőkés osztály vezetőit. Trumant elnevezték diktátornak, aki a “szocializmust” akarja bevezetni az Egyesült Államokban s azért a bírósághoz fordultak, hogy Truman rende- ---------------------------------------létének megakadályozására til- tó-rendeletet vegyenek ki. Amikor ez nem sikerült a kongresz- szusban a szenátoraikat és a képviselőiket állították munkába, akik Truman vád alá fogásáról (impeachment) kezdtek beszélni. Noha az acélgyárak lefoglalása csak névleges, vagyis mindenki tudja, sőt maga Truman elnök is bejelentette, hogy az acélbárók vissza fogják kapni gyáraikat, mihelyt uj szerződést kötnek a CIO-hoz tartozó Steel Workers Unionnal s addig is úgy a tulajdonjog, mint a profit változatlanul az övék marad, mégis ebből a névleges lefoglalásból most rendkívül nagy ügyet igyekszenek kovácsolni, nehogy a jövőben a kormány tényleges lefoglalásra is gondoljon. Az amerikai nagy tőkéseket nagyon hűen kizsolgáló kereskedelmi sajtó teljes apparátusával állt az acélbárók mögé és izgat a lefoglalási rendelet ellen. Ugyanez a sajtó hévvel támogatta a kormány azon rendeletét, amellyel a sztrájkoló bányászokat munkába rendelte és helyeselte amikor a rendeletet gyorsan nem teljesítő bányász szervezetet és elnökét, John L. Lewist rendkívül nagy pénzbírságra ítélték. Nyilvánvaló tehát, hogy az amerikai sajtó helyesli a munkások fölötti korlátlan állami hatalmat, ami alól azonban mentesiti a vagyont. Egyébiránt a sajtó jutalmazására az acélbárók napokon át oldalas hirdetéseket közöltek a lapokban, amelyekben ravasz módon, szemérmetlen ferdítésekkel magyarázták, hogy milyen na-
