Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-05-03 / 1727. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1952. május 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ..........................$3 00 Félévre ................................ 1.50 Six Months ........................ 1.50 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés Kanadába egész évre .......’........................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE- ««^»42 ordítanak, hogy az acélipar munkásai milyen magas fizetést húz­nak, de persze elhallgatják, hogy azon fizetésekből mennyit húz­nak le adóba. Az acél árának megszabásánál is a profitot az adók nélkül kell számítani és az acélbárók éppen azért fizetnek igen nagy adót, mert a jövedelmük is igen nagy. Ha kevesebb lesz a profit­juk, akkor kisebb lesz az adójuk is. De ugylátszik, hogy az acélbárók, meg a mindenféle más tő­kések csak a nehéz munkával szerzett jövedelem után tartják jogosnak az adózást, de a birtoklás jogán nyert jövedelmet, a ki nem érdemelt, parazita hozadékot, adómentesen szeretnék zsebre- vágni. Az atombomba Az amerikai militaristák rendkívül nagy hü-hó közepette óri­ási méretű cirkusz látványosságot rendeztek április 22-én egy atombomba felrobbantásával a Nevada államban fekvő “Yucca Flat“ kísérleti telepen. A robbanás szemlélésére meghívták az új­ságírók százait, sőt mi több, televízió utján milliók figyelhették szerte az országban. Mi szükség volt arra, hogy az eddig annyira titkolt atombom­ba kísérleteket ilyen nagyszabású cirkuszi látványossággá tegyék? A félhivatalos magyarázat szerint az atombombára az amerikai adófizetők billióit költik s igy a kormány, illetőleg a katonai ve­zérkar csak alkalmat akart adni az adófizetőknek, hogy lássák, mire költik el a pénzüket. Ez a magyarázat azonban nem valami valószínűen hangzik, erre nem kellett volna az atomrobbanással kapcsolatos szerfelett nagy hü-hó. Sokkal valószínűbb az, hogy ezt a nagy publicitást nem az amerikai adófizetők, hanem a Szovjet Union részére ren­dezték. De nem azért, hogy a szovjet kormányt megijesszék és igy a fegyverkezési verseny beszüntetésére kényszerítsék, hanem éppen ellenkezőleg. Az ilyen “kardcsörtetésnek”, az ilyen hatallom mutogatásnak kimondottan egy másik ország felé csak egyetlen eredménye lehet, hogy az a másik hatalom még fokozottabb mértékben fegyverke­zik. Maga a létfentartás ösztöne parancsolja minden igy megfe­nyegetett emberre, hogy ha igy fenyegetik, fegyverrel készüljön a védekezésre. És ha majd hallani fogjuk, hogy a Szovjet Union- ban is újra kipróbáltak egy atombombát, az amerikai militaristák üvölthetnek: Ugy-e megmondottuk! Most aztán adjatok újabb billiókat meg billiókat a nagyobb, a tökéletesebb, még inkább pusztitóbb atombomba és egyéb fantasztikus fegyverek kifejlesz­tésére. Ennek a nagy cirkuszi látványosságnak ez az igazi magya­rázata. Ezt látszik igazolni a United Press képviselőjének, Hugh Mailienek az igen sok újságban közölt azon magasztaló cikke, amelyben az atombombát a “leghumánusabb” fegyvernek nevezi. A szakértők véleménye szerint a 3500 láb magasságban elrobban­tott atombomba akkora hőséget fejlesztett ki, hogy pár négyzet­mérföld területen minden életet megölt. Ha ez a bomba New York, Chicago vagy más hasonló nagyváros fölött robbant volna el, akkor megölt volna félmillió embert. Látjátok, — írja Hugh Baillie, — közönséges bombákkal csali egész városrészek rombadöntésével lehetne ezt elérni. Bizo­nyos tehát, hogy az áldozatok nagyrésze nem halna meg azonnal, hanem sebesülten, megcsonkítva szenvednének hosszú időn át. Az atombomba gyorsan, simán, fájdalom nélkül végez az áldozatai­val; igazi humánus emberirtó műszer. És mert ilyen nagyon humánus emberirtó fegyver, a nagy cécó idején sekinek eszébe se jutott, hogy az atombomba pusz­tító erejére hivatkozva azt ajánlja, hogy ideje lenne már komo­lyan foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az ilyen tömeggyilkosság­ra szánt fegyverek használatát a világ népe közös megegyezés alapján eltiltsa. Dehogy is volt erről szó! Az egyetlen dolog, amit kihangsú­lyoztak az volt, hogy adjatok még több pénzt a militaristáknak, akik ilyen szörnyű fegyvereket tudnak készíteni más országok népeinek ijesztgetésére. A magas profit Midőn Truman elnök az acélipar lefoglalását megindokló be­szédében azt mondotta, hogy az acélgyárak túl nagy profitot ke­resnek az acélon, tonnánként 18-19 dollárt és igy megadhatják a 17 és fél cent órabérjavitást az acélárak emelése nélkül is, az aclébárók nagyon mérgesek lettek és a napilapokban közzétett hirdetésekben csaknem hazugnak nevezték az elnököt. Amikor azonban gondosan elolvastuk a hirdetéseket, láttuk, hogy az elnök által adott számadatokat ők is elismerik, hanem csak azt hangoztatják, hogy nekik abból a nagy haszonból igen nagy adót kell fizetni és ezt Truman elnök elhallgatta. Pedig ezt valójában el is kellett hallgatni. Hát a munkások­nak talán nem kell adót fizetni? Az acélbárók és sajtőügynökeik A politikai pör humora A Kommunista Párt 15 lisztviselője ellen irányuló los ange­lesi pörben mindinkább nyilvánvaló lesz, hogy az ügyészség a tit­kosság bélyegét igyekszik rányomni a vádlottakra és az esküdtek­ben azt a gondolatmenetet igyekszik felkelteni, hogy akik titko- Iódznak, titkos gyűléseket tartanak, bizonyára valami rosszban törik a fejüket. Az igy elkészített, felhangolt esküdtek aztán haj­landók lesznek elhinni, hogy a vádlottak “erőszakos utón” akar­ták megdönteni az amerikai kormányt. Már pedig ez a kormány jelenleg igen jól felszerelt s legalább 5 millió embert számláló hadsereggel bir, ha az állami milíciát is figyelembe vesszük. De azonkívül a kormányt védik az összes szö­vetségi, állami, megyei és városi rendőrök le egészen az utolsó falusi bakterig. Ezek a hivatalos, felesküdt őrei az amerikai kor­mánynak. De ezenkívül hasonló nagy haderőt képeznek a minden­féle veterán egyesületek és hazafias organizációk, amelyek mind készek a “vörösek” felkoncolására az első intésre. És ez a haderő a könnybombától kezdve az atombombáig mindenféle fegyverrel bőségesen rendelkezik. Kíváncsian vártuk tehát, hogy mikor mutatja már be az ügyészség, hogy hol van az amerikai kormmunisták olyan nagy hadereje, amivel nem csak szembeszállhatna, de le is verhetné azt az amerikai haderőt, ami a kormányt védi. És ugylátszik, nem vártunk hiába, végre ide is eljutottunk. A titkosrendőrség egyik tanulja, bizonyos Leonard Patterson nevű negró volt kommunis­ta, akit jelenleg az FBI fizet, eskü alatt tett vallomásában mon­dotta, hogy a vádlottak egyike, Mrs. Loretta Starvus, moszkvai látogatásának idején, 1932 és 34 között megtanulta a fegyver- használatot. íme, itt van az első kommunista, aki állítólag képes egy fegy­ver elsütésére. Nincs ugyan még fegyvere, de azért elképzelhető, milyen reszektés fogja el a kormány közegeket, hiszen ez a Mrs. Starvus megtaníthatja a többieket is és ha szerez még jó pár mil­lió hívet, ád azokatnak fegyvereket, nagy hadsereggé szervezi őket, talán képes is lesz a kormány erőszakos megdöntésére. Nevetségesen hanzik ez, de hiszen nagy komédia az egész tár­gyalás, amelynél az esküdtek érzelmeire akarnak hatni az ilyen tanúvallomásokkal. Mert az ilyesmi is mentegy megerősíteni lát­szik a titkolódzást, aminek a bizonyítását az ügyészség nagyon de nagyon forszírozza. Leginkább kitűnt ez Mrs. Bessie Honig tit­kos ügynök vallomásánál, aki két évig volt a Kommunista Párt tagja s ezen idő alatt állítólag számos igen titkos gyűlést tartottak a lakásán. Mrs. Honig hosszasan magyarázta, hogy milyen titkos be­széddel és jelekkel hívták össze a gyűlést, amiről természetesen ő értesítette a titkos rendőrséget. De amikor kérdezték, hogy mit tárgyaltak azon a gyűléseken, nagy derültséget váltott ki azon válasza, hogy nem tudja, mert ő Olyankor lunchot készített a &t- kos gyülekezet számára és már csak azt látta, hogy a lunchot jóízűen elfogyasztották. Tekintettel azonban a mai háborús hisztériára, amelyben minden bajt a vörösek rovására írnak, még megtörténhetik, hogy a 15 vádlottat elitélik azért, mert egyikük tudja, hogy kell elsütni egy fegyvert, más részük pedig jóízűen fogyasztotta el Mrs. Honig uzsonnáját. A politikai pöröknek néha humoros oldaluk is van, habár még abban az esetben a szabadságjogok eltiprását célozzák. REPÜLŐ TISZTEK, AKIK NEM AKARNAK REPÜLNI. WASHINGTON — Hoyt S. Vanderberg generális, a légierő parancsnoka igen éles nyilatko­zatban rótta meg azon repülő tiszteket, akik bejelentették,, hogy nem akarnak repülni és akiknek a száma ugylátszik egy­re szaporodik. Vanderberg gene­rális szerint ezen repülő tisztek “ülő sztrájkot” kezdtek. Eddig mintegy 225 repülő tiszt jelentette be, hogy többé nem hajlandók repülni, de ugy­látszik, hogy többen is rokon­szenveznek velük, mert Lloyd P. Hopwood generális, a légierő személyzetének direktora azt mindja, hogy már eddig 2200 repülő tiszt ellen indítottak vizs­gálatot. A repülést megtagadó tisztek között számos rezervista van, akiket újabb szolgálatra hívtak be. Ezek azt mondják, hogy őket a légierő csak “ágyutölte- léknek” használja. Vanderberg nagyon erélyesen tiltakozott ezen vád ellen és a repülést meg­tagadó tiszteket gyávasággal vádolja. Előbb hadbíróság elé állítot­ták a repülést megtagadó tisz­teket, de amikor az első ilyen ítélet nagy publicitást nyert, egyenlőre felfüggesztették a to­vábbi eljárást és most a had ve­zetőség azon tanácskozik, hogy miképen torolja meg ezt az en­gedetlenséget és állítsa meg an­nak további terjedését.

Next

/
Thumbnails
Contents