Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-04-26 / 1729. szám

1952. április 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI LIBERÁLISOK SIRALMAI Már többször irtunk arról, hogy a Népi Demokráciákból a jól megérdemelt akasztófa, bör­tön elől megszökött és az úri élet megszűnte miatt elmene­kült politikusok, katonatisztek, gyárosok, földbirtokosok, hiva­talnokok, a kapitalistákkal való megalkuvásba megőszült szoc. demek között, rendületlenül fő­ijük a kutya-macska háború. Erősen forgatják a harci bár- dot, amelyre a náci gyilkosok éppen úgy, mint az ős liberáli­sok a “demokrácia”, közelebb­ről az “amerikai demokrácia” jelszavát vésték rá és igy egy­más fejét a demokrácia szóla­mával lékelik meg. Éhez a rajongva imádott, amerikai demokráciához mind­egyik csoportnak egyformán jo­ga van, mert hiszen az ameri­kai demokrácia, már ahogy az ma kinéz, nagyon jól hasonlít a tarkónlövésben gyakorlott nyi­las bitangok fasizmusához. Az amerikai demokrácia fokozato­san átveszi mindazt, amit az­előtt nácizmusnak, vagy fasiz­musnak hívtunk. Viszont a liberálisok, szoc. demek és más “baloldaliak” ki­tünően alkalmazkodnak az uj irányzathoz és a demokráciáju­kat sikeresen átalakították a Truman-féle demokrác iához úgy, hogy végeredményben nem sok külömbség van a két cso­port között, magyarul mondva az egyik 19, a másik egy híján 20, az az még magyarabbul mondva, az egyik kutya, a má­sik eb. Ezt a különbséget nagyon jól látják a Népi Demokráciák, kö­zöttük Magyarország népe is és éppen úgy nem kért az egyikből, mint a másikból. Ha mind a két csoport “de­mokrata” akkor mi okozza azt, hogy folyton egymás szemét akarják kikaparni, hogy mara­kodnak mint a rühes kutyák. Hát igen itt a kutya ha­sonlat nagyon találó, mert a de­mokráciának ezek a bajvívói, miként a kóbor kutyák, a kon­con marakodnak össze, nem elvi kérdésekről van itt szó, hanem a havi 400, 600, vagy 800 dollá­rokról, amelyet Uncle Sam fizet az itt és Európa különböző pontjain levő ellen-kormányok­nak, rádió bemondóknak, spic­liknek, ellenforradalmi katonai alakulatok vezetőinek. Jó pár ezret tesz ki az amerikai adófi­zetők pénzén lebzselő társaság, de jaj, sok az eszkimó és kevés a fóka és igy a kiéhezett eszki­mók veszettül marakodnak azon a koncon, melyet az amerikai kormány vet oda nekik, a szol­gálataikért. Azt meg kell állapítani, hogy a nyeregbe — és ez a legjobb jellemzője a mai amerikai de­mokráciának — nem a liberáli­sok, ős demokraták, hanem a volt nácik, nyilasok, vasgárdis­ták és egyéb tolvajok, rablók és gyilkosok ülnek. Ez a banda az, amely előnybe részesült a D.P. törvény alapján való bevándor­lásra és túlnyomó többségben ők kerültek be a különböző ál­lásokba. Ezt a mai irányzatot jól meglátta egy pár liberális és szoc. dem. és a szent egység ne­vében oda csatlakozott a nyilas társasághoz és igy azután, min­den ellen-kormánynak, rádió ál­lomásnak meg van a maga disz- zsidaja, disz-szoc. dem.-je. Egy pár Fábián, Payer is kapott a koncból és most ők is vicsorít­ják a fogaikat a volt elvtársa­ikra, kik marakodnak a nekik dobott koncon. Nem elvi kérdésekről van itt szó, még csak nem is arról, hogy melyik csoport képviseli a magyar népet, mert egyiknek sincsenek elvei, egyiknek sincs semmi köze a magyar néphez, tisztán egyről van szó, ki kerül­jön az amerikai payrollra, ki él­hessen itt is jól és munka nél­kül és ha a vágyálmuk valóra válna is, az atombombán, az amerikai fiuk millióinak a hul­láján keresztül, ki ülhessen a magyar romok tetején, ki ural­kodhasson a pusztulást túl élt pár millió magyaron. Mert mind a két csoport a há­borúba, az atombombába veti a reménységét, már csak azért is, mert jól tudják, hogy ha nem lenne háború, ha megegyezés jönne létre, amelyre éppen annyi a lehetőség, — ha nem több — mint a háborúra, akkor az ő könnyű életüknek is vége sza­kadna, lekerülnének az ameri­kai payróllról, mehetnének edénymosogatónak, utcai nők­nek, idegen légióba, már kinek mire van képessége és lehető­sége. Egy azonban kétségtelen, hogy nincs a világon reményte­lenebb, szerencsétlenebb flótás, mint a liberális és szoc. dem. hazátlanok, kik hiába ajánlják fel a szolgálataikat, hiába hivat­koznak az árulás terén szerzett nagy érdemeikre, hiába bizo­nyítják, hogy ők is hajlandók mindenre, a mai amerikai de- mokrácának nem rájuk, hanem a már expert náci-nyilas bitan­gokra van szüségük. Itt az “ős­demokrata” mivolt nagyon rossz ajánló levél, a nyilas mult, a volt katonatiszt, csendőr, tö- megegyilkos mult a legjobb bi­zonyítvány, amelyre megnyíl­nak az ország határai, amellyel rálehet kerülni a payrollra is. A liberálisok, szoc. demek re­ménytelenül folyatják a nyálu­kat az amerikai koncért azt ma itt a jól kipróbált, tényleges és leendő gyilkosoknak vetik oda. Mert mint mondottuk, az ame­rikai demokrácia hasonult oda, ahoz a demokráciához, amely 1944-ig tarkónlövéssel gyakorol­ta a “szabadságot és egyenlősé­get”. Urak, csak marakodjatok, ez a kutyavásár se tart örökké és végül mind a két csoport egy helyre fog kerülni — az árulók nemzetközi szemét telepére, hogy soha többé ne árthassa­nak a felszabadult népek jövőjé­nek a nagy építésében. A MÁSODIK TERV-ÉV Magyarországon most jelent meg a hivatalos jelentés az öt­éves terv második évének az eredményeiről, amelyet a köz­ponti Statisztikai Hivatal adott ki. A jelentés megállapítja, hogy az előre kidolgozott tervet 3 és fél százalékkal túlteljesítették, csak a bányaipar volt az, amely közel 3 százalékkal lemaradt a terv teljesítéséről, amelyet az elmúlt tél szokatlanul nagy ha­vazásának tudnak be, amely is­mételten napokig lehetetlenné tette egyes bányák megközelí­tését, de ennek dacára 15 száza­lékkal többet termelt, mint 1951-ben. Mig az egész termelés 30 szá­zalékkal múlta felül az 1951-es termelést, ennek keretében a ne­hézipar 38, a könyv ipar 30, az élelmiszer termelés 16 és fél százalékkal múlta felül az 1951- es termelést. A iparban, a traktor, teher vagonakból termeltek keveseb­bet mint 1951-ben. Nagyon erősen emelkedett a ruházat ipar termelése, cipőből 27 százalékkal, férfi ruhából 73, női ruhából 40 százalékkal ter­meltek többet mint 1951-ben. A szállítási iparban is erős emelkedést jelentenek, igy a személyszállítás 30, a trucko- kon való szállítás 90, a búsokon való személyszállítás 72 száza­lékkal emelkedett 1950 óta. A mezőgazdasági termelő szövetkezetek földterülete 120, a termelő szövetkezetekben levő családok száma 150 százalékkal emelkedett. Az iskolákba járók száma 1,400.000, ennek keretében a középiskolákba, amelyből 14 nyílt meg 1951-ben, 108 ezer ta­nuló jár, ameljmek 65 százalé­ka munkás és paraszt szülők gyermeke. Kilenc uj kollégium és egye­tem nyílt meg 1951-ben. A fő­iskolákban 40.700 tanuló jár, amelyeknek 52 százaléka mun­kás és paraszt szülők gyerme­kei. 1951-ben kétszer annyi könyv jelent meg, mint 1950-ben Ugyan akkor jelentették, hogy az ötéves terv, harmadik évének az első negyedére eső tervet, ál­talában erősen túlteljesítették. A legfiatalabb üzem 5-10 nap­pal előbb fejezte be a tervet, amelyben nagy szerepet játszott Rákosi Mátyás 60-ik születés­napjára tett terven felüli fela­jánlások, amelyek sok millió fo­rint értékű árut juttattak a Né­pi Köztársaságnak. Ma Rákosi neve egyike a leg­ismertebbeknek a világ mun­kásmozgalmában, nem csak a Magyar Népköztársaságban el­ért nagy eredményeken keresz­tül, de nem felejtik el azt a bá­tor kiállását Horthy statáriális bírósága előtt, amikor az akasz­tófa árnyékába, nem vádlott, de vádló volt. Vádolta az egész ka­pitalista rendszert és megjósol­ta a közeli bukását. Nem felej­tik el a rendületlen kitartását a 16 évi fegyház alatt. Ezért nem csak Magyarország, de a világ dolgozói is kimutatták a szere- tetüket Rákosi iránt a 60-ik születése napja alkalmából, amelyet a külföldről küldött tá­viratok százai igazoltak. “OLD MAN RIVER” “Zúgva, bőgve törte át a gátat, el akarta nyelni az egész világot.” A cim Amerika egyik leg­szebb dala, az idézet meg egy Petőfi versből van. A Tiszáról irta ezt a verset Petőfi, amely az ő idejében és még több mint 100 évig éppen olyan rakoncát­lan folyó volt, mint az amerikai Old Man River és Petőfi gyö­nyörű verse nagyon alkalmaz­ható az Old Man River-re, mely nagyon gyakran zugva-bőgve áttöri a gátat és elnyel falva­kat, városokat, sok ezer aker termőföldet s földönfutóvá tesz tízezreket. Most is áttörte a gá­tat, sokkal veszedelmesebben, mint általában szokta. Százez­rek futnak előle és sok-sok mil­lió értéket mos el. Szinte hihetetlen, hogy eb­ben a gazdag országban képte­lenek megrendszabályozni a fo­lyókat, amelyek szerte az or­szágban követik az Old Man Ri­ver példáját és évente törik át a gátakat. Természetesen ez a nemzeti vagyon pusztulása meggátolha­tó volna, legalább is a mini­mumra lehetne lecsökkenteni, ha a kormányzat komolyan hoz­záfogna a folyók alapos szabá­lyozásához úgy, hogy a vizfe- lesleg, amely ma pusztít, rom­bol, áldássá válhatna Amerika népének. Nem akarok valami szak-cik­ket írni, miután nagyon keveset értek a viz szabályozáshoz, de kétségtelen az, hogy ha Ameri­ka hadi kiadásainak csak egy tized részét 2-3 évig erre fordí­tanák, úgy hatalmas öntöző csatornákat, nagy erőtelepeket lehetne a szabályozással egyide­jűleg felépíteni, amely már az­ért is jobb befektetés volna, mint a hadianyagba való bele- ölése a billióknak, mert ez éve­ken belül visszatérülne. Olcsó villanyerőben és a termés növe­kedésében, terméketlen földek termővé tételében. De azért, mert az erőtelepek ártanának a villanytrösztnek, a széntrösztnek, stb., erről az őrült profit rendszerben szó sem lehet, inkább pusztuljanak városok, falvak, minthogy a trösztök szent profitja veszen­dőbe menjen. Pedig van arra példa, hogy meg lehet szabályozni, sőt még visszafelé is lehet folyatni a rakoncátlan folyókat. Nem aka­rok itt a hatalmas Szovjet Uni­óra hivatkozni, ahol a folyók szabályozásával a természetet alakítsák át, csak a kis Magyar- országot említem, amelyet a nagy és gazdag Amerika a mel­lényzsebéből is kifizethetne, ál­lítom példának. Magyarország a maga szegénységében is megmu­tatta, hogy ma már nem tudja a Tisza elnyeli az országot, ha­nem engedelmes, kezes jószággá vált, ki villanyt termel, földeket öntöz, hajókat hordoz a hátán. Három évvel ezelőtt a “szőke” Tisza is Old Man River-nek kép­zelte magát és vagy egy tucat községet elmosott, lakosait föl­dönfutóvá tette, de ott a kor-

Next

/
Thumbnails
Contents