Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-04-26 / 1729. szám

1 oldal BÉRMUNKÁS 1952. április 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ..........................$3 00 Félévre .............................. 1.50 Six Months ......................... 1.50 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............— 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még* nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 A babona terjesztői Az ember joggal feltételezhetné, hogy a civilizált országok lakói már képesek felismerni a teljesen hihetetlen dolgokat, de amikor vallásos babonáról van szó, akkor azt látjuk, hogy a ba­bonás hiedelmeknek még ma sincsenek határai. Ugylátszik, hogy a vallásos ember tény gyanánt fogadja el az olyan állításokat is, amik túlzás számba mennének még a gyermekeket mulattató mesék világában is. ­A katolikusok most megint egy ilyen szertelen babonás hie­delemmel foglalkoztatják híveiket; noha Mária multévi látogatása miatt még mindig igen sokan kétkedőén csóválják fejeiket. És mégis a római katolkus lapok egészen komolyan veszik bizonyos Lorezno Ferri szobrász azon állítását, hogy a közhiedelemmel el­lentétben, Jézus nem olyan vézna, vérszegény ember volt, mint ábrázolni szokták, hanem legalább is hat láb magas, izmos atléta volt. Ferri ilyen képeket és szobrokat készít Jézusról s azokat most az olasz katolikusok rendkívül nagy tisztelettel fogadják. Honnan tudja Ferri, hogy Jézus milyen magas, izmos és telt- árcu volt? Állításának igazolására a legsötétebb babonát veszi igénybe és a katolikus sajtó segít neki a babona terjesztésében. Turin katolikus papjai ugyanis őriznek egy “szent ereklyét”, — mintahogyan nagyon sok katolikus egyháznak vannak ilyen ereklyéi, amelyhez olyan meséket fűztek, amiket csak a tudatlan hívőknek lehet beadni és azok csalogatására is szolgál. A turiniak ereklyéje egy lepedő, amellyel állítólag Jézust letakarták, midőn a keresztfáról levették. Hogyan kerüt ez a lepedő Turinba, senki sem tudja. Azt azon­ban tudják, hogy ott 1578-ban mutatták először. Hol hánykoló­dott 1500 éven át? hogyan maradt meg ily hosszú ideig? — ilyes­miket nem szabad kérdezni. Elég az hozzá, hogy ez a lepedő most ott van és évenként olyan bucsujárásra ád alkalmat, mint pél­dául Magyarországon Szent István állítólagos jobbkeze. A katoli­kus enciklopédiák is terjedelmes leírást adnak róla. A turini legenda szerint ezen a halotti lepedőn Jézus izzadó testéről folt maradt s ez a folt emberi alakot mutat. Ez a Ferri nevű élelmes szobrász az mondja, hogy 22 éven át tanulmányozta a halotti lepel foltjait, méregette azokat és ezen méretek alapján jött rá, hogy Jézus legalább is hat láb magas átléta termetű em­ber volt. A halotti lepel meséje olyan fantasztikus, hogy a hívők kö­zött is akadtak elegen^ akik kétségbe, vonták. Ezért a Szent-szék már több Ízben foglalkozott ezzel a dologgal, de a mese hitelessé­gét eddig nem merte kimondani. Csupán a jelenlegi pápa alatt mennek el odáig, hogy minden képtelen dolgot szentesíteni mer­nek, igy valószínű, hogy. rövidesen a turini lepedő meséjét is el kell majd hinni minden katolikusnak, mert ha kétkedni mer, ak­kor pokolba kerül. A turini lepedő azt mutatja, hogy a babonás hiedelmeknek még ma sincs határa. De másrészről ez a mese egy igen régi csel­fogás alkalmazása. Ez az, hogy amig valamely dolog részletein vitáznak az emberek, addig az egésznek hitelességet adnak. Vagyis amig a emberek arról vitáznak, hogy vájjon Jézus vézna, vagy atléta termetű volt-e, addig az egész Jézus legenda elvetésére nem gondolnak s igy továbbra is megmaradnak a babonát terjesztő, abból élő vallásos egyházak adófizetőinek. Politikai foglyok Az amerikai igazságügyi department rövid jelentést tett köz­zé, amelyben tudatja az amerikai közönséggel, hogy az utóbbi 4 év alatt két kongresszusi bizottság kérésére 155 egyén ellen indí­tottak port “tiszteletlenség” vádja alapján s ezek közül 43-at ítéltek el, akiknek legtöbbje már ki is töltötte a börtönbünteté­sét vagy esetleg még a börtönben szenvednek. Az igy elitéltek, — egy pár kivételével — mind a politikai foglyok kategóriájába számítanak, vagyis olyan emberek, akiket valójában politikai és gazdasági felfogásaik matt üldöztek és ítéltek börtönbüntetésre. A jelentés elmondja, hogy a vádlottak közül 100-at az alsó­ház “Un-American Activities” bizottságának a kérésére fogtak pörbe. Ez a bizottság az, amelyet az azóta reputációját vesztett Dies képviselő hivott életre, bukása után pedig J. Parnell Tho­mas New Jersey államba való képviselő elnöksége alá került. Ez a .Parnell Thomas rendelte maga elé az irók, színészek és másféle művészek egész csapatát s akik nem feleltek azon kérdésre, hogy kommunisták-e, avagy nem voltak hajlandók árulkodni másokra, a válasz megtagadása alapján vád alá kerültek és számosán nem csak állásaikat veszítették el, hanem egy évi börtönt is ültek és nagy pénzbírságot is fizettek. Pedig ennek a bizottságnak a vezetőjéről, legszájasabb kép­viselőjéről, erről a Parnell Thomasról kiderült, hogy közönséges zsivány, aki a bizottság elnöki tisztségét arra használta ki, hogy házi személyzetének tagjait, — még a mosogató asszonyt is, — magasfizetésü hivatalokba nevezett ki, de a fizetéseiket ő maga szedte fel és tartotta meg. E gyalázatos gaztettért börtönbe is ke­rült, de azért a kormány még ma is osztogatja azon füzetet, ami­ben ez a “Honorable” J. Parnell Thomas elmondja, hogy miről le­het felismerni a kommunistákat és hogyan kell védekezni ellenük. Az Unamerican Activates Bizottság másik két tagjáról is elég sötét dolgok kerültek nyilvánosságra. Ezek John E. Rankin és John S. Wood volt képviselők. A szenátus hasonló bizottságának vezetője a hazárdirozók főpatrónusa, a gemblirozást dicsőítő Pat McCarran nevadai szenátor. Ezek ellen követtek el “tiszteletlen­séget” azon emberek, akik nem voltak hajlandók az árulkodás mocsarába feküdni. És ezek ellen indította a port az a Howard McGrath igazság- • ügy miniszter, aki inkább lemondott állásáról, mintsem megmon­dotta volna, hogy hogyan szerzett órási vagyont miniszterségének pár éve alatt? És mint kisült, számos más miniszter s a kormány- hivatalok vezetői is fogadkoztak, hogy nem hajlandók bevallani a fizetésen kívüli jövedelmeiket. Pedig ez a kérdés sokkal jobban közérdekű, mint az, hogy ez vagy az az ember kommunista-e? Ennek a válasznak a megtagadása az igazi “contempt” tisz­teletlenség az amerikai nép ellen. És mégis ezek tettek börtönbe közel 155 olyan embert, akik ragaszkodtak azon felfogásukhoz, hogy az amerikai alkotmány értelmében a politikai nézete minden­kinek a magánügye és arról nem tartozik számotadni. A politikai foglyok száma természetesen jóval nagyobb, ez a 155 egyén (néhány leszámításával) csak ennek a két kongresz- szusi bizottságnak az áldozata, de rajtuk kívül a külömböző szö­vetségi és állami bíróságok is számos egyént üldöznek politikai nézeteik matt. Ha vizsgáljuk a már hisztériává fejlesztett kommunista ül­dözők vezetőit, mint a fentebb felsorolt törvényhozókat és igaz­ságügyi hivatalnokokat, akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy ez a hisz­térikus vörösfalás csak az egyre jobban mutatkozó nagyszabású korrupció eltakarására szolgált. Éppen azért valóban szomorú dolog, hogy az amerikai börtö­nök politikai foglyokkal telnek meg akkor, midőn ott helyet kel­lene csinálni azoknak, akik politikai tisztségüket csak korrup­ciókra, vagyonszerzésre használják fel. Helytelen szervezkedés Mint előre lehetett látni, az acélipar állami lefoglalása, — habár csak névleges is, — nagy felháborodást váltott ki az ipar­bárók és fizetett szócsöveik köréből. Mindannyian hevesen tiltar koznak a “szociálizmus terjesztése” miatt s- fenyegetőznek, hogy igy, meg amúgy el fogják söpörni a Truman adminisztrációt, amely ily erőszakosan hajtja az országot a “kommunizmus kar­jaiba”. Ennek a nagy tiltakozásnak célja valójában az árszabályo­zás teljes megszüntetése, mert az acélbárók hajlandók megadni a munkások követeléseit, ha az acél árát hasonló mértékben fele­melhetik. Hogy az acél árának az újabb emelése automatikusan emeli a megélhetéshez szükséges mindenféle árucikk árait, — szóval emeli a már amúgy is igen magas általános drágaságot, — azzal az acélbárók mitsem törődnek. Náluk a fő az, hogy hatal­mas profitjuk megmaradjon, vagy még inkább emeUtedjen. És mégis az árszabályozás elleni követelésben most segítsé­get kaptak az American Federation of Labor (AFL) vezetőinek köréből is. Az Iron Workers Union egyik vezetője, bizonyos Jack Kérőn jelenti, hogy mozgalmat indított az AFL körében az ár- szabályozás eltörlésének követelésére. Ez a Jack Kérőn azt han­goztatja, hogy ha nem volnának árszabályozó törvények, akkor az acélmunkások minden nagyobb küzdelem nélkül megkapták volna követeléseiket és igy van ez minden más iparnál is. Ebből következik, hogy az árszabályozás a szervezett munkásságnak is kárára van. Jack Kérőn ezen okoskodása csak akkor helytálló, ha a szer­vezett munkások különválaszt ják magukat az összes dolgozóktól, ha a szervezetet úgy tekintjük, hogy az csak saját érdekeiket szolgálja a nagy néptömegek érdekeire való tekintet nélkül. Ebben az esetben a szakszervezet éppen úgy csak egy kis csoport ember gazdasági érdekeit szolgálja a többség rovására, mint a munkál­tatók szövetségei, amelyek csak a profitot akarják emelni. Ezért a Kérőn ajánlata valójában a szakszervezetek meg a munkáltatók szövetkezését jelenti a nagy néptömegek kizsákmá­nyolására. Mert ha a szakszerv ezetek szövetkeznek a munkálta­tókkal a bérek meg az árak emelésére, akkor annak eredménye csak a munkástömegek kizsákmányolása lehet. A szakszervezkedésnek az a formája, amely igy szembehe­lyezi tagságának érdekeit a nagy néptömegek érdekeivel, már valóban nem felel meg a modern idők kívánalmainak s nemcsoda hogy a befolyásuk egyre hanyatlik.

Next

/
Thumbnails
Contents