Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-04-26 / 1729. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1952. április 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ..........................$3 00 Félévre .............................. 1.50 Six Months ......................... 1.50 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............— 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még* nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 A babona terjesztői Az ember joggal feltételezhetné, hogy a civilizált országok lakói már képesek felismerni a teljesen hihetetlen dolgokat, de amikor vallásos babonáról van szó, akkor azt látjuk, hogy a babonás hiedelmeknek még ma sincsenek határai. Ugylátszik, hogy a vallásos ember tény gyanánt fogadja el az olyan állításokat is, amik túlzás számba mennének még a gyermekeket mulattató mesék világában is. A katolikusok most megint egy ilyen szertelen babonás hiedelemmel foglalkoztatják híveiket; noha Mária multévi látogatása miatt még mindig igen sokan kétkedőén csóválják fejeiket. És mégis a római katolkus lapok egészen komolyan veszik bizonyos Lorezno Ferri szobrász azon állítását, hogy a közhiedelemmel ellentétben, Jézus nem olyan vézna, vérszegény ember volt, mint ábrázolni szokták, hanem legalább is hat láb magas, izmos atléta volt. Ferri ilyen képeket és szobrokat készít Jézusról s azokat most az olasz katolikusok rendkívül nagy tisztelettel fogadják. Honnan tudja Ferri, hogy Jézus milyen magas, izmos és telt- árcu volt? Állításának igazolására a legsötétebb babonát veszi igénybe és a katolikus sajtó segít neki a babona terjesztésében. Turin katolikus papjai ugyanis őriznek egy “szent ereklyét”, — mintahogyan nagyon sok katolikus egyháznak vannak ilyen ereklyéi, amelyhez olyan meséket fűztek, amiket csak a tudatlan hívőknek lehet beadni és azok csalogatására is szolgál. A turiniak ereklyéje egy lepedő, amellyel állítólag Jézust letakarták, midőn a keresztfáról levették. Hogyan kerüt ez a lepedő Turinba, senki sem tudja. Azt azonban tudják, hogy ott 1578-ban mutatták először. Hol hánykolódott 1500 éven át? hogyan maradt meg ily hosszú ideig? — ilyesmiket nem szabad kérdezni. Elég az hozzá, hogy ez a lepedő most ott van és évenként olyan bucsujárásra ád alkalmat, mint például Magyarországon Szent István állítólagos jobbkeze. A katolikus enciklopédiák is terjedelmes leírást adnak róla. A turini legenda szerint ezen a halotti lepedőn Jézus izzadó testéről folt maradt s ez a folt emberi alakot mutat. Ez a Ferri nevű élelmes szobrász az mondja, hogy 22 éven át tanulmányozta a halotti lepel foltjait, méregette azokat és ezen méretek alapján jött rá, hogy Jézus legalább is hat láb magas átléta termetű ember volt. A halotti lepel meséje olyan fantasztikus, hogy a hívők között is akadtak elegen^ akik kétségbe, vonták. Ezért a Szent-szék már több Ízben foglalkozott ezzel a dologgal, de a mese hitelességét eddig nem merte kimondani. Csupán a jelenlegi pápa alatt mennek el odáig, hogy minden képtelen dolgot szentesíteni mernek, igy valószínű, hogy. rövidesen a turini lepedő meséjét is el kell majd hinni minden katolikusnak, mert ha kétkedni mer, akkor pokolba kerül. A turini lepedő azt mutatja, hogy a babonás hiedelmeknek még ma sincs határa. De másrészről ez a mese egy igen régi cselfogás alkalmazása. Ez az, hogy amig valamely dolog részletein vitáznak az emberek, addig az egésznek hitelességet adnak. Vagyis amig a emberek arról vitáznak, hogy vájjon Jézus vézna, vagy atléta termetű volt-e, addig az egész Jézus legenda elvetésére nem gondolnak s igy továbbra is megmaradnak a babonát terjesztő, abból élő vallásos egyházak adófizetőinek. Politikai foglyok Az amerikai igazságügyi department rövid jelentést tett közzé, amelyben tudatja az amerikai közönséggel, hogy az utóbbi 4 év alatt két kongresszusi bizottság kérésére 155 egyén ellen indítottak port “tiszteletlenség” vádja alapján s ezek közül 43-at ítéltek el, akiknek legtöbbje már ki is töltötte a börtönbüntetését vagy esetleg még a börtönben szenvednek. Az igy elitéltek, — egy pár kivételével — mind a politikai foglyok kategóriájába számítanak, vagyis olyan emberek, akiket valójában politikai és gazdasági felfogásaik matt üldöztek és ítéltek börtönbüntetésre. A jelentés elmondja, hogy a vádlottak közül 100-at az alsóház “Un-American Activities” bizottságának a kérésére fogtak pörbe. Ez a bizottság az, amelyet az azóta reputációját vesztett Dies képviselő hivott életre, bukása után pedig J. Parnell Thomas New Jersey államba való képviselő elnöksége alá került. Ez a .Parnell Thomas rendelte maga elé az irók, színészek és másféle művészek egész csapatát s akik nem feleltek azon kérdésre, hogy kommunisták-e, avagy nem voltak hajlandók árulkodni másokra, a válasz megtagadása alapján vád alá kerültek és számosán nem csak állásaikat veszítették el, hanem egy évi börtönt is ültek és nagy pénzbírságot is fizettek. Pedig ennek a bizottságnak a vezetőjéről, legszájasabb képviselőjéről, erről a Parnell Thomasról kiderült, hogy közönséges zsivány, aki a bizottság elnöki tisztségét arra használta ki, hogy házi személyzetének tagjait, — még a mosogató asszonyt is, — magasfizetésü hivatalokba nevezett ki, de a fizetéseiket ő maga szedte fel és tartotta meg. E gyalázatos gaztettért börtönbe is került, de azért a kormány még ma is osztogatja azon füzetet, amiben ez a “Honorable” J. Parnell Thomas elmondja, hogy miről lehet felismerni a kommunistákat és hogyan kell védekezni ellenük. Az Unamerican Activates Bizottság másik két tagjáról is elég sötét dolgok kerültek nyilvánosságra. Ezek John E. Rankin és John S. Wood volt képviselők. A szenátus hasonló bizottságának vezetője a hazárdirozók főpatrónusa, a gemblirozást dicsőítő Pat McCarran nevadai szenátor. Ezek ellen követtek el “tiszteletlenséget” azon emberek, akik nem voltak hajlandók az árulkodás mocsarába feküdni. És ezek ellen indította a port az a Howard McGrath igazság- • ügy miniszter, aki inkább lemondott állásáról, mintsem megmondotta volna, hogy hogyan szerzett órási vagyont miniszterségének pár éve alatt? És mint kisült, számos más miniszter s a kormány- hivatalok vezetői is fogadkoztak, hogy nem hajlandók bevallani a fizetésen kívüli jövedelmeiket. Pedig ez a kérdés sokkal jobban közérdekű, mint az, hogy ez vagy az az ember kommunista-e? Ennek a válasznak a megtagadása az igazi “contempt” tiszteletlenség az amerikai nép ellen. És mégis ezek tettek börtönbe közel 155 olyan embert, akik ragaszkodtak azon felfogásukhoz, hogy az amerikai alkotmány értelmében a politikai nézete mindenkinek a magánügye és arról nem tartozik számotadni. A politikai foglyok száma természetesen jóval nagyobb, ez a 155 egyén (néhány leszámításával) csak ennek a két kongresz- szusi bizottságnak az áldozata, de rajtuk kívül a külömböző szövetségi és állami bíróságok is számos egyént üldöznek politikai nézeteik matt. Ha vizsgáljuk a már hisztériává fejlesztett kommunista üldözők vezetőit, mint a fentebb felsorolt törvényhozókat és igazságügyi hivatalnokokat, akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy ez a hisztérikus vörösfalás csak az egyre jobban mutatkozó nagyszabású korrupció eltakarására szolgált. Éppen azért valóban szomorú dolog, hogy az amerikai börtönök politikai foglyokkal telnek meg akkor, midőn ott helyet kellene csinálni azoknak, akik politikai tisztségüket csak korrupciókra, vagyonszerzésre használják fel. Helytelen szervezkedés Mint előre lehetett látni, az acélipar állami lefoglalása, — habár csak névleges is, — nagy felháborodást váltott ki az iparbárók és fizetett szócsöveik köréből. Mindannyian hevesen tiltar koznak a “szociálizmus terjesztése” miatt s- fenyegetőznek, hogy igy, meg amúgy el fogják söpörni a Truman adminisztrációt, amely ily erőszakosan hajtja az országot a “kommunizmus karjaiba”. Ennek a nagy tiltakozásnak célja valójában az árszabályozás teljes megszüntetése, mert az acélbárók hajlandók megadni a munkások követeléseit, ha az acél árát hasonló mértékben felemelhetik. Hogy az acél árának az újabb emelése automatikusan emeli a megélhetéshez szükséges mindenféle árucikk árait, — szóval emeli a már amúgy is igen magas általános drágaságot, — azzal az acélbárók mitsem törődnek. Náluk a fő az, hogy hatalmas profitjuk megmaradjon, vagy még inkább emeUtedjen. És mégis az árszabályozás elleni követelésben most segítséget kaptak az American Federation of Labor (AFL) vezetőinek köréből is. Az Iron Workers Union egyik vezetője, bizonyos Jack Kérőn jelenti, hogy mozgalmat indított az AFL körében az ár- szabályozás eltörlésének követelésére. Ez a Jack Kérőn azt hangoztatja, hogy ha nem volnának árszabályozó törvények, akkor az acélmunkások minden nagyobb küzdelem nélkül megkapták volna követeléseiket és igy van ez minden más iparnál is. Ebből következik, hogy az árszabályozás a szervezett munkásságnak is kárára van. Jack Kérőn ezen okoskodása csak akkor helytálló, ha a szervezett munkások különválaszt ják magukat az összes dolgozóktól, ha a szervezetet úgy tekintjük, hogy az csak saját érdekeiket szolgálja a nagy néptömegek érdekeire való tekintet nélkül. Ebben az esetben a szakszervezet éppen úgy csak egy kis csoport ember gazdasági érdekeit szolgálja a többség rovására, mint a munkáltatók szövetségei, amelyek csak a profitot akarják emelni. Ezért a Kérőn ajánlata valójában a szakszervezetek meg a munkáltatók szövetkezését jelenti a nagy néptömegek kizsákmányolására. Mert ha a szakszerv ezetek szövetkeznek a munkáltatókkal a bérek meg az árak emelésére, akkor annak eredménye csak a munkástömegek kizsákmányolása lehet. A szakszervezkedésnek az a formája, amely igy szembehelyezi tagságának érdekeit a nagy néptömegek érdekeivel, már valóban nem felel meg a modern idők kívánalmainak s nemcsoda hogy a befolyásuk egyre hanyatlik.
