Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-04-19 / 1728. szám
í oldal BÉRMUNKÁS 1952. április 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ..........................$3 00 Félévre ............................... 1.50 Six Months ..................•... 1.50 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ........................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés Kanadába egész évre ..............................-............... $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásávalPublished Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE .^>42 A vallásszabadság őrei Pár héttel ezelőtt, amikor Truman elnök azt találta mondani, hogy nem kedveli Franco spanyol diktátor uralmát, nagy megrökönyödés támadt amerikai militarista körökben, mert éppen akkor tárgyaltak a spanyal nép hóhérával, hogy 100 millió dollárért, meg mindenféle fegyverekért engedje meg, hogy spanyol területen amerikai katonai bázisokat létesítsenek. Megijedtek tehát, hogy Franco esetleg megsértődik és visszautasítja az amerikai dollárokat. A militaristák unszolására a Fehérház megbízottai siettek kimagyarázni az elnök kiszólását úgy, hogy azt csak azért mondotta, mert Spanyolországban nincs vallásszabadság. Ezzel aztán az ügyet elintézettnek vélték, hiszen Francoék nemcsak elfogadták a dollárokat, hanem még keveselték is és tartják a zsákjaikat, csak győzzék tömni az amerikai adófizetők. De most, mint kisült, a vallásszabadságra vonatkozó magyarázatért nagyon megharagudott Segura kardinális, Spanyolország főpapja. Ez a kardinális ugyanis Truman megjegyzésére pásztorlevélben válaszolt. “A protestánsok hittéritése már áttörte a mi türelmünk gátjait, amiket a vallásszabadság elé építettünk”, — irta pásztorlevelében és erélyes intézkedést követel a protestáns térítések megakasztására. Ez a pásztorlevél viszont az amerikai protestánsoknak nem tetszik, akik itt a katolikusokkal kooperálva áskálódnak az “istentelenek” ellen, akik alatt a babonában nem hívőket értik. A protestánsok kérelmére Paul Schulte, indianapolisi érsek is foglalkozik ezzel a kérdéssel és az “Indiana Catholic and Record” című újság vezércikkében válaszol a spanyol kardinálisnak: “Car- dina Segura négy századdal elkésve kiabál a rendőrség után”, — Írja az amerikai érsek ebben a vezércikkben. Ez érdekes dolog. A spanyol főpap erőszakkal (rendőrrel) akadályozza a protestáns hittéritést, vagyis erőszakkal akarja másokra rákényszeríteni a saját vallását. Ez még Trumannak sem tetszik, sőt maguk az amerikai katolikus főpapok is felszólalnak ellene. A Schulte érsek vezércikkét ugyanis átvették más amerkai katolikus lapok is, igy került be ez a dolog a napilapokba. Mert a napilapok is elitélik a spanyol kardinálist, éppen úgy, mint az amerikai protestánsok. Truman, Schulte érsek, az amerikai protestánsok vezetői meg a napilapok egyformán eltélik Segura türelmetlenségét, erőszakosságát, mind elismerik, hogy a vallások erőszakos terjesztése már négyszáz évvel idejét múlta és ime, a vallásszabadság ezen bátor lovagjai mindannyian összefognak, hogy a “vasfüggöny mögötti istentelen népeket” megbüntessék, mert szabadulni akarnak a vallásos babona minden fajtájától. Ez a Segura kardinális legalább őszinte ember, megmondja nyíltan, hogy nem hive a vallásszabadságnak és hajlandó leüttet- ni a fejét annak, aki nem adózik a katolikus egyháznak, mint tették elődei négy évszázaddal ezelőtt, de Truman, Schulte érsek, a protestáns papok meg az amerikai lapok kétszínű, álszenteskedők, amikor a vallásszabadságot hirdetik, de blokádot rendelnek el azon népek ellen, amelyek valóban komolyan veszik a vallászabad- ságot, amely népek vállasszbadság alatt azt értik, hogy bárki tetszése szerint imádja, vagy NE IMÁDJA az istent, vagyis nem kényszerítik a népeket babonás hiedelmekre. Trumanék, az amerikai papok, — minden fajtájuk, — meg az amerikai újságok hadseregeket küldenek a babonától szabadulni igyekvő népek ellen s állandóan az atombombával fenyegetik őket. A vallásszabadság kérdésében tehát nem sokat külömböznek a bigot Segura kardinálistól, akinek most úgy nekiugrottak. A korrupt rendszer Newbold Morris “tisztogatási főbiztos” és McGrath igazságügyminiszter elcsapásával a kormányhivatalnokok korrupciója által vert hullámok nem simultak el, noha a leleplezéseket egyi- dőre némileg el is fojtották. McGrath viselkedése igazolni látszik Morris azon állítását, hogy “hivatalos Washington nem is akar tisztogatást”. A McGrath-Morris kontroverzia háttérbe szorította a korrupcióról még egyre ömlő híreket. így például nem sok hely maradt Joe Nunan, volt Internal Revenue Commissioner kihallgatásának ismertetésére, amikor kiderült, hogy az adóhivatal főnöke még privát ügyvédi irodát is tartott fenn és ennek az irodának a jövedelme hatalmasat ugrott, mihelyt Nunan elfoglalta az dóhivatal főnöki állását. Eddigi beismerése szerint az utolsó évben az irodája 77,450 dollár mellékkeresetet hozott neki, holott mint adóhivatali főnök is igen magas fizetést kapott. De kiderült az is, hogy a Nunan ügyvéd irodája adóügyekkel is foglalkozott. Adóhátralékosok, adót eltagadok vették igénybe az iroda szolgálatait s igy nemcsoda, hogy sokat jövedelmezett az iroda. Nunan egyetlen védekezése abból állt, hogy más magas- állású kormányhivatalnokok is megtartják ügyvédi irodájukat, illetőleg összeköttetéseiket ügyvédi irodájukkal még azután is, hogy kinevezik őket valamilyen magas kormány tisztségre. A kormányhivatalokban fellépő nagymérvű korrupciónak itt találjuk meg a magyarázatát Nagyon sok kormányhivatalt politikai szolgálatokat teljesítő egyénekkel töltenek be, akik csak azért törekszenek az ilyen állásokra, hogy a hivatal révén privát üzleteiket gyarapítsák. Ezért nem lehet végetvetni a korrupciónak azzal, hogy a vesztegetésen, csaláson, zsaroláson rajtacsipett hivatalnokokat kidobják s más, hasonlókat ültetnek helyeikbe. Itt az egész romlott rendszert meg kell változtam. Márpedig “hivatalos Washington”, — mint Newbold Morris mondotta, — nem hajlandó semmiféle rendszerváltoztatásra, mert nem várható el, hogy a profitvágyat elnyomják, amin az egész rendszerük alapszik. Egyenlőre tehát fenmarad továbbra is a korrupció, ha mindjárt napi szenzációnak tálalnak is fel időközönként egy-egy leleplezést. Kefauver liberalizmusa Az elnökjelöltségre pályázó Estes Kefauver demokrata szenátor los angelesi kortesbeszédében azt mondotta, hogy ő képes lesz egyesíteni a jelenleg két táborban csoportosiüó demokrata szavazókat. Ez a kijelentés nyíltan arra utalt, hogy déli államok azon demokratái, kik nagyon haragszanak Truman elnökre s akik már 1948-ban is inkább harmadik jelöltet állítottak, mintsem Tru- manra szavaztak volna, hajlandóságot mutatnak arra, hogy őt majd elfogadják. Mint ismeretes a déli államok demokrata politikusai a fehér faj felsőbbrendűségét hirdetik s azzal ámítják követőiket. A fehér faj felsőbbrendűsége másszóval a negró faj alsóbbrendűségét tételezi fel, vagyis azt jelenti, hogy a színes népeknek szolgálni kell a fehéreket, hogy azoknak minden munkáért alacsonyabb fizetés jár, hogy azokat a “jim-crow” törvényekkel el kelj különíteni, megalázni és időközönként egy-egy lincseléssel meg kell rémteni. A fehér faj felsőbbrendűségének ez az igazi értelme, ezt mindenki tudja, aki elfogulatlanul nézi ezt a kérdést. Mert hiába mondta ki az 1865-ben hozott XIII. alkotmánymódosítás a rabszolgák felszabadítását és egyenjogositását, a néger népek elnyomása és gazdasági kizsákmányolása megmaradt másféle formákban, amiket az “íratlan törvények” szentesítenek. Ezeket egyesíti a fehér faj felsőbbrendűségének soviniszta jelszava. A néger népek elnyomásának és kizsákmányolásának enyhítésére még Roosevelt “New Deal” adminisztrációjának idején benyújtották a kongresszushoz a “Fair Employment Pratice Act” (FEPA) törvényjavaslatot, amely eltiltja a munkáltatókat attól, hogy munkások felvételénél, vagy a velük való bánásmódnál a színes népekkel szemben ellenszenves megkülönböztetést mutassanak. Noha a háború alatt Roosevelt mint rendkívüli intézkedést foganatosította ezt a dolgot, a háború után újból a kongresszus elé került és ott meg is akadt. A déli politikusok éppen azért haragszanak annyira Trumanra, mert az újból meg újból követelte a FEPA törvények megszavazását. Tekintettel arra, hogy a déli államok soviniszta demokratáit éppen ezen FEPA törvény bősziti gél, Los Angelesben megkérdezték Kefauvert, hogy mi az álláspontja ebben a kérdésben. És ime, az eddig liberálisnak hirdetett; szenátor a legravaszabb politikusok módjára válaszolt ezen nagyfontosságu kérdésre. “Nem zárhatunk senkit se börtönbe az érzelmei miatt” — mondotta Kefauver. A demokrata elnök-aspiráns szerint tehát az FEPA törvény helytelen, mert “érzelmeket” büntet; a fehéreknek a színes népek elleni ellenszenvét. Soha ennél ravaszabb, furfangosabb magyarázatot még senki sem adott a fajgyűlöletre. Mert nyilvánvaló hogy az FEPA törvény nem azt mondja, hogy a fehéreknek ezentúl szeretni kell a színes népeket az eddigi gyűlölet helyett, hanem csupán azt, hogy a fenálló gyűlölet következtében nem szabad olyasmit csinálni, ami a színes népeknek ártalmára van. Kefauver magyarázatával igazolni lehet az antiszemitizmust és minden más bestiális fajgyűlölő eszmét. Mert tény az, hogy törvényekkel nem lehet semmféle gonosz embert arra kényszeríteni, hogy fajgyűlölő érzelmeit megváltoztassa, de igen is lehet, sőt kell is olyan törvényeket hozni, amelyek büntetéseket szabnak ki az oly gonoszokra, amikor becstelen érzelmeiktől hajtva a gyűlöletük tárgyává kijelölt egyének vagyonát, szabadságát és életét támadják; amikor bombákkal robbantják fel házaikat, amikor meglincselik őket. Kefauver magyarázata azt mutatja, hogy a politikusok a szavazatokért hajlandók szövetkezni a népesség leggaládabb elemeivel is.
