Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-04-12 / 1727. szám
1952. április 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal Visszhang Drew Pearson írására Bécs, 1952 március 5. Tisztelt Munkástársak! Azzal kezdem, hogy köszönöm az idei naptárat. A napokban kaptam meg. Ez is, mint a múlt évi, kézről-kézre fog menni. Hálánk annál is nagyobb, mert sem az esztendőszám kapott “Bérmunkásért” sem a naptárért nem fizethetünk. A mi példányainkat is az amerikai olvasók doháraival fedezik, igy nekik szintén köszönetünket fejezzük ki. Néhány szóval visszatérek a “Bérmunkás” ez év január 12- iki számában a második oldalon “Szennyes irás” cimü cikkre. Geréb munkástárs megadta a helyes választ Drew Pearson újságírónak és az őt informáló nyilasoknak. Vannak azonban egyes részletek, melyeket egy amerikai ember észre sem vesz, ha rá nem terelik a figyelmét. Most Geréb cikkéből idézek: “Pearson csak két konkrét vádat ad. Az egyik szerint a nagykövet felesége, aki szintén orvos, amikor megtudta, hogy az Austwitzba deportált barátnőjét, dr. Winkler Katalint elégették, elment a lakására (Budapesten) és ott a gyilkos nácik áldozatává esett barátnőjét gya- lázó szavak közepette ellopott a bútorok közül valamit. Ezt a szörnyű dolgot egy cseléd mondotta el, ez az egyetlen bizonyíték rá.” Hallgassák meg egy bécsi ember megjegyzéseit ezekről a förtelmes időkről, melyekhez hasonló nem volt a tatárjárás, vagy a harmincéves háború óta. Weilné, a nagykövet felesége, nem is tudhatta, hogy mi történt Auschwitzban. A nácik elhurcolták az áldozataikat a lakásokból és attól kezdve senki sem tudhatott meg semmit a távollevők sorsáról. A transzportokról sem névsort, sem nyilvántartást nem készítettek, legalább is senki nem talált üyesmit, holott a bécsi hitközség kutatott minden elképzelhető helyen. Még számösszegben se találtak feljegyzést a transzportokról. A náciknak egyébként nem is volt érdekük, hogy adatok maradjanak a borzalmas tömeggyilkolásokról. Magyarországról és a Balkánról ide Wienbe irányították az üldözötteket és aki útközben nem halt éhen, az itt uj transzportba került és továbbították. A bécsi hitközség halálozási anyakönyvében például vannak bejegyzések “Bulgarischer Jude” (bolgár zsidó) vagy Ungarische Jüdin” (magyar zsidó asz- szony) névvel. Ez annyit jelent, hogy az itt meghalt és itt elte- metet idegenek nevét már nem tudta senki. Hát még a koncenmondjon el valamit a városról ahonnan jött és éppen arról nem képes felvilágosítást adni.” E párbeszéd után a két vándor azzal végzett, hogy ők sok helyen voltak és többnyire tudják hol, de azt, hogy hová mennek, soha nem tudják előre és ezért a pap náluknál is kevesebbet tud. trációs táborokban! Ott egyik szomszéd nem tudta, hogy mi a neve annak, aki mellette fekszik. Hiszen minden nap más került hozzá, hat millió ártatlan, névtelen, ismeretlen áldozat. Aki 1945-ben nem tért haza, az elveszettnek számit. Ezt a tényt, az USA-ba menekült bitangok ép úgy tudják, mint én. Gyermekek keresik szüleiket, testvér a testvért és kutatják a nyomokat. Az egész kutatás egyébként csak kérdezősködésből áll, mert írásos nyomok nem maradtak. Hát legtöbbször megkönyörül rajtuk valami öreg asz- szony a bécsi aggok házában és a “nyomozás” eredménye, hogy Theresienstadtban “látták” legutóbb s onnét Auschwitzba hurcolták. Az amerikai “menekültek”, Drew Pearson informátorai, mint ő maga írja, magas állásokban voltak Magyarországon, ez annyit jelent, hogy bűnrészesei a hatmilliós irtóhadjáratnak. Semmi esetre sem megbízható tanuk. Mi, akik itt keresztülmentünk a borzalmakon, tudunk ítélni és rögtön látjuk, hol a hazugság. Soha senki nem tudja, mert nem tudhatta, hogy ki, mikor esett áldozatul. Weilné éppen úgy nem tudhatott semmit, mint mások. Foglalkozzunk azonban a vád másik részével, mely szerint Weilné, mikor megtudta, hogy Winkler Katalint elégették, elment a budapesti lakására és onnét “ellopott” valamit. A cseléd rá a tanú. Ugyan kitől lopott el valamit? A meggyilkolt áldozattól nem. mert hiszen az szegény már nem élt! Tehát, ha az egész mese. a kezdettől végig, nem fantázia lenne, akkor Weilné ellopott volna valamit az —- arizőrtől. Most pedig figyeljenek ide és látni fogják, hogy én tőlem még lehet valamit tanulni, különösen a Közép- európa huszadik századbeli történetét. Mi az arizőr? Pearson ur informátorai az amerikai emberek mentalitásával és hiányos értesüléseivel számítottak. Ha Amerikában, vagy a civilizált világ más részben valaki meghal, akkor a tulajdonában volt bútorok a gyermekei, vagy oldalági rokonai, vagy végrendeleti örökösök birtokába mennek át. Itt nálunk nem igy volt. Arizálás annyit jelent, hogy valamely vagyon zsidó birtokból árja tulajdonba megy át. Aki zsidó vagyont a saját árja tulajdonába vesz, az az árizőr. Ez a szó, habár rablógyilkosságot és azzal kapcsolatban tudatos büntársu- lást és orvgazdaságot jelent, itt olyan használatos és mindennapi kifejezés, mintha egy amerikai O.K.-t mond valamire. Ha az egész történet nem lenne mese, akkor a Winkler lakást és a Winkler bútorokat azonnal a Winklerék elhurcolása után valami protekciós náci katonatiszt, vagy politikus kapta volna meg, mint arizőr, (francia helyesírással “ariseur”). Borzalmas a gondolat, hogy a hat müliós tömeggyilkosság nagyrészt anyagi érdekből, az arizálás céljából történt. Még megrázóbb az a tény, hogy kapitalista országokban az arizálást nem üldözi a törvény. Ha a régi tulajdonos nem jön vissza, akkor marad minden az arizőré és ez az eset áll fenn legtöbbször. Ha akad olyan elhurcolt, akit valami véletlen megmentett, akkor a lakás marad az arizőré és a régi tulajdonos hosszú bírói eljárás után visszakapja azokat a tárgyakat, melyekre régi tulajdonjogát be tudja bizonyítani. Ilyen részletesen Geréb munkástárs persze nem lehetett értesülve. A Weilék ellen emelt vadák abszurd koholmányok és rájuk illik Geréb munkástárs szavai: Szennyes irás. Jelenleg Középeurópában a kelet-nyugat között levő politikai feszültség következtében a fasizmus lett a pereskedő Péter és Pál között a nevető harmadik. Európában ez az uj és legfontosabb történelmi esemény, ha mindjárt nem is beszél róla senki. Előbb-utóbb ráeszmélnek majd mások is, egyenlőre a mi feladatunk, hogy felfedezésünket belevéssük a köztudatba. Egyébként folytatjuk megfigyeléseinket. Hálával említjük, hogy a magyarországi proletáriátus a nagy birtokokat felosztotta és igy a feudálizmust megszüntette. Köszönettel állapítjuk meg, hogy ezzel egy történelmi tettet hajtőt végre, mely már égetően szükséges és régen esedékes volt. Tudjuk azt, hogy a magyarországi proletáriátus nehezen áttekinthető és állandó harcban áll saját belföldi fasiszta ellenzékével. E küzdelmében teljes megértésünk és mély rokon- szenvünk kiséri. Leszögezzük azt a történelmi hivatását, hogy a határain kívül levő európai fasizmus megsemmisítésében jelentős részt vészén. E küzdelmében nem csak teljes megértésünk és mély rokonszenvünk kiséri, hanem számíthat és számítson döntő fontosságú aktív ténykedésünkre is politikai, szellemi, szakszervezeti és gazdasági téren. Éppen ez okból nem akarunk üres bókokat mondani, hanem a közös nagy célért, sőt egyszerűen a holnapi napért és az igazságért folytatott munkánk sikere érdekében szükséges, Magyarországon egy jóvátételi törvény. Mindazok az egyének, akik 1924 és 1945 között politikai okokból, vagy faji gyűlölet következtében üldözésnek voltak kitéve, az állam különös és fokozott védelme alá kerüljenek. E jóvátételi törvény hiánya károsan akadályozza azt, hogy egybként külön-külön folytatott tevékenységünk kiegészítse egymást. Kölcsönösen őrizkednünk kell attól, hogy taktikai kérdésekben belebeszéljünk egymás rendszerébe. Más dolog az, ha rámutatunk egy szükséges rendszabályra, melyet az események forgatagában véletlenül mi vettünk észre először, vagy mi láttunk meg leghamarább. Ismételten hangsulyo z z u k megértésünket minden történelmi helyzetben. Főképpen helyeseljük a “Bérmunkás” megalkuvást nem ismerő ellenzékét az Amerikába sereglett nyilasok ellen. Ez a társaság nevetséges és émelyítő addig amig ott van. Ott adja a demokrata szerepét, itt — arizőr volt. Weltmann I. Washington — A hadügyi hivatal állítása szerint a koreai háborúban a koreai és kínaiak vesztesége 1,670,000 ember, amiből 1,160,000 ütközetben esett el, 340,000 polgári áldozat, 170,- 000 pedig fogságba került. Sztálin békét jósol ELKERÜLHETŐNEK TARTJA A HARMADIK VILÁGHÁBORÚT. — ÚGY VÉLI, HOGY A KAPITALIZMUS ÉS KOMMUNIZMUS MEGFÉRHETNEK EGYMÁS MELLETT. — NÉMETORSZÁG EGYESÍTÉSÉT IS HELYESLI. NEW YORK — Joseph Stalin, a Szovjet Union 72 éves miniszterelnöke, akiről pár héttel ezelőtt a tőkés országok sajtója nagy örömmel irta, hogy igen nagy beteg és már a halálát' várják, pár nappal ezelőtt megjelent a Supreme Soviet (Parlament) gyűlésén, ahol rendkívül nagy ovációban részesítették, most pedig amerikai szerkesztők és újságkiadók táviratban feltett kérdéseire ugyancsak táviratban szenzációt keltő választ adott. Ezen újságkiadók és rádió hírszolgálatok nevében James L. Wick, Niles, 0. városba való újságkiadó még március 24-én négy kérdést tartalmazó táviratot küldött Stalinhoz, aki most válaszolt a feltett kérdésekre. A választ a United Nations egyik orosz delegátusa, Sey- mon K. Tsarapkin adta át az Európából éppen hazaérkező Wicknek a new yorki szállodák egyikében. A sajtóban közzétett kérdések és Stalin válasza a következők : 1) Közelebb jutottunk-e az újabb világháborúhoz, mint álltunk három évvel ezelőtt? A válasz: Nem, nem jutottunk. 2) A nagyhatalmak vezetőinek gyűlése hasznos lenne-e most? A válasz: Lehetséges, hogy hasznos lenne. ®-----------------------------------------_ 3) Elérkezettnek látja-e ön az időt Németország egységesítésére? A válasz: Igen, úgy tartom. 4) Müyen alapon élhetnek egymás mellett a kapitalizmus és a kommunizmus? A válasz: A kapitalizmus és a kommunizmus békés együttélése lehetséges, ha közös a kooperálási vágy, ha meg van a készség a vállalat kötelezettség végrehajtására és ha ragaszkodnak ahoz az elvhez, hogy nem avatkoznak bele más országok belügyei- be. A kapitalista sajtó természetesen igyekszik lekicsinyíteni Stalin válaszát, amit csak orosz pro pagandának neveznek a Moszkvában most tartandó gazdasági konferencia beharangozására.
