Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-04-05 / 1726. szám
1952. április 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal “Beteg gondolat a szolidaritás” Akron, a gumiváros munkássága, amig a unió bürokratái bele nem avatkoztak, nagyszerű példáját adták a munkásszolidaritásnak, amikor spontán általános sztrájkkal fejezték ki a tiltakozásukat az osztálybiróság ítélete és a sztrájkoló irodai munkások harca mellett. A Goodyear gumigyár irodai munkásainak egy jó része, főleg« a fiatalabb férfiak és nők, úgy érezték, hogy az érdekeiket úgy tudják legjobban védeni, ha ők is a gumiipari unióba szervezkednek. A gyárvezetőség nem volt hajlandó elismerni azt, hogy az office munkások, a gyári munkásokkal egy szervezetbe tartozzanak. Nem csak nem ismerte el, de a union tagokkal szemben megkülönböztetést tett, kevesebb fizetést kaptak, betegség esetén nem kapták meg azokat a kedvezményeket, amelyet a nem unió tagok. Ez ellen az irodai munkások közül vagy 400-an sztrájkba léptek és picket vonalat vontak a gyár körül. Ezt a picket vonalat a gyár munkásai is respektálták, nem voltak hajlandók át-' lépni a vonalat, mindaddig, amig a központi elnök nem kényszeri- tette őket, hogy visszamenjenek dolgozni. Ez a szégyenletes eljárás nem törte meg az irodai munkások harci szellemét. A taktikájuk odairányult, hogj% a nyersanyag bevitelét és a kész áru kivitelét megakadályozzák. Ez a taktika sikerült, mert a gyár produckiója nagyon leesett mert a lányok tucatjai ültek a vasúti sínekre és igy nem tudtak a vonatok be és kimenni. A gyár a bírósághoz fordult, amely tiltó paranccsal akarta megszabni a piketelők számát, sikertelenül, mert a szállítmányok továbbra is kint maradtak. A biró maga elé idézte a unió locál 9 tagú vezetőségét, amelytől csak azt követelte, hogy egyenként tegyenek nyilatkozatot, hogy mindent elkövetnek, hogy a piketelők respektálják a vagyunk. Mindannyian levagyunk kötve egy idegrombolásban, erőnket gyorsan fogyasztó vállalkozás, melynek a vége-lát- hatósága sehogy sem akar mutatkozni, sőt inkább azt lehet észlelni, hogy e helyzetből minden Ígérkező kedvezmény végeredményben csakis az ellenfelünkké lesz. így aztán, amint csökken az eredmények lehetősége, ugyan úgy csökken irigylésre méltóságunk is. (A fentiekben nem az én agy- szültemet tükrözöm vissza, ez egynéhány angol újságban megjelent vezércikk melyet érdemesnek véltem a Bérmunkás olvasói elé tárni, hogy lássa, aki akarja, a sok billiókat pazarló államunk eredménytelen erőlködését. Bármint próbálják a világ népességét jóval, rosszal, leleplezésekkel, vagy bármi egyébbel a múltba téríteni, semmi kincse e földnek, arra sohasem lesz képes, mert visszatérés nem létezik, sehol a történelemben és a mai korszak s törvényszerűségnél fogva csakis előre mehet. — Fordító) bírói tiltóparancsot, aki nem tett ilyen ígéretet, a biró egyenként 10 napi fogságra, 250 dollár pénzbüntetésre ítélte és rögtön el is vitette a sheriffel az elítélteket. Percek alatt elterjedt a hir a gumigyárakban és a Goodyear 12 ezer dolgozója, mint egy ember tette le a szerszámot és kivonult a gyárból. Példájukat követték más gyárak munkásai is. A börtönbe tett unió vezetőket bond ellenében azonnal szabadon bocsájtották, de a munkások folytatni akarták a sztrájkot a bírói tiltóparancs ellen és az irodai munkások harcának a támogatására. Ennek sikere érdekében általános sztrájkot akartak kihívni az egész iparban. Ettől nem csak a gyárosok ijedtek meg, hanem a unió központi bürokratái is és az elnök, rögtön megjelent és követelte a sztrájk beszüntetését és beteg gondolatnak nevezte azt, hogy általános sztrájkal vívják ki a munkások jogos követelését. Ha sikerült is ezt a szolidari- tásos sztrájkot lefújni, minden esetre észre kell venni, hogy a tömegek között mennyire kedvező fogadtatásban részesül az IWW elvi alapja, hogy egy iparban dolgozók kivétel nélkül az iparban levő munkájának milyenségétől, egy unióba kell tartozzanak és hogy “Egynek a sérelme mindannyiuk sérelme”. Hogy egy üzemben, sőt ha kell az egész iparban, szolidáris sztrájkkal kell segíteni az egyes csoportok harcát. Ez figyelmeztetés, hogy van megértés az IWW harcos taktikája iránt és ma a fejlett ipari viszonyok között helytállóbb, mint bármikor a múltban és csak akarat kell hozzá, hogy Amerika dolgozói közé vigyük az IWW eszméit. Kováeh Ernő GŐGÖS PÁL most egy éve elhunyt műn* kástárs emlékét szeretettel őrzi neje valamint fia és családja. Gőgös Pál munkástárs emlékét-a clevelandi értekezlet is felállással tisztelte meg. Osztálytudatos munkások GAZDASÁGI EREJÜKKEL KIVÍVTÁK A MAGASABB BÉREKET, JOBB MUNKAVISZONY OKÁT ÉS A JELENTÉKENY NYUGDIJAT. — SZILÁRDAN KITARTANAK SZERVEZETÜK MELLETT. SAN FRANCISCO — Most, midőn a kommunistáknak bélyegzett munkásokat mindenfelé üldözik, nagy feltűnést keltett a CIO-ból kizárt, jelenleg független, de ugyanakkor kommunistának mélyegzett International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union több száz tagjának aláírásával ellátott közel egész oldalas hirdetést, amit a nyugati partvidék napilapjaiban tettek közzé. ®----------------------------------------Az aláírók a hirdetést Truman elnökhöz és McGrath igazságügyminiszterhez címezik. A hirdetők csupa olyan idős emberek, akik már elmúltak 65 évesek, vagy julius elsőre elérik ezt a kort. A szerződésük értelmében április elsőtől kezdve jogosultak a minimális száz dollár havi nyugdíjra a social security járulékon kívül. Ebből az alkalomból Írták az elnökhöz és Mc- Grathoz ezt az üzenetet: Jó reggelt Mr. Truman! Jó reggelt Mr. McGrath! Nekünk, akik ezt a hirdetést aláírtuk, igen fontos állomást jelent ez a nap. Mi olyan tagjai vágyunk az International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union szervezetnek, akik már emultunk 65 évesek, vagy elérjük ezt a kort julius elsőre és akkor nyugalomba vonulunk úgy, hogy a social security járulékon kívül még minimális 100 dollár havi nyugdijat is fogunk kapni. Mr. Presdent, ezt a nyugdijat mi a uniónkkal harcoltuk ki. Igen, harcoltunk érte keményen! Keményen kellett harcolnunk, mert a kormány ügynökségek 18 éve próbálják már szétrobbantani a mi szervezetünket, próbálják deportálni elnökünket Harry Bridgest, akit mi titkos szavazás utján választottunk meg. Mr. McGrath ügynökei 18 éven át állandóan zaklattak bennünket, de mi nem hagytuk magunkat megfélemlíteni. És mert nem hagytuk magunkat megfélemlíteni az 1934- es évi 540 dolláros keresetünket felhajtottuk 5200 dollárra. Gondolják önök, hogy ezzel a ténynyel szemben számit valamit az önök rágalma az olyan vezetőség ellen, amelynek ezt a haladást köszönhetjük? És hamár itt tartunk, mégemlitjük azt is, hogy a keleti partokon is van egy hajós szervezet, az AFL-hez tartozó Longshoremen’s Association, amelyre a Kefeauver szenátor által vezetett vizsgáló bizottság mondotta ki, hogy csaló és gengszterek vezetése alatt áll. Hogy van az, elnök ur és igazságügyminiszter ur, hogy azon szervezet ellen semmit sem csinálnak ? Persze, ha Harry Bridges elárulna minket, akkor ő ellene sem áskálódnának. Ezt nem mi mondjuk, hanem 7 évvel ezelőtt a Supreme Court mondotta ki a Frank Murphy biró által irt ezen végzésben: “Bridges magára vonta a gyűlöletét azoknak, akik érdekeit szolgálja azon embertelen kizsákmányolása a hajós munkásoknak, akiket Bridges most unionba szervez.” Elhihetik, hogy mi jól emlékszünk azon embertelen munka- viszonyokra, amit velünk együtt Bridges is átélt és a vezetése alatt együttes erővel megszüntettünk. Azért hiába használnak az igazságügyminiszter ügynökei bármilyen ravasz törvényes kifejezéseket is, mi jól tudjuk, hogy az csak ‘‘frame-up” Bridges és a szervezetünk ellen. Ezért van az, hogy mi még akkor is ragaszkodunk a szervezetünkhöz, amikor már nyugalomba vonulunk. Abbahagyjuk ugyan a rakparti munkát, de nem hagyjuk abban a szervezetünkért folyó harcot, a frame- up elleni harcot. És még csak ezt mondjuk önöknek, Mr. Truman és Mr. McGrath, hogy semmi szükség sincs arra, hogy nekünk önök mondják meg, hogy kit válasz- szunk meg és kit ne, vezetőinknek. Hagyják békében a mi szervezetünket! Vagy talán nem tudják önök, hogy a mi jelszavunk: Egynek a sérelme mindnek a sérelme! PÁLINKÁS POLITIKUSOK WASHINGTON — Nem lehet letagadni, hogy a pálinkagyártás és árulása még mindig jó üzlet. Ezt elismerte még az a kongresszusi vizsgáló bizottság is, amelynek a Baltimore városban lakó Hyman Harvey Klein elmondotta, hogy ő és testvére, I. J. Klein, 30 hónap alatt 4 ezer dollár befektetéssel 20,000,000 (néha tévedés, 20 millió) dollár hasznot kerestek. Klein vallomásából kitűnt, hogy a fivérével együtt Kanadában likőr gyárat alapítottak és a terméket részben az Egyesült Államokban, részben délamerikai országokban árulták a háború alatt, amikor itt megszorították a likőrgyártást. Klein 19 dollárt kápott egy gallon pálinkáért, amiért Kanadában 8 dollárt fizetett. De ugylátszik, hogy a hihetetlenül magas profitból elfelejtettek jövedelmi adót fizetni s az állam most 7 milliót követel tőlük. Adófizetés helyett ugylátszik a politikusokkal összeköttetést tartó Henry Grun- wald, washingtoni kijárót “kenték” meg. Ez az a Grunwald, aki Bridges szenátor utján 10,- 000 dollárral segítette a kaliforniai Nixon és egy másik szenátornak a választási kampányát. Ezt a 10,000 dollárt Grunwald szenátor Bridges (R. N. H.) utján juttatta el Nixon és Young szenátorokhoz. És csodálatos, hogy ugyanez a Bridges szenátor nagy érdeklődést mutatott az adóhivatalban a Klein testvérek ellen indított ügyben, vagyis segíteni akarta az adót nem fizető pálinka gyárosokat. Klein azonban erélyesen kijelentette, hogy ő nem kérte a segítségét sem Grunwaldnak, sem pedig szenátor Bridgesnek. Erre aztán a vizsgálatot vezető King congressman ezt mondotta: “Ilyesmi még soha sem történt! Egy szenátor pártfogása alá vett egy adóletagadót anélkül, hogy erre kérték volna. Különös, nagyon különös eset!” Pedig egyáltalán nem meglepő dolog az, hogy profitharácso- lók, pálinka kereskedők, adóle- tagadók, gengszterek és reakciós politikusok összejátszanak!
