Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-10-06 / 1700. szám
1951, október 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal Hazugság az ördög cimborája Rendkívül fontos események nyomulnak előtérbe napjaink- j ban. Mint állandó vihar cikkáznak fejünk fölött. Mondhatni, az események erősen a múltba kapcsolódnak. A magyar népkormány kitele- pitési akciója és a háború adta precedens, amit a megoldhatatlan lakáskérdés és állambiztonsági okokból kényszerül foganatosítani. Az amerikai dezertált igazság “lovagok”, ezt a kegyetlen háború szülte aktust, iparkodnak a maguk részére följátszani. Hazugság “maffiának” kell nevezni a kiabálókat, mert tudjuk, hogy ez elől az intézkedés elől nem lehet kitérni egy olyan kormányzatnak, amely a dolgozókért tenni hivatott. A kiváltságosokat, jólét pazarlóinak ily “holmi” lakáskérdés sohasem törte a lelkiismeretét. Tudjuk, hogy békeidőben is, a lakáskérdés gyötörte különösen a városok lakosságát. Amerikában a hivatalos vélemény szerint is, 16 millió lakásra volna szükség. Vessünk egy pillantást az óhazai 1945 előtti szégyenletes lakás viszonyokra. Falun a több család kénytelen volt pöttöm szobában, vagy tehén istállóban “élni”. Mig idézni is elszomorító a fővárosi Cséry-féle szeméttelep lakóit, de ne folytassuk tovább! Hogy a külföldre “szorult” hivatásos méregkeverök a hazugság paripáján lovagolnak, pzt már kezdjük megszokni. Megélhetés és jellem kérdése. A tudatlan, istenadta tömegnek mindent belehet adni. Szólnunk kell egy jeles férfiúról, aki mint főrikácsoló jelentkezett és ostorozza a magyar hátóságok “barbár” intézkedését a kitelepítéssel kapcsolatban. Dr. Nagy Vincze, a volt Károlyi kormány belügyminisztere 1918-ban. az elsőszámú háború után “irgalmatlan” intézkedéseket követelt a lakáskérdést illetően. A háború ütötte sebek, csak a befejezés után bontakoznak ki a maga gyalázatos valóságukban. Az óhahzában leghamarabb a lakáskérdésben jelentkezett megoldhatatlan alakjában. A megszállt országrészekről kitelepített s menekült egyének tízezrei lepték el az országot. A később jövőket elhelyezni nem tudták, igy a minden ingóságaikkal a családok benmarad- tak a vasúti teherkocsikban. Fontosabb helyeken egész faluk alakultak a vagonlakókból. Gyerekek, malacok, kecskék, tyúkokkal vegyesen. Azért részletezzük az eseményt, hogy ismerjük meg az adott problémákat, meg hogy a Nagy Vincik milyen hamis vágányokon utaznak, illetve vezetik félre a tájékozatlan közvéleményt. Az első háború előtti időkben, a szervezett munkások a fővárosban, több helyen vidéken is, bent voltak a városi tanácsokban. Ez volt a helyzet Ujpest- Rákospalotán is. A háború végeidé már érezték a végveszélyt a népellenes bűneikért, a lehetetlent is elkövették, hogy minden munkát, felelőséget a munkástagok kezébe adjanak. Az összeomlást követő órákban megalakult a városi “Nemzeti Tanács”, a lakosság rétegeiből. A régi “urak” boldogok voltak ha engedtük őket elbújni. A fegyveresen hazaözönlő katonaság anarkiája fölborított mindent. A Nemzeti Tanács megkezdte működését. Belügy- hadügy minisztériumoktól szigorú rendelet volt, hogy a katonaságot le kell szerelni és a fővárosba engedni tilos, Lakás hiányában a katonaság és egyéb elemek megkezdték az önkényes lakásfoglalást. Báró Metzgert, a Dozi szalámi gyárost, Lossey ékszergyárost, stb. az utcára dobálták. A lakáskérdés a Nemzeti Tanács fejetetjére nőt. A Tanács ezen sorok Íróját bízta meg a lakásügyek rendezésével. Központi lakás hivatal, a belügyminisztérium (Dr. Nagy Vincze) rendelete alapján tárgyalta az országházi hivatalban a lakáskérdést, teljes eredmény nélkül. Végezze a munkát mindenki becsülettel, felelőséggel, a belátása szerint. Közben a fővárosi lakáshivataltól megkaptuk a kereskedelmi minisztérium utasítását, a lakott vagonok gyors kiürítésére, a forgalomba állítása miatt. Töméntelen eseménnyel telített a lakáskérdés. Egyben hálá- datlan kérdés, mert megoldhatatlan ügy. A barlangi oroszlán előbb adna helyet a fészkében, mint ezek a háborúért üvöltő férgek a palotáikban. A Magyar Népkormány ezt tudta, ezért toltak ki a kérdés rendezését. Közben a megszállt országrészekből elmenekült vagy kiutasított leginkább tisztviselők, özön- lötték el a helyiségeket. A lakáshivatal tagjait zaklatták éjnek idején. A tél hidege kétségbeesés űzte a menekülteket. Már a képtelenség határán álltunk a lakáskérdésben. Az “urilakások” építése formája alkalmatlan volt az elkülönítés miatt több család részére. Ekkor mint egy váratlan katasztrófa ért bennünket a francia megszálló katonai parancsnokság értesítése, miszerint záros határidő alatt, mintegy háromszáz gyarmati (zuávok) katonának készítsünk megfelelő helyet. A kórházak ágy hiányában a földre fektették a betegeket, kelengye hiányában papírba csomagolták az újszülötteket. Hol veszünk 300 ágyat, hogy lakásról ne is beszéljünk. Elmentünk a belügyminisztériumba, (Nagy Vinczéhez) segítséget kérni, de még egy érdemes biztatást sem kaptunk. De alig értünk haza, már ott volt az aláhúzott ukáz, amely irgalmatlan intézkedést követel a városi Nemzeti Tanácstól, illetve a lakáshivataltól, a lakáskérdést ületően. Megemlítésre méltó, hogy Fóth-Mogyoródon az összeomlás után, legalább egy zászlóalj gyarmati katona lett beszállásolva. Hogy mennyi joggal, a lakosság között, a zuávok emberevő hirben álltak. Mondanom se kell, hogy milyen rémületet okozott a beszállásolás hire a lakosság körében. Mi is a lakáshivatalnál, hamar rájöttünk, hogy ezt a rémületet hogy lehet gyümölcsöztetni. A kényurak, akik vonakodtak átadni a családos, állapotos anyáknak, vagónlakóknak egy-két szobát, vagy a mosókonyhát, ebben az esetben lefoglaltuk a zuávok részére. Ez az intézkedés olyan rémületet szült a szőrös szivüek között, hogy önként ajánlották föl a lakásaikat a vagónlakok részére.. Mondhatni a zuáv rémület segítette gyors iramban megoldani a megoldhatatlannak látszó lakáskérdést. Annyira helyénvaló volt az intézkedés, hogy később a Horthy banda is kénytelen volt tudomásul venni. A katonai megszállás elmaradt, a megváltozott politikai viszonyok miatt. Az első világháború alatt Magyarországot tán az uzsoki harcoknál érte támadás,bombázás. A háború mégis milyen borzalmas körülményekkel végződött. A második háború az összes emberi javakat fölégette. Ennek az okozói voltak az álnok DP könnyhullatók. A cinkostársakat, akik a kényelmes lakásokat lakták, a Népkormány kitelepítette és most egyszer életükben, becsületes munkára kényszerültek. Ez a rövid visszaemlékezés, kevésbé sem fejezi ki az az állapotot, amit a háború szült, már rövid időn belül másodszor. Ha* tártalan cinizmus kell ahoz, különösen Nagy Vinczénél, denun- ciálni a Magyar Népkormány kitelepítését, holott amikor a kérdés Nagy Vincze kezét égette, ő sem tehetett mást. A Népkormánynak számolni kellett a nép haragjával, hogy a nép ellenségeit, semmittevőket, akik a . legnagyobb lakásokat birtokolták, tetejében még a hatalomért konspiráltak, esetleg még önhatalmúlag.az utcára teszik, mint tették az első háború után. Ők, a DP-k tudják, hogy ezek az intézkedések a háború szüleményei, de mégis a háborúra építenek hívén azt, hogy a hatalomra jutás esetén a városi munkást visszaparancsolják a Cséry szeméttelepre, a parasztot a tehénistállóba, vagy a koldusok utcájába, A magyar dolgozók temetik a bűnös, átkos múltat, ezt a műveletet még a csoda sem tudja megállítani. Vass Károly A HÁBORÚ EREDMÉNYE Bonn — Nyugatnémetország lakóinak száma 40,030,200, melyből 25,556,400 a női nemhez tartozik, vagyis a nők száma 3,082,- 600-zal nagyobb a férfiakénál. SZÁJKOSARAT KAPTAK WASHINGTON — President Truman rendeletet adott ki, amely megtiltja a kormányhivatalnokoknak, hogy az ügykörükbe ső dolgokról az újságoknak információkat adjanak. Noha ez világosan a cenzúrának egy neme, Truman és az adminisztrációja tagadják ezt és azt mondják, hogy csupán “biztonsági” célt szolgál. Az uj rendelet a kormányhivatalok működésének anyagát öt osztályba sorozza: (1) nagyon titkos, (2) titkos, (3) bizalmas,, (4) korlátolt, (5) szabad, osztályokra. Csak az utolsó csoportba eső anyagot adhatják ki az újságíróknak, az első négy klasszifikáció anyagát csak akkor, ha azt a megfelelő department legmagasabb rangú tisztviselője megengedi. Miután ez a rendelet nem csak a katonai, hanem a polgári ügyekkel foglalkozó hivataloknak is szól, az újságírók véleménye szerint az a célja, hogy a kormányhivatalokban előforduló visszaéléseket ne lehessen a nyilvánosságra hozni. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy ez a rendelet éppen akkor lett kiadva, amikor számos korrupciót hoztak nyilvánosságra az újságok. Felemeltük az előfizetés árát Novemberben lesz harminckilenc esztendeje, hogy a Bérmunkás az ipari szervezkedés eszméje szolgálatában a magyar nyelvű dolgozók áldozatkészségéből megjelenik, A 39 esztendővel ezelőtt megállapított évi két dolláros előfizetési ár, már akkor sem fedezte a lap kiadásának költségeit, pedig az adminisztrációs munkát minden esetben fizetés nélkül végeztük, a lap szerkesztői teendőket kevés esetben díjaztuk. A kiadások majdnem száz százalékban a nyomda és postai költségek voltak. A Bérmunkás anyagi helyzetét a mindenkori lapbizottságon kívül ismerte a lap minden olvasója is, akik még a nagy munka- nélküliség éveiben is tehetségükhöz mérten felülfizetéseikkel küldték be az évi előfizetéseket. A bevándorlás korlátozása előtti években a magyar kultúrának élesztői, zászlóvivői az osztálytudatos munkások voltak, akiknek tevékenységeik folytán, egy-két színdarab lerendezésével nagyobb összegek jutottak a Bérmunkás fentartásához. Az utóbbi alkalmak nagyon lecsökkentek. Ez a magyarázata, hogy az utóbbi évek országos értekezletein felkerült ajánlatnak, az előfizetési ár felemelésének, a most szeptemberben tartott évi találkozón helyet kellett adnunk és az értekezlet évi egy dollárral felemelte a Bérmunkás előfizetési árát. Eszerint az Egyesüt Államok területén $3., Kanadában $3.50 lesz az előfizetés NOVEMBER 1-től kezdődőleg. Bár az értekezlet óta többen a három dolláros alapon küldik be előfizetéseiket, november 1-ig a régi alapon könyveljük el az előfizetést úgyszintén a hátralékokat is. A Bérmunkás olvasói az utóbbi évtizedben megszokták, hogy önmaguk küldik be előfizetési dijukat, nem várnak a helyi képviselőkre, akik a lappal együtt megöregedtek és fáradtságos lett részükre a házakhoz való járás, ezért a fenti bejelentés tudomásul vételét kéri a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA.
