Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-10-06 / 1700. szám

2 oldal BÉR MUN KAS 1951. okttóber 6. OSZTALYELLENTÉT D. D. Eisenhower, Európa or­szágainak hadseregei fölötti telj­hatalommal rendelkezik. A kü­lönböző országok hadseregeinek összpontositása, kemény diónak bizonyult. Nyugat Németország, Francia, Olasz és Angolorszá­gok hadseregeinek összharmóni- kus megszervezése, hol előre, hol hátra, hol jobbra, hol balra dü- löng. Ezekben az országokban a politikai gépezet csak napok, he­tek kérdése, hogy össze nem roppan és magával rántja a tel­jesen lerombolt gazdasági élet minden részét. A US News és World Report, amelynek szer­kesztői az egész világ politikai és gazdasági életében nagy szak­értelemmel rendelkeznek, úgy látják, hogy az angol munkás­párt — amelyre a mi kapitalista sajtóink, politikusaink szeretik rásütni a szocialista jelzőt — a következő választásoknál át ad­ja helyét a Churchül konzerva­tív pártjának. Alátámasztja ezt azzal, hogy az angol munkáspár­tot nagyon megviseli az, hogy Bevan baloldali szocialista vezér kilépett a kormányból, mert el­lenzi Attlee felfegyvérkezési haj­lamát, az Egyesült Államok had­vezetőségével való komázását. Ebben nagy tömegek követik Bevant és előre látható, hogy e szakadás a munkáspárt uralmá­nak adta be a kulcsot. Bevan és követői holmi re­formokkal, jobban hangzó re­formokkal, mint Attlee követői bolonditják Anglia munkásosz­tályát. Angliában éppen úgy, mint Amerikában az életszükség­letek árai rohamosan emelked­nek, a munkások kereseti viszo­nyai napról-napra alább szálla­nák. Bevan olcsó munkáslaká­sokkal, egészségügyi intézkedé­sekkel, magasabb munkabérek­kel, a gazdagok megadóztatásá­val, a hadsereg költségeinek drasztikus redukálásával akarja a szavazók bizalmát megnyerni. Az angol szakszervezetek, amelyeknek összetétele teljesen megegyezik az amerikai szak- szervezetekével, néhány héttel; ezelőtt tartott kongresszusán! Attlee miniszterelnök mellett! foglalt állást, amely kissé felvil- j lanyozta Eisenhower és az ame- ] rikai katonai és poitikai köröket. | Az angol szakszervezetek basái éppen úgy,' mint az amerikai szakszervezetek munkáshadna­gyai, helyet foglalnak az angol! kormány minisztériumaiban és! mivel ők a fejei a szakszerveze­teknek is, igy saját érdekeik mellett szavaztak az angol szak- szervezeti kongresszuson. Anglia szakszervezeti tagsága, vagyis Anglia összmunkássága, nem hi­ve az ország felfegyverzésének, békét akarnak és követelnek. Követelik, hogy az angol serege­ket vonják vissza Koreából, Ma­lay ból, Indó-Kinából és ez nagy fejtörést okoz nem csak a kor­mányban ülő minisztereknek, hanem a mindenkor megalku­vásra kész szakszervezeti vezé­reknek is, még nagyobb fejtö­rést okoz nekik, hogy napról- napra nagyobb mederben nyilvá­nul meg Anglia népei között az orosz barátság. Elitélik a kor­mány azon intézkedéseit, hogy Oroszországgal megszakítani ké­szülnek a kereskedelmet. De a szakszervezeti tagság éppen oly tehetetlen, mint itt az Egyesült Államokban. A szakszervezetek­ben minden intézkedés felülről jön és ennélfogva nem a tagság intézkedik, azok tehetetlenek a szakszervezeti basák hatalmával szemben. Nyug at-Németországban a helyzet nyomasztó. A bonni kor­mány nem osztozik az angol, francia és amerikaiak azon fel­fogásával, hogy Nyugat-Német- ország helyzete napról-napra kedvezőbb, ők éppen az ellenke­zőjét nyilvánítják. A német parlamentben minden intézke­dést a nagyhatalmak ellenőrzése kiséri, de mindennek dacára erő­sen harcolnak a nagyhatalmak azon határozatai ellen, hogy több szenet, vasat és egyéb nyersanyagot szállítsanak a szö­vetségeseknek. Nagy harcok folytak s folynak az ellen, hogy a szövetséges hatalmak szabják meg és ellenőrizzék Nyugat-Né- metország nyersanyag termékei-' nek feldolgozását. Késhegyik menő harcokat folytatnak az el­len, hogy a szövetséges államok hadseregeinek letelepítésére még több és nagyobb területeket en­gedélyezzenek. Dr. Kurt Schu­macher, a szociáldemokraták ve­zére, tiltakozik a munkások to­vábbi megadóztatása ellen. Til­takozik, hogy az amerikai meg­szálló hadseregek ellátásának költségeit a német nép viselje. Az a kilenc billió dollár, amelyet az Egyesült Államok Nyugat- Németország társadalmi rend­szerének fentartására költött, falra borsónak bizonyult. Eisenhower szervezési ered­ménye Nyugat-Németországban egyenlő a nullával. A német poli­tikusok azt hangoztatják, hogy ha a szövetségesek akarnak egy német hadsereget, akkor szerel­jék fel és tartsák el. De nem csak a német politikusok közöm­bösek egy német hadsereg léte­sítésében, hanem annál még na­gyobb baj is van, ami még na­gyobb fejfájást okoz Eisenhow­er és társainak és ez Franciaor­szág féltékenysége. Hallani sem akarnak arról, hogy egy német hadsereget szereljenek fel, sőt hevesen tiltakoznak az ellen, hogy annak költségeit mint szö­vetségesek rájuk is kivessék, így egyelőre a levegőben van az uj német hadsereg, amelynek hi­vatása lenne Eisenhower által szervezett hadseregekkel egye- teremben megvédelmezni a kapi­talizmust, az elavult társadalmi rendszert. Franciaország politikai hely­zetéről senki sem tud biztos vé­leményt alkotni. Az elmúlt vá­lasztások óta a kormány alatt recseg-ropog a parlament bár­sonyszékei. Pleven miniszterel­nök sohasem biztos abban, hogy máról-holnapra ki ül a minisz­teri bársonyszékben, mert amió­ta elfoglalták helyeiket, az inflá­ció rohamlépésben halad előre. A kenyér ára 30 százalékkal emelkedett, Páris utcáin szágul­dó villamosok, buszok viteldijai 33 százalékkal lettek nagyobbak. A megélhetés szükségletei 43 százalékkal magasabbak mint egy évvel ezelőtt. A hús ára, amely Európa minden országá­ban luxus számba ment a bérért dolgozó népek között, Francia- országban a koreai háború óta, 150 százalékkal emelkedett. Sem az Egyesült Államok kor­mánya vagy hadvezetősége, de senki más sem biztos abban, hogy a jövő héten vagy hónap­ban milyen kormányrendszeren fog Franciaország nyugodni. Ennélfogva sem Eisenhower, sem a szövetséges hatalmak had­vezetőségei nem képesek ‘gy egészséges alapot kidolgozni a francia hadsereg felszerelését, előállítását illetőleg. Eme válsá­gos helyzet a Nyugat Németor­szággal való egyezséget, együtt­működést is a háttérbe szorítja. Azok a sok billiók, amelyeket az Egyesült Államok Franciaor­szág kapitalizmusának védelmé­re osztott ki, nem hozták meg a kívánt eredményt, sőt ma nyo­masztóbb a helyzet, mint amikor a Marshall dollárok kezdtek gu­rulni Francia és stb. országok kizsákmányoló osztályának tel­hetetlen zsákjába. Olaszországban a De Gaspari kormány nap-nap után veszti erejét és áz Egyesült Államok­hoz folyamodnak újabb billiók­ért, hogy meghosszabbítsák az olasz kizsákmányoló osztály éle­tét. Olaszországban is rohamo­san emelkednek az életszükség­letek árai és a bérrabszolgák ke­resete, éppen úgy mint bármely más országban túlságosan üa- csony ahoz, hogy emberséges megélhetésben részesüljenek. Az olasz kormánynak egy más fel­számolni valója is van. A mun­kanélküliség folyton emelkedik. A hivatalos kimutatás szerint ez év augusztus elején két és fél millió ipari munkás, másfél mil­lió mezőgazdasági munkás volt munkanélkül, a nyár kellős kö­zepén. Eisenhower Olaszország­ban is éppen úgy, mint Nyugat* Európa legtöbb országaiban, a kizsákmányoló osztály védelmé­re építendő hadsereg szervezésé­vel zátonyra jutottak. Éppen ideje volna, hogy ha az ameri­kai kormány nem is, de az adó­fizető polgárok ébrednének an­nak tudatára, hogy- sem dollá­rokkal, sem fegyverekkel nem lehet egy újabb társadalmi rend­szer előhaladását feltartóztatni, megakadályozni. Az Egyesült Államok kormá­nya, a Wall Street nemzetgaz- dászai nem hisznek az evolúció­ban, hanem a maradi felfogáson hizlalják magukat. Úgy gondol­ják, hogy képesek lesznek pénz­zel, fegyverekkel fentartani a kiváltságos osztály társadalmi rendszerét, ennek érdekében a fentebb említett folyóirat kimu­tatása szerint több mint egy mil­lió tonna felszerelést küldtek Európába, amelynek értéke több mint egy billió dollár. Nyugat Európában az Egye­sült Államoknak négy gyalogos divíziójuk van (egy divízió 18- 20 ezer emberből áll) amelyet ebben az esztendőben, még má­sik két divízióval toldanak meg. A repülők hadserege 60 ezer em­berből áll. Az amerikai hadiflot­ta Európát teljesen körül övezi. Ezzel a kolosczális felszerelé­sekkel, hatalmas embertömeg­gel állanak készen megvédelmez­ni a magántulajdont, a kizsák­mányolás rendszerét. A nyugat európai országok hadseregei egyáltalán nem számítanak, azok csak az amerikai lapok ol­dalain léteznek és az Eisenhower CHICAGO FIGYELEM! A Bérmunkás chicagói ol­vasói november 11-én vasár­nap délután pontosan egy órai kezdettel TÁRSAS EBÉDET rendeznek a Lincoln Auditori­um éttermében, 4219 Lincoln Ave. Ez alkalommal is, a múlt­ban nagy sikert aratott disz­nótoros ebédet, hurkát-kol- bászt és finom süteményeket, valamint elsőrendű hűsítőket ’ szolgálunk fel, mérsékelt árak mellett. Felkérjük a Bérmunkás va­lamennyi olvasóját, hogy a si­ker érdekében minél nagyobb körben agitáljanak. A Rendezőség. és társainak álmaiban vannak. Amikor ezek a mészáros legé­nyek kelet felé kacsintanak, ott látják velük szembe az orosz hadsereg 215 divízióját és a csat­lós államok 75 divízióját, ame­lyek együttvéve 350 repülő tér­ről éber figyelemmel kisérik az ózsdi rendszer zsoldosainak min­den mozzanatát. Egyedül a nyu­gati részen több mint 17.000, legmodernebb repülőgép tartja sakkba Eisenhower és társait. Ez a hatalmas felkészülődése a népi demokráciáknak arra kész­tette a generális urakat, hogy számot vessenek és beismerjék amint azt Eisenhower beismeri, hogy Anglia hadászati szem­pontból nem megbízható, hasz­navehetetlen, mert egy hatalmas politikai és gazdasági válság előtt áll. Franciaország kormá­nya szintén széjjelmálóban van. Olaszországban olyan nyomasz­tó a helyzet, hogy nem tudni, hogy mikor lázad fel a nép és a kommunisták veszik át a ha­talmat. India több mint 200.000 kato­nát vont össze Pakistán határán támadásra készen, az alig száz­ezernyi _ Pakistán seregekkel szemben. A szent háború újabb kitörése a mozlem és hindú né­pek között, csak napok kérdése. A politikusok és a generálisok hencegése mindkét oldalon egy újabb vallási háborúba zúdítja a hindukat és mozlemeket. Az elmúlt hat esztendőben, vagyis az elmúlt világháború be­fejezése óta azon országok ame­lyek lecsatlakoztak az uj társa­dalmi rendszer útjára, a 190 mil­liós orosz népet, több mint 800 millióra egészítették ki. Azon or­szágok, amelyek a mai társadal­mi rendszer fentartásának hívei, vagyis a kizsákmányoló osztály rendőrhatalma még mindig kar­mai között tartja, 725 millió né­pességgel rendelkeznek. A sem­leges államok mint Ausztrália, New Zealand, Dél Amerika, stb. 740 millió lelket számlálnak. Az 1917-es orosz forradalom, amely bevezette az uj társadalmi rendszert, amely eltörölte a ma­gántulajdont és egy újabb rend­szer útjára lépett, teljesen egye­dül állt egész a második világhá­ború befejezéséig, amikor is Oroszország példáját követték Magyarország, Lengyelország, Románia, Bulgári, Albánia, Lat­via, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Estonia, Litvánia, a hatalmas Kina és legújabban Tibet. Né­metország déli része szintén az (Folytatás a 6-ik oldalon»

Next

/
Thumbnails
Contents