Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-09-15 / 1697. szám

1951, szeptember 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI AZ ÉRTEKEZLET UTÁN Ismét lezajlott a magyar szár­mazású Ipari Unionisták, a Bér­munkás olvasóinak Országos Értekezlete. Joggal lehet orszá­gosnak nevezni ezt az értekezle­tet, mert kelettől nyugatig majdnem minden magyar tele­pülés képviselve volt. Azt hiszem soha egységesebb és céltudatosabb értekezlet nem zajlott le, mint a legutolsó. Egy­séges vélemény alakult ki a ma ihindenkit legközvetlenebbül ér­deklő nemzetközi kérdésben és igy természetes, hogy az érte­kezlet leszögezte magát az im­perializmus elleni küzdelemre, a békéért való harcban való aktiv részvételre, mint olyanokra, amelyek ma döntő fontosságú­ak a tőke és a munka történelmi harcában. A felszólalásokból kitűnt, hogy senkit sem tévesztett meg a kapitalista propaganda, amely mint egy szabadságharcot pró­bál beállítani a nyugati kapita­listák fegyverkezési őrületét. Mindenki tisztában van azzal, hogy ez a készülődés a harma­dik világháborúra, a pusztulás­ra Ítélt kapitalista rendszer vég­ső összecsapása, a felszabadult és felszabadulni akaró munkás- osztály ellen. Ennek a tiszta meglátásnak a következménye volt a Bérmun­kás irányvonalának jóváhagyá­sa és a továbbra is ezen az utón való haladása. Nagy szeretet és érdeklődés nyilvánult meg a Magyar Nép- köztársaság haladása, fejlődése iránt, amelyet fokozott az, hogy a delegátusoknak a Bérmunkás történetében először volt alkal­muk egy hosszú szünetben Ma­gyarország hivatalos képviselő­jével elbeszélgetni és a számta­lan feltett# kérdésekre olyan lo­gikus, meggyőző válaszokat kapni, amely még ha lett volna is kétség a magyar kérdésben, teljesen eloszlott a beszélgetés hatása alatt. IWW JELVÉNY Másik nagy. de elvárt megle­petés volt az Országos Értekez­letnek az IWW Egyetemes Bi­zottságának a levele, amelyben belátva az Egyetemes Konven­ció múlt évi határozatának, amellyel megvonták a Bérmun­kástól az IWW jelvény haszná­latát, a helytelenségét és fel­ajánlják azt, hogy a Bérmunkás újra mint IWW kiadvány jelen­jen meg és használja az IWW jelvényt és bocsánatot kérnek a Bérmunkást ért sérelemért. Ezzel az aktussal lezáródott a Bérmunkás ellen folytatott több mint 10 éves szégyenletes harc. Egy maroknyi, mint ma már nyilvánvaló, munkásmoz­galmi szemét folytatta ezt a hajszát ellenünk, mi első meg­mozdulásuknál jól láttuk azt, hogy nem holmi baloldali ellen­zékről van szó, hanem közönsé­ges árulókról, nácikról és sér­tődött, beképzelt alakokról, kik megtudták zavarni egy pár jó­hiszemű munkás gondolkodását is. Nem kellett nagy jóstehetség ahoz, hogy előre megmondjuk, hogy ez az “ellenzék” nem a baloldalon, hanem az ellenforra­dalmárok mocsarába fogják vé­gezni. Hol van ma ez. az “ellenzék” egy részs ott marsol Spellman bíboros és a véreskezü nyilasok táborában, van aki vallásos egy­letekben éli ki a “forradalmi vá­gyait”, mig az elbolonditottak, meggyülölve a vezéreiket, elhú­zódva' hallgatnak. Az a szomorú a dologban, hogy akik szövetkeztek egy a munkások nyakán élősködő volt SLP senkiházival, megtudták téveszteni az Egyetemes Kon­venció többségét és sikerült ki­verekedniük a Bérmunkás elleni döntést. ' A Bérmunkás megbízottja Köhler munkástárs, megmondta ott a delegátusoknak, hogy ezek a hangadók röviden kint lesznek kik nagyon röviden kint lesznek az IWW-ből, de még ő sem hit­te azt, hogy a jóslata oly gyor­san bekövetkezik, mert ez aZ SLP süvölvény rögtön a kon­venció után, kiszakított pár ta­got az IWW-ből és most ennek a “független” csoportnak a nya­kán élősködik. Az Egyetemes Végrehajtó Bi­zottság döntése nagy elégtétel a Bérmunkásnak. Igazolása an­nak. hogy soha sem tért el az IWW, a forradalmi munkásmoz­galom vonalától, mint ahogy ki fog ott tartani nem sak a fasiz- ták, sameszek és fékerekkel szemben, de semmiféle hatalom sem kényszeríthet bennünket ar­ra, hogy egyetlen sort is megje­lentessünk a Bérmunkásban, amely ellenkezik a munkásosz­tály érdekeivel. A Bérmunkásba bele lehet fojtani a szót, de elhallgattat­ni, “semlegessé” tenni, a most folyó nagy küzdelemben, nem lehet. Ez alkalommal lehetetlen meg nem emlékezni a Bérmunkás ol­vasó táborából, amely ebben a csúnya hajszában hűségesen ki­tartott a lapja mellett. Nem akadt egyetlen olvasónk sem, ki felült volna a szennyalakok han- dabandázásának, de még az Egyetemes Konvenció határoza­ta sem tévesztett meg senkit, egyetlen olvasónk sem hitte el a döntés dacára sem, hogy a Bérmunkás rossz útra tévedt. Az olvasó tábor kitartott ren­dületlenül, nem csak erkölcsileg, de anyagilag is helytállt és biz­tosította a lapja zavartalan megjelenését és fokozatos ter­jesztését is. Meg vagyunk győződve arról, hogy az a hűséges kitartás fen fog maradni és az olvasó tábor megértéssel fogja fogadni az Országos Értekezlet ama hatá­rozatát, amelyet a folytonosan emelkedő drágaság kényszeri- tett ki. HÁROM DOLLÁR ELŐFIZETÉS Hosszú évek óta, minden Ér­tekezleten felmerült az a kérdés, hogy fel kell emelni a Bérmun­kás előfizetési árát. A delegátu­sok kivétel nélkül belátták azt, hogy lehetetlen 2 dollárért éven­ként egy olyan lapot kiadni, mint a Bérmunkás, amelyet nem pénzel semmiféle csoport, amely nem adja el hirdetőinek a ha­sábjait, de a többség mindeddig arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a lap olvasói más utón, felülfizetéssel, mulatságok rendezésével, Építő Gárda ala­kításával biztosítsák a Bérmun­kás fentartását. Hogy a most lefolyt Országos Értekezlet mégis másként hatá­rozott és felemelte a lap előfize­tési árát három dollárra, annak többek között a következő okai vannak. Az állandóan emelkedő árak, amelyek vonatkoznak a papír, nyomdaipari munkabérek is, csak a mozgalmunkkal szimpa­tizáló nyomda tulajdonosok, na­gyon méltányos áremelése, amely Csak a papír áremelkedé­sét fedezte, tette lehetővé eddig is a két dolláros árat. Mind több olyan olvasónk van, aki elöregedés, betegség miatt képtelen fizetni az eddigi két dollárt is, de a lapbizottság ezeknek, a legtöbbször évtizedes olvasóknak, előfizetés nélkül is tovább küldi a lapot. Sok minden ok miatt mind kevesebb város az, amely mu­latságokat rendez. Elmaradtak az évenként szokásos sorsolások is, igy itt is kevesebb a lap be­vétele. Igaz, hogy az olvasók tekin­télyes része felülfizetésekkel se­gíti a lapját, de ez ma már nem tudja fedezni a lap előállítási költségeit, igy kénytelen, kellet­len a Bérmunkásnak is be kel­lett állnia a drágítok közé. Az Országos Értekezlet és a Lapbizottság felhívással fordul az olvasó táborhoz, hogy méltá­nyolja a kényszerítő okokat és fogadja mint egy elkerülhetet­len rosszat az előfizetési ár fel­emelését. Ne feledjük el, hogy csak az­ért lehetséges ezen az áron is egy nyolc oldalas lapot kiadni, mert a Bérmunkás megírása, adminisztrálása teljesen díjtala­nul történik. A lap Írói, titkára, szerkesztője, a csomagoló gár­da hétről-hétre a munkájával te­szi lehetővé a lap pontos meg­jelenését, az olvasók meg az ál­dozatkészségükkel kell, hogy to­vábbra, is ott álljanak a lapjuk, a Bérmunkás oldalán. Sorakoz­zanak fel az Építő Gárdába azok is, kik nem voltak jelen az Or­szágos Értekezleten, de a múlt­ban mindenkor beletartoztak ab­ba a csoportba, kik évente 12 dollár támogatásra kötelezték magukat. Cleveland. Akron, New York, még a mai körülmények között is rendszeresen tartanak össze­jöveteleket a . Bérmunkás javá­ra. Időközönként megrendezik ezt más magyarlakta városok ol­vasói is, egy kis jóakarattal, egy kevés fáradtsággal megte­hetnék ezt máshol is, ha csak 10-15-en jönnek is össze, ha pri­vát otthonba is, még akkor is tekintélyes támogatást nyújt­hatnak a Bérmunkásnak, Nehéz, kemény harcok előtt áll a! világ öntudatos munkássá­ga, az imperialista törekvések, a háború ellen, a munkásosztály felszabadulásáért. Ebben a gigászi küzdelemben, csak egy szerény, de haros ki­tartó katona a Bérmunkás, amely mögé szorosan fel kell sorakoznia az olvasó tábornak. Közel 40 éve harcol együtt egy szebb világért a Bérmunkás és az olvasó tábora, együtt öre­gedtek meg, de azért fiatalos erővel kell állnia a gáton, ami­kor minden jel mutatja, hogy “Ez a harc lesz a végső”. NAGY GYŐZELEM Az egyik kolumnista, a Japán­nal megkötött békeszerződést az amerikai diplomácia és főleg John Foster Dulles nagy győ­zelmének tartja. “Minden úgy ment mint egy jól megolajozott gépezet, a jól megszerkesztett tárgyalási szabályokkal, belefoj­tották a szót a szovjet delegá­cióba. Valahogy tényleg úgy nézett ki a San Franciscoba összejött társaság, mintha egy akaratnél­küli gép volna, amely úgy műkö­dik, ahogy azt az alkotója, gaz­dája beállította és irányítsa. Még az “olaj” is helytálló, mert hisz az irányitó Wall Street ügy­véd, Mr. Dulles mielőtt elfogad­tatta volna az ellenzékieskedő kormányokkal az általa gyár­tott béketervezetet, olajozni kel­lett, kit Marshall tervei, kit köb csönökkel, kiket meg kilátásba helyezett viszontszolgálattal sze­relt be a gépezetbe. A francia tőkéseket hadifelszereléssel, ha­dihajókkal, repülőgépekkel segí­tette az indokinai szabadsághar­cosok ellen, ezt kapta az angol, munkáskormány Burmában és Maláyban és teljes támogatást Iránban. A Fülöp szigeteket, Izráelt, Görögországot és Törökországot már régóta amerikai payrolon tartják. Felvonult a 20 délame­rikai ország, meg az európai ki- sebb-nagyobb marshallizált or­szágok, kik kénytelen-kelletlen elfogadták változatlanul azt, amit Mr. Dulles megszerkesztett. Ezeknek az országoknak túl­nyomó többsége, egyáltalán nin­csen érdekelve a japán béke- szerződéssel, az egész szerepük két aktívából állt. Először meg­üzenték a háborút Japánnak és most aláírták a békszerződést. Maguk, a tényleg érdekelt or­szágok aláírása hiányzik a bé­keszerződésről. Az 500 milliós Kínát, amely ellen a japán im­perializmus 20 éven keresztül folytatott hóditó háborút, meg sem hívták. India a következő ázsiai hatalom megtagadta a konferencián való megjelenést, mert arra Kínát nem hívták meg, másrészt mert előre kije­lentették, hogy a szerződés ter­vezetén változtatni nem lehet, márpedig India úgy látja, hogy az a tervezet az igazságtalansá­gok halmaza. Szovjet Oroszország a harma­dik ázsiai nagyhatalom, a fenti okokból kivonult a tárgyalások­ról. Nem volt jelen sok más ázsiai ország sem és akik meg­jelentek, azok kényszerből írták alá a szerződést. Azoknak az országoknak me­lyeknek a nevei hiányzanak a békeszerződés alól, a lakossága vagy ezerkétszáz miihót tesz ki, tehát a nagy többséget. Ez ma­ga is azt igazolja, hogy az amit Friskoban megszerkeszte 11 e k nem annyira békeszerződés, mint egy uj ázsiai háború előké- ' szitásét jelenti. Ha az amerikai nagytőke har-

Next

/
Thumbnails
Contents