Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-09-15 / 1697. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. szeptember 15. madik világháború előkészítését nézzük, úgy tényleg “nagy győzelmet” értek el, de a békét, a megértést egy fikarcnyival sem vitték előre. AMIT NEM TUDHATUNK Koreába uira teljes erővel megindult a háború, mind a két oldalról megindultak a támadások. Újabb ezrek és tízezrek pusztulnak el, magát a szerencsétlen országot már teljesen szétbombázták a repülőink, azt már jobban elpusztítani nem lehet. Sokat beszélnek itt arról, hogy a Churchill által gyártott Vasfüggöny mögötti országokban csak egyoldalúan informálják a népet, nem hiszem, hogy legyen még egy ország, ahol olyan életbevágóan fontos kérdésekről, mint a háború és a béke, annyira informálatlan, illetve egyoldalúan lenne informálva, mint Amerika népe. A Koreába folyt fegyverszüneti tárgyalásokról csak azt hozzák a lapok, amiket a tábornokaink nagyon harcias hangon kijelentenek, de semmiféle jelentés nem szól arról, hogy mit akarnak és mit mondanak a túlsó oldalon levő tárgyaló felek. Pedig talán ez is érdekelné azokat, kiknek a hozzátartozóit ott pusztulnak 60Q0 mérföldré Koreában. Nem sok remény volt arra, hogy ezek a tárgyalások eredményesek lesznek. Az amerikai nyilatkozatok és tettek nem arra mutattak, ho°"rr őszintén békét akarnak teremteni. A repülő támadások szünet nélkül folytak, a hadihajók állandóan lőtték az általuk elérhető területeket, ezek bizony nem nagyon alkalmasak arra, hogy békés hanglatot teremtsenek. Annyit tudunk, hogy a tárgyalások folyamán, ha azok megakadtak, a túlsó odali engedmények indították azt újra el. De a koreai panaszt, amely miatt megszakadtak a tárgyalások, oly hangon utasította vissza a parancsnokló tábornok, hogy kétségtelennek látszott az, hogy igy nem lesz békekötés. Az ütköző zóna felállításánál, mint azt Drew Pearson is megírta, nem annyira könnyebb védelmi vonal, mint az játszott szerepet, hogy - az észak koreai nagy tungsten bányák termését óhajtják maguknak biztosítani. Azért kellene a koreaiaknak visszavonulni 30-48 mérföldet, minden más vonal kijelölését elutasított nz amerikai Joy tábornok, mire a koreai bizottság vezetője keserűen jelentette ki az amerikai delegációnak: önöknek tudniok kell, hogy nem nyerték meg a háborút, nem győztesek. Mi igazán békét akarunk, de mi nem behódolni jöttünk ide. Ha a Nemzetek Szövetsége, amelynek a zászlója alatt folyik a koreai háború, tényleg békét akarnak teremteni, akkor a békék érdését ki kellene venni azok kezéből, kiknek háború a mesterségük és olyanok kezébe adni, akik gyűlölik a háborút, akik békét akarnak a földön. Megvagyok győződve arról, hogy ha a béke hívei ültek volna le a tárgyaló asztalhoz, akkor már nem kellene sok százezer anyának rettegnie a fia életéért. Drew Pearson is kétségbe esett (Vi.) Az amerikai ál-demok-1 ráták leghathatósabb ügynöke, talán éppen Drew Pearson, aki már éveken keresztül javasolta, szorgalmazta, hogy gyermek módjára, léggömbökkel játszadozzanak a szocialista országok határain és az amerikai életmódot, haszon rendszert és az oly szépen körülirt, de még Pearson által sem található demokráciát ismertessék a szocialista terv- gazdaságra tért országokban. Ezen léggömb játékokra — mivel hosszú nógatásra már sikerült Pearsonnak — oda is utazott, valamint az atombom- bás Stassen ur is, akit a tőkések kiszemeltek az európai országok szökevényei főnökének. Ajz ő irányítása alatt működnek ezen játszókedvü szökevények, irkáinak, agitálnak, ellenforradalmakat építenek, de egyenlőre csak terveznek és arról álmodoznak. Pearson is ott van, átment az általa vasfüggönynek nevezett határon, minden nehézség nélkül. Kelet-Berlinben szemlélhette, hogy miként özönlenek a világnak 83 országából — Amerikából is akik megtudtak szökni — Kanadából is csakúgy, no meg a nyugati zónákból is csak szökve —de ott volt sok százezer fiatal, akiknek már a lég- gömbösködő játék nem kell, pedig sokkal fiatalabbak, mint a Kerenskiek, Eckhardtok, Fábi- ánék, meg a többi régi rablóvilág szabadságát sirató öregemberek, akik mostan léggömbökkel játszadoznak. IGY BESZÉL PEARSON East Berlin — Amint végig sétálsz a bombák által lerombolt Berlin utcáin, meglepődve láthatod, hogy Moszkva milyen nagyszerűen kiemelte azt, ami mindenek felett legjobban érinti az emberek szivét. Zászlók mindenfelé. Minden német, kínai, cseh, magyar, koreai között ott van a kék és fehér béke zászló. Minden oszlop tetején ott ül a béke galambja, állandó emlékeztetésül arra, hogy a Szovjet Union a békére vágyik. Minden oszlop aljában ott vannak a béke szavai. “Paz . . . Mir . . . Palix . . . Béke . . . Peace.” Állandóan megismételve ezen szavak. Szavak melyeket minden katona szeret, minden nemzet tud olvasni, megérteni. Ezekkel szemben feltüntetve Truman elnök, Marshall hadügyminiszter, Acheson külügyminiszter szavai, figyelmeztetés a háború veszedelmére, figyelmeztetés, hogy nekünk készülni kell a háborúra. Ez a leghatásosabb propaganda és a legmegtévesztőbb a külügyi hivatalunk hősies, de korlátozott ellenpropagandája ellenére, az ott megjelent, több mint két millió fiatal közül százezrek fognak hazamenni azon meggyőződéssel, a berlini ifjúsági tömeggyülésről, hogy az USA rossz áriás, csak a USSR az egyedüli reményük a béke megvédésére. II-IK JELENET — Az Egyesült Államok szenátusában, a tennessei szenátor McKellar, 88 I éves, álmosan hallgatja a szená- ' tusi költségvetési bizottság gyüI lésén a külügyi osztály jelentését, a költségeket illetőleg. George Perkins, a J.P. Morgan társának fia, aki az európai ügyeknek a főtitkára, nem éppen kommunista ügynök, amint McCarty állítja, hogy azok kezelik a külügyeket, ismerteti a nagy szükségleteket, nagyobb összegekre, hogy az amerikai követséget ellássák Lengyelországban. A szenátorok tudni akarták, hogy miért kell ezen évben több pénz, mint a múlt évben kellett. Perkins magyarázta, hogy a kommunizmus elleni harc sokkal tempósabb, valamint a követség vesztett a lengyel, pénz (sloty) leértékelésénél. Fiatal ember — dörmögte McKellar — megmondanád nekem hogy az Egyesült Államok alaptörvényének milyen pontja szerint van nektek jogotok elmenni és más nemzetek pénzével spekulálni ? III-IK JELENET — Szintén az Egyesült Államok szenátusában. McCarran szenátor, Ne- vadából, aki 75 éves, hallgatja a külügyi hivatal segéd-titkárát, Barret-et (ez ugyan melyik banktól van ott?) aki az Amerika Hangjának fontosságát ismerteti s több pénzt akar arra. Ő beismerte, hogy Barret elfogadható érveket hozott fel, mégis utólag hozzátette: “Én félnék felelőséget vállalni mindezen nagy pénzek elköltsésére, a háború kikerülésére, amikor én úgy érzem, hogy a háború kikerülhetetlen.” AZ IGAZSÁG ÉS FÉLREVEZETÉS Amig Pearson csak a szépeket, a neki tetsző, vagy propaganda célra alkalmas dolgokat írja meg, Mr. Marshall, Acheson, Truman, McCarran, McKellar, McCarty és McArthurok az igazat mondják meg. Ők nem békére, hanem háborúra készülnek. Ezt még Pearsonoknak, a minden hájjal megkent propagandistáknak sem lehet letagadni. Azért esett kétségbe Pearson, meg a többi hivatalos propagandista, Morganok, Perkinsek, Rockefellerek, Fordok és más nemzetközi bankárok félhivatalos ügynökei. Nem tudják ellensúlyozni, kimagyarázni a hivatalos egyének, hivatalos kijelentéseit. Nem tudják elhitetni a világ ifjúságával, a világ népével, hogy az amerikai State Department (külügyi irányítók) békét akarnak, vagy békén hagynák a világ népét, amikor látják, hogy a befektetéseik más országokban is veszélyben vannak. Nekik kell az irániai olaj, kellenek a kínai, koreai tungsten bányák, a malayi gumiültetvények, az egész világ piaca fölötti kontrol. Ők szabják meg, még a szövetséges országoknak is„ hogy hol és kikkel kereskedhetnek. Miket adhatnak-vehetnek más országoktól. Hogy milyen az a demokrácia, melyet ezek fegyveresen akarnak az egész világra rákényszeríteni, éppen Pearson bizonyítja, amikor megírja, hogy a Morgan-ház társának a fia és más ilyen nagy nemzetközi bankárok fiai foglalták le a külügyi- hadi- pénzügy- és minden fontos minisztériumot. Ők uralják az amerikai kormányt, pedig a nép nem választotta őket oda. Jámbor hivők figyelmébe A “Los Angeles Times” újságban olvastuk az alábbi bánatos “sob” sztorit, aminőhöz hasonlókat elég gyakran helyez el a magát igen ügyesen hirdetni tudó Láni Mátyás, magyar katolikus pap, az újságoknak egyházi hirdetésekkel telitett oldalain. Szól pedig ez a szomorú történet bizonyos Schaefer Péter nevű 25 éves emberről, aki dacára fiatal korának, már sokat szenvedett. Schaefer ősei ugyanis vagv 200 évvel ezelőtt Magyarország déli részén telepedtek le, de mert Németországból mentek oda, Hitler még az utódait is németeknek tartotta és azért Pétert 1944-ben besorozták a német hadseregbe. A háború vége felé nyugatra került (szökött, kellett volna írni) s igy a háború befejeztével nem mehetett vissza a “kommunista Magyarországba ’ ’. Péterke Belgiumba, majd Angliába került, majd megint visszament Salzburgba, ahol megbízhatósága folytán a U.S. hadsereg alkalmazottja lett. Itt akadt rá Thomas O’Dwyer katolikus pap, aki megszánta az ifjú szenvedéseit, (Nem is tudtuk, hogy a U.S. hadsereg alkalmazottjai annyira szenvednek) és kieszközölte, hogy Péter, meg a felesége, — (mert szenvedéseinek enyhítésére közben megnősült) — kijöhessenek Amerikába. Itt már Láni Mátyás tisztelendő ur vette kezeibe a sorsukat, mindjárt szerzett nekik jó ‘dzsábot”, beajánlotta őket városunk egyik legelőkelőbb családjához, a Devonshire Roadon lakó Chatsworth családhoz cselédnek. Igen a snajdik náci katonából a nagytekintélyű Mr. Chatsworth inasa (butler) lett, a felesége pedig a Mrs. Chatsworth szobalánya. Láni főtisztelendő ur igy egyszerre két jótéteményt is végzett, amiért nemcsak a másvilágon, hanem még itt megkapja a fizetését. Először is nagyszerű dzsábot szerzett a két menekültnek, másodszor segített megoldani Mrs. Chatsworthnek a cselédkérdést. Manapság nem kis dolog itt cselédeket szerezni. És aztán ne feledjük el, micsoda istennek tetsző dolog az, amikor ilyen kiváló egyéneknek, (egy igazi Chats- worthnak!) teszünk szolgálatot. A templom-hirdetésekkel telitett ujságoldal olvasói kétségkívül hálatelt szívvel fognak imádkozni, hogy az Ur hasonló módon fizesse vissza a jószivü plébánosnak az ilyen jótéteményeit.
