Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-07-28 / 1691. szám

1951. julius 28. BÉR MUN KÄS 3 oldal AZ UJ MAGYAR IRODALOM VITA AZ ÍRÓ SZÖVETSÉG KONGRESSZUSÁN A szerkesztő megjegyzése: Nagy figyelemmel kisértem a há­ború befejezte óta hozzánk érkező magyar irodalmi termékeket. Teszem azt részben azért, mert a szépirodalmi termékek (regé­nyek, elbeszélések, versek és színdarabok) olvasása, — ha azok jók, — nagy élvezetet nyújtanak, de teszem kötelességszerüen az­ért is, hogy az uj magyar irodalmat az amerikai magyar olvasó közönséggel is megismertessük. Gondosan átnézem tehát a ke­zeimbe kerülő novellákat és ver­seket, hogy azokból a legjobba­kat kiválasztva .naptárainkban bemutathassuk. Többször megírtam már, hogy az uj magyar irodalmat, — a háború után irt dolgokat értem, — nagyon szegényesnek talál­tam. A néhány vers kiválasztá­megdnplázza és törekszik, hogy minden évben jobb és több élel­met termeljen. Ma még sem az ipari munkások, sem a paraszt­ság nem kizárólag a közszükség ­letre termelnek. Termékeik még mindig áru, amelyet más orszá­gokban helyeznek el, értékesíte­nek, ahonnan aztán az ő szük­ségleteiket, legkiváltképen gépe­ket szereznek be, hogy azok se­gítségével még hatalmasabbá, könnyebbé tegyék a termelést. Eme nehéz munkájuk gyümöl­cseként reményt kapnak, re­ményt, hogy lesz egy jobb, egy szebb társadalmi rendszer, mint amilyenben évszázadokon át él­tek. A nyugati államok kizsákmá­nyoló osztálya, minden eszköz­zel lekivánja rombolni a mun­kásosztály reményét. Néhány esztendő alatt Olasz és Francia- országoknak több mint hat billió dollárt adtak. Az olasz munkás­ság is, meg. az olasz uralkodó osztály is reménykedik, de mindkettő más irányba. A nyu­gati államok kizsámányoló osz­tályai sanda szemmel néznek a népi demokráciát magáévá tett országokra, mert azok termelési módszerei már ma is veszélyez­tetik a világpiacot. A mi társa­dalmi és termelési rendszerünk, amely a magántulajdon alapján áll, a bérrabszolgák termelésé­nek gyümölcsét annyifelé oszt­ja, ahány magánvállakozó van. Ezek vágják zsebre a munka gyümölcsét, amely őket aztán mint kiváltságos osztályt tartja fen, mig ellenben a népi demok­ráciák közös termelési rendsze­re az állam fejlődését segíti elő, az állami könyveli el a hasznot, amely aztán újabb és jobb be­fektetéseket tesz, a termelés és szétosztás javítására. A terme­lést és szétosztást a tervgazdál­kodás alapján intézik és csak azt termelnek, amire az állam­nak szüksége van és csak azt adják el, amiből az állam már beszerezte szükségleteit. A világ kizsákmányoló osztálya tudatá­ban van annak, hogy a népi de­mokráciákban a következő lépés a, szabad társadalmi rendszer, amelyben nem lesznek osztályok és nem lesz ur, nem lesz rabszol­ga. Köhler. A Nádasladányi téglagyárat nemrég helyezték üzembe. A gyár az idén már mintegy^ öt­millió téglát állít elő, az ötéves terv egyre növekvő építkezései részére. sánál is nem az abszolút, hanem csak a viszonylagos értéket kel­lett néznem, vagyis azon verse­ket vettem át a naptárba, ame­lyeket aránylag a legjobbaknak találtam. Elbeszélésekre pedig alig akadtam, amelyek elérték volna az én kritikai mélcémet. Az erdélyi magyar irók termé­kei között még inkább találtam értékesebb írásokat, amelyekből többet át is vettünk. Eddig úgy tartottam, hogy talán az én kritikai értékelésem igen magas, túl sokat kívánok az uj magyar irodalomtól; vagy pedig hogy annak csak igen kis része jut el hozzám és azért nem találok rá a valóban érté­kes irodalmi termékekre. Most azonban, ahogy olvasom az író­szövetség első . kongresszusáról szóló beszámolót, amely a “Csil­lag’1 cimü havi folyóirat májusi számában jelent meg, látom, hogy az értékelésem helyes volt és bizony az uj magyar iroda­lomnak még nagyon sokat kell fejlődni, hogy rendeltetését — a magyar nép nevelését, lelkesí­tését és nemes szórakoztatását betöltse. MAGAS NÍVÓJÚ VITA Az április végén tartott iró- kongresszuson elhangzott rend­kívül magas nívójú és értékű beszámolók, felszólalások, kriti­kák és önkritikák a Csillagban közel száz oldalt foglalnak le és igy nem hozhatjuk teljes terje­delmükben, hanem csak kivo­natosan. De nem is szükséges a beszámoló szószerinti közlése, amennyiben abban sok olyan részlet van, amiket csak a hazai lapok és folyóiratok állandó ol­vasója érthet meg; máskor vi­szont ismétlésekkel találkozunk, így csak a fontosabb részeket közöljük és zárjel között adjuk megjegyzéseinket és a közölt részek összefüggését megadó magyarázatokat. Helyénvaló lenne, hogy ha rö­viden is, megmagyarázzam az irodalom fontosságát a társa­dalmi átalakulások idején és ez­zel egyetemben megindokoljam miért tartom szükségesnek, hogy a magyar irók vitáját la­punkban is részletesebben is­mertessük. Azonban magában ebben a vitában nem csak leg tárgyilagosabb és a legfonto­sabb beszámolót tartó Darvas József, iró és kultuszminiszter, hanem más irók is megtették ezt s igy az ily részekre külön is felhívom az olvasók figyelmét. A másik dolog, amire szintén előre figyelmeztetem az olvasót, a Párt és az irodalom viszonya. Közismert a jobboldali, sőt még a liberális irók részéről jövő vád hogy az irók éppen a Párt dik­tatúrája következtében nem tudnak értékes dolgokat alkot­ni. Nagy betűvel irom a Párt nevet, mint ahogyan a Csülag- ban látom és ahogyan a magyar irók olyan ihlettel írnak és be- I szélnek róla, mint a nagyon val- j lásos ember az Istenről, akinek a nevét még gondolatban sem merné kis i-vel elképzelni. .Meg­állapíthatja az olvasó is, hogy a magyar Íróknál a Párt éppen olyan személyes misztikummá * fejlődött, mint a vallásos embe­reknél az Isten fogalma. Még abban is megegyezik, ez a hason­lat, hogy mindkét esetben vala­milyen hierarchia (tisztviselők) vannak hivatva a misztikus ha­talom akaratának nyilvánításá­ra és megmagyarázására. Mint az olvasó látni fogja, maguk az irók is teljes tudatá­ban vannak ennek a ténynek és vitájukban felsorolják annak jó és rossz következményeit. A va­lóban nagyon értékes vita kon­klúziója egyébiránt az, hogy az uj magyar irók eddig csak tapo- datództak, de végre szilárd ta­lajhoz értek és egészen az utób­bi időkben, — az utolsó évet ér­tik alatta, — már nagy haladás történt. Reméljük, hogy igazuk van s a jövőben gyakrabban mutathatjuk be az osztálytu­datra ébredt magyar irók érté­kes munkáit. — (gb.) DARVAS JÓZSEF BESZÁMOLÓJA Tisztelt Irókongresszus, kedves ' barátaim! Végre elérkeztünk oda, hogy összehívhattuk s megtarthatjuk a magyar irók első kongresszu­sát. Ugyhiszem, túlzás nélkül és írázisosság veszélye nélkül el­mondhatjuk azt, hogy ez a kongresszus a magyar irodalom fejlődésében történelmi sza­kaszt jelez. Soha a múltban nem lehetett volna egy ilyen kongresszust összehívni. Nem csak azért, mert a hivatalos kultúrpolitika irá­nyitó urai ezt tüzzel-vassal meg­akadályozták volna, hanem az­ért sem, mert a múltban soha sem volt egy ilyan eszmei alap, amelyen meg lehetett volna te­remteni a magyar irodalom egy­ségét s amelyen a magyar irók egésze, vagy csak nagy többsé­ge is, találkozni tudott volna “rendezni közös dolgaikat”. Ma már van ilyen alap. S ez a Párt. A Pált programja és cél­kitűzése: a “szocialista társada­lom felépitése. Mai irodalmunk­ról még nem mondhatjuk el azt, hogy teljes egészében egységes pártirodalom, — de a Párt irá­nyitó szerepe már döntő benne, íróinkról még nem mondhatjuk el, hogy túlnyomó többségük kommunista, vagy akárcsak pártonkivüli bolsevik lenne, — de túlnyomó többségük helyesli és támogatja a Párt politikáját. Helyesli és írói munkásságával is kész támogatni azt a harcot, amelyet a Párt vezetésével viv népünk nemzeti függetlensége védelmében, az építő békéért, a szocializmus felépítéséért, a nemzet szabad szép jövőért, a az az alap, amelyen itt találkoz­ni tudtunk megbeszélni irodal­munk helyzetét és feladatait. Néhány héttel ezelőtt ünne­peltük országunk, népünk fel- szabadulásának 6. évfordulóját. Hat éve, hogy a dicső szovjet nép hős fiainak áldozatai árán végre megvalósult az, amiért évszázadokon át hiába hullott annyi vér, hiába gyűlt fel annyi szenvedés; megvalósult nemze­tünk függetlensége és népünk I AKRON ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az IWW akroni tagjai és a Bérmunkás olvasói szenzón- nyitó CSALÁDIAS KIRÁNDULÁST tartanak julius hó 29-én, a Farkas munkástársék szép kerthelyiségében. Jó hűsítők és szórakoztató játékokról gondoskodunk. Ha esik az eső elég fedett helyiség van. Az ebéd csirkepaprikás a hozzávalókkal lesz. Útirány: Clevelandból a Rout 8 amelyen beérnek Ak- ronba. A S. Main Street-re, ott balra térni az E. Exchan- ge-re majd a South Arlington- ra, itt jobbra fordulni egészen a Krumroy Roadig, ott balra térni és egy fél mile a Farkas ház. Ott már jelzőtábla is van. Legyen ott minden Bérmun­kás olvasó. Clevelandból d.e. 10 órakor több autó indul a 112 St. és Buckeye roadról, akiknek nincs kocsijuk, legyenek ott pontos időben. szabadsága. Az, amiről költőink, íróink a múltban álmodoztak, ami csak vágyaikban és forró szenvedéllyel megformált szava­ikban élt, — végre testet öltött. UJ VILÁG SZÜLETETT Nem frázis, hanem eleven va­lóság, ha azt mondjuk, hogy az országunk hat év alatt újjászü­letett. Az uj ország, amelyet a romok helyére építettünk, nem csupán külső formáiban, hanem belső lényegében is más, mint a régi volt. És még másabb lesz az ötéves terv végére. Uj váro­sok, uj falvak születnek, az ap­ró paraszti parcellák tarka rongyszőnyege hatalmas, vég- elláthatlan táblákká szövődik össze. Csakugyan, — szinte a térképet rajzoljuk át, — de nem a papíron, hanem a valóságban. Valóban csodálatos és elsodró dolog az, ami országunkban ma végbemegy. Nem igazi ember, nem becsületes ember az, akit a viharos fejlődés sodra nem ra­gad magával, —- aki nem tud lel­kesedni azon, hogyan lesz ná­lunk is igazán emberré az em­ber, s hogy a nemzet élete ho- gyon virágzik ki teljes szépségé­ben. írónak lenni egész történel­münk folyamán nem volt még szebb, mint ma. Voltak itt év­századok, amikor a költő, az iró csak világitó fáklya tudott lenni a tömör sötétségben. Áldozatos hősi és szép szeren'volt ez: el­égni, a remény fényét osztva szét a reménytelenségben, vagy odatemetkezni a letiport szabad­ság romjai alá. De én úgy hi­szem, hogy a megyalósuít re­ménység, a soha el nem bukó, győzelmes szabadságharc költő­jének, írójának lenni legalább ilyen hősi és szép dplog. Magyar iró számára nem adatott még szebb feladat, mint nekünk ma: müveinkben megörökiteni az uj kort s a születő uj ember arcát. De nem csak megörökiteni mindezt, hanem mutatni az elő­re vivő utat, a művészet eszkö­zeivel küzdeni az igazság és a szépség végső győzelméért. (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents