Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-07-28 / 1691. szám

\ oldal BÉRMUNKÁS 1951. julius 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.0P One Year ..........................$2.00 Félévre .............................. 1.00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám 4ra ____ 5c Single Copy _______ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki is közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonr>- „k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE crfSS8<°42 7. Financiális és fegyveres segítséget kell adni minden olyan dél-ázsiai országnak, amely esetleg kommunista befo­lyás alá kerülhetne. íme ez az a program, amellyel Amerika BÉKÉRE törekszik Ázsiában. Vegyük most ehez az Amerika vezetése alatt álló At­lanti Szövetség fegyverkezését, amely ugyancsak üyen vasgyürüt épit a kollektiv termelő országok körül Európában és Afrikában a Földközi Tenger medencél»en. A légierő kérésére a napokban adott a kongresszus újabb billiókat arra, hogy Saudi Arábiában, Porto Rico szigeten meg Alaskában is, újabb katonai bázisokat létesítsenek. Ezen programnak megfelelőleg Szenátor Lodge (R. Mass.) már 150 osztagból álló légierőt követel, ami négyszerese annak, ami elég volt a második világháború megnyeréséhez. Ha ezt a programot nézzük, akkor akarva, nem akarva, azt kell mondanunk, hogy az újabb világháború elkerülhetetlen, mert kierőszakolják azt a háborús profitolók. És ha a mai nagy világ­válságból kiúszik az emberiség újabb világháború nélkül, akkor azt nem az amerikai uralkodó osztály békeszeretetének köszönhe­ti, hanem az élethez való szívós ragaszkodásnak, amelyen megtört az amerikai háborús profitzsarolók akarata. A béke eshetősége Tompa fegyver Még alig indultak meg a tárgyalások a koreai háború befeje­zésére, a béke lehetősége máris nagy riadalmat okozott a háborús profitot harácsolok körében. Fel is szólaltak az amerikai szenátus­ban helyet nyert képviselőik, — republikánusok és demokraták egyaránt, — hogy nem fognak jóváhagyni semmi olyan megegye­zést, amely Koreát a 38-as szélességi fok mentén újból két részre szakítja, mint volt a “rendőr akció” megkezdése előtt. Nyilvánva­ló tehát, hogy a demokrata és republikánus szenátorok ezen koalí­ciója a háború továbbvitelét sürgeti. Ezeknek még nem elég vér folyt a korea harcmezőkön, ezek­nek még nem elég magas az amerikai veszteség lista s valószínű­leg semmibe sem veszik a három millió koreai emberéletet, a ren­geteg vagyont, amit ez a “rendőr akció” már eddig is elpusztított. Sőt mi több, nem csak hogy folytatni akarják a háborút, de arra törekszenek, hogy kiterjesszék az egész világra. Ezen szenátorok és a mögöttük álló háborús profitzsarolók nyomására Amerika átvette a hatalmát vesztett Anglia szerepét, amelyhez hozzácsa­tolta a levert Japán katonai érdekszféráját egy olyan világbiro­dalom kialakításához, aminőhöz hasonlót a történelem nem ismer. A nagy halak felfalják a kissebeket, — tartja a közmondás. A technikai fejlődés lehetővé tette ezen közmondás érvényesülé­sét az emberiség sorsát intéző úgynevezett “nagyhatalmak” terén is. Amig a század elején 8-9 nagyhatalom uralta a földet, számuk ma leapadt kettőre: az Egyesült Államok és a Szovjet Union nagyhatalmakra, amelyek mellett a többiek egészen eltörpülnek. Az emberiség sorsa tehát a következő évtizedekben attól függ, hogy vájjon ez a két nagyhatalom milyen viszonylatban lesz egy­mással. Jól tudjuk, hogy ezen két hatalmi érdekeltséget nem csak földrajzi vonalak, országhatárok választják el egymástól, hanem az élethez szükséges dolgok előállításának külömböző módszerei is. Amig az egyikben úgy a természeti kincseket, mint a termelő eszközöket magántulajdonban hagyták és a tulajdonosok kisszá­mú csoportja felfogadott munkásokkal végezteti a termelést úgy, hogy a termelvények eladásánál a tulajdonosoknak haszon ma­radjon, addig a másik nagyhatalmi területen kollektiv módon vég­zik a termelést, miután a termelőeszközöket és a természeti kin­cseket elvették a magán tulajdonosoktól és köztulajdonná tették. Dacára ezen nagy külömbségnek a Moszkvában mostanában megindított “News” cimü folyóirat vezércikke szerint ez a két kü­lömböző rendszer kooperálhat a béke érdekében, miután már mindkét rendszernek elég nagy földterület áll rendelkezésére ar­ra, hogy megmutassa, miként tudja emelni az emberiség fizikai és kulturális életszínvonalát. A másik rendszert képviselő nagyhatalom vezetői azonban nem hisznek a béke ily lehetőségében. Legalább is ezt mutatják az amerikai State Department azon intézkedései, amelyeknek célja katonai vasgyürüvel körülvenni a kollektiv termelésre áttért föld­tömeget. Ezt a célt szolgálják a világ minden részében felállított katonai bázisok az Atlanti Szövetség és a legújabban létrehozott Pacific Szövetség is. A State Department nyilatkozata szerint Amerika külpolitikájában a következő lépések előtt állunk: 1. Kiszélesíteni a Pacific Szövetséget, amelyhez eddig Amerikán kívül csak Ausztrália és New Zealand csatlakoztak, úgy, hogy Japán, a Phillippine szigetek s más országok is be­kerüljenek. 2. Olyan japán béke létrehozása, hogy Japán újból fegy­veres hatalommá legyen. 3. A hetedik (amerikai)) flottát továbbra is a formosai vizeken kell tartani, hogy Chiang Kai-Shek védve legyen a “vörösek” támadása ellen. 4. A japán szerződésbe be kell venni, hogy amerikai csa­patok továbbra is Japánban maradnak és azonkívül a légi erő számos bázist kap japán területen. • 5. A Phillipine szigeteken is nagyobb amerikai hadsere­get tartani. 5. A japánoktól elvett Okinowo szigetet nagy erődít­ménnyé kell kiépíteni. 6. A United Nations nevében, de valójában amerikai fen- hatóság alá kell helyezni a Japántól elvett összes szigeteket. A Kelet és a Nyugat közötti nagy ellentétek megoldására az amerikai militaristák csak a katonai hatalmat tartják alkalmas­nak. Másszóval a militaristák úgy tartják, hogy a tőkés termelő rendszer alapján álló hatalmak nagy ipari fejlettségük következ­tében képesek arra, hogy a kollektiv termelésre áttért országcso­port felett katonai győzelmet arassanak s azokban visszaállítsák a régi rendszert. Ennek a hiedelemnek megfelelőleg lázasan fegyverkeznek és ugyan akkor katonai bázisokkal veszik körül a Szovjet Uniont és az azzal szövetséges országokat. Tekintettel arra, hogy most már ebbe a csoportba esik Kina is, az amerikai militaristák a föld egy-harmadát akarják katoni vasgyürüvel körülfogni és a való­ban gigantikus méretű harmadik vüágháboruban tönkreverni. Ezen terv sikerében reménykednek a kollektív termelő országok­ból elmenekült, hatalmi pozíciókat vesztett egyének is, akik min­denféle “menekült” kormányokat állítanak fel Amerika félhivata­los segítségévek Ezekkel szemben azonban vannak olyanok, akik vagy nem bíznak ezen világmegrázó, esetleg mindent elpusztító nagy hábo­rúban, vagy pedig attól tartanak, hogy abba ők maguk is bele­pusztulnak. Ezek úgy tartják, hogy ha az amerikaiak meg tud­nák magyarázni a kollektív termelő országok népeinek, hogy mi­lyen nagy rabszolgaságot jelent számukra az uj rendszer és meny­nyivel jobb volt a régi, akkor ezen népek mindjárt fegyvert ragad­nának, elűznék jelenlegi kormányaikat és kitárt karokkal fogad­nák a régi elnyomókat. Ezt az elgondolást vélték megvalósítani a “Voice of America” (Amerika Hangja) név alatt ismert rádió propaganda program­mal. Az Amerika Hangja hívei azt hiszik, hogy a népi köztársa­ságok lakói áhítattal hallgatják a feléjük küldött amerikai “felvi­lágosítást”, amiket rendesen a saját nyelvükön továbbítanak. Azonban mint Pat McCarrau (D. Név.) szenátor most beismerte a szenátus “Inter Security” albizottsága gyűlésén, eddig még sem­mi kézzelfogható eredmény sem mutatkozik, noha az utóbbi két évben több száz millió dollárt költöttek az Amerika Hangja fej­lesztésére. Mi lehet az oka annak, hogy a népi köztársaságok né­pei nem lázadnak, nem fognak fegyvert és kergetik el kormánya­ikat, — kérdezte McCarran szenátor? Ez a szenátor, aki a kommunistákat üldöző törvénynek a szerzője és akit egész bátran lehet az amerikai reakció egyik leg­szélsőségesebb vezérének nevezni, megfelelt a saját kérdésére. Hí­ven eddigi működéséhez, most azzal állt elő, hogy az Amerika Hangja hatástalan, mert a programot rendezők soraiba BEFU­RAKODTAK A KOMMUNISTÁK, akik tehát olyan rádió szóza­tokat adnak le, amelyeket nem vesz komolyan Közép-Európa és Kina népe. Szóval a kommunisták megszabotálták az Amerika Hangját! Ezért maradt el az itt megrendelt középeurópai forrdalom. De ha igy áll a dolog, miért nem beszélt maga McCarran a forradalmi akcióra kiszemelt népekhez. Kétségtelen, hogy a State Depart­ment készséggel adna alkalmat neki. McCarran dühöngése csak azt mutatja, hogy az Amerika Hangja olyan tompa fegyver, amelynek költségeit most már ők maguk is kidobott pénznek tartják. ÖRÜLT “LÖVÖLDÖZÉS” KAESONG, KOREA — Ami­kor a “tüzet szüntess” tárgya­lásra megérkeztek a United Na­tions küldöttekkel az újság ri­porterek és fotográfusok s szembekerültek a kinai-észak- koreai hasonló fotográfusokkal, azonnal egymásnak szögezték a fotografáló kamráikat és őrült “lövöldözést” kezdtek, — ami alatt az amerikai zsargon sze­rint csak a képek felvételét kell érteni. Az (AP) tudósitó sze­rint egyik csoport sem szólt egy szét sem, hanem egymás körül futkostak, hogy melyik csopott tudna “előnyösebb lövést” fel-' venni a másik csoportról. — Mi­után az ily képeket tisztán csak propaganda célra készítik, bizo­nyára mindkét részről arra tö­rekedtek, hogy minél kedvezőt­lenebb színben mutassák be a másik csoportot. Ezt nevezik az (AP) riporterek a modern idők legnagyobb párbajának.

Next

/
Thumbnails
Contents