Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-22 / 1711. szám
1951. december 22, BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN—ONNAN Nem tudom, hogy kinek nevéhez fűződik az a meghatározás, hogy “Politika nem egyéb mint úri huncutság”, de az biztos, hogy most büszkén tarthatná ä mellét a washingtoni politikai fronton a legmagasabb rendű érem kitűzésére. Persze mint minden, úgy ez a megállapítás is egy kis fejlődési folyamaton esett át és most már nem elegendő a “huncutság” megállapítás, hanem sokkal inkább adná vissza a jelenlegi politikai működések lényegét az “utszéli gazemberség” elnevezés. Ami jelenleg megy végbe a különböző kormány hivatalokban, arra talán még soha nem volt példa, habár tudott dolog volt, hogy ezekben a hivatalokban a finom nyelvezettel megnevezett “graft” mindig divatban volt. Amit most visznek végbe ezek a politikus urak, akiknek piszkos keze, most már az adóhivatalon keresztül egész az igazságügyi miniszterig megy fel, az annál inkább megvetendő, hogy most amikor az ifjúságot az iskolákból szedték ki és küldték el a koreai vágóhidra, a demokráciát védelmezni, a zsíros állásokban dúskáló léhütők, törvényes köpenyben a saját részükre, a gangszterizmust gyakorolták. Most aztán jön a nagy vizsgálat, aminek aztán a lényege úgy értelmezendő, hogy sürgősen kivizsgálni, hogy hogyan lesz lehetséges a főbb politikusok hasonló működésének leleplezését megakadályozni. Mert az biztos, hogy ami egyik politikusnak fáj az másiknak is fáj és utóvégre egyik holló mégsem vájja ki a másik szemét. Ami az amerikai magyar politikai fronton történik, az kisebb formában ikertestvére a nagy politikai graftnek és csak azért kisebb formában, mert nincs módjukban a nagyobb grafthez hozzá férkőzni. Most pl. az-Amerikai Magyar Szövetség, hogy az Amerikai Magyar Bizottmány minden pénzgyüj- tési lehetőségét aláaknázza, már nem elégszik meg az úgyszólván nullával egyenlő szolgálatért ezreket jelentő egyleti sáppal, valamint a karácsonyi ürügy alatt ezreket jelentő gyűjtéssel, még Kossuh nevét is magának vindikálta. Ezeknél nincs meg még az a betyár becsület sem, mint ami a washingtoni grafte- lő politikusoknál van és a pénz- gyűjtésben valamint a szereplési viszketegségben egy mást megfojtani akarják. A Magyar Szövetség mint konkurens intézmény, kezdettől fogva kivégezni akarta a Magyar Bizottmányt, akik maguknak akarták vindikálni a jogot, hogy a magyar népet ők képviseljék Amerikában. A Magyar Szövetség urai jól tudták, ha ez sikerül nekik, akkor a Magyar Szövetségnek végleg befellegzett. Ennek elkerülésére eszelték ki a száz éves Kossuth akciót s Kossuth nevével ismét egy nagyobb érvágást akartak ságon. Habsburg Ottót dicsőítő eszközölni az amerikai magyar- és támogató társaság Kossuth nevével üzérkedik, ünnepségeket rendez csak azért, hogy a jobbsorsra érdemes régi ameri- kás magyarok zsebéhez férkőzhessenek. Nem az uj DP-k zsebéhez, ahhoz bizony keveset szagolhatnak. Ezek inkább viszik a zászlót, felöltöznek akármilyen disz-bohóc ruhába, de ha pénzről van szó, akkor azt mondják, itt vagyunk mi! Ha Kossuth Lajos üzenni tudna, hát az biztos, hogy azt üzenné, amerikai magyarok, óvakodjatok a Magyar Szövetség mögé bujt, Horthy-nyilas habsburgis- ta alakoktól! Ahogyan a kapitalista politikai téren meg vannak a kilengések, melyek a munkástömegek anyagi kizsarolását eredményezik, Ugyanúgy vannak kilengébundának, a hűtőszekrényeknek sincsen. Mindezen panamázásokról, a társadalom rothadt, züllött voltáról tudomása van az AFL és a CIO basáinak, de nekik sokkalta fontosabb, hogy az ő “munkás” kongresszusukon bíboros imádkozzon s vele együtt az isteni gondviselére bízzák az amerikai bérrabszolgák helyzetét. Nekik sokkal fontosabb az, hogy egyes miniszterek, szenátorok, kormányzók és polgár- mesterek újabb és újabb ígéreteket tegyenek Amerika bérrabszolgáinak, hogy helyzetüket javítani fogják. TJjabb Ígéreteket tettek a Taft-Hartley, McCar- an szégyenletes fövények eltörlésére és Amerika munkásszervezeteinek kongresszusára gyülekezett delegátusok, mint akik jól végezték munkájukat, az intelligencia igéreeinek hallatára, véresre tapsolták .kezeiket és aztán egy dús bankettot rendeztek, amelyről, mint Detroitban az UAW-CIO központi épületének felavatásánál, a tagsági dijat fizető közkatonákat kizárták. így zajlik le a mi reakciós szakszervezeteink országos és mindenfajta kongresszusa. Utánozzák, majmolják a polgári intézmények züllött szokásait. Sem társadalmi, sem közjóléti, sem munkásügyekről komoly felszólalás, komoly határozat nem kerülhet szőnyegre. És ez mindaddig igy lesz, amig Amerika kizsákmányolt bérrabszolgái tudomására nem ébrednek annak, hogy “E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni, csakis olyképp felépített szervezettel lehet, amely minden az egy iparban — vagy ha kell, va-' lamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összeség sérelmének tekinti.” “E maradi jelszó helyett: Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért —, ezt a for- dalami jelszót Írjuk zászlónkra “LE A BÉRRENDSZERREL”. Köhler. sek a munkás politika terén is, melyek nem egyéni anyagi érdekeltségeket szolgálnak, hanem még annál is rosszabb, szellemi eltompitást gyakorolnak a munkástömegekre. Egy ilyen elrettentő példát láttam a napokban, egyébként nagyon is érdemes kiadványban, melyet a Magyar Jövő adott ki, mint az amerikai magyar munkássajtó 50 éves évfordulója alkalmával. Ebben a közel 400 oldalas könyvben az amerikai magyarság 50 éves múltja van megörökítve, valamint külön fejezetben “Az amerikai munkásmozgalom története.” És itt van az az elrettentő példa, ahol szellemi graftet gyakorolnak a washingtoni politikus urak anyagi graftjéhez hasonlóan “munkástörténet” irók. Hanguslyozottan kiakarom jelenteni, hogy azt a történelmi leírást, mely 1765-től kezdve a Knights of Laborig, a Haymar- keti tragédián keresztül az AFL megalakulásáig, valamint a későbbi CIO létrejöttének az idejéig, valamint a nagyobb munkásharcoknak a történelmi leírását kritizálni, vagy még inkább lekicsinyleni akarnám. De az amerikai munkásmozgalom történelmi leírásából teljesen kihagyni az Industrial Workers of the World történelmi múltját, azokat a hatalmas sztrájkokat, melyeket az IWW vezetett meg sem említeni, a nagy szólásszabadsági harcokat, IWW harcosok meglincselését, valamint a jelenlegi háborús hisztériához hasonlóan ezer és ezer munkás bebörtönzését meg sem említeni, ezt nem lehet csak úgy egyszerűen mulasztásnak minősíteni. Ez az amire az illő megnevezés a “szellemi graft”. A történetírásnak az egyik fő kelléke a valóság visszaadása. Párt vagy elvi szempontból nem lehet történelmet Írni, legfeljebb csak párt vagy egyéni véleményt mondani, amihez persze joga van bárkinek. De munkásmozgalmi történelemnek elnevezni a párt vagy egyéni véleményt, ez elfogadható az elvakult és elvakitott embereknél. Akik azonban a törénelmet tudni akarják úgy, ahogy megtörtént, akár tetszett nekik akár nem, az ilyen szellemi műtét gyakorlása nagyon sajnálatos példát mutat. Nagy kár, hogy a munkásmozgalmi vezetésnél olyan elfogult emberek vannak, akik azt hiszik, hogy az igazság eltakarásával munkásérdek e t szolgálnak. (f.) AMERIKAI AMAZONOK LUFKIN, Texas — Az amerikai* előkelő nők azon egyesülete, amely nem hajlandó a házi alkalmazottak (cselédek) után megfizetni a social-security adót, nagyon megjárta, mert a kormány lefoglalta a bankbetéteiket és abból lefogta a pár dollárt kitevő összeget. Ezen “harcos” egyesületet 10 “előkelő hölgy” alkotja, akik azt tartják, hogy ha a cselédek munkanélküli biztosítást kapnak, akkor nem mennek dolgozni, azért nyíltan bejelentették, hogy megtörik ezt a törvényt. Noha másféle ily erőszakos törvényszegőket a börtönbe vetnek, a szövetségi kormány nagyon keztyüs kézzel bánik ezen törvényszegő “előkelő hölgyekkel” s nem indít ellenük bűnügyi eljárást, hanem csak a pár dollárt kitevő adót szedi be tőlük. Ezen munkásnyuzó csoportnak a segítségére sietett most a túlzó reakciós voltáról hírhedt Martin Dies, volt képviselő, aki évekkel ezelőtt megindította az Un-American Activities bizottság működését. A déli “amazonok” most Diest fogadták fel védőügyvédnek s bíznak abban, hogy együttesen majd megdön- tik az Egyesült Államok kormányát. A MUNKÁS RIZIKÓJA JERSEY CITY, N. J. — A Betlehem Steel Company hobo- keni hajógyárának 232 munkása 5 millió dolláros kártérítést indított a vállalat ellen azon panasszal, hogy a hajógyár nagy zaja megsiketitette őket, vagy legalább is halló képességüket nagyon megrongálta. A gyár azzal védekezik, hogy a munkásvédelmi törvények pontosan megemlítik azon tényezőket, amelyek a munkások egészségét fenyegetik és amelyek ellen a munkáltatónak kötelessége védelmet nyújtani. Ezek között azonban a “hang”, — vagyis a zaj, nem szerepel. Ebből következik, hogy a munkás vállalja a zajjal járó rizikót, amikor elfogadja a munkát. A Hudson County bíróság fogja eldönteni, hogy helytálló-e ez az okoskodás, amit sok más, hasonló esetre is alkalmazhatnak. ' AZ EGYIPTOMI FRONT CAIRO —, A hideg-háború ezen uj területén, — amit valószínűleg “angol rendőr-akciónak” fognak elnevezni, már kialakult az uj front. Az egyiptomiak adatai szerint ezen uj fronton eddig 43 egyiptomi és 9 angol polgár vesztette életét. A front legnagyobb ütközetét eddig Ismalia mellett vívták, amely körülbelül a Szuez csatorna közép táján fekszik. REALISZTIKUS PRÓBATÁMADÁS LIMA, OHIO — A városi hatóság a Civil Defense szervezettel együtt be akarta tanítani a város népét, hogy mit csináljanak, ha majd az oroszok bombázni fogják a várost. E célból a város külömböző részeiben fekete-lőpor bombákat helyeztek el, amiket a kijelölt rendőröknek kellett volna felgyújtani. De amikor az első ilyen bombát felgyújtották, két rendőrt rögtön halálosan megsebesített, majd pedig a rohanó mentőkocsi beleütközött két másik automobilba, ami hat ember súlyos sebesülését okozta. Erre gyorsan lefújták a többi “atombomba” felrobbantását. A háborús uszításból egyenlőre elég volt ennyi, mert igy is elismerték, hogy a próba-támadás meglehetősen realisztikus volt.
