Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-01 / 1708. szám
\ oldal BÉRMUNKÁS 1951. december 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................„...52.00 One Year ............$2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy _________... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki * : közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonr- k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ( Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «rifUSi*. 42 A tulajdonjog diadala Van az Egyesült Nemzeteknek egy olyan bizottsága, amely vagy 4 évvel ezelőtt Mrs. Eleanor Roosevelt elnöklete alatt igen nagy reményekkel kezdte meg a munkáját, de mint kisült, semmi érdemleges határozatot nem tudott hozni és most már be is szüntette a működését. A 18 tagból álló bizottság a nagyhangú ‘‘Commission on Human Right” nevet viseli. Ez a bizottság azért alakult, hogy valami egyezséget, szerződést (covenant) kössenek arra, hogy az Egyesült Nemzetekhez tartozó államok kötelesek legyenek bizonyos minimális politikai és gazdasági szabadságjogokat adni polgáraiknak. De alig kezdték meg a tárgyalásokat, kitűnt, hogy a világszövetséghez tartoznak olyan országok is, amelyekben még mindig törvényes a rabszolgaság, vagyis hogy egyik ember a másik tulajdonát képezi. Amikor valahogyan rávették ezen országokat, hogy fokozatosan törüljék rabszolgatörvényeiket, vagy szokásaikat, úgy látszott, hogy sikerülni fog valami nagyon enyhe polgárjogokat tartalmazó szerződést létrehozni, akkor az amerikai delegtáusok olyan obstrukciót rendeztek, hogy a Commission szinte belefuladt. A közben egyre melegebbé lett hidegháború annyira lefoglalta a közönség figyelmét, hogy ez a bizottság egészen feledésbe ment s ma sem kerülne szőnyegre, ha az American Bar Association (az amerikai ügyvédek országos egyesülete) a napokban el nem dicsekedett volna azzal, hogy ők semmisítették meg a Human Right’s Commission működését. De nemcsak dicsekszenek, hanem egyenest köszönetét követelnek Amerika népétől, hogy egy igen nagy veszedelemtől megszabadították, — mondják. Megtudjuk a jelentésükből, hogy ezt a nagy veszedelmet az képezte, hogy az említett bizottság abba a covenantba nem volt hajlandó bevenni a TULAJDONJOG VÉDELMÉT CÉLZÓ PONTOT. Meg kell értenünk, hogy az emberi jogokat éppen a tulajdonjog (property right) veszélyezteti. Ilyen “property” jog maga az is, hogy egyik ember a másiknak a birtoka lehet. De éppen igy semmisiti meg az emberi jogokat az a tulajdonjog is, amelynél egyesek lefoglalhatják a termelőeszközöket és birtokossaivá lesznek mindazon termelvényeknek, amelyek az élethez szükségesek. Az emberi jogok védik a népet, hogy egyesek, akár katonai hatalommal, akár furfanggal, ne sajátíthassák ki a földeket, a bányákat, a gyárakat, a transzportációs eszközöket, gáz és villanyszolgálatot, — szóval mindazon dolgokat, amelyek nélkül a modern ember nem élhet. Nyilvánvaló tehát, hogy az emberi jogok és a tulajdonjog ellentétes jogok. Nem hisszük, hogy Amerika hires ügyvédei ezt nem tudnák. Sőt valószínű, hogy nagyon is jól tudják és éppen az ért vetették fel azt a követélést, hogy az Egyesült Nemzetek Bizottsága vegye be a tervezett emberi jogok szerződésbe a tulaj-, dón jog védelmét is. Nagyon jól tudták, hogy ez teljes lehetetlenség, de egyben azt is tudták, hogy az emberi jogok kiterjesztése, akármilyen enyhe formában is, aláássa a tulajdonjog bástyáját. A zamerikai tőkésosztályt nagyon híven szolgáló ügyvédek ezt megakadályozták. Azért kérnek most elismerést a népellenes munkájukért. És valószínű, hogy nemcsak eüsmerést, hanem még jutalmat is kapnak Amerika ldváltságos osztályától, hogy tulajdonjogaikat igy megvédték. A tulajdonjog újból győzelmet aratott. Az osztálytudat ébresztése Az amerikai “üzlet-világ vezetőinek egy csoportja a napokban bizalmas értekezletet tartott San Francisco városban. A “business-world” vezetői alatt a bankárok, gyárosok és kereskedők vezetőit kell értenünk, akik tehát egyben az ország kizsákmányoló osztályának is a vezetői, a profit-rendszer generálisai. Ez a profit-hadvezetőség a közelgő elnökválasztásokról tárgyalva, összeállította politikai programját. Tudván azt, hogy bármely elnökjelöltet csak az ő financiális támogatásuk segíthet győzelemre, nyíltan megmondották, hogy mit követelnek attól az elnökjelölttől, akinek ezt a támogatást megadják. A fetételeiket kérdések alakjában foglalták pontokba, amelyek közül legfontosabbak a következők: A rendelkezésére álló minden erővel ellenzi-e a szocializmus alattomos terjeszkedését? A részletesebb magyarázatból kitűnik, hogy a szocializmus bélyegét nyomják rá minden népjóléti intézkedésre. Szerintük szocializmus a munkanélküli biztosítás, az aggkori nyugdíj, a közegészség olcsóbbá tétele s minden hasonló intézkedés. Tudatában van-e annak, hogy midőn a szövetségi kormány beavatkozik az egyes államok jogkörébe, akkor a szocializmus útját egyengeti? Ilyen állami jogok, amit a déli államok szerfelett védelmeznek, a színes népek elnyomásának, kizsákmányolásának a jogai; jog arra, hogy a néger népek megfélemlítésére büntetlenül lincselhessenek, hogy jelentéktelen kihágások alapján hosszú börtön- büntetéseket szabjanak ki rájuk és rabságuk ideje alatt “bérbe adják őket magán vállalkozókhoz. De ilyen állami jog a munkásszervezők elfogása és deportálása s' a polgárjogok lábbal tiprá- sa is. Az üzleti-világ vezetői most azt követelik, hogy az az elnökjelölt, aki az ő támogatásukat akarja, előre jelentse ki, hogy a kizsákmányolást biztositó alkotmánytipró állami jogokat továbbra is fel fogja tartani. Hiszi-e azt, hogy az amerikai szabadságjogokat csak a két-párt rendszer mellett tarthatjuk meg és az egy-párt, vagy a több-párt rendszerek a kollektiv államhoz, zavarokhoz és a diktatúrához vezetnek? Tudatában van-e annak, hogy legfontosabb jogunk a tulajdonjog (property right) amelyet tehát féltve kell őriznünk minden támadástól. Ez a két kérdés összetartozik, mert nyilvánvaló, hogy ha mindkét nagy politikai pártot az üzletvilág uralja, akkor azok valójában csak az ő gazdasági érdekeik védelmező ügynökeivé lesznek. Mint ilyenek természetesen a tulajdonjog védelmét tartják legfontosabb tevékenységüknek, hiszen ez adja az alapot saját életükhöz is. De mindenek fölött érdekes ez a követelésük: Megválasztása esetén felhasználja-e hatalmát az OSZTÁLYTUDAT TERJESZTÉSÉNEK AKADÁLYOZÁSÁRA (discourage) és az OSZTÁLYHARC ELNYOMÁSÁRA? Tudja-e, hogy Amerika üzlet-élete az a jármű, amelyen a tőke és a munka egyformán utaznak? És amelynek szabad kezelésétől függ az amerikai nép életszínvonala? Nyilvánvaló beismerése ez annak, hogy az amerikai tőkés osztály— sőt az egész világ kizsákmányoló osztálya, — legnagyobb félelemmel figyeli a munkásság OSZTÁLYTUDATRA ÉBREDÉSÉT. Mert az osztályhelyzetét felismerő mimkás, tekintet nélkül arra, hogy melyik frakcióhoz tartozik, a kiváltságos rend természetes ellensége, a kizsákmányolás megsziintetője. A Bérmunkás megalapításának napja óta hirdeti ezt a fontos igazságot. Lapunk minden sora a munkásosztály felvüágosi- tását, osztálytudatra ébresztését célozza. Különösen a mai viszonyok között, amikor a munkásság ideológiai félrevezetésére még a nagy szakszervezeti gépezetet is igénybe veszik, az OSZTÁLYTUDAT TERJESZTÉSE az egyetlen hatásos terület, amelyen úgy a saját, mint az összmunkásság érdekeit a leghatásosabban szolgálhatjuk. _ \ . EGYMÁST VÁDOLJÁK WASHINGTON — A kínai (nemzeti) légierő két magasran- gu tisztjét a Chiang Kai-shek kormány azzal vádolja, hogy Washingtonban, ahol a kormány részére a vásárlást végezték, legalább 7 millió dollárt elsikkasztottak s azért visszarendelték őket. P. T. Mow generális és V. S. Hsiang ezredes azonban azt állítják, hogy nem ők, hanem Chiangék sikkasztottak igen sok milliót s miután ezt leleplezték, azért hívják őket visz- sza. A két tiszt nem engedelmeskedik a visszahívó parancsnak s Washingtonban nem tudják, hogy mit csináljanak velük. AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPAKI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában. így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
