Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-01 / 1708. szám
1951. december 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal IZRAEL EGY AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ MEGFIGYELÉSEI A ZSIDÓK UJ ORSZÁGÁBAN Irta: ROBERT T. HARTMAN II Jeruzsálem — A görnyedt öregember vállai megremegtek az ima-sál (talesz) alatt, amint minden erejét összeszedve bele- fujt a reszkető kezében tartott “sofár”-ba. A kos-szarv tülökből fületbántó éles hang áradt ki. Az öregember újból telesziv- ta tüdejét levegővel, a “sofár” még élesebbet süvöltött. Ugy- látszik, sikerült neki kifújni a kívánt hangot, mire az öreg boldogságtól mosolygó arccal adta a kürtöt tovább. Arcáról szinte leritt a gondolata: íme, elérte élete legfőbb célját; meg- fujta a sofárt Ros-Hasono (újév) napján, magában a szent városban, Jeruzsálemben, a zsidó számítás 5712-ik évében. Hát lehet ennél nagyobb boldogságot még elképzelni is?! Pedig a zsidóság szempontjából nézve a város legszentebb része, a “Sirató Fal”, ahol Salamon temploma állott, az Arab Légió kezében van. A zsinagóga ablakából látni lehet a Jordán őrszemeket a Mea Serim városrészben. Mert a tény az, hogy a szent városnak csak a fele van zsidókézben. Sokan törhetetle- nül hisznek abban, hogy ez csak ideiglenes intézkedés és úgy az egész Jeruzsálem, mint Jordán államnak az a része, amely any- nyira benyulik Izraelbe, hogy majdnem kettévágja, hamarosan Izrael területe lesznek. Az Izraelben kiadott palesztinai színes térképen ezen területeket Izrael színével mutatják. AZ ŐSI JOG A zsidók azt hangoztatják, hogy ez volt az ő országuk 19 évszázaddal ezelőtt s Jeruzsálem volt a fővárosuk, tehát most is joguk van hozzá. A környező országok, de a nagyhatalmak is nem ismerik el ezt az ősi követelést s odatették a határokat ahol az uj ország katonai hatalma képes volt ellenállni az arab támadóknak. Ezért az ország külügyminiszteri hivatala Tel Aviv városban van s magában Jeruzsálemben az amerikai konzul védi úgy Izrael, mint Jordán polgárainak az érdekeit, ennélfogva egyik államhoz sincs tényleges beosztása. A kormány többi hivatalai Jeruzsálemben vannak s ezért minden zsidó ezt a várost tartja az ország fővárosának. A kormány hivatalos Ígéretet tett arra, hogy a kereszténység szent emlékeit tiszteletben tartja, de konokul ellenáll annak, hogy azokat nemzetközi bizottság őrizete alá bocsása. Jeruzsálem jövője valójában csak a vallás kérdésével kapcsolatban nyert addig nem csak Amerikában, hanem sehol a világon nem lesz közös társadalmi rendszer. Egy ilyen társadalmi rendszert csak a BÉRRENDSZER eltörlése hozhat magával s ez az IWW elvinyilatkozatának legfontosabb kinyilatkoztatása. Köhler fontosságot s az uj városrész, amelyet a zsidók építettek, nyújt otthont az ország legor- thodoxabb zsidóságának. Általában a nagyon vallásos zsidók mind errefelé húzódnak. A vallásos zsidók ezen nagy ünnepekre a legjobb ruhájukat öltik fel. Ott látjuk a keleteurópai széles karimáju prémes kalapot, arany és ezüst hímzésű selyem kaftánokat Bagdad és Damascusból, gyönyörű hímzéseket Yemenből. Mea Serim (városrész) ősi zsinagógája zsúfolásig telt a nagy ünnepen. Az ünneplők gyalog jöttek, mert mindenféle utazás tilos a szent napokon s aki automobilon arra talál menni, bizony utána hajítanak néhány követ. Azt sem ajánlom, hogy valaki ceruzát vegyen elő és jegyzeteket Írjon, mert hamar megértetik vele, hogy írni sem szabad ilyen ünnepnapon, — az is munka. A templom aránylag kicsi és rosszul világított. A főcsamok- ban csak férfiak ülnek, vagy I hajlonganak imádkozás közben. ■ A fejükön fekete kis sapkát vi- j selnek, vállaikat pedig a “talesz” | (ima-lepedő) borítja. Kihozzák i a Thorát (Mózes öt könyve) az i oltárszerü ives tartó szekrény- I bői s hangos kiáltással hívnak I oda egyeseket, hogy olvasson i fel egy-egy szakaszt. Ez, a felhívott egyénre rendkívül nagy megtiszteltetést jelent. ELKÜLÖNÍTIK a nőket A nők elkülönítve, a karzatot foglalják el. A kis gyerekek mindenfelé szaladozhak. Más- vallásu látogatókkal szemben nem mutatnak ellenszenvet, föltéve, hogy azok kalappal a fejükön jönnek be a templomba. Hihetetlen fanatizmus uralkodik ezen zsidók felett. Azok, akiknek szülei vagy nagyszülei itt laktak a zionista mozgalom előtt is, arra kérték Abdullah arab királyt, hogy védje meg őket a zionisták eilen, mert azok csak csalók, mert isten azt Ígérte, hogy csak a Messiás érkezésének idején jön vissza a zsidóság Palesztinába s nem szabad az isten Ígéretét siettettni. A kormány dicséretet érdemel azért, hogy oly rendet képes fentartani, amelynél ez a szekta, meg az egymástól sokban különböző perzsa, lengyel, sziriai és yemeni orthodox zsidók összeveszése nélkül ünnepük a Ros Hasona ünnepet. Ez a vallásos csoport látványos ugyan, de korántsem a leglényegesebb népcsoportja Izraelnek. Sőt ellenkezőleg, a lakosság nagy többsége egyáltalán nem vallásos és vannak sokan akik nagyon keserűen panaszkodnak azon korlátozások miatt, amit a vallás nevében rájuk kényszerítenek. így például nagyon bosszantja őket, hogy a rabbinusok állandóan agitálnak a nem-kóser hús behozatala ellen, minek következtében nagyon szűkös a hús. Mások azért panaszkodnak, hogy szombat és ünnepnapokon nem utazhatnak. Ismét mások követelik a polgári házasság (és válás) behozatalát. Égjük igen érdekes jelenség az is, hogy Izraelben nincsenek neológ zsidók, itt csak ortho- doxok és nem-vallásos zsidók élnek. Az egyetlen Yeshurin zsinagóga modernebb valamivel a többinél, noha hivatalosan az is orthodox, a Nyugatról jött “vallásos-is-nem-is” zsidók ide jönnek el egyszer egy évben, Ros Hasona, vagy Jamkipur napján. AMERIKAI BEVÁNDORLÓ A Nyugatról jött nem vallásos zsidóság tipikus példáját mutatja az a fiatal pár, amelyik meghívott Ros-Hasona ebédre. Brooklyn, (N.Y.) városból jöttek ide egybekelésük után s most már van egy kétéves kisfiúk is, aki csak a héber nyelvet bezséli, de az én tiszteletemre kivágott egy pár “O.K.”-t is. Mindketten a Héber Egyetemre jöttek tanulni, de amikor kitört az arabokkal a háború a férfi beállt katonának. (Sok amerikai harcolt a zsidó hadseregben s hogy ne veszítsék el amerikai polgárjogukat, nem esküdtek hűséget Izrael államnak, hanem csak arra tettek fogadalmat, hogy teljesitik a parancsokat.) Jelenleg úgy a férfi, mint az asszony állami szolgálatban vannak. Az ebéd után, — amely a töltött halat leszámítva egészen amerikai stilusu volt,—beszéP getni kezdtünk. “Minket nem a zionizmus és nem is a kibbutz (termelő szövetkezet) szociáliz- musa hozott ide”, — mondották. — “Mi csak azért jöttünk, mert olyan országban akarunk élni, ahol nem Írják ki: “For gentiles only”, —■. amit Amerikában elég gyakran láttunk dacára a politikai szabadságnak. Olyan országban akarunk élni, ahol nincs ilyesmi, ahol nem csak a törvény, hanem a nép is türelmes. Azon zsidók, akik az ilyen megkülönböztetéssel nem törődnek, vagy elvesznek vagy beleolvadnak a környező népekbe. Mi nem akarjuk azt.” Elmondották még, hogy a férfi szülei Magyarországból vándoroltak ki az Egyesült Államokba és kedvelik az ottani életet, a fiukról azt tartják, hogy egy kicsit meghibbant, de remélik, hogy majd észretér. Ez azonban most már negyedik éve él Palesztinában s eltökélt szándéka, hogy itt marad. Egyedül attól fél nagyon, hogy az egyre nagyobb számmal jövő keleti bevándorlók Palesztinából is Levantine (Lebanon, Szíria, stb.) államot csinálnak a zionisták által tervezett modern nyugati állam helyett. Az pedig igen nagy baj lenne! — mondotta. És mégis, amikor azt mondottam, hogy talán korlátozni kellene a bevándorlást, a legerélyesebben tiltakozott, hogy a zsidóságot kizárják Palesztinából. Szerinte az egyetlen megoldás az, hogy a Nyugatról is minél több zsidó bevándorló jöjjön a keletiek ellensúlyozására. (Föl jutatjuk) Az imperializmus kórsága (Vi.) Ez leginkább az angol birodalomban Egyiptom, Irán, Malay, Burma, Afrika, de magában az anyaországban is nagyon pusztítóvá vált. Még a munkás kormánynak nevezett imperializmus sem tudta megtévesztő liberalizmussal bevonni ezt a folyamatot, de Churchill és a többi lordok, az öregrendszernek rendíthetetlen hívei, vezérei, minden lepel nélkül próbálják hatalmukat, birodalmukat megvédeni. Ez annál ellent- állóbbá teszi az elnyomott népeket. Tisztábban, megérthe többen vonja a válaszfalat a benszülöttek és az elnyomók között. Most Londonból jelentik, hogy az ottani parlamentben nagy vita folyt a Malay-ban folyó harcokról, angol veszteségről, sikertelenségről az ottani népek, benszülöttek elleni harcban. / A jelentésben az van, hogy 120,000 angol fegjrveres katona ellen, alig 7,000 forradalmár harcol, mégis az angol veszteség 2,000-rel több, mint a forradalmároké, valamint az összeütközés nagyon költséges dolog. Persze azt nem jelentették, hogy az angol (munkás) kormány vérdijat tűzött ki a forradalmárok fejeire, mint a fenevadakra szokták. Ez a vérdij nagyon költséges volt, de nem sikeres, mert a benszülöttek yé- dik, támogatják a forradalmárokat az angolok elleni harcban. A Singaporben rettegő angol vezetők most azt követelik, hogy az angol csapatokat vigyék Malayaba 'Koreából, sőt | más megerősítéseket is követel- j nek, mert szerintük is a vörö- j sök, a forradalmárok nagyon megerősödtek, nemhogy meggyengültek'volna. Sok önkéntes áll be a forradalmárok közé és szerintük is nagyszerű vezetés | alatt harcolnak, képzettek, fe- I gyelmezettek. Az ilyen partizán, titkos harcok a bujdosó forradalmárok által, sokkal költségesebb azoknak, akik azt elakarják nyomni és nyíltan, szépen felöltözve, fényes mundérokban harcolnak a rongyos benszülöttek ellen. Ugyan ezt akarják megszervezni Egyiptomban is. Ez folyik Burmában, a Fülöp szigeteken, mindenfelé, ahol a külföldi tőkések, imperialisták kizsákmányolok ellen a nép lázadni kezd. Ilyen állandó — de mivel fegyverhez nehezen juthatnak — csak ilyen kis csoportokban támadni, szaladni, bujkálni, megint támadni taktikával zavarják a jóllakott tőkések és azok cselédeinek álmát, emésztését. Felemésztik a hasznot, mert költségesebb a birodalom összetartása, mint az azokból befolyó jövedelem. Persze az imperialistáknak az emberi élet nem számit, de az ültetvények, természeti kincsek s azokból kirabolt haszon, ami hiányzik. HELYREIGAZÍTÁS A chicagói társas ebéd tudósításából, szedéshiba folytán az adakozók névsorából kimaradt Mrs. Emil Maar neve. Szives elnézését férjük.
