Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-01 / 1708. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. december 1. OSZTÁLYELLENTÉT Anglia népét az elmúlt október 23-án csöbörből-vödörbe csúsztatta az a demokratikusnak nevezett választási rendszer, amely a szavazatok kisebbségével rendelkező reakciós háborús uszító Churchill és társait a konzervatív pártot jutatta az úgynevezett hatalomra. Hogy miért bukott el hat esztendei uralkodás után az angol parlament husosfazekai köré sereglett sárga szocialisták, azt érthetően világítja meg, Glasgow Scotlandban megjelenő baloldali szocialisták lapka a “Labor” egyik munkatársa, amikor a következőket írja: “Ma ebben az össze-vissza kuszáit világban, amikor Amerika és Anglia háborúban vannak Korea ellen. Az angol katonák vére áztatja Malaya földjét, a fámciák Indó-Kinában vérez- nek, hideg háborúban állanak Moroccoval. A munkás kormány vezetése alatt elveszítettük Perzsiát, kitessékelnek bennünket Egyiptomból. Amerika Chiang Kai-shek felfegyverzését szorgalmazza, hogy az saját népét mészárolja le az imperializmus védelmére. Egész Európát és Japánt egy fegyverkezési őrületbe kényszeritették bele, hogy egy borzalmas vérengzéssel, az utolsó végvonaglásában az ósdi rendszer kitöltse bosszúját az orosz és a népi demokráciák újabb társadalmi rendszere ellen. Egy ilyen nyomasztó helyzetben készülődött Anglia népe az általános választásokra. “Az angol munkáspártnak nem volt más kivezető útja, nem tudott más megoldást ajánlani, i mint az elmúlt hat esztendőben képes volt. Az angol kommunis-1 ta párt, amely ma lényegében, haladottabb szellemben van! mint 1945-ben, amikor Church- hillék konzervatív, reakciós kormányában helyet foglaltak, amelyet az angol munkások nem tudnak könnyen elfelejteni. Az angol szakszervezeti vezetők, akik vezetői az angol Munkás Pártnak, kezükben tartják a szakszervezetek tagságát, akik sokkal előzékenyebbek az angol lordokhoz, milliomosokhoz, mint azon tagsághoz, amelyet képviselnek, akik nevében uralkodnak. Nézzük csak meg, hogy kik azok az egyének, akik az angol munkás párt köpönyege alatt intézik Anglia kapitalista osztályának és a munkás- osztálynak ügyeit. Csak egy párat idézünk a sok közül. “Francis Perwhamt, 1945-ben Lord Perhamnak avatták fel. Az Eaton és Oxford Egyetemeit végezte 70 ezer poundot, ötezer elsőrendű termőföldet örökölt nagybácsijától. Az úgynevezett munkás kormányban a Tengerészeti miniszteri hivatalt töltötte be, évi ötezer font fizetéssel. “Alexander Hendeson. A báró Ferrington család sarjadéka, milliomos családból származik. Otthona is a milliomos negyedben van, amelynek 17 fürdőszobája, saját mozgószinháza, mesés nyitott uszodája és a sportolás csaknem minden ágával felszerelve. Az angol minisztériumban foglalt helyet. “William Francis Hare. Lis- ! towel megye grófi rangját viseli a mezőgazdasági minisztérium titkára évi 1500 font fizetéssel. A grófi rangjával ötszázezer fontot örökölt. Ezenkívül Listowel város állatvásárcsarnokának bérletét kontrolálja és minden eladásra bevezetett ál- . lat után 6 pence, helypénzt kap. “William Wadgewood Benn. . Szocialista képviselő volt és a repülők (légi) minisztériumi hivatalt töltötte be 1945-ben. Most a Lordok házában mint Viscount Stansgate szerepel. A fiá- | val társak a Benn testvérek 700 I ezer fontot érő nyomdavállalatnak. * “Lady Mable Smith. Fritzwilliam gróf unokája, a parlament szocialista tagja, nem régiben megcenzurázták mert beszédet mondott a vüágbéke konferenciáján. Az erős ital ellenzője. Férje az igazgatója a Tennant Testvérek három millió font értékű sörfőzdéjének. Kétszáz negyvenhét bérkaszárnyának a tulajdonosai. “Jesty Reginald Austen Plan- I tagonet Phillips. St. David má- J sodik grófi jelöltje. A második és 14-ik báró és bárónő rangot viseli, ezzel a nagy csomó mél- tóságos jelzőkkel mint szocialista képviselő ül a Lordok Házában. ! “George Bingham. Az angol j birodalom titkára, a hatodik grófi rangot viseli, Eaton és Sandburstben végezte egyetemeit. Feleségével 100.000 font hozományt örökölt, évi fizetése 1500 font. I “A szakszervezetek részéről Thomas O’Brein képviselő, aki | a színészek és színésznők s alkalmazottak szervezetének köz- j ponti titkára, 250 ezer font ér- ' tékü részvényt vásárolt az Associated British Picture Corpo- rációtól, amelynek teljhatalmú igazgatója Dr. Eric Fletcher, aki szintén szocialista tagja a parlamentnek. “Sokan vannak a fentiekhez hasonló szocialista képviselők az angol lordok házában, a parlamentben és ezek mondják azt, hogy ők átérzik az angol munkásosztály helyzetét, azo- két, akik csak 5 fontot keresnek hetenként. Az 1945-iki választásoknál ilyen és ehez hasonló zagyvalékra bízta az angol munkásosztály, hogy őket a parlamentben képviseljék. “A választásokat megelőző napokban a londoni egyik kikötőben muníciót raktak a hajókra és az egyik hajóra ezer és ezer fehér keresztet hordtak be az amerikai és az angol hadtestparancsnokságnak volt címezve Koreába. E sorok Írója megkérdezte a rakparti munkások szervezetének központi titkárát, hogy miért a sok kereszt, miért a sok muníció, aki azt felelte, hogy “Mi a külömbség, ha keresztet szállítunk, vagy télikabátot Koreába.” Eddig szól a glasgowi szocialista újság sikké, de ha nem irta volna meg, akkor is mi ipari unionisták tisztában vagyunk azzal, hogy a parlamenti képviseleten keresztül a bérrabszolgák milliói nem várhatnak mást, mint amit az angol munkáspárt juttatott az angol munkásosztálynak, nyomort, szenvedést, kizsákmányolást. Ma az egész világon parlamenti, illetve politikai demokrácia uralkodik. Az emberkorba serdült népek millióitól megkérdezik, hogy melyik pártot kívánja, hogy képviselje öt a parlamentben. Itt Amerikában két párt között választhatunk a reakciós Republikánus és az úgynevezett munkásbarát demokrata pártok között. Évszázadokon át nagyon keveset változott a parlamentáris választási rendszer, csak az változott meg, ahogy a képviselőket választják, ahogy a megválasztott képviselők a népek felett rendelkeznek. Ma a mi honatyáink egészen más utakon járnak, mint Washington, vagy Lincoln idejében, de még az első világháború előtti években is, más érteim volt a demokráciának mint ma van. Száz esztendővel ezelőtti kép- kiselőházak, arra törekedtek, hogy az ország határának védelmére szükséges karhatalmat megszervezzék. Néha, néha a vámtarifát is megszervezték, hogy az ország iparát, kereskedelmét védelmezzék. Törvényeket is alkottak, ami vajmi keveset folyásolta be az átlagos ember életét. Ma már ezt nem mondhatjuk a parlamenti határozatok, törvények az átlagos ember minden mozzanatára kiterjednek. Ma a kormány beleüti az orrát a népek összessegé- zatába lakásviszonyokba, szóval mit egyen, mit igyon és hol lakjon. A gyermekeink oktatását a kormány intézi. Mennyi legyen a munkás fizetése, keresete. A mi demokratkius kormányunk a nép minden megkérdezése nélkül, besorozza gyermekeinket, háborúba küldi, nem azért, mert az ország határa volna veszélyeztetve valamilyen ellenségtől, hanem azért, hogy megvédelmezze a mai társadalmi rendszert, amelynek alapja a magántulajdon, a kizsákmányolás, a profit rendszer. így van ez itt Amerikában, így van ez Angliában és igy van ez az egész világon, ahol parlamentáris alapon intézkednek a nép fölött. Mi a Világ Ipari Munkásainak tagjai nem azért vagyunk ellene a parlamentáris kormányzati rendszernek, mert i ízt hisszük, hogy a politikusok j nem megbízható egyének. A leg- :öbbje a jelen rendszerben, nem megbízható, még akkor sem, ha íz a munkásosztályt, mint Ang- iában képviseli. Mi azt sem lisszük el, hogy a jelenlegi társadalmi rendszerben képesek tolnának annyi igazságos és be- : :sületes politikust a parlamentje küldeni, hogy azok a mi értekeinkben kormányoznán a k. ; De még ennél is tovább me- i jyünk. Nem hisszük azt, hogy j i parlamentáris, vagyis a köz- i retett cselekvés, hatalmasabb, : spitőbb a munkásosztály köz- ; retlen cselekvésével szemben. A ] jarlamentnek mindig számitás- ja kell venni a magántulajdoni , illamrendszert és fentartäni azt, < üsebb vagy nagyobb formában, j A mai társadalmi rendszer- ] íek a megszüntetésére, nem 1 :sak itt Amerikában, hanem az < igész világon szükséges, hogy 1 i bérért dolgozó rabszolgák ipa- ] ilag szervezkedjenek az EGY 1 NAGY SZERVEZETBE és szervezett erejükkel kizárják a termelésből a parazita osztályt. Hol érték ezt el a mai napig. Azok az országok, amelyek ma a népi demokráciák alapján működnek, vagy maga Oroszország, erőszakos utón vették át a parlamentet s nem a nép, hanem a nép felett uralkodnak és mindaddig uralkodni fognak, amig ki nem építik a termelés és szétosztás eszközeit, arra a fokra, ahol már a népek millióinak, az összemberiségnek az eltartására képes. Amerikában nincsen olyan eszközökre szükség, mint amilyent Európa és Ázsia területein alkalmaztak. Itt a termelő hadsereg milliói maradtak a technika fejlődése mögött s a helyett, hogy forradalmi ipari szervezetekbe tömörülnének, melynek célja a társadalom átváltoztatása, a termelés és szétosztás eszközeinek köztulajdonba vétele, amelynek célja az uj társadalom építése a régi társadalom keretein belül, olyan szakszervezetekben szakszervezetekbe tömörülnek, tömörülnek, amely a tőke és a munka közösségét hirdeti. A politikai maszlagolás helyet a munkásosztálynak a FORRADALMI IPARI szervezkedését kell szorgalmazni, hogy elérje kitűzött célját s megszüntesse a bérrendszert. Az amerikai szakszervezetek káros voltát mi sem bizonyítja jobban, mint legújabban New Fork város kikötőiben lezajlott rakodó munkások sztrájkja, ihol a szakszervezeti basák parancsára és vezetése mellett sztrájktörőket állítanak, hogy letörjék a nyomorgó rakparti munkások jogos követeléseit. Sokan az amerikai munkás- mozgalomban már azt hitték, logy ilyesmi ma nem történhet meg és ennélfogva idejét multiak bélyegezték az IWW elvi- lyüatkozatának azon részét, ímely kimondja, hogy “Úgy ta- áljuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása i szakszervezeteket képtelenné eszik arra, hogy a munkáltató jsztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotokat ápolnak, amely lehetővé eszi, hogy a munkások egyik :soportj át az ugyanazon ipar- )an dolgozó másik csoport élén uszítsák és ezáltal elősegi- ik, hogy bérharc esetén egy- nást verik le. A szakszerveze- ek segítenek a munkáltató osz- álynak a munkásokba beolta- ú ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik van- lak”. A fenti sorokat csaknem öten esztendővel ezelőtt írták az WW elvinyilatkozatába és ma :ppen olyan aktuális, mint volt innak idején. Ma éppen úgy őt még jobban uralkodnak a zakszervezeti basák a tagság elett, mint azt tették a kezdet :ezdetén. Amerika munkásosztályának sak egyetlen útja van, hogy zabaduljon a végtelen kizsák- aányolásból, abból a kizsákmá- Lyolásból, amelybe a parlamentéi egyetemben a magántulaj- 'on rendszere, a kapitalista osz- ály tartja s ez a FORRADAL- II IPARI SZERVEZET kiépi- ése. Amig ez meg nem történik,
