Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-11-24 / 1707. szám

1951. november 24. BÉBHUNKAS 3 oldal Terror New Mexikóban TERROR URALOM ALATT TARTJÁK AZ EGY ÉV ÓTA SZTRÁJKOLÓ RÉZBÁNYASZOKAT. — A SZTRÁJKOLOK CSAK A VIDÉK ÁTLAGOS BÉRÉT KÖVETELIK. — A TÖR­VÉNY A MUNKÁSOK ELLEN. HANOVER, NEW MEXICO — Október 17-én elérte első éves születésnapját a Grant Countyban fekvő Empire Zink Com­pany tulajdonát képező rézbányákban kitört sztrájk. Ezen a na­pon azonban nem énekelte senki a “Happy Birthday to You” dalt, se nem hangzottak el a még “számos évig éljen” kívánságok, mert a sztrájkoló munkások, feleségeik és gyermekeik hihetet­len terror közepette élték át<?>-----------------------------------------­úgy ezt a napot, mint az előző pár hetet, valamint az utána kö­vetkező időket is. A sztrájkba 890 bányász vesz részt, kiknek 99 százaléka mexikói származású amerikai munkás. A bánya a New Jersey Zinc Company tulajdona. Ez a társulat annyira profit éhes, hogy jóval alacsonyabb béreket fizet, mint a környék más ha­sonló bányáiban fizetnek, vagy keresnek az ipari munkások. Az Empire Zinc munkásai két év óta nem kaptak béremelést, noha már akkor is kevesebbet keretek, mint a környék többi munkásai. Egy egész éven át hiába kértek és könyörögtek a béremelésért. Amikor az emel­kedő drágaság miatt már to­vább nem bírták, sztrájkba mentek. Hamarosan kitűnt, hogy a vidék urai erre a sztrájkra nem úgy tekintettek, mint bérmoz­galomra, hanem mint mérkőzés­re, amely hivatva van eldönte­ni, hogy a felsőbbrendü anglo- szakszon faj uralma ellen feltá­madhat-e az elsőbbrendü mexi- kó-amerikai? Mert a mexikóiak itt legjobb esetben is csak má­sodrendű polgároknak számíta­nak, akiknek tudniok kell, hogy hol van a helyük. A SZTRÁJKOLÓKAT SEGÍTIK Ezért itt is ugyanolyan álla­potok keletkeztek, mint Ken­tucky állam hírhedt Harlan me­gyéjében, ahol évtizedekig tar­tották szörnyű terror alatt a szénbányászokat. Ott is annyi­ra megoszlott a lakosság szim­pátiája a sztrájkolok és a ter- roziláló bányabárók, meg ügy­nökeik között, hogy olyan nó­tát daloltak, amelynek ez volt a kezdő sora: “A nagy harcban melyik oldalra állsz?” Itt is mindenki valamelyik ol­dallal tart, habár sokan csak ti­tokban teszik. Vannak olyan kiskereskedők, akik titokban oda-odadugnak egy-egy tízest a sztráikolóknak, vagy küldenek egy nagy láda fűszerárut, de nyiltaif nem mernek szólni, mert itt is, éppen úgy, mint Harlan Countyban, minden a bányatár­sulat kezében van. És azzonki- vül fenn kell tartani azt az írat­lan törvényt, hogy a mexikóiak csak másodrendű polgárok. Mindazt ami eddig történt va­lójában ebből a faji megkülön­böztetésből, ebből a fajgyűlölet­ből lehet kimagyarázni. Persze a fajgyűlölet mögött a gazdasá­gi kizsákmányolás áll. A sztráj­kolok 8 hónapon át piketelték a bányát minden incidens nélkül. Nyilvánvaló volt, hogy a mun­káltatók ki akarták éheztetni a sztráj kólókat, akik azonban csodás kitartást mutattak a nél­külözések dacára is. A tulajdo­nosok végre megunták a profit­veszteséget és szövetségeseik­hez, a politikusokhoz fordultak. Julius 11-én A. W. Marshall bí­ró eltiltotta a sztráj kólókat a piketeléstől. GUNMENEKET HOZTAK A munkáltatók azonnal felfo­gadtak egy csomó gunment, vagy “goon-t”, mint ahogyan itt nevezik őket, akiket Sheriff Leslie Goforth deputy-sheriffek- ké esketett. Ekkor, a sztrájko­lok feleségei és gyermekei men­tek ki a piketvonalra s ekkor vette kezdetét a terror uralom. A goonok botokkal és black- jackekkel, majd könnybombák­kal támadták őket, sokat össze­vertek s azonkívül annyit fog­tak el, hogy megtöltötték a bör­tönt. Amikor a börtön már tele lett, kibérelték és börtönné ala­kították át a helyi szállodát. Csakhamar az is megtelt. El­fogták és bebörtönözték az egész sztrájkbizottságot. Ahol csak elértek egy sztrájkolót, azt összeverték. És ekkor történt az igazán meglepő dolog. A másodrendű polgárok elsőrendű harcikész­séget tanúsítottak. Megtörtént, hogy asszonyok elverték a go- onokat. Egy 23 éves fiatalasz- szonyt lopás miatt fogtak vád alá, mert kicsavarta a goon ke-, zéből a blackjacket, amivel őt a guman ütlegelte. M. E. Travis nevű szervezőt azért vetették börtönbe, mert azt merte mon­dani, hogy a törvény a munká­sok ellen szól. Egy 29 napos cse­csemőt a börtönbe tartottak 18 órán át tej és gondozás nélkül. A SHERIFF A VIGILANTES ÉLÉN A vidék lakossága látván ezt a szörnyű terrort zúgolódni kez­dett, ami azt eredményezte, hogy a sheriff kénytelen volt elbocsájtani a goonokat. A sztrájkolok most is csak azt hangoztatják, hogy csak olyan béreket követelnek, mint kap­nak például a szomszédos Ken- nescott Smelting Co. bányájá­ban. Az Empire Zinc Company azonban nem hajlandó tárgyalá­sokat kezdeni a sztráj kólókkal. Mint hire ment, a sztrájk meg­törésére most “vigilantes” bi­zottságot szerveznek. Már volt is erre egy gyűlés. És méghoz­zá nem is titokban szervezik ezt a terror szervezetet. A gyűlést a törvényszéki palotában tar­tották. És ki elnökölt? Hát ki elnökölt volna más, mint maga a törvény őre, Leslie Goforth 1 sheriff, az első segítője pedig a kerületi ügyész volt. Az állami rendőrség vezető­je, Police Chief Roach ezt mon­dotta: “Hanoverben most me­gint minden csendes, nincs za­vargás. De ha lesz, akkor annak eredetét a sheriff meg a kerü­leti ügyész irodáiban lehet meg­találni!" A sztrájkotoknak tehát nem csak a munkáltatókkal kell megküzdeni, hanem a törvény­nyel is. Talán ennek a tudata tükröződik vissza a mexikó- amerikaiak szomorú tekinteté­ből?! (The Compass) Chicagói beszámoló Sok munkát igényel — ami bizony már nehezünkre esik a robot után — ily akciónak a le­rendezése, de jóleső érzés azt regisztrálni, ha a végén erkölcsi és anyagi sikerről számolha­tunk be. Az elkölcsi sikert misem bizo­nyítja jobban, mint az a tény, hogy ha többen jelentek volna meg, nagy probléma elé állítot­ták volna a rendezőséget, mert nehézségbe ütközött volna he­lyet csinálni részükre. Az anya­gi sikert pedig a jövedelem bi­zonyítja, ami 212.50 dollárt tesz ki. Eltekintve az előzetes mun­kálatoktól, ami ugyan sok mun­kát és időt igényel, de azt csak szükebb körű csoport intézheti, a Munkástársak és Munkástárs­nők elismerésre méltó kooperá­ciót nyújtottak, ahol a szükség megkívánta. így pl. nem volt hi­ány munkaerőben a hurka-kol- kász készítésénél, úgyszintén megfelelő számmal jelentek meg különösen Munkástársnőink va­sárnap a konyhán az ebéd elké­szítésére és felszolgálására. Ezt a tényt elismeréssel kell regiszt­rálnunk, mert enélkül nem ér­hettük volna el a sikert, amely­ről beszámolhatunk. Ennek tudható be, hogy a megjelent közönség kedélyesen töltötte el a vasárnap délutánt és megelégedetten távoztak az esti órákban. Az anyagi jövedelemhez süte­mények és egyéb konyha szük­ségletek adományozásával hoz­zájárultak : Exnerné, Hensper- gerné, Kotzánné, Köhlerné, Spo- arné, Máténé (Oak Lawn), Spo- lyárné és Záráné Munkástárs­nők. Szász munkástársék, akik betegség folytán nem lehettek jelen 5.00 dollár felülfizetéssel járultak az anyagi sikerhez. A South Bend-i Phillips munkás­társék, akik sajnos szintén nem jelenhettek meg személyesen a fenti ok folytán, egy kis Dor- mayer mixert adományoztak, amely a kijátszásnál 22.00 dol­lárral emelte az anyagi jövedel­met és a szerencsés nyerü Osle- ber munkástársnő volt. A rendezőség ezúton is elis­merését fejezi ki mindazoknak, akik akár adományaikkal, mun­kájukkal, vagy bármi módon hozzájárultak ezen akció sikeré­hez. Külön elismerés Spolyár munkástárséknak, akik lakásu­kat átengedték a “disznóság” elkészítésére és végül a közön­ségnek, kik eljöttek s elfogyasz-! tották az ízletes hurka-kolbászt. Tudósító Anglia és Francia- ország a csőd előtt (Vi.) Még Eisenhower haza­jövetelét is annak tudták be, hogy az európai országok fegy­verkezési költségeit vagy nagy­ban csökkentsék, vagy teljesen Amerika fizesse azt meg, mert amint a jelentések tudatták, a nagy országok, ezek között Anglia, Franciaország is a csőd előtt állnak. Ugyancsak Peter Edson, ame­rikai újságíró, Londonból jelen­ti, hogy az angoloknak legke­vesebb hat billió, de ha lehetsé­ges tiz billió dollár kell sürgő­sen. Ez nem csak ijesztgetése az amerikai adófizetőknek, akiktől elszedik és az angoloknak, fran­ciáknak, olaszoknak, japánok­nak, németeknek adják ezen ha­talmas összegeket, hogy megvá­sárolhassák azok vezetőit, ha­nem már azt Churchill is beje­lentette és még ezen hónapban akart ide repülni, hogy sürges­se ezt az összeget, csak az elnök leintésére lett elhalasztva janu­ár hónapra, amikor az amerikai kongresszus összejön. Sokoldalú magyarázat között azt lehet megtudni, hogy a ko­reai háború nagyban felélesz­tette az inflációs folyamatot minden nyugati országban, ehez hozzájárult azon határozat is, hogy a felfegyverkezési költsé­geknek is nagy részét azok fi­zessék, valamint a békés ter­melésből háborús termelésre va­ló áttérés, rohamosan felhajtot­ta az árakat, nagyban csökken­tette a már is alacsony életszín­vonalat egész Nyugat Európá­ban. Ezen csődveszedelemnek a következménye az is, hogy 60 divízióról, harmincra vágták le a háborúra készülendő hadsere­get. Mely viszont azt jelenti, hogy még 1952-ben nem lesz­nek készek a vörösökkel leszá­molni, az oroszokat lefegyverez­ni, Moszkvát megszállni, Walter Winchelt és Walter Reuthert odaküldeni, megtanítani az oro­szokat az amerikai életmódra, alkudozásokra, mint azt olyan szépen kitervezték és a Collier magazinban már le is festették. Hiába terveztek ezek az urak, amint az előszóban van beje­lentve, az Amerika hadi, külü­gyi és belügyi minisztériumok helyeslése, segítsége mellett, de a dollár, vagy pénz istene vég­zett. Elmarad a háború, de kö­zeleg a csőd. Ezzel az éhező, nyomorgó európai munkásság­nak a lázadása. Nagy sztrájkok, ijedelem, pánik, rettegés a bi­zonytalanságtól, amely még job­ban fokozza az inflációt, na­gyobb zavarokat, nyugtalansá­got okoz. Ez a mai rendszernek a kilátásai. ÚJABB HARCOK INDOKINÁ- BAN HANOI, INDO-KINA — Francia és Viet-Nam csapatok egy évi készülődés után táma­dást kezdtek a kommunisták ál­tal vezetett Viet-Minh felkelő haderők ellen abban remény­kedve, hogy képesek lesznek a forradalmi csapatok lőszerrak­tárait elpusztítani.

Next

/
Thumbnails
Contents