Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-11-17 / 1706. szám
1951. november 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hová, merre India! Az ázsiai gyarmati országok felszabadító harca nagy lendülettel folyik az egész vonalon, úgymint Burma, Indo-Kina, Malay, Siam és végül a Fillippino szigeteken. Ázsiának az egyik országában Kínában, döntő szakaszába lépett és csak idő kérdése, hogy befejeződjön teljesen és eredményesen. És hogy milyen eredménnyel, azt a koreai háború mikénti befejezése fogja eldönteni. A jelenben úgy látszik, hogy a vörös hadsereg minden fronton fölénybe jutott és az UN vagy helyesebben az Egyesült Államok imperialistái riadtan látják, hogy zsoldosaik, nem csak Chiang Kai-shek, hanem a többi korrupt, népellenes kormány alatt is, végzetesen megingott a talaj. Nem szorul magyarázatra, hogy ha egy ország, melynek területe és lakossága nagyobb mint Európáé, Kina pedig az és ha egy oly nagy területen lakó milliók magukévá teszik a népi demokráciát, hogy azt többé gyarmatosítani nem lehet, még atombomba ijesztéssel sem. Azon harcok, amelyek most folynak az úgynevezett ázsiai gyarmatokon és félgyarmatokon, szinte kivétel nélkül fegyveres felszabadító háborúk, amibe még csak India nem kapcsolódott bele. A nemzetközi viszonyok áttekintésénél le kell szögezni, hogy a népi demokrácia erői az utolsó időkben, vagyis a második világháború befejezése óta, fejlődtek és nőttek. Ugyanakkor azonban hiba volna azt képzelni, hogy a növekedés már magában véve megállította vagy kivédte volna az amerikai imperialistáknak a harmadik világháború kirobbantására irányuló törekvését. Hogy háborúra készülnek, az minden újságolvasó ember előtt ismeretes és tudott dolog. Igaz, hogy az Egyesült Nemzetek hadseregének a megszervezése nem megy olyan simán éá minden akadály nélkül, dacára annak, hogy Eisenhower, a nagy katonai szaktekintély végzi a szervezési munkálatokat már majd két éve, vagy több ideje és még mindig ott van, ahol a mádi zsidó. Ugylátszik, mivel nem sikerül “Ike”-nek az Atlantic Szövetséghez csatolt országok népeit a harmadik világháborúra föllelkesíteni, fordulnak az európai nyugatról, az ázsiai távol keletre, Indiához. Mert úgy a tőkés politikusok, mint a lakáj újságírók elgondolásai szerint “még nem késő”. India "volna az egyedüli, amelyhez folyamodhatnak még, hogy a nyugati demokráciát meglehetne menteni, ha nem volna ott az a sok — de és ha! Ha az Indiát környező országokban már nem folyna a külföldi, főleg a fehér faj kizsákmányolása ellen a harc, egy olyan harc, mely csak időkérdése lehet, hogy a vallási bigott- ságtól megmételyezett lelkeket fogj a menetelésre kényszeríteni. Igen és ez egy másik de és ha! Hogy az Indiát környező országok meglettek mételyezve a kommunista eszméktől, már csak a franciák az egyedüliek, akik még valamennyire fékezik a kommunista terjeszkedést, hogy meddig, azt az anyaország munkásságának mikénti viselkedése és türelme fogja eldönteni. A burmai elégedetelenség háborgatja Indiát olyannyira, hogy már egyes tartományokban megszervezték a - guerillá- kat, akik a föllépésükkel nyugtalanítják a “békés” kizsákmányolok lelkét, több helyen elzavarták a földtulajdonosokat a föllázadt parasztok és a földet maguk között szétosztották. Ez is egy de és ha, amellyel a külföldi tőkésügynökök nem tudnak megbarátkozni. Assan tartományban a kommunisták által uralt terület több mint tízezer négyzetmérföld és a nem uralt területen is a parasztságnál egy kommunista mindég szívesen látott vendég. Telengana tartományban körülbelül 25,000 paraszt tette magáévá a kommunista eszméket. Ezen parasztok nem csak elrejtik a guerülákat, hanem élelmezik és kémszolgál a t o t is végeznek részükre. Ennek a fölkelésnek az elfojtására maga a kormány négyezer rendes katonát és tizenhatezer konstáb- lert küldött, minden eredmény nélkül. Nehru kormánya a szocializálást szorgalmazza, persze az ő elgondolása szerint. A parasztság is szocializál az ők elgondolása szerint, ez, mi sem természetesebb, hogy a kormánynak nem tetszik. A kormány nem akarja, hogy a nyomort a tömeg szüntesse meg önállóan, fél a kormány, ha a parasztságnak ezt megengedi, akkor nem fognak ennél megállni, hanem tovább mennek és az a továbbmenés a hatalmuk csorbítása lenne. Az amerikai kormány 2 millió tonna búzát 190 millió dollár értékben juttatott az indiai kormánynak a nyomor enyhítésére, amit az indiai kormány nagyon vonakodva fogadott el mint ajándékot, mert attól tartanak, hogy az ellenérték, amit az amerikai kormány elvár, talán a nemzeti függetlenség feladását vonná maga után. Egy másik, még pedig olyan, de és ha, amely a legnagyobb fejtörést okozza úgy a lakáj politikusoknak, mint a minden hájjal megkent újságíróknak az értelmiség hajlamossága a kommunista eszmékhez. Ezen értelmiségeket pénzzel szeretnék megvásárolni, mert az ő állításuk szerint ezen intellektuellek csak azért mentek szélsőségbe, mert nem tudnak elhelyezkedni, amibe van némi igazság. India válaszúton áll, úgy van mint az egyik vezető politikus megjegyezte: “India egy független ország és nem fog se kommunista ellenes, sem mellette állást foglalni.” Még hozzá tehette volna azt, hogy India a saját erejéből fog a fejlődés útjára lépni. De üyen kijelentést csak olyan politikustól várhatunk, akinek van némi gerincessége. Amint látjuk Mr. Bowlest küldte Indiába az amerikai kormány a sok de és ha elintézésére, nem hiszem, hogy sikerülni fog neki. Igaz, hogy vannak politikusok akik Amerikához húznak és, ha tőlük függne, talán sikerülne is a megegyezés Amerikával, de a néppel, a tömeggel, bármennyire elmaradott, nem lehet azt elhitetni, hogy akár Kina, vagy akár Oroszország veszélyezteti a világ békéjét és csak ők, értve Indiát fogja tudni megmenteni a világháborútól a világot és a demokráciát. Az indiai tömeg, igaz hogy tudatlan, de azt tudja, hogy a békét nem Kina és a többi népi demokráciák veszélyeztetik, hanem az Egyesült Államok az ő imperialista törekvéseivel. Az Egyesült Államoknak vannak hadianyag gyárosai és csak az Egyesült Államoknak vannak világuralmi tervei. Csak Amerikát ösztökéli háborúra a gazdasági válság réme, melyet hadianyag gyártással remélnek elodázni. (Vi.) A megtévesztő cikkeket, tudósításokat már annyira megszoktuk, no meg ezeket alátámasztó vezércikkeket a polgári lapokban, hogy fehér holló számba megy, amikor egy-egy értelmes, igazságos körmondatot tudunk találni valamelyik polgári lap vezércikkei között. Ilyen igazmondó, ritkaságok közé tartozik, a Detroiti Free Press október 24-iki lapszámában a vezércikkben a következő körmondatot: “Ezeknek bizonyítását adja meg Korea. A washingtoni adminisztráció hamisan állítja be a koreai háborút, mint kollektive biztonsági (collective security) akciót a U.N. által, hogy a támadást megállítsák. Az a határozat, hogy amerikai csapatokat dobnak a koreai polgárháborúba, Washingtonban volt csinálva. A UN biztonsági bizottsága csak azután lett előráncigálva az ágyból, hogy elfogadják ezt a takaró javaslatot, melyet a külügyi hivatal kidolgozott.” Mi is igy tudtuk, no meg mindenki, aki józan ésszel figyelte azon kritikus napokat. Sőt még akkor is megírták, hogy az amerikaiak sok erőszakot használtak, hogy keresztülvigyék azt a “takaró javaslatot”. Valamint mostan is azon simák, hogy legtöbben azon nemzetek közül, akik mellette szavaztak, azóta visszahúzódtak, a kért, de leginkább takarónak használható katonaságot is csak hat nemzet küldött. Anglia, Kanada, Ausztrália, New Zealand, Török, és Görögországok. Hogy minden alaptörvény fenékbe rúgásával csinálta ezt Truman és társai, azt is megírták már többször a polgári lapok is. De akkor a törvények kö- rültáncolása miatt elnevezték “rendőr akciónak”. Ma már még a gyengeelméjüek is nevetnek az üyen elnevezésen. Még az iskolás gyermekek is tudják, hogy ez egy nagyon költséges, véres háború, melyet Trumanék kezdI Es végül, de nem utolsó sorban, a hadianyag gyárosok hatalmas haszna is füti a háborús uszítást. Miért ne. Hisz az elmúlt két világháborúban az Egyesült Államok úgyszólván semmit sem szenvedtek, ellenben a tőkésosztály óriási hasznot vágott zsebre. Mindezek után mi a teendője Indiának, hogy a menetelésről le ne maradjon? Rá kell lépni a fejlődés útjára, ez saját erejéből fog megindulni, hogy megtartsa nemzeti függetlenségét. Vagy pedig külföldi segítséget vesz igénybe és újra visszasü- lyed a gyarmati sorba. Amerikának hadibázisokra van Ázsiában szüksége. India van erre kiszemelve, a területét hadibázisnak, a lakóit pedig ágyutöltelék- nek akarják használni. Sikerülni foz-e ez a halálgyáros ügynököknek? Ez az indiai tömegektől függ. Bischof Egv fehér holló - vezércikkben tek a törvényhozás megkerülésével, az alaptörvények megsértésével, mely szerint csakis a Kongresszus van hivatva háborút üzenni. Azóta milyen sokat felborították már az alaptörvényeket, hogy takarják a többi törvénytelenségeket. t A KÍNAIAK TISZTOGATÁSA Nem emberi, de mégis nagyon fontos tisztogatást végeztek a kínaiak, amikor ezt a hülye angol-amerikai mérték rendszert megsemmisítették. Ugyanis mivel a legtöbb kínai egyetemen angol-amerikai tanárok tanítottak, valamint a gazdag kínaiak angol, amerikai egyetemeken végezték a tanulmányaikat, igy sikerült ott is az angol és amerikai bonyolult mérték- rendszert elfogadtatni, illetve a méter egység mellett azt is használni. Most a lapokban közölték, hogy Shanghai-ban összeszedték az ilyen angol mérték eszközöket és felégették, ezzel is je lezve, hogy ezekután csak a sokkal logikusabb méter, liter mértékeket fogják használni. Ugyan ezen nagyon beképzelt amerikai mérnökök, vezetők, mikor lesznek elég bátrak, ilyen radikális, de előbb-utóbb szükségessé vált cserét megcsinálni, hiszen már az egész müveit világban ezt használják. POLITIKAI VICC LONDON — A Lödön Egyetem diákjai november 5-én tradicionális hazafias felvonulást tartanak társzekerekre épített szimbolikus képekkel. Az egyik ilyen “float” az amerikai szabadság-szobrot mutatta, de a feltartott kezébe fáklya helyett coca-cola üveget tettek. A szobor az amerikai zászlót nyújtja át Angliának, amely most már (a float szerint) az Egyesült Államok 49-ik állama lett. A diákok azt igyekeztek kimutatni, hogy Anglia most már milyen alárendelt viszonyba került Amerikával szemben.
