Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-11-17 / 1706. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1951. november 17. István király, a “csodatevő” szalmaszál A dolgozó emberek élettörté­nete írásánál nem kell szereplő alanyokat kigondolni, a sárga- lelkű irók szokásai szerint. A változó, küzdelmes életünknek, magunk vagyunk a szenvedő re­gényalakjai. Napjainkban a “fizikai” föl­készülés mellett, a ‘‘csodatevés” mezején is intenziven dolgozik a hatalmához ragaszkodók, fon­dorlatból élők hada. A lecsúszott magyar semmi­tevők is, a “csodatevés” szalma­szál mentőövébe kapaszkodnak, amikor az István király kultusz hangoztatásával, a “csodatevő” jobbal házalnak. Semmiféle múmiává aszott, “csodatevő” kezekben nem hi­szünk. Ez ellenkezik a józan ésszel. Hogy mégis foglalkozunk vele, a faluk-puszták szülöttei­nek nyomós okaink vannak rá. Ez is egy j ólbei vált szerszám volt az uralkodó lelki kufárok kezében. Bizonyos terszerüség volt a “szenthelyek” elosztásában, az óhazában. Ahová az agyonfana­tizált koldus népet időközön­ként elzárankolotatták. Nálunk is, a dunántúli Zichy grófok birtokán, kötelező volt a zarándoklat, a kétnapi járás­ra levő “szentkuthoz”. A szép­számú gyereksereget örökösen a szentkuttal molesztálták. Lí­via Coritess, nem ment érdemes munkát végezni, de örökösen a lelkeinket mentette. A szűkös kenyér, tömeglakás, a téli csiz­ma hiánya, nem érdekelte, amit a grófi papája nem adott a ro­botoló cselédeinek. A forró nyári porban, silány élelemmel, vízhiánnyal, mert ez szorosan a bünbocsánathoz tar­tozott, cipelni a zászlókat, a ke- resztett, ez volt a szemérmetlen emberkinzás. De csak a nép kol­dusai zarándokoltak. A gazda­gok, zsíros parasztok, mind “kristálytiszta” becsület esek voltak ? Útközben és a zarándoklat színhelyén, piszkos, szalmás, bolhás fészerbe aludni. Férf,i nő egymás hátán. Itt tudtuk meg hogy miért bízták reánk 8-10 éves gyerekekre vigyázni a fél­tő anyák a serdülő leányokat. Kálváriás regényt lehetne írni erről a “zarándoklatról”. Térden állva menni ilyen önkinzásra sülyeszteni a boldogtalanság­ban élő embereket. Életveszélyes tolongás a “cso- daaevő” kút körül. A plébános ur azt mondta csak az elveszett bűnösök nem látják a kutban a csodatevő Máriát. Természetes senkisem akart a bűnös gyanú­jába esni, igy mindenki látta, még mi, gyerekek is, pedig kö­zel sem jártunk a kúthoz. Elinduláskor szigorú utasí­tást kaptunk gyerekek, hogy a csodavizből vigyünk egy jókora korsóval haza, mert az a viz gyógyít a szemen kívül minden fájó testrészt. Természetes öt krajcárért adtak egy korsó vi­zet, a jó üzleti érzékkel biró “pásztorok”. Az ellenállhatatlan szomjú­ságban hazafelé a vizet megit- tük és igy a járási kutból me­rítette tele a gyereksereg és a fájólábu asszonyok örvendtek, hogy a lábaikból kiűzte a kösz- vényt a “csodatevő” viz, vagy a szemekből a fájást. Végnélküli a története ennek a foglalkozássá nőtt csodate­vésnek. Erre a lélekrontásra építették a hatalmukat az ural­kodók gyülevész hada. Ha szá­razság miatt rossz volt a ter­més, vagy a jég elverte, ennek is a bűnös nép volt az oka, ezért is a szent kúthoz utalták a ku­fárok bünbocsánatért. Látom a csodatevők újságjá­ban, hogy a szentistváni honala- pitás évszázadok évfordulóját iparkodnak a hivatásos népámi- tók följátszani és mint a keresz­tény jólétet, demokráciát feltün­tetni. Hogy milyen volt ez a ke­resztényi jólét, abban a szentist­váni demokráciában, azt a tör­ténelmi események, meg mi dol­gozók is bizonyítjuk, a bőrün­kön éreztük az “előnyeit”. Nézzük meg a szentistváni búcsúkat, ahogy évente lefoly­tak ott a Zichy grófok fehérme­gyei katolikus birodalmában. Az a felekezeti gyűlölködés, ami a református, illetve a katoliku­sok között fönállt, a szentistvá­ni búcsún virágzott ki. Délelőtt ájtatos, szabadtéri mise, délu­tán bicska és csendőr szurony, sirás, jajgatás, káromkodással kisérve. Ez a “csodatevő” rémkép el­kísért bennünket az életünk ut­jain. A budapesti István király évforduló ünnepét megelőzte a hangos reklámozás. Mivel a vá­rosi lakosság csak igen kicsi hányada hitt a csodatevő mú­miában, igy a vidéket invitálták hamis szólamokkal. Ezért let­tem én magam is mozgósítva, a vidéki rokonságnak megmutat­ni a “csodatevő” jobbot. Ezt az elrontott napot úgy tettük ér­tékesebbé, hogy a munkásmoz­galmi barátokkal fölszereltük magunkat, alkalmi röpiratokkal és alkalommal elszórtuk, vagy a közönség kezébe adtuk, ter­mészetes, a kopók kijátszásával. Vessünk egy pillantást az ün­nepélynek nevezett cirkuszra. Ott díszelgett a degenerált “fő­urak” hada. Vagyontérő, nafta- linos diszmagyarban kevélyked- tek a koldus sorú bámészkodó tömeg előtt. Az urnában, vállon vitt “csodatevő” jobbot, bíbor­ba öltözött főpapok hada kisér­te. Ez a cécó folyt a Mátyás ( templomig, utána a templom- j ban. De az odacsőditettekből a: templomba egy lelket sem en- j gedtek be. Tudjuk, hogy a lo­vastengerész is ott dicsteleni- tette a parádézókat a herélő bicskás hadával. Megérdemelték egymást! Délután megnyílt a várépület némely része a közön­ség előtt. A vár kápolnában lát­ni lehetett a “csodatevő" job­bot. Itt jött előtérbe a röpira- tok szerepe. Itt is, ott is, ahogy lehetett, adtunk kézbe, akasz­tottunk ajtókilincsre, vagy szór­tuk széjjel a jólmegirt röpira- tokat. Erre ám kitört a “palo­taforradalom”. A rendföntartó rendőrség, palotaőrség, az apá­cák serege, mert ilyen helyen rájuk is szükség van, szaladgál­tak, összebújtak, rémüldöztek és szigorú megfigyelés alá vet­ték a fölbomlott sorokat. Már veszélyes volt a helyzet, mert gyanús egyéneket kirán­gattak a sorból és brutálisan lökdösték. Egyik társunk, nem tudott idejében megszabadulni a röpiratoktól, igy egy jókora csomót beletett egy vidéki néni kosarába abban a hiszemben, hogy azt úgy sem vizsgál iák. De az asszony észrevette, kido­bálta a kosarából, kiabálva, hogy valami “pesti csibész” va­lamilyen “históriákat” tett a kosarába. Kisebb incidensei va­lahogy megusztuk a röpirat osztást. Mondani sem kell, hogy megfogás esetén mi vár ránk abban a szentistvános “jólét”, keresztény demokráciában. Vessünk egy pillantást arra a szentistvános jólét demokráciá­ra, amit a lecsúszott “értelem” annyira kukorékol. Enyhén szól­va “jó bátorság” kell azt a pok­lok tornácát, jólét demokráciá­nak nevezni, ami az évszázados magyar honba lefolyt. A vezér törzsrendszerü, bevonuló ősma­gyarok keretei szolgáltak ala­pul a szentistvános “rendi” Ma­gyarország megteremtéséhez. A pápai korona és a keresztény hit, inkább sakkhuzás volt a né­met-római birodalom felé. A fénykorát élő török és egyéb ott élő nemzeteket provokációs cse­lekedetre intrikálta. Feszty Ár­pád, a magyarok bejövetele fest­ményén megörökítette ami elfo­gadható történelmi dokumen­tumnak, ahogy a honfoglalók szekerei mellett, hogy loholnak a gyerekek, öregek és az állapo­tos anyák. Ebben a szellemben épült és folyt az a lealázó élet, amit a hitvány értelem, jólét, keresztény demokráciának ne­vez. Sarolta, az első királynő meg­teremtette a szemkiszurató ipart. Szent István, a “csodate­vő” kezével, legalább ötvenezer Koppány lázadót fejeztetett le, amiért hűek maradtak ősi hi­tükhöz. Második Vak Béla sem született vakon, de a testvérké­je vakitatta meg, hogy a “szent koronát” megkaparinthassa. Ezek hasonló esetek a törté­nelem folyamán. Folyt a job­bágy vére, izzadtsága. Csak azon esetben említik a népet, amikor hadba vonult, meg az adót haj­tották be rajta. Vagy amikor föllázadt és Dózsa húsát etet­ték meg vele. Rákóczi, Martino­vics, Kossuth fölkelését folytot- ta vérbe az uralkodó osztály becstelen hada, a jólét keresz­tény demokráciában. Ez nem “destruktiv” kitalálás, a nagy gyalázatnak igen kicsi hánya­da. Erősen hazafias utón haladó irók, költők munkái az olvasha­tó bizonyíték. Fazekas Mihály, Ludas Matyi ja, vagy Katona József Tiborc panasza, mindben a meggyalázott dolgozó nép fáj­dalmas panasza, lázadása kava­rog. Bacsányi János “fenhangon” üdvözölte a francia forradal­mat. Kazinczy, Martinovics tár­sa, hitét kezdi veszíteni a dolgo­zók felett. Végnélküli a lappan­gó és a nyíltan hangzó tiltako­zás a magyar siralom völgyben, amit némely eszevesztettek el­neveztek keresztény “jólét" de­mokráciának. > Erkölcsi undorral vagyunk telítve a “csodatevő” kereske­dők értelem tiprásán. Most meg olvasom a Bérmunkásban, hogy a római pápának már két eset­ben megjelent a' szüzmária. Ne­kem ez némi megnyugvást ad előnybe, mert ott Sárbogárd környékén, sokad magammal ezelőtt negyven esztendővel lát­tam a kutban. Amennyire igaz a mi Mária látásunk, olyannyi­ra a pápá jé is. Nem telik örömünk, de lelki undor környékezi az embert, ahogy üyen banális igazságok­kal kell foglalkozni. Érezzük a két háború vérszagát, a hatmil­lió zsidó ember égő testének szörnyűséget keltő szagát. És újból kemencére épittenek. Ki merné azt tagadni, hogy ez mind a jólét keresztény demok­ráciából nőtt ki? Csak a dolgozó emberek meg- ujhódott társadalma képes eze­ket a csodatevő kupecokat rá­kényszeríteni a pozitív becsüle­tesség útjára. Vass Károly Tokyo — A japán kormány jelentése szerint Japánban 215,- 000 ember áll az amerikaiak szolgálatában, akik a megszálló sereg részére dolgoznak. A töb­bi U.N. nemzetek részére 20,000 ember dolgozik. London — Az angol király meleghangú köszönő levelet irt Clement Attlee volt miniszterel­nöknek, megköszönve a szolgá­latait, amelyek elismeréséül az ’’Order of Merít” rendet adomá­nyozta neki. A Labor Party mi­niszterelnök tehát köszönetét kapott a királyi háznak tett szolgálataiért. Az ily szolgálatokért Angliá­ban szokás szerint a “pearage” rangot adják, ami egyben a fel­sőbbházi tagsággal is jár. De se Churchill, sem Attlee nem fo­gadták el ezt a rangot, mert ak­kor nem lehetnének az alsóház tagjai, noha mindkettő még pártvezér is akar maradni. ÉPITOGÁRDA 1951-52-ik évre: Teréz Bikó, Cleveland....... 5.00 J. Bleier, Bridgeport ___ 2.00 J. Buzay, Cleveland_____ 4.00 J. Farkas, Akron............... 1.00 J. Feczkó, New York ___ 2.00 L. Gáncs, Cleveland_____ 1.00 Mrs. L. Gáncs, Cleveland .. 1.00 Susan Hering, Buffalo ..... 2.00 L. Hevesy, Cleveland......... 1.00 Mrs. A. Köhler, Chicago .... 3.00 E. Kovách, Cleveland ...... 4.00 J. Kollár, Cleveland........... 4.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 4.00 A. Lelkó, Pittsburgh ___ 2.00 J. Mácsay, Detroit ........... 2.00 A. Molnár, Cleveland ...... 1.00 J. Mogor, Cleveland ......... 5.00 J. Muntczy, Cleevland____2.00 L. Paal, Ambridge............. 2.00 Irma, Phillips, So. Bend_ 1.00 F. Szabó, Cleveland ............ 2.00 A. Székely, Cleveland........ 2.00 E. Szigety, New York ....... 3.00 St. Török, Los Angeles .... 5.00 Ch. Vass, New Brunswick.. 4.00 St. Visi, Lincoln Park___ 2.00 J. Vizi, Akron ......... 2.00

Next

/
Thumbnails
Contents