Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-11-17 / 1706. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1951. november 17. István király, a “csodatevő” szalmaszál A dolgozó emberek élettörténete írásánál nem kell szereplő alanyokat kigondolni, a sárga- lelkű irók szokásai szerint. A változó, küzdelmes életünknek, magunk vagyunk a szenvedő regényalakjai. Napjainkban a “fizikai” fölkészülés mellett, a ‘‘csodatevés” mezején is intenziven dolgozik a hatalmához ragaszkodók, fondorlatból élők hada. A lecsúszott magyar semmitevők is, a “csodatevés” szalmaszál mentőövébe kapaszkodnak, amikor az István király kultusz hangoztatásával, a “csodatevő” jobbal házalnak. Semmiféle múmiává aszott, “csodatevő” kezekben nem hiszünk. Ez ellenkezik a józan ésszel. Hogy mégis foglalkozunk vele, a faluk-puszták szülötteinek nyomós okaink vannak rá. Ez is egy j ólbei vált szerszám volt az uralkodó lelki kufárok kezében. Bizonyos terszerüség volt a “szenthelyek” elosztásában, az óhazában. Ahová az agyonfanatizált koldus népet időközönként elzárankolotatták. Nálunk is, a dunántúli Zichy grófok birtokán, kötelező volt a zarándoklat, a kétnapi járásra levő “szentkuthoz”. A szépszámú gyereksereget örökösen a szentkuttal molesztálták. Lívia Coritess, nem ment érdemes munkát végezni, de örökösen a lelkeinket mentette. A szűkös kenyér, tömeglakás, a téli csizma hiánya, nem érdekelte, amit a grófi papája nem adott a robotoló cselédeinek. A forró nyári porban, silány élelemmel, vízhiánnyal, mert ez szorosan a bünbocsánathoz tartozott, cipelni a zászlókat, a ke- resztett, ez volt a szemérmetlen emberkinzás. De csak a nép koldusai zarándokoltak. A gazdagok, zsíros parasztok, mind “kristálytiszta” becsület esek voltak ? Útközben és a zarándoklat színhelyén, piszkos, szalmás, bolhás fészerbe aludni. Férf,i nő egymás hátán. Itt tudtuk meg hogy miért bízták reánk 8-10 éves gyerekekre vigyázni a féltő anyák a serdülő leányokat. Kálváriás regényt lehetne írni erről a “zarándoklatról”. Térden állva menni ilyen önkinzásra sülyeszteni a boldogtalanságban élő embereket. Életveszélyes tolongás a “cso- daaevő” kút körül. A plébános ur azt mondta csak az elveszett bűnösök nem látják a kutban a csodatevő Máriát. Természetes senkisem akart a bűnös gyanújába esni, igy mindenki látta, még mi, gyerekek is, pedig közel sem jártunk a kúthoz. Elinduláskor szigorú utasítást kaptunk gyerekek, hogy a csodavizből vigyünk egy jókora korsóval haza, mert az a viz gyógyít a szemen kívül minden fájó testrészt. Természetes öt krajcárért adtak egy korsó vizet, a jó üzleti érzékkel biró “pásztorok”. Az ellenállhatatlan szomjúságban hazafelé a vizet megit- tük és igy a járási kutból merítette tele a gyereksereg és a fájólábu asszonyok örvendtek, hogy a lábaikból kiűzte a kösz- vényt a “csodatevő” viz, vagy a szemekből a fájást. Végnélküli a története ennek a foglalkozássá nőtt csodatevésnek. Erre a lélekrontásra építették a hatalmukat az uralkodók gyülevész hada. Ha szárazság miatt rossz volt a termés, vagy a jég elverte, ennek is a bűnös nép volt az oka, ezért is a szent kúthoz utalták a kufárok bünbocsánatért. Látom a csodatevők újságjában, hogy a szentistváni honala- pitás évszázadok évfordulóját iparkodnak a hivatásos népámi- tók följátszani és mint a keresztény jólétet, demokráciát feltüntetni. Hogy milyen volt ez a keresztényi jólét, abban a szentistváni demokráciában, azt a történelmi események, meg mi dolgozók is bizonyítjuk, a bőrünkön éreztük az “előnyeit”. Nézzük meg a szentistváni búcsúkat, ahogy évente lefolytak ott a Zichy grófok fehérmegyei katolikus birodalmában. Az a felekezeti gyűlölködés, ami a református, illetve a katolikusok között fönállt, a szentistváni búcsún virágzott ki. Délelőtt ájtatos, szabadtéri mise, délután bicska és csendőr szurony, sirás, jajgatás, káromkodással kisérve. Ez a “csodatevő” rémkép elkísért bennünket az életünk utjain. A budapesti István király évforduló ünnepét megelőzte a hangos reklámozás. Mivel a városi lakosság csak igen kicsi hányada hitt a csodatevő múmiában, igy a vidéket invitálták hamis szólamokkal. Ezért lettem én magam is mozgósítva, a vidéki rokonságnak megmutatni a “csodatevő” jobbot. Ezt az elrontott napot úgy tettük értékesebbé, hogy a munkásmozgalmi barátokkal fölszereltük magunkat, alkalmi röpiratokkal és alkalommal elszórtuk, vagy a közönség kezébe adtuk, természetes, a kopók kijátszásával. Vessünk egy pillantást az ünnepélynek nevezett cirkuszra. Ott díszelgett a degenerált “főurak” hada. Vagyontérő, nafta- linos diszmagyarban kevélyked- tek a koldus sorú bámészkodó tömeg előtt. Az urnában, vállon vitt “csodatevő” jobbot, bíborba öltözött főpapok hada kisérte. Ez a cécó folyt a Mátyás ( templomig, utána a templom- j ban. De az odacsőditettekből a: templomba egy lelket sem en- j gedtek be. Tudjuk, hogy a lovastengerész is ott dicsteleni- tette a parádézókat a herélő bicskás hadával. Megérdemelték egymást! Délután megnyílt a várépület némely része a közönség előtt. A vár kápolnában látni lehetett a “csodatevő" jobbot. Itt jött előtérbe a röpira- tok szerepe. Itt is, ott is, ahogy lehetett, adtunk kézbe, akasztottunk ajtókilincsre, vagy szórtuk széjjel a jólmegirt röpira- tokat. Erre ám kitört a “palotaforradalom”. A rendföntartó rendőrség, palotaőrség, az apácák serege, mert ilyen helyen rájuk is szükség van, szaladgáltak, összebújtak, rémüldöztek és szigorú megfigyelés alá vették a fölbomlott sorokat. Már veszélyes volt a helyzet, mert gyanús egyéneket kirángattak a sorból és brutálisan lökdösték. Egyik társunk, nem tudott idejében megszabadulni a röpiratoktól, igy egy jókora csomót beletett egy vidéki néni kosarába abban a hiszemben, hogy azt úgy sem vizsgál iák. De az asszony észrevette, kidobálta a kosarából, kiabálva, hogy valami “pesti csibész” valamilyen “históriákat” tett a kosarába. Kisebb incidensei valahogy megusztuk a röpirat osztást. Mondani sem kell, hogy megfogás esetén mi vár ránk abban a szentistvános “jólét”, keresztény demokráciában. Vessünk egy pillantást arra a szentistvános jólét demokráciára, amit a lecsúszott “értelem” annyira kukorékol. Enyhén szólva “jó bátorság” kell azt a poklok tornácát, jólét demokráciának nevezni, ami az évszázados magyar honba lefolyt. A vezér törzsrendszerü, bevonuló ősmagyarok keretei szolgáltak alapul a szentistvános “rendi” Magyarország megteremtéséhez. A pápai korona és a keresztény hit, inkább sakkhuzás volt a német-római birodalom felé. A fénykorát élő török és egyéb ott élő nemzeteket provokációs cselekedetre intrikálta. Feszty Árpád, a magyarok bejövetele festményén megörökítette ami elfogadható történelmi dokumentumnak, ahogy a honfoglalók szekerei mellett, hogy loholnak a gyerekek, öregek és az állapotos anyák. Ebben a szellemben épült és folyt az a lealázó élet, amit a hitvány értelem, jólét, keresztény demokráciának nevez. Sarolta, az első királynő megteremtette a szemkiszurató ipart. Szent István, a “csodatevő” kezével, legalább ötvenezer Koppány lázadót fejeztetett le, amiért hűek maradtak ősi hitükhöz. Második Vak Béla sem született vakon, de a testvérkéje vakitatta meg, hogy a “szent koronát” megkaparinthassa. Ezek hasonló esetek a történelem folyamán. Folyt a jobbágy vére, izzadtsága. Csak azon esetben említik a népet, amikor hadba vonult, meg az adót hajtották be rajta. Vagy amikor föllázadt és Dózsa húsát etették meg vele. Rákóczi, Martinovics, Kossuth fölkelését folytot- ta vérbe az uralkodó osztály becstelen hada, a jólét keresztény demokráciában. Ez nem “destruktiv” kitalálás, a nagy gyalázatnak igen kicsi hányada. Erősen hazafias utón haladó irók, költők munkái az olvasható bizonyíték. Fazekas Mihály, Ludas Matyi ja, vagy Katona József Tiborc panasza, mindben a meggyalázott dolgozó nép fájdalmas panasza, lázadása kavarog. Bacsányi János “fenhangon” üdvözölte a francia forradalmat. Kazinczy, Martinovics társa, hitét kezdi veszíteni a dolgozók felett. Végnélküli a lappangó és a nyíltan hangzó tiltakozás a magyar siralom völgyben, amit némely eszevesztettek elneveztek keresztény “jólét" demokráciának. > Erkölcsi undorral vagyunk telítve a “csodatevő” kereskedők értelem tiprásán. Most meg olvasom a Bérmunkásban, hogy a római pápának már két esetben megjelent a' szüzmária. Nekem ez némi megnyugvást ad előnybe, mert ott Sárbogárd környékén, sokad magammal ezelőtt negyven esztendővel láttam a kutban. Amennyire igaz a mi Mária látásunk, olyannyira a pápá jé is. Nem telik örömünk, de lelki undor környékezi az embert, ahogy üyen banális igazságokkal kell foglalkozni. Érezzük a két háború vérszagát, a hatmillió zsidó ember égő testének szörnyűséget keltő szagát. És újból kemencére épittenek. Ki merné azt tagadni, hogy ez mind a jólét keresztény demokráciából nőtt ki? Csak a dolgozó emberek meg- ujhódott társadalma képes ezeket a csodatevő kupecokat rákényszeríteni a pozitív becsületesség útjára. Vass Károly Tokyo — A japán kormány jelentése szerint Japánban 215,- 000 ember áll az amerikaiak szolgálatában, akik a megszálló sereg részére dolgoznak. A többi U.N. nemzetek részére 20,000 ember dolgozik. London — Az angol király meleghangú köszönő levelet irt Clement Attlee volt miniszterelnöknek, megköszönve a szolgálatait, amelyek elismeréséül az ’’Order of Merít” rendet adományozta neki. A Labor Party miniszterelnök tehát köszönetét kapott a királyi háznak tett szolgálataiért. Az ily szolgálatokért Angliában szokás szerint a “pearage” rangot adják, ami egyben a felsőbbházi tagsággal is jár. De se Churchill, sem Attlee nem fogadták el ezt a rangot, mert akkor nem lehetnének az alsóház tagjai, noha mindkettő még pártvezér is akar maradni. ÉPITOGÁRDA 1951-52-ik évre: Teréz Bikó, Cleveland....... 5.00 J. Bleier, Bridgeport ___ 2.00 J. Buzay, Cleveland_____ 4.00 J. Farkas, Akron............... 1.00 J. Feczkó, New York ___ 2.00 L. Gáncs, Cleveland_____ 1.00 Mrs. L. Gáncs, Cleveland .. 1.00 Susan Hering, Buffalo ..... 2.00 L. Hevesy, Cleveland......... 1.00 Mrs. A. Köhler, Chicago .... 3.00 E. Kovách, Cleveland ...... 4.00 J. Kollár, Cleveland........... 4.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 4.00 A. Lelkó, Pittsburgh ___ 2.00 J. Mácsay, Detroit ........... 2.00 A. Molnár, Cleveland ...... 1.00 J. Mogor, Cleveland ......... 5.00 J. Muntczy, Cleevland____2.00 L. Paal, Ambridge............. 2.00 Irma, Phillips, So. Bend_ 1.00 F. Szabó, Cleveland ............ 2.00 A. Székely, Cleveland........ 2.00 E. Szigety, New York ....... 3.00 St. Török, Los Angeles .... 5.00 Ch. Vass, New Brunswick.. 4.00 St. Visi, Lincoln Park___ 2.00 J. Vizi, Akron ......... 2.00