Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-11-17 / 1706. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. november 17. nyisége is, a fontos iparágakban a kimutatás szerint 14-től 50 százalékig emelkedett az egyéni termelés, amely élénk cáfolata annak, hogy a magyar munkás szabotálja a termelést, mint azt a dzsungel irói hazudjak. Itt említjük meg az Ujitó Mozgalom fejlődését is. 1951 első negyedében több mint 28 ezer elfogadott újítást vezettek be, mig a második negyed évben már több mint 32 ezer elfogadott újítás történt, vagyis egy fél év alatt 60 ezer újítás, amelyből évente 616 mülió 384 ezer forint eredmény várható, az ujitó mozgalom egy év alatt több mint 50 százalékkal emelkedett. DZSUNGELBÓL Már ismételten írtam arról, hogy nem nagy élvezet az amerikai heti szemeteket átböngészni, de ezen a héten már az elsőnél abbahagytam, mert olyan undor fogott el, hogy semmi kedvem sem volt a mocskos hazugságokban tovább böngészni. A new brunswicki Híradó, mutatta be hazug kitalálásba, hogy a gondolkodásuk, az egész énjük, mennyire piszkos. Mert csak egy fertőzött agy képes leírni olyan szennyes gondolkodásra való hazugságot, mint a bruncwicki lap szerkesztője. Ezeknek az uraknak legfájóbb pontja Dunapentele, ahol a magyar nép alkotó képességét dicsérve a földből nő ki Közép- Európa legnagyobb gyárvárosa a Dunai Vasmű, akkor amikor az általuk agyondicsért nyugati államokban a meglévő gyárakat is bezárják. A magyar fiatalság ezrei építik a Vasmüvet a nyári szünetben. Tizenegy ezer egyetemi diák segítette az ottlevő dolgozók ezreit abban, hogy a nagy alkotás minél előbb tető alá kerüljön. A magyar ifjúság dicsősége ez az építkezés. Ezek a fiuk és lányok nem csak versenyben építik a várost és a gyártelepeket, de egyesmind a szabad idejükben uj szakmát tanulnak, hogy a ma építő munkása holnap a gyár esztergályosa, öntője, stb. legyen. A munka ezen nemes hőseit, mocskolta be a Híradó Írnoka, amikor azt irta le, hogy: “A dunapentelei építkezésen dolgozó lányok elhatározták, hogy ezután csak egy kis nadrágot hordanak és a felső testüket egészen meztelenül hagyják. Ez annyira megtetszett a fiatal férfiaknak, hogy ők még nadrágot sem hordanak, hanem teljesen meztelenül dolgoznak.” : Még hozzáteszi a mocskos gondolkodású tolnok, hogy a ‘‘párt- szervezet elrendelte, hogy a fér- ' fiáknak joguk van éjjel két óráig bármely nő hálóhelyére be- I menni.” '> Nagyon aljas, nagyon er- i kölcstelen ember lehet az, aki 1 ilyen mocskos hazugsággal pró- 1 bál beszennyezni egy ország if- 1 juságát. Csak a saját erkölcsi 1 felfogását és nem a penteleí j dolgozók életét tükrözi vissza a s szemérmetlen tudósítás, amely 1 után azt hiszem, hogy azt is a £ szerkesztő uf követi el. Egyet i megtanulhat őkelme: A szocia- 5 lista erkölcs oly magas, hogy < oda ő nem tud felkapaszkodni, i A “VIGILANTES” New Mexico államból jövő hírek szerint a már több mint egy éve sztrájkoló rézbányászok megfélemlítésére “vigilantes” bizottságot szerveznek. A szótárak szerint ezen kifejezés ilatt ma azon csőcselék népet értik, amelyik felbőszülve valamely valódi vagy csak vélt bűntényen, saját kezébe veszi az Ítélet kimondását és annak végrehajtását. Ez az Ítélet egyszer összeverés, beszurkozás, eltoloncolás, más<& ______________________ esetekben azonban a felakasztás, halálra kínzás és az elevenen elégetés minden fajtáját mutatta már. A Grand County (N.M.) hir szerint a vigilantes terror bandát maga a megye sheriffje és a kerületi ügyész szervezik. Ezt a felvilágosítást nem találjuk meg a szótárakban. Pedig ez az oka annak, hogy az ilyen borzalmas bűntények elkövetőinek semmi bántalmuk sem lesz. Ez az oka annak, hogy még az olyan lincselésnél sem vonják felelőségre a bűnösöket, ahol szemtanuk nyilvánosságra hozzák a neveiket. Ilyen eset volt például évekkel ezelőtt az a lin- cselés amit a St. Louis Post Dispatch (az ország egyetlen bátor, liberális napilapja) riportere végignézett és igy irt róla a lapjában: “Amikor az összekötözött negrót a fa alá vonszolták, mereven bámult maga elé. De amikor a fára felhúzták a honalja alá kötött kötéllel s meggyuj- tották a máglyát, megszólalt: ‘Gentlemen, könyörgöm vágják el a torkomat, hadd haljak meg csendesen!’ Persze nem teljesítették a kérését, noha voltak olyanok, akik levágták egy-egy lábúját, vagy kiszakították a körmeit, amit elvittek emlékbe. Amikor a tűz már a talpát égette, felsikoltott: ‘Uram, kegyelmez lelkemnek!’ Attól kezdve nem szólt többet, noha látni lehetett, hogy még sokáig eszméletnél volt. Ezen önuralma még a lnicselők némelyikéből dicséretet is váltott ki.” A riporter aztán felsorolta a lincselők vezéreinek neveit« Másnap a lincselés ügyében vizsgálatot tartó Grand Jury azt a határozatot hozta, hogy ismeretlen egyének követték el a bűntényt s úgy eltűntek, hogy nem lehet kinyomozni őket. A VIGILANTE LELKIVILÁGA Ugyan milyen emberek lehetnek azok, akik ily szörnyű bűntényre vállalkoznak? Mit erezhetnek akkor, amikor egy olyan embert vernek agyon, vagy égetnek el elevenen, akiről jóformán még azt sem tudják, hogy mivel vádolják az illetőt. Ugylátszik, hogy az ilyen embereknek élvezetet nyújt a gyilkolás, különösen akkor, ha az áldozat a néger fajhoz tartozik. Mert a faji felsőbberendüség elvét akarják feltartani, ez igazolja nekik a színes faj gazdasági elnyomását. Ezt a gazdasági elnyomást, kizsákmányolást védik azzal, hogy a szines fajokat terror alatt tartják. És ezt a rettenetes ideológiát a déli államokba benevelik a fehérek lelkivilágába már zsenge gyerek korukban. így válnak bősz, vadállatokká a más téren talán normálisan viselkedő emberek. Nem hisszük, hogy a lincselő i vigilante lelkivilágáról bárki is adott volna olyan képet, mint Amerika legnagyobb Írója, John Steinbeck a “Vigilante”* cimü elbeszélésében. Pedig magát a lincselést éppen csak hogy említi. A valóban rendkívüli novella tárgya az a beszélgetés, amit az egyik vigilante folytat a sza- lonossal, amikor a nagy izgalmaktól fáradtan egy pohár sörrel akarja lecsillapítani magát. Nincs az az újságíró, aki ezen borzalmas bűntény legrészletesebb leírásával is feltudná korbácsolni érzelmeinket a lincselő embersöpredék ellen úgy, mint teszi John Steinbeck ezzel a rövid elbeszélésével, amelyet éppen azért közölni fogjuk a Bérmunkás 1952-es naptárában, oly művészi fordításban, mint azt a nagy iró munkája megérdemli. KOREAI INFLÁCIÓ Az elfogult bírák A SUPREME COURT EGYHANGÚ HATÁROZATBAN MEGINTETTE AZON ELFOGULT BÍRÓKAT, AKIK TI! LM AG AS BIZTOSÍTÉKOT SZABNAK KI POLITIKAI PÖRÖKBEN. WASHINGTON — Az Egyesült Államok legfelsőbb törvényszéke, a Supreme Court, 8 tagjának részvétele mellett egyhangú határozatban kimondotta, hogy a San Francisco kerületi szövetségi bíróság hibázott akkor, midőn az elfogott 12 kommunista tisztviselőre egyenként 50,000 dolláros biztosítékot szabott ki. Az Egyesült Államok alkotmánya tiltja a “bail” (biztosíték) tnlmavasra szabását. A birÓA-----------------------------------------fogva tarthatja a vádlottat biztosíték nélkül, vagy magas biztosítékot szabhat ki rá, ha nyilvánvaló, hogy szabadlábra engedése azonnali veszélyt jelent a. közösségre, ellenkező esetben köteles méltányos bailt kiszabni, hogy a vádlott védhesse magát. A kommunisták elleni váddal íapcsolatban nyilvánvaló, hogy i közvetlen veszély esete nem ill fenn, az elfogottak nem “dön- ;ik meg az Egyesült Államok í ormány át erőszakos utón a ;árgyalásig”, ezért a túlzó bail fiaszabására semmi ok sem volt. V Supreme Court döntését Vinson főbíró foglalta Írásba, mely- )en kimondja, hogy a bailt kiszabó kerületi bírónak neih lett rolna szabad a vádlottakat kö- :ös csoportba foglalni s rájuk igyforma bailt kiszabni, hanem ninden egyes esetben külön-kü! lön kellett volna megvizsgálni a vádat s a felelőséget. Jackson és Frankfurter főbi- rák még külön, részletesebb véleményben is elitélték a magas bail kiszabását, amelyben magyarázták, hogy amikor egy bíró ilyen túlságos magas bailt szab ki, azt nyilvánvaló okokkal kell megindokolnia, amit itt elmulasztott a biró. Ezen végzés következtében a California államban elfogott s fogvatartott kommunista tisztviselők jogosan kérhetik biztosítékuk leszállítását. Ez a határozat a következő vádlottakat érinti: Albert Jason, Mrs. Oleta O’Connor, Yates, Carl Rude, Lambert, Al Richmond, Ernest Otto Fox, Mrs. Loretta Starvus Stack, Mary B. Doyle, Dorothy Rosenblum Healey, Philip M. Connelly, Rose Kusnitz és Henry Steinberg. PUSAN — Délkoreában az infláció napról-napra emelkedik s az ország gazdasági összeomlás előtt áll. Ennek természetesen a háború az oka, noha sietteti a hibás gazdálkodás is. A délkoreaiak pénzegysége a “won”, aminek értéke már any- nyira leesett, hogy egy amerikai dollárért körülbelül 6000-t lehet venni. A United Nation katonái is ezt a pénzt használják, a hadvezetőség dollárért veszi a délkoreai kormánytól, amely nyomatja a kivánalmaknak megfe- lelőleg minden fedezet nélkül. Eddig a United Nation részére 340,143,504,114 wont folyósítottak. Ezzel együtt most már 480 billió won került forgalomba. Miután kevés árucikk van forgalomban, a katonák zsebei pedig tömve vannak won-okkal, mindennek felverik az árát. így például egy “mai” (a bushellnél valamivel kevesebb) rizs, amely a háború előtt 2000 wonba került, ma 18,000 wont ér. A fix fizetésű állami hivatalnokok üzérkednek a fekete piacon, máskép képtelenek megélni. A kabinet-miniszter havi fizetése 90,000 won (öt mai rizskása), de ez a legmagasabb fizetés; az alantasabb hivatalnokok havi 40,000 won körül kapnak. Az állam legnagyobb jövedelmét (az amerikai segítségen kívül) a lutriból nyeri; az adókból vajmi kevés folyik be. Ezen adatok mutatják, hogy az ilyen háború velejárója a nagy infláció és a gazdasági összeomlás. TRÓNÖRÖKÖS HIÁNYT LAT CINCINNATI, O. — A Labor Statistics Bureau főnöke, Commissioner Ewan Clague azt hangoztatja, hogy az amerikai szak- szervezetek nagy hibát követnek el abban, hogy nem gondoskodnak másodlagos vezérekről. Clague nagyon csodálkozik azon, hogy habár a legtöbb szakszervezet vezetője már igen öreg ember, nem gondoskodnak arról, hogy ha kidőlnek, ki veszi át a tisztségüket? Az ipari igazgatás (management) terén a vezetők utánpótlásáról nem feledkeztek meg, igy a munkásság ezen a téren nagyon elmarad — mondotta. — Talán Mr. Clauge nem tudja, hogy a szak- szervezeti vezérek annyira féltik trónjaikat, hogy nem akarnak megválni tisztségeiktől, amig csak élnek.
