Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-11-17 / 1706. szám
1951. november 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN—ONNAN Nem is olyan rossz dolog New York államban munkanél- kül lenni, gondolhatják sokan, különösen januártól kezdve, amikor 30 dollár lesz a heti segély. Eddig csak 26 dollár volt. íme itt van újabb bizonyíték, milyen jó fiuk a mi munkaadóink, önkéntesen felemelték a munkanélküliek segélyét. Ez- idáig elég jól is nézne ki, ha nem tekintenénk bele a nagy jószivüség másik oldalába. A dolog úgy áll, hogy a munka- nélküli segély alapon már any- nyi pénz gyűlt össze, hogy nem tudták, hogy mit csináljanak vele. így aztán 600 millió (hatszáz millió) dollárt visszaadtak a nagytőkéseknek, voltak olyanok is, akik egysummában 20 milliót kaptak vissza. A munkásoknak fognak adni heti 4 dollárt, de hogyan? Nem a már befizetett alapból, hanem a munkanélküliek egy nagy részét az újonnan behozott törvények alapján teljesen kizárják a munkanélküliek segélyéből, így a valóságban a munkanélküli munkásoktól elvont milliókból fognak valamennyit adni a többi munkanélküli munkásoknak. Az uj törvény alapján 20 hetet kell dolgozni egy munkásnak egy évben, hogy jogos legyen az őtet megillető segély rátára, mely 10 dollárnál kezdődik és dolláronként emelkedik 30-ig. Aki nem dolgozik 20 hetet, hanem csak 19-et az egyáltalán nem kap semmit. A mi törvényhozó uraink ismét levizsgáztak ! íme, azoktól veszik el a munkanélküli segélyt, akik legkevesebbet dolgoznak, akiknek éppen azért a legnagyobb szükségük van a segélyre. így néznek ki a törvényhozó urak, még azt sem tudják, hogy kétszer- kettő-négy. “Kenyeret és cirkuszt” a népnek ugylátszik változáson megy át szintén, mint minden más a “fejlődési” elmélet alapján. Legalább is ilyesmire lehet következtetni az angol királyi házaspár amerikai vendéglátogatása alkalmával. A nagy cécókban csak ott vett részt a “nép”, ahol a cirkuszi látvány volt, a kenyér osztogatáshoz, vagyis a királyi házaspár által adott banketthoz, már csak kivételesen meghívott vendégek voltak jogosak. így aztán a néptömegek részér^ már csak a cirkusz maradt meg, de ebben aztán alaposan kivették a részüket. Nem szándékszom megsérteni ezt a házaspárt, akik igazán nem tehetnek arról, hogy királyi gólya hozta őket erre a világra, nagyon szépen voltak öltözve, de azért mégis úgy néztek ki, mintha bohócok lettek volna. Ami aztán bosszantó a dologban, hogy az angol népnek úgyszólván alig van mit ennie, nem szólva a ruházkodásról ami még mindig a jegyrendszer alapján van náluk, a nép nyakán élősködő királyi családnak legalább lehetne annyi szégyenérzetük, hogy ilyen időkben ne mutogatnák a királyi pompát. De miért szégyeljék éppen ők magukat, ha a mi vezető politikusaink nem szégyenük magukat s any- nyira magasztalják a királyi rendszert, melynek megdöntésére az ősapáik vére folyt, s melytől megszabadulva lett mégis Amerika az a világhatalmi köztársaság, ami ma. De, ahogyan nem szégyelik magukat a hatalmon levők, az ilyen kis félrelépésért, ugyan úgy nincs szégyenérzetük a nagyobb dolgoknál sem és ha igy megy tovább, hát cirkuszt csinálnak az egész világból. Amint már eleget hallottuk, ismét az a vád érte a Bérmunkást, hogy teljesen rátért a kommunista vonalra, azáltal, hogy a magyar helyzetben a nép oldalára állt és úgyszólván minden számában dicsőíti azt a rendszert, melyet minden más magyar újság elitéi, sőt vannak olyan újságok, melyek fegyveres beavatkozást sürgetnek a magyar rendszer ellen. A múlt napokban aztán a Bérmunkás központi irodája levelet küldött ki, melyekben tudatja, hogy az ez évi Naptárra nem vesz fel rendelést az óhazába való küldésre, mert a múlt évi Naptárak kézbesítéséről még nem érkezett semmiféle jelentés. Szóval olyasvalami állhat fönn, hogy a Naptárakat odaát nem kézbesítették. Azok a lapszerkesztő urak, akik a Bérmunkás behódolását oly nagy előszerettel hangoztatják, dörzsöljék meg szemeiket. A Bérmunkás a nagy “behódo- lással” még azt sem érdemelte ki odaát, hogy azt a néhány száz és pártszempontból ha nem is hasznos, de nem is ártalmas Naptárt kézbesítsék. Hol történt hát a behódolás? Világos, hogy azokon a portákon, ahol tüzet okádva a magyar rendszer ellei?, nyilas bitangokkal, horthy-legényekkel s most már az amerikai nyílt és burkolt klu-klux-klanizmus hirdetőinek behódoltan állnak ebben a kérdésben száz százalékos egységfronton. Behódoltak a magyar lapszerkesztő urak lapjaikkal és támogatóikkal a tőkés reakciónak, mig a Bérmunkás megmaradt annak, ami volt, az ipari unionizmus hirdetődéként a tőkés kizsákmányolás ellen. S ennek kapcsán aztán csak természetes, hogy ott ahol a néptömegek az uralkodók elleni harcban állanak, csak mellettük lehetünk, még akkor is, ha a pártvezéri diktatúra nem is felel meg a mi Ízlésünknek. (f.) Nehru leckét kap és leckét ad (Vi.) A napokban nyilvánosságra hozták, hogy ezek az ultra liberális amerikaiak, akiknek égjük szellemi vezére Mrs. Roosevelt és az ADA (Amerikai Demokratikus Akció) néven szerepelnek, levélben akarták Nehrut kioktatni, hogy neki is a kommunizmus elleni harchoz kell csatlakozni. Ez leginkább azon bejelentett törekvés ellen volt irányítva, hogy India, illetve még Nehrunak a pártja is a béke mellett, nem a két csoport melletti háborúban való állás- foglalásban nyilvánul meg. India leginkább a néptömegek nyomása folytán legfeljebb csak semleges szeretne lenni, egy harmadik világháborúban. De ami ezen ultra liberálisokat nagyon bosszantotta, az a tény, hogy India nagyon is kitartóan harcol amellett, hogy a vörös kínai kormányt elismerjék, bevegyék az Egyesült Nemzetek tanácsába, és ezt ezen liberálisok sem akarják. Természetesen x az amerikai sajtó, csak azon részeket ragadta ki mindkét levélből, melyeket saját háborús propagandájuk támogatására jónak láttak, de még az is nagyon szépen kimutatja, hogy hol van józan" ész és hol van háborús őrület. Az ADA a következőket irta: “Mi tragikusnak találjuk, hogy olyan nagyszerű nép, mint az önöké, mely generációkon keresztül harcolt sikeresen a saját szabadságáért, most' miután megnyerte, vaknak látszik a komoly veszedelemmel szemben, a világnak más részein.” Erre Nehru a következőkben adott (de úgy hisszük megcsonkított) válasszal leckézteti meg a háborús párti ADA-t: “Éppen ellenkezőleg, India törekvése, aktivitása megmenteni, ha lehetséges megerősíteni a békét, szilárd alapokon.” Az ADA éppen úgy, mint Dullesék azt akarják megakadályozni, hogy a mostan ülésező Egyesült Nemzetek tanácsába India, Panekkár-on keresztül Kina elismerése mellett harcoljon. Panekkar ott volt évekig, látta mit csinálnak a vörösök és nagyon tetszik neki. Tehát azt meg is mondta Nehrunak is, azért küldték Nehruék oda Pá- risba, hogy azt megmondja Dulleséknak, meg az ADA-nak is, hogy ezen szent függetlenség, szabadság, haladás megvédése érdekében teljes sziwel-lélekkel kiállnak a kínai vörösök mellett, Chiang és Dullesék ellen, akik a régi rabszolgaságot, maradisá- got, a külföldiek uralmát akarják ott is visszaállítani, melyet az ADA is olyan hűségesen szeretne, hogy még Indiát, illetve annak vezéreit is szeretnék kioktatni, hogy mit csináljanak. Ezen ultra liberális — csalók — ADA-ja nem tiltakozik az ellen, hogy Koreában több mint három millió polgári egyént, ártatlan gyermekeket, civileket gyilkoltak halomra az amerikaiak, égettek meg elevenen az amerikai repülőkről ledobált bombákkal. Nem tiltakoznak az ellen, hogy a francia zsoldosok ugyan ezt csinálják Indo-Kiná- ban, hogy megtarthassák zsarnok uralmukat az elnyomó francia gyarmatosító urak. Hogy az angol unokatestvéreik ugyanezt csinálják Malay szigeteken, hogy a gazdag gumi, ón, zink, természeti kincseket tovább is | potom áron, rémségesen olcsó: munkaerővel kirabolhassák és ^ magas áron értékesíthessék. Dehogy is emelnének szót ez ellen az ADA vezérei, hiszen nekik is dús jövedelmet hoz, talán éppen ezen ázsiai befektetések, vagy talán a koreai hegyekből most kirabolt tungsten, melyért olyan sok amerikai fiú vérével fizetett meg, de a Steel Trust- nek csak centekbe kerül és nagy hasznot hoz az acéliparnak. De Nehruék mindezt éppen úgy, talán még tisztábban látják, mint mi, akiknek ezen tényeket papír függönnyel eltakarják. Éppen olyan öngyilkosság volna Nehru és pártja ré- részéről, mint Chiang pártja részéről volt, hogy az angol-ame- rikai;francia tőkések, bankárok kizsákmányolása mellett foglalt állást, azokkal együtt harcolt saját népe ellen. Ügy járna Nehru is, a saját népe zavarná el, a haladás, az igazi felszabadulás utjából. Persze ezt nagyon nehéz az ADA-nak megérteni, amely azt hiszi önmagáról, hogy ők a liberalizmus felkent papjai, tanárai, vezérei az egész világon. Annyira beképzeltek, hogy azt sem látják, hogy mennyire hátra vannak maradva, mennyire nem értik meg India, Ázsia, Kina népét, vágyait, törekvését. A SZEGÉNYSÉG SZÉGYEN WASHINGTON — Alig pár nappal azután, hogy President Truman aláírta azt a törvényt, amelyben 20 millió dollárt ad a szövetségi kormány egyes államoknak népjóléti célokra, Georgia és Indiana állam bejelentették, hogy nyilvánosságra hozzák azon szegények névsorát, akiket az állam támogatni kénytelen. így a szó szoros értelmében szégyen listára helyezik azokat, akik kénytelenek az állam segítségét igénybevenni. Eddig a szövetségi törvényben volt egy pont, amely kikötötte, hogy azon államokban, amelyek a szövetségi kormánytól visszakapják a szegényeknek adott segélyek bizonyos részét, kötelesek titokban tartani a segélyezettek neveit. Most azonban szenátor Jenner (R. Ind.) egy csaló, úgynevezett “rider” függelékkel, amelyet a republikánus és déli-demokrata koalíció megszavazott, törölte ezt a kikötést. Georgia és Indiana állam máris közzétették a “szégyen-listát”, mintahogyan a segélyt kérők névsorát elnevezték, azt állitván, hogy ezzel a módszerrel sokakat elijesztenek a segély kéréstől. A “szégyen-lista” közzétételére már New York, Virginia, Kentucky és South Carolina államok törvényhozó testületéi elé is beterjesztették a javaslatot. A KULTÚRA TERJESZTŐJE HOLLYWOOD, CAL. — A 23 éves Diana Dearborn énekesnő Párisból visszatérve a francia kultúrát azzal terjeszti, hogy olyan szinü alsószoknyát visel, mint amilyen színűre festette a pudli kutyájának a szőrét. Azt állítja, hogy a legújabb francia divat szerint a pudli kutya színének harmonizálni kell a “madame” , elsószoknyáj ából kilátszó rész színével, s ha a színek nem egyeznek meg, akkor a kutyát be kell festeni.
